Esztergom és Vidéke, 1904

1904-03-17 / 22.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárpap és csütörtökön. -•>*<^LŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egéss évr — — — — 12 kor. — ill. Fél évre — — — — — 6 kor. — ül. Negyed évr* — — — — 3 kor. — fii. Egyen szám ára: 14 fiiFelelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendői Kossutk Lajos (azelőtt Buda) utca f 485. szán?. Kéziratot nem adunk vissza. Meghivó. Az Esztergom-vidéki gazdasági egyesület által 1904. évi március hó 22-én délután 3 órakor a megyeház nagytermében tartandó közgyűlésre. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. 1903. évi számadás bemutatás. 3. 1904. évi költségelőirányzat tárgyalása. 4. Titkári évi jelentés. 5. Tisztikar s választmányi tagok választása. 6. Esetleges indítványok. Esztergom, 1904. március hó. Az elnökség. A budapest-dömösi villamos. Budapest, márc. 13. (K. L. dr.) Pest vármegye közgyűlési termében vasárnap délelőtt kétszáznál többen gyülekeztek össze a fővárosmelléki, dunajobbparti községek meghívott képviselői közül. A meghívókat Görgey Istvánné, gróf Pálffy Daun Lipótné, Lónyay Gabriella, továbbá Latinovics Frigyes, dr. Fülöp Károly és Metzker Károly adták ki. A tervezett dömös — illetve visegrád-budapesti, esetleg Dömös — illetve visegrád-szentendrei helyiérdekű villamos vasút létesítése ügyében összegyülekezett érdekeltségben ott láttuk Szent-Endre, Leányfalva, Tahi-Tóth falu, Bogdány és Visegrád községi és birtokossági képviselőit, köztük számos országos nevű kitűnőségünket. Esztergom vármegye részéről Dömöst a jegyző s a biró, Esztergom városát dr. Földváry István főügyész képviselte. A gyűlés Latinovits Frigyest elnökké választván, Metzker Károly visegrádi jegyző, mint a tervezet előadója s utánna dr. Fülöp Károly jogtanácsos mondotta el általános érdeklődés mellett a tervezett villamos vasút létesítésére vonatkozó j részletes adatokat. A lelkes visegrádi jegyző már j évek óta gyűjti az adatokat s igy I számításai megbizhatóaknak és reáli, soknak látszanak. I A budapest-dömösi villamosvasút a nyugati pályaudvar villamos sínéinek csomó pontjából indulna ki és sorjában érintve a jobbpart remek tájszépségü községeket, Dömösön végződnék. Berendeznék nemcsak olcsó személyforgalomra, hanem a kőbányák, a téglaégető gyárak s a nyerstermelőség számára jutányos teherforgalomra is. Hz „EsztePüom és fiié" tárcája. Halálos légyott. GITAGyűlöltelek, s most imádlak, Szép harmatos virágszálnak Nézlek! Hogyha majdan másé leszel, Más ölelhet — Gita! — egyszer, Úgy érzem, hogy meghalok én Érted! Nagyon tudom, hogyne tudnám: Nem én nekem szántak, Megver érte a Teremtő: Gita ! Mégis várlak ! Gyűlöltelek, s most imádlak Szép harmatos virágszálnak Nézlek! Ugy érzem, hogy nem szerettem, Soha másért nem epedtem, — Gita! -- hogy csak téged várlak, Téged! Kállay Ede. Az »Esztergom és Videke« eredeti tárcája. I I Knor-knorr, pivisz-pivisz. Hogy mit jeI lent ez a két szó madárnyelven, azt eleddig senki sem tudja. A városok utcáin közlekedő emberek, vagy a kis faluknak egyhangú életét morzsoló jámbor nép egyformán nem hallotta azt s ha az utóbbiak közül egyiknek-másiknak az erdőben, munka végeztével, szürkület tájban meg is ütötte a fülét a furcsa madárbeszéd, lassan tovább ballagva inkább gondolt otthon levő övéire és arra, hogy mit hoz a holnap ? Mert a holnap még a falusi ember életében is nagy szerepet játszik. A szegény erdőjáró ember kieshetik a mindenható erdővéd kegyelméből. Ilyenkor pedig még nem igen akad huzamosabb munka. Azután az egyszerű gondolkodású embert furcsa dilemmába ejtheti az a kérdés: Mire virradunk ? Mert a szegény ember, amint óhajtja az éjjelt, a nyugalom megérdemelt óráit, ép úgy remeg, hogyha kicsiny gunyhója főié a sötétség szárnyai kiterjednek . . . Mi minden történhetik egy éjszaka? A kis kunyhót felperzselheti a vörös kakas, az ólból könyen lába kelhet a magmalacnak, meg a liba és tyúk féléA villamos vasút a negyvenhat kilométernyi uttestén ötven kilométernyi óra sebességgel a pályát egy óra alatt futná be. Az uj villamos vasutat a Ganzgyár rendezné be, mely csak nemrégiben szervezett Felső-Olaszországban