Esztergom és Vidéke, 1904

1904-02-14 / 13.szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE. (13. szám.)

I 4 február 14

társadalom iránt reá hajló rendeltetésében a tisztelet és kötélesség- tudás legyen vezérlő csillaga.

Ez képezi minden néven nevezen dő népnevelőnek legsarkalatosabb törekvését, a mely törekvésben mi természetesebb minden oldalról őt támogatásban kell részesíteni. Es ha támogatásban részesül, akkor alapos a remény arra, hogy a társadalom rövid idő multán jó gyermekeket kap. — És erre különösen a magyar családoknak életfeltételes szüksége van, mert ismét egy axióma az, aminő az ifjúság erkölcsi állapota ma, olyan a nemzet ezen ifjúság férfi korában.

Ennek a tudatában teljesítsük mi népnevelők terhes kötelességünket és ebből az igazságból kifolyólag kell a társadalom vezető tényezőitől a támogatást elvárnunk minden irányban, minden néven nevezendő osztályszerüleg eltagolt ifjúságra nézve.

Jelen közleményemben nem kisebb ok vezetett, mint az, hogy ta Ián a társadalom nagy zöme ifjúságának nevelésében ennek rósz útra térését, makacsságát, tiszteletlenségét, léhaságát, engedetlenségét egyedül a nevelő, a tanító bánásmódjától teszi függővé. Minden esetre van a dologban valami, de annak legtöbb oka mégis a családban, a társadalomban van, mely ifjúságának nevelésében nem azt az intenzív támaszt nyújtja, mit a népnevelő, a tanító, a tanár első sorban a családtól, a társadalomtól, annak vezető férfiaitól megkíván.

De miként nyújthat a társadalom támaszt ? A sok közül bizony- nyára érdekes volna nyilvános paedagogiumi felolvasásokat tartani, melyekben a szülők közelebb hozatnának a tanárok, a tanitók, a nevelők által előadott megfigyelések és paedagogiai követelmények megismeréséhez.

Kapcsot kell teremteni és pedig nyilvánosát a társadalom és a tanerők, a nevelők között, hogy vál- vetve hassanak közre az ifjúság oly módon való nevelésére, hogy az a nemzetnek igazán arany- és nem anonym levelekkel élő ifjúságát képezze.

Dixi.

Rémitgetásek.

Esztergom vármegye hivatalos lapjának szerkesztője, az általa ön- kényszerüleg mellékletté degradált megyei hivatalos lap főlapjában, az >Esztergomi Közlöny«-ben megemlékezve a közigazgatási bizottság mandátumainak megsemmisitéséről, felemlíti, miszerint a miniszter kimondotta, hogy tb. főjegyző nem lehet közigazgatási bizottsági tag, s nagysebtíben oda vágja, hogy ha esetleg mégis megválasztják a köz- igazgatási bizottságba, úgy egyéni elhatározásától függ a kettő közül választani.

A adott esetben a hivatalos lap szerkesztőjéről lévén szó, nincs kétség abban, hogy a miniszteri döntés csak a közügynek s a megye reputációjának vált előnyére, ameny- nyiben a megyei hivatalos lap szerkesztőjének aknamunkáját semmisítette meg, ki ha bizonnyára téves informátio alapján szerzett tb. fő- jegyzői állásáról le találna mondani, a megyének aligha lenne ártalmára.

A példázgatás ugylátszik haza beszél, s igy ellehetünk rá készülve, hogy a legközelebbi választásnál ismét valami meglepetésben lesz része a megyének, s hogy ismét

megfog történni az, hogy a régi, érdemeket szerzett tagokat fogja kiszorítani az, kinek állása és mi nóségéből kifolyólag épp a megye érdekének előmozdítása és a jó egyetértés megszilárdítása a hivatása. Ám tegye, az egyéni szereplés viszketegségét, mely minden áron érvényesülni akar, hisszük, hogy a választók érvényesülni nem hagyják, kik, hogy résen legyenek, irtuk e sorokat.

Farsang.

Farsangi naptár.

Febr. »4-én Az iparos ifjak műkedvelő [társasága által a »Fiirdő«-ben rendezendő szi- nielőadással egybekötött táncmulatsága;

n I5’ön A. kath. legényegyesület tréfás varieté jelmezestélye saját helyiségében.

„ 16-án A tisztikar által a »Fürdő“-ben rendezendő »Nyári est a Kovács-pataknál.«

a i6-án A polgári egylet búfelejtő estélye a »Magyar király«-ban.

Altiszti bál.

A helyőrség altisztjei báljukat csütörtökön este tartották meg a »Fürdő« vendéglőben, mely minden tekintetben a fényes siker babérait szerezte meg szá- i mukra.

