Esztergom és Vidéke, 1904

1904-03-17 / 22.szám

Ne feledjük azonban, bogy e nemzeti ünnep, a nagy idők emlékezetének megújítása által — s ez emlékezet alapján a nagy jövő reménységének ébresztése által nagy tettekre kötelez, munkára hiv! Hazafiúi kötelességérzetünk erejével és fokozásával munkakedvünk és tetterőnk növekedésével tegyünk bizony ságot arról, hogy őszintén és igaz lelkesedéssel ünnepeltünk. S ha nemzeti ünnepünknek ez az erkölcsi hatása lesz, úgy jogosan magunkévá tehetjük mi is Eötvös József báró szép hazafiúi hitvallását :„ Az idők változnak, — jöhetzek rossz idők, — de hogy a magyar tl nem vész, azt oly erősen hiszem, mint hogy /'előttünk Isten őrködik ! Ezután az iparosok dalköre „Isten a magas égben" cimű dalt énekelte el, végezetül pedig az összes jelenvoltak a Szózat eléneklésével vettek bucsut a porladozó hősök vérével megszentelt hantoktól. Banket. Este a Magyar Királyban 100 terítékű banket volt, melyen Frey Ferenc, a kerület orsz. képviselője a város tisztikara, is részt, vett majd a társadalom minden osztálya volt, képviselve s amelyen a 48-as honvédek, mint vendégek jelentek meg. Az első felköszöntőt Frey Ferenc mondotta, mi eképen szólott. Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Kedves Polgártársaim? Valamint minden vallásfelekezet hívei az év egy vagy több napját kizárólag Uruknak, Istenüknek szentelik, ugy szenteljük mi magyarok évenkint március 15 ét a hazának. Szivünk, lelkünk vissszaszál a múltba s az emlékezés a dicső eseményekre, a neveiket fényes betűkkel a történelem lapjaira irt hőseinkre, nemesebbé, fenköitebbó teszi gondolatainkat, érzelmeinket. Büszkeség és öröm tölti el kebleinket visszaemlékezve honvédeink hőstetteire, s könnyeket — a hazaszeretet igaz gyöngyeit — hullatjuk azokért, kik életüket, vérüket áldozták a közszabadságért. Részt kér ez országos ünneplésből Esztergom sz. kir. város lelkes és hazafias közönsége. Apraja nagyja nyilt kifejezést ad kegyeletének s a honvéd temetőben felhangzott hazafias szózatunk és lelkes dalunk hangja átharsog a Dunán, át a bérceken, feltör a ma gasba: Isten! áld meg a magyart. Buzgó fohászunk meghallgatásra talál. Elsimulnak a pártharcok, egygyé olvadunk a hazaszeretetben s ha üt az xira, mely a harcmezőre hiv, ott leszünk, vérünket ós életünket áldozva a hazáért, a királyért. Nem nyelvbotláa vagy feledékenység, hogy a szabadságot ezúttal nem említettem, hanem a tudat és meggyőződés, hogy alkotmányos szabadságunk veszélyeztetve nincs, szilárd alapokra fektették azt elődjeink, vérükkel pecsételték meg legjobbjaink ezrei, s nem magyar, az, cudar, ki az életét, vagyonát többre becsülné a magyar szabadságnál. A szent szabadságért való önfeláldozás számtalan példáiról emlékeztünk meg éztizedek óta kegyeletes ünnepé lyeinken. Hallottuk és tudjuk, miként rántott kardot ifjú, férfi sőt még az agg is és vitt végbe hőstetteket, melyek sem ezelőtt sem azóta túlszárnyalva nem lettek, illő tehát, hogy egyszer megemlékezzünk mit érzett és mit tett a szabadságharcban a magyar nő. A. magyar nő egyedül maradván otthonában, felkiáltott: férjem, fiaim a csatámé/.