óránkint hetven kilométernyi sebességgel haladó villamos vasutakat. A budapest-dömösi villamos vasút középponti áramfejlesztésre, egy vágányra s öt-tiz percenkint indítandó közlekedésre volna berendezve. A vállalat nemcsak a személy és teherforgalom jövedelmére, de a vidék villamosság fogyasztására is számitana. Már most mibe kerülne az uj villamos vasút ? Az építés, beruházás, szóval a teljes fölszerelés költsége két millió nyolcszázhatvanezer koronát emésztene fel. A pálya fentartás, a kocsi, világítás, fűtés, igazgatóság, vezető személyzet, szóval az indítás nyers költsége évenkint körülbelül százhatvanezer koronát emésztene föl. A lelkes visegrádi jegyző forgalmi statisztikát csinált arról, hogy hányan látogatják évenkint a visegrádi kies kirándulóhelyeket s a visegrádi nyaralók és lakosok a közeliekkel egyetemben összesen hányan fordulnak meg a személyhajók s nek. Az éléskamrában is nagy üresség támadhat, hogyha a vert falat ismeretlen gonosztevők kiássák és leakasztják a jóféle oldalast, vagy a kitűnő fokhagymás kalbászt. Szóval bizony gondokkal terhelten hajtja álomra a fejét a szegény zsellér ember és akkor is csak félszemmel alszik, fel-fel ébred, kilép a sötét háztájra és hallgatózik, őrködik az ő kis mindensége felett. Hogyan tűnődnék tehát azon, hogyha estenden az erdő fái felett fura madárhangokat hall ? Pedig az a párbeszéd, amely a rügydagasztó tavaszi estéken az erdő felett elhangzik, az a vadászember fülében édes zene. Le is tudja fordítani. Knorr! knorr I: Szép vagy ! szép vagy ! Pivisz ! pivisz !: Szeretlek ! szeretlek ! Mi lehet ez más, mint egy édes vallomás, egy szerződés holtomiglan-holtodiglan. Es mily vonzó az a milieu, amelyben a a találka lefolyik! Ébredezik a természet; valami fenséges, keblet dagasztó, lelket vidámító pára száll ki a földből; langy szellő suhan el a fák felett; a tájat ezüst fénnyel vonja be a téli holdnak világa. És az erdő mélyéről, apró tocsogók közepéről, kanyargó forráspatakoknak kiöntéseiből felemelkedik a ragyogó levasutról a propeller révén Budapest és Visegrád között. Háromszáznyolcvanezer az utasok száma. Ezek között természetesen a tömeget a külön hajókon érkező nagy kiránduló társaságok szaporítják leginkább. A szomszédos községek kőszállitása, a téglagyárak, gyümölcsszállitók és nyerstermelők, zöldségesek és kofák az egész vidékről bőségesen szaporítanák a forgalmat s a legalsó fokú számítást véve alapul, az évi bevétel háromszázhatvannyolcezer koronára emelkednék. A tiszta jövedelem tehát kétszáztizezer koronát meghaladna. Szívesen hallgattuk a kecsegtető adatokat, de még inkább az akadályokról felhangzottakat, hogy elhatározásunk ne legyen elhamarkodott és az uj villamos vasút ne haladjon el légvárak mellett. Az első akadály az, hogy a Buda-szentendrei drága és rossz vicinális alig akar átalakulni villamossá. Nemsokára megfosztják Buda-Pálffy.téri végállomásától is, u

gy> h°gy Ó-Budán kell megállapodnia, a mi a közlekedést még bonyodalmasabbá és drágábbá teszi. A szentendrei vicinálist tehát rá kell kényszeríteni arra, hogy villamossá alakuljon s akkor is el van érve a cél, mert Visegrádot és Dömöst bele lehet kapcsolni a forgalomba. vegőbe egy furcsa madár és lassú röpüléssel: knorr-knorr hangot hallatva huz el a fák felett. Vele szemben szárnyal egy másik hasonló madár, valamivel kisebb. Már-már összeérnek, de hirtelen irányt változtat az utóbbi. Nyomon követi a másik. A kergetőzésnek az a vége, bogy hirtelen egymáshoz érnek, egy éles czvikk hangzik el s ezzel vége a légyottnak. Ime a természet gyermekeinek megragadó poezise, melyhez az impulzust az örök szerelem adja meg s mi, puskás emberek, izgatottan várjuk a pillanatot, hogy a szerelmes madár lőtávolba kerüljön, azután eldördül a fegyver s a földön vergődő áldozat csodálatosan fájdalmas panaszhangja édes zeneként járja át halló idegeinket. . . . És ha az emberek, amúgy közönségesen, elgondolják, hogy az ö szerelmi kettőseiket ily vég sohasem fenyegeti, hány akadhat közülük olyan, aki a későbbi csalódások hosszú lánczolata után irigyelni kész a szalonkát, amely életének legboldogabb pillanatában enyészik el? . . . O'sváth Andor.