A gondos és figyelmes rendezésnek | nyomára lépten nyomon reá lehetett i akadni, mi a rendezőknek dicséretére

I

legyen mondva. A terem, úgy a lépcső- ; ház, kék fehér szövettel, majd élővirá- : gokkal volt diszitve, hol a rendezők serege fogadta az érkező hölgyeket, kikenek csinos és alkalomszerű táncrenddel ' kedveskedtek. A táncrend egy kis köny- j vecske volt, vörös, rózsaszín és kék színekben, melyekről élestöltvény imitá- tipk csüngtek le.

Fél Űu'encre járt az idő, midőn egyszerre a rendezők soraiban nagy sürgés- Torgás támadt, s amidőn adott je're ‘ megszóllak a zenekar, melynek hangjai ! mellett, kisérve a rendezők és altisztek hatalmas gárdájától vonult be kedves ; szeretetreméltósággal a bál védnöknője,

Hess Rezsőné úrnő, a 76-osak ezredesének neje, pompás csokorral kezében, amely- lyel a rendezőség kedveskedett neki, s elfoglalta a részére fenntartott helyet. Társaságában voltak : Sachich Dezsőné őrnagyné, Werklián Mártonná őr- nagyné, Bonn Gusztávné, Hauser Ká- rolyné, Zólyomi Árpádné, Petri Győzőné, Póka Dezsőné kapitánynék, Vasquez Ödöné fohadnagyné s báró Jovic Mici. Emelte a mulatság fényét Maszlaghy Ferenc p. kanonok, megjelenése, ki a mulatságon huzamosabb ideig vett részt.

Rövid vártatva kezdetét vette a tánc, mely hévvel, kitartással a reggeli órákig tartott. A négyeseket 60 pár táncolta.

A jelenlévő hölgyek névsorát, a következőkben sikerült egybeállitanunk. j Aczél Vilmosné, Adám Jánosné, Bankos Ilonka, Baróthné, Hermin és Juliska, Demény Dezsőné, Eisler Irma, Földes Nán

■ dorné, Gábris Margit, GlatzMariska, Havas 1 Ilonka, Hoffmann Teréz, Hornyák Erzsi,

Ibermasszer Józsefné és Mariska, Klotz •Emma, Kreiniker Ferencné, Krizmanics 'Jánosné és Mariska, Király Sándorné és , Erzsébet, Kottráné és Irén, Liszkay ; Alajosné, Laurencz Frigyesné, Láiszki Berta, Mráz Erzsi és Emma, Mahrer Józsefné és Mariska, Meng Keresztélvné és Józsa, Markusz Győzőné, Muzsik Fe■ rencné, Nejedió Antalné és Mariska, Németh Adolfné és Róza, Neumann Gyuláné, Oriskó Józsefné és Gizella,

, Plach Jánosné (Győr), Paulus Béláné,

1 Pospischel Józsefné és Emma, Sárgái Jánosné, Schönwá’der Kálmánné, Schei- ! chel Józsefné, Satina Károlyné és Erzsi,

, Szrnczi Rózsi, Tiehlari Ödönné és Ilonka, iUlrikné és Cecil, Wanek Józsefné és I Amalia, Wischniczer Margit, stb.

A rendezőség felkérte lapunk szerkesztőségét annak közzétételére, hogy mindazoknak, kik szives meghívásukat elfogadva estélyükön résztvettek, köszö- ! tét fejezi ki.

TTTT?.“P.TT

wct <pgga< ma&rm *3? mess B80HI

í '

— A hercegprímás születésnapja; Hetvenkettedik születésnapját érte el pénteken Ő Eminenciája, ki ezúttal az ! üdvözlők nagy seregéből senkit sem foMinden múlandó ezen a világon, csak a szerelem nem az — az olyan szerelem, a melyik hosszú évek múlva is könnyeket csal az erős férfi szemébe — a ki már sokszor nézett farkasszemet ezerféle veszedelemmel fájdalommal a ki már eltemetett mindent maga mellől — apát, anyát, testvért rokont — de sírni még sem tudott, s most ime, hogy hullanak a könnyei a régi emlékek felújításán.

Menyire csalódnak azok a kik azt hiszik, hogy pénzen meglehet vásárolni a boldogságot, el lehet csititani a sajgó szív fájó emlékeit. Hazugság ez ! Bányai Lászlónak volt pénze elég, szórta is két kézzel, belemerült a világ zajába, talált is ideig óráig tartó élvezetet, de felejteni nem tudott. O a pénz az az üres lelkek- nek hiú bálványa legyen átkozott örökre, ha nem tudta meggyógyítani ezt az ostoba szivet.