ön, de mit tegyek én gyenge nő a hazáért ? Tanácstalanul körülnézve tekintete arany ékszerére esett. Megragadta : uram nászajándéka, mérhétlen boldogságom ragyogó néma tanuja, Isten veled! Legyen belőled fegyver, villámló kard, vagy menydörgő ágyú, ellenségeink réme, vagy orvosság, jajgató sebesültjeink enyhülete, gyógyulata, Isten veled V S letette kedves ékszerét a haza oltárára, hol az önvédelmi harc költségeinek fedezhetésére adományokat gyűjtöttek. Honleányaink később a sebesülteket ápolták, a haldoklókat vigasztalták, s lefogták az élettől búcsút vettek szempilláit, most pedig balzsamos ujaikkal csokrot kötnek és koszorút fűznek, hogy feldíszítsék az elköltözöttek sírjait s borostyánnal ékesítsék a még élő hon védjeink homlokát. A mely nemzetnek hő3 fiai mellett ily honleányai vannak, ott az 1000 éves fennállás és ez idő megsokszoro3odásának biztos reménye megtalálja magyarázatát a szabadságharc letiprása után, — a melyhez nem volt elég egy nagyhatalom ereje, mert segítségül kellett hivni egy másik nagyhatalom katonáinak százezreit, olyakat, kiknek a népszabadságról még halvány sejtelmük sem volt, a nemzet minden gyermekének kiirthatlan hazaszeretetébe helyezett bizalom és hit volt csak képes reményt nyújtani és a teljes csüggedést megakadályozni. Ugy nézett ki az ötvenes években hazánk közélete, mint a hóval fedett pusztaság, csak itt ott biztatott kitavaszodással a vadon fákra felkúszó örökzöld. Dermesztő hideg honolt a lelkekben s akiknél a hazafiság hango-abb szavakban kitört, azokat lelketlen pribékek sötét börtönbe hurcolták, nehogy szavaik viszhangra találhassanak. De kisütött újból szabadságunk napja. A 67-iki kiegyezést nyomon követte alkotmányos királyunk megkoronázása. Jogaink a nagy lelkesedés közepette nem lettek ugyan oly precíze törvénybe iktatva, mint azt tenni célszerű lett volna. Ám ezért ne illesse elhunyt nagyjainkat gáncs. Ugy nemzet élete nem évtizedekig tart. Alkotmányos jogaink teljes megvalósítása sőt kibővítése folyton tart, ha lassan is de biztosan. Az erőszakos fellépés olyan, mint a műtét egy betegen, ki kismértékű, részben csak képzelt bajával egészben véve elég jól meg van a magát erélyesen hirdető orvos igy akarván népszerűségre és hírnévre szert tenni, minden áron erőszakos műtétet akar végezni, nem gondolva, hogy most elég jól megvagyunk, sőt állapotunk napról napra javul, mig egy müj tét mindig kockázattal jár, lehet, hogy Inem sikerűi s akkor még bele is pusz jtulhatunk. Pedig hazánk bölcse Deák Ferenc szerint a hazáért fel kell tudni ! áldozni mindent, de a hazát kockára 1 tenni nem szabad. i Ez lebegjen uraim a szemünk előtt j ma és mindenkor mig szivünk dobog s s ereinkben egy csöpp vér lüktet, jíl[jen a haza ! j A hymnns eléueklése után Vimmer j Imre polgármester mondott magas szárnyalású szép beszédet a szabadságról, js poharát Grusz Ede Rajmunk reáliskolai tanárra, az ünnepi szónokra emelte, ki hazafias gondolkozással oly szeren' esésen juttatta kifejezésre a város pol' gárainak szabadságérzetét és szeretetét. . Grusz Ede megköszönve a polgármester szavait, azon óhajának megvalósulására ürítette poharát, hogy érje el e város az anyagi, szellemi és erkölcsi boldogulás azon fokát, melyet a történelmi hagyományok alapján magának meg és kiérdemelt. Az általános kívánságnak engedve szóllalt fel ezután dr. Helc Antal. Megtanulta — úgymond — a közpályán eltöltött hosszú idő alatt, hogy a közóhajnak engedni kell, ennek eleget téve kötelességének tartja szóllani, mit annál is inkább készséggel tesz meg, mert könnyű a mai napon egy lelkes, hazafias polgárság előtt beszélni, a dicsőségteljes multakat, a 48 iki eseményeket felidézni, midőn megmutatta a magyar nemzetjhogy él még erő karjaiban.Ez a kor régi hadi dicsőségének újra ébredése volt, s hogy mindezekből levonva a tanulságot, szerezzünk erőt a jövőre, bogy vivja ki magának a magyar, hogy mint katona is magyar lehessen. Lemondhatna-e — folytatta — a többek kö zött erről ? ki fogja, ki kell vivnia az őt megillető jogokat, -csak legyen önbizalma erős, ne adjon fel semmit, le ne mondjon semmiről. Ez az, mi a 48-ból tanulságként a mai napon is kell, hogy éljen bennünk. Majd igy végezte szavait : végre is célhoz fogunk jutni! s hogy erről a célról soha le ne mondjunk, erre ürítem poharamat! A szabadságérzet lángoló hevétől izzó és mindvégig a hazafiság tiszta és szent érzelmeivel színezett, gyújtón lelkesítő szavait, a szó szoros értelmében orkánszerü és szűnni nem akaró éljenek és tapsok követték. Mindenki sietett gratulálni a jeles szónoknak, a szívhez szóllott szavakért. Frey Ferenc a 48 as honvédekre, főleg azok jelenvolt tagjaira, Dőcay Ferenc a polgármesterre a városi tisztikarra, Frey Ferencre, majd az ünnepi szónokra emelte poharát. Vimmer Imre a polgári közszellemre és culturális intézményeink vezetőire, mint kik az ünnepség rendezésében oly nagy segítségére voltak, majd végül a polgári közszellem legbuzgóbb ápolójára, Dóay Ferencre ürítette poharát. Dr. Helc Antal Frey Ferencet, Niedermann József pedig dr. Helc Antalt éltette. A jelenvoltak mindvégig kitűnő hangulatban a késő éjjeli órákig maradtak együtt. —r. TT'I" i" I 1 L^" i i i i t. i . — Hi re ink és közleményeink egy része a szabadság ünnepléséről hozott terjedelmesebb tudósitás folytán helyszűke miatt maradt ki. — Lelkigyakorlatok. Folyó hó 20 , 21., 22., 23., és 24-én a helybeli vízivárosi zárdában hölgyek számára lelkigyakorlatok módjára elmélkedések fognak tartatni, melyeknek sorrendje a következő : Március 20-án, vasárnap d. u. 5 órakor összejövetel a zárdában, x

jfi órakor Veni Sancte, utána bevezető elmélkedések. Már eins 21. és 22 én azaz hétfőn és kedden d. e. x

/2 9 órakor szent mise, utána elmélkedés. Március 23 án, szerdán d. e. úgy, mint az előző napokon. D. u. 3 órakor conferentia és utána készület a sz. gyónáshoz. 4 órakor szent gyónás. Március 24 én, csütörtökön reggel 7 órakor elmélkedés, szent mise, közös szent áldozás. — Esküvő. Fekete Géza fővárosi tisztviselő, lapunknak is kedves tollú munkatársa, szombaton esti 6 órakor vezeti oltárhoz aráját Schtffner Stefiké úrhölgyet Budapesten, a Bomba-téri SzentAnna templomban. Legyen osztályrészük az örökboldogság. -r- Katona tisztek vivóversenye. Az április 7 éa a Fürdő vendéglő nagytermében tartandó katonai vivóversenyben való részvételre az 5-ik hadtest területéről eddigelé jelentkeztek: Adamet» hadnagy a 78. gy. ezredben Komárom. Akoncz hadnagy a 26. gy. ezredben Esztergom. Bartunek főhadnagy a 76. gy. ezredben Esztergom. Csemeghy hadnagy a 26. gy. ezredben Esztergom. Cavallar hadnagy a 11. sz. vadász zászlóaljnál Kőszeg. Eibler főhadnagy az 5. sz. tüzér ezredben Pozsony. Filotás főhadnagy a 6. honvéd huszár ezredben Érsekújvár. Farkas főhadnagy a 14. honvéd gy. ezredben Nyitra. Goics hadnagy a 83. gy. ezredben Komárom. Guáry főhadnagy, kamarás az 5 huszár ezredben Pozsony. Hennevogl hadnagy a 19. gy. ezredben Pozsony. Hennevogl tiszthelyettes a 19. gy. ezredben Pozsony. Hausmann hadnagy a 19. gy. ezredben Pozsony. Harazim hadnagy a 48. gy. ezredben Sopron. Kapitátiy tiszthelyettes a 76. gy. ezredben Esztergom. Kriesch hadnagy a 76. gy. ezredben Esztergom. Nagy hadnagy