Dühösen dobta fel a kalapját a levegőbe, és rálőtte fegyveréből az utolsó töltést. A lövés talált, a golyó átfúrta a kalapot, a rajta levő fájd kakas toll szétrepült róla, a hogy leesett a hóra mint egy megsebzett madár — aztán haza sietett, hogy még ma a fővárosba utazzék, és eljárjon ott mindenhová a hol Ellával találkozni remél.

# *

*

Az atléták híres báljáról jöttek haza Bartáék s a szobaleány már kétszer is bejött megkérdezni, hogy nem akar- e

a nagyságos asszoy levetkőzni ? De a nagyságos asszony nem hallotta a kérdést, egy széken ülve bámult maga elé, j úgy a hogy a bálból haza jött, még a1 fehér prémes köpeny is ott volt a vál- j Ián.

A férfi kissé sok pezsgőt talált inni a vacsoránál, és már jóízűen alszik a szomszéd szobában.

/r

O is alszik — és álmodik, de ébren nyitott szemekkel.

Vissza álmodja magát a fényes bálterembe, halja a zenét, látja a keringő j párokat, csupa merő fény és ragyogás! minden körülötte, de egyszerre csak elhomályosul előtte ez a nagy fényesség, mert a Banyai László nagy sötét szemeit látja egy fülkéből rátapadni — a mivel mintha azt mondaná, itt vagyok, látod — mert nem birtam már ki tovább, hogy ne lássalak, hiába jártam évekig a nagyvilágban nem tudtalak elfelejteni szépséges asszony te ! A ki százszorta szebb vagy most, mint akkor voltál.

Hogy elhalványodik egyszerre az a kipirult bájos arc, s milyen hirtelen röppen el egy halkan eisugott név a cscresnye piros ajkakról.

László !

Néma fejbólintással üdvözlik egymást, azután az asszony elvegyül a táncolók között, de érzi, hogy akár merre megy, az a két sötét szem mindenütt kiséri és mintha a szivéhez furakodna, azt kérdezi tőle, boldog vagy-e ?

— Ha boldogság az ünnepeltetés, ak-; kor igen — mert látod-e, hogy bókol- nak körülöttem.

— Látom — de egy olyan asszony,1 a milyennek tégedet hiszlek — nem lehet boldog ettől, mert az ilyen csillogás csak a folületes, lelketlen embereket elégíti ki, de nem azt, aki valamikor; siratni tudta azoknak a virágoknak az elhervadását, a miket együtt szedtünk ott kint az erdő szélen /

Óh nem hiszek én a te boldogságodban !

És ezt az a hosszú rózsás nézés mondatta Bányaival — a melylyel egy ízben Ella felfogta a tekintetét, a mi felbátorította a közeledésre is,

És Bányai, ez a hajdan a butaságig szerény, csendes fiú nem libába forgolódott évekig a nagy világban, de ott annyi elegancia ragadt rá, hogy Ella nem győzött csodálkozni a változáson.

Majd előjött a férj is, aki nagyon örült a kedves szomszéd szerencsés hazaérkezésének, a kinek külföldi útjáról a lapok is megemlékeztek az utóbbi időben és nagyon is kellemesen töltötték el az időt, egy kicsit még be is pezsgőztek a vacsoránál.

És Ella a hogy nézte ezt a perfekt nagy világi embert, összehasonlította az ő kopaszodó elhízott férjével és keserű szemrehányást tett magának, hogy hova tette a szemét, mikor a kettő közül választania kellett.

A férj pedig egyre töltött# a pezsgőt

a Bányai poharába és a cigány is elhúzott egy pár szép nótát azokból a régiekből, a miket egykor régen annyit zongoráztak s énekeltek együtt, ott a falusi ház nagy világos és ozsdi szalonjában, — a miket Ella halkan utánua dudólt mialatt a szemei megnedvesed- tek. Bányai László százassal űzetett a cigánynak ezekért a nótákért, mert a boldogságát vélte kiragyogni azokból a könyekből, a miket ezek a régi nóták kicsaltak az Ella szemeiből.

És a hogy most itt ülve félig meddig önkívületi állapotban visszatéríti emlékében mindezeket, mintha lassanként forróság támadna ott a szive tájékán a mint valami delejes áram szét fut minden porcikájaban, hogy szinte b#lekábul és lecsukódnak a szempillái, majd a lecsukott pillákon keresztül látni vél egy fölé hajló szép férfi fejet a kinek a sötét delejes nézése befurakodik a lelke mélyéig.

És ez a fölé hajló szép fej le hajol lassan egészen hozzá — forró ajkait rátapasztja az ő ajkára és csókolja forrón — hosszan szenvedélycsen, hogy szinte felsikolt a gyönyörűségtől, s ebben a pillanatban valahol a csodák világában az álmok tündérországában két lélek találkozott, összefortak és úgy mentek együtt tovább, az egyik a boldogság a másik pedig a kárhozat felé.