a 88. gy. ezredben Komárom. Pámiczky főhadnagy a 14. sz. honvéd ezredben Nyitra. Raubinger hadnagy a 48. gy. ezredben Sopron. Umlauf hadnagy a 78. gy. ezredben Komárom. Wellner hadnagy a 26. ezredben Győr. Az érdeklődés a vivó verseny iránt a jelentkezők soraiban, kik mind egytől-egyig jeles vivők, ezidén nagynak mutatkozik, mivel a városunkban tartott versenyeken eddigelé ennyi képzett vivó még nem jelentkezett, s igy érdekes küzdelmekre van kilátás. A beavatottak véleménye szerént a győzelemre legtöbb kilátása Filotás Ferenc honvéd huszár főhadnagynak van Érsekújvárról, ki a most lefolyt szegedi országos vivóversenyen a kardvívásban második lett, s a kiről a „Nemzeti Sport" legutóbbi száma a következőket irja. „Filotás Ferenc, m. kir. honvéd huszárfőhadnagy, a M. A. C. tagja, lett erős küzdelem után a tőrverseny első és a kardfőverseny második győztese; ezekkel a győzelmeivel rohamosan emelkedett Magyarország legelső versenyvivói sorába ; vívását erős tempó-érzók, erély, mozgékonyság és változatosság jellemzik, támadásai határozottak, elő vágásai és tempó szúrásai alig védhetők." — A takarékpénztár közgyűlése. Közgazdasági intézményeink e kimagaslóbbja mult vasárnap tartotta meg 59. évi rendes közgyűlését. A társaság, a közkézen forgó mérleg szerint ez évben is hatalmasan gyarapodott, a mi első sorban az igazgatóság érdeme, mert csakis ennek fokozottabb tevékeny iségóvel volt lehetséges a fenforgott j nehéz viszonyok között a fejlődés és j haladás utján maradni. Mult év végén a társaság összes vagyona 12 millióra, ; a betétek állaga 10 és fél millióra, az intézet saját törzsvagyona 1,064,000 koronára emelkedett, az ez évi jövedelemből pedig jótékony colokra 4870 korona szavaztatott meg. Az osztalék részvényenként 170 koronával lett megállapítva. A közgyűlés az alapszabályok és ügykezelési szabályzatok módosítása után az igazgatóságból kilépő 10 tagot újból megválasztotta, póttagok pedig Vörös József és Schalkház Ferenc maradtak. A tárgysorozat utolsó és lélekemelő pontja az igazgató választás volt, mely állás 6—6 évre lesz mindég betöltve és melyre most már harmadszor lett Reusz József egyhangú lelkesedés-el megválasztva, mire a részvényesek örömmel siettek a lelkiismeretes, szakavatott és ügybuzgó vezetőnek, — ki a társaság iránti ragaszkodásának oly fényes tanújelét adja é3 eredmény telj es működésével az intézetet ily nagygyá fejlesztette, — üdvözölni és további működéséhez szerencsét kívánni. A köztiszteletben álló férfiú ezen ujabb kitüntetéséhez mi is örömmel gratulálunk. — Halálozások. Özvegy Környey Imréné szül. nemes Baráth Zsófia úrasszony életének 78-ik évében elhalálozett,, kiben Környey Imre járásbiró édesanyját gyászolja s kit kedden délután helyeztek szép részvét mellett nyugvó helyére. Haláláról vettük az alábbi gyászjelentést. „Környey Béla, Környey Imre, özv. Salamon Gyuláné szül. Környey Etelka, a maguk, valamint a hátrahagyott unokák, dédunokák, és az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört sziwel jelentik, hogy forrón szeretett éde» anyjuk a jó nagyanya, illetve dédanya és rokon özv. Környey Imréné szül. nemes Barát Zsófia folyó hó 13-án déli 127

2 órakor munkás életének 78-ik évében hosszas szenvedés után az Urban elhunyt. A boldogult hült tetemei f. hó 15-én d. u. 47, órakor fognak lakásáról (Vízivárosi volt városház) a kir. városi sírkertbe örök nyugalomra helyeztetni. Esztergom, 1904. március 15. Ál-