Esztergom és Vidéke, 1904
1904-02-14 / 13.szám
Esztergom, 1904. XXVI. évfolyam. i3. szám. Vasárnap február 14. A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET“-NEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. jlLŐFIZETÉSI ÁRAK I E^é*s Avr — — — — 12 kor. fii. FÁ! évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — ül. Égje» síáhi ára: 14 ül. Felelős szerkesztő : Dr. PROKÖPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROXOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, ny íltterek és hirdetések küldendő i Uossuth Lcajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). —Kéziratot nem adunk vissza. Tanár, társadalom, ifjúság. A tanítványok egyike megelégelvén a szigorral vegyes szeretetteljes bánásmódot, amelyet a tanár a tanítványok magaviseletétől tesz első sorb?n is függővé, mikor már látja, hogy a szelídséggel párosult bánásmód absolute nem használ semmit ; anonym levelet irt és soraiban kiterjeszkedett családtagjai egyik legféltettebb kincsére, figyelmeztetvén őt arra hogy folytatása is lesz. Az anonym levél írója, mint tanítvány, az intézet fekélye ; mint fiatal ember, az erkölcsi elzüllés egyik sajnálandó alakja s mint férfiúnak született, már kora ifjúságában alávaló, nyomorult, haszontalan és a proletárok pályájára kész parasita, aki mellett, midőn az ártatlan nő megsértéséről van szó enyhítő körülmény nem létezik az kétségen felül áll. Nem azért hoztam fel a dolgot, hogy a tanárnak elégtételt szolgáljak. Az elégtétel a tanár önzetlen és minden tekintben pártatlan igazságérzületében van és ama céltudatos életelvben, hogy a társadalom inkább szerényebb tudású, de min-, den tekintetben erkölcsileg kifogástalan, mint nagytudású de erkölcsileg züllött, kétes jellemű existeri- tiákból álljon és ilyenek által vezettessék. Ezen életelv ezen életnézet adja meg a tanár paedago- giai működéseinek egész alapját Azt mondják beteg a társadalom. Ha valaki tudja azt, mi népnevelők — legyen az egyetemi, közép vagy elemiiskolai tanerő — tudjuk azt legjobban. De azért mert tudjuk, éppenséggel nem lehet bennünket népnevelőket okolni a társadalom rosszaságáért, amelyben más tényezők viszik a romlásra vezető vezérszerepet. Mi elkövetünk mindent a mit lehet, hogy a reá ,k bízott ifjúság etikai szempontból is megfeleljen a kifogástalan társadalmi követelményeknek, de viszont méltán elvárhatnék azt is, hogy nemes célú munkásságunkban és törekvésünkben segítségünkre is legyenek. Segítségünkre legyen a család és minden közigazgatási tényező, amely elvégre nemcsak, azért van, hogy az állam gépezetében csak száraz, schablonos munkát végezzen, hanem azért is, hogy a nevelésben hathatós támasza legyen a népnevelőnek. ű A család sokat tehetne, de nem ; tesz és miért nem ? egyszerűen azért nem, mert vagy képtelen arra, vagy pedig léha gondolkozással gyermeke iránt viseltető vakbizalomból ebbeli kötelességét elmulasztja. Az iskola egy világ. De ezen axióma nem csak a gyermekek lelki tehetségeinek összeségére értendő, hanem arra a világra is a honnan az iskola megtelik. És ebben a világban, mély életismeretekre ’Ht az ember ! Hogy tud disting- válni a családok s még tovább : az általános társadalmi neveltség fölött. Szinte megtudja jelölni, hogy körülbelül kiből mi lesz és kitől mennyit várhatunk, mert önmaga, a megfigyelt rendszerint hü tüköré a családi életnek, a családi életet vezető egyének tetteinek. Nem mondom, hogy nincs kivétel, hisz kivétel nélkül nincs szabály és az ember gyarlóságánál fogva tévedhet. De hogy absolut és ob- jectiv szempontból úgy áll a mint mondom, az oly igaz mint : kétszer kettő négy. Tessék végig menni az utcán és megfigyelni az ifjúságot, tessék megfigyelni a családban, tessék az iskolában, majd mindenütt egyforma ismertető jelekre bukkanunk. Ezen ismertető jelek: fenhéjázás, önteltség, az érettség affektálása, a bűnös érzékiség utáni tudás vágy, a gyermeki naivitás hiánya, melynek utján jár a gyermeki pajzánkodástól messze eltérő gorombaság, kétszínűség, triviális elménkedések, cigaretta, snapsz, bor stb. stb . . . a társadalom mai korszellemének kivirágzott hajtásai, melyek bőven megtermik az anonym leveleket, azért mert a nevelő semmi egyebet nem akar, mint hogy az ifjúság férfias önérzete mellett legyen szerény, etikai szempontból igaz utón járó jellem szilárd ember, kinek az önmaga, hozzátartozói és Az „Eszfep és fiié“ tárcája, A MI SZERELMÜNK. Amire nincsen versben forma. 7 1 Amire nincs se rim, se dal Amire nincsen szó az ajkon, A miről más semmit se hall . . . A mit csak benn a szívben érzünk, Amit a szemsugára mond, Két szívnek egybedobbanása A mit szerelem összefont . . . Megtudja ezt majd más is, — mondod, — ! Mért irok erről versben én ? . . Ne félj ! hiszen mind azt gondolják, Hogy az egész csak — költemény ! . . j Sirius. Viszontlátás. Irta : Nagy Reiiée. Fiatal vadász bolyong a hóboritott erdők és hegyszakadékok köiött, de sértetlenül menekülnek el előle az útjába tévedő nyulak és karcsú őzikék, sőt talán ha a lábai elé feküdnének, még akkor sem nyúlna hozzájuk. Ruganyos lépései alatt csikorog a fagyos hó s a nap, mint egy nagy sárga álmos szem néz lefelé az égről erre a mozdulatlan fehér világra. Valami prédán lakmározó varjú sereg szétrebben a közeledő vadásztól és éktelen lármával kóvályognak fent a levegőben, mire az közzé durrant ennek a csúf lármás fekete seregnek, de nem azért hogy kárt tegyen bennök, hadd éljenek a nyomerultak, csak elakarta riseztani őkel, hogy ne zavarják itt ezt a fenséges csendet, ami olyan jól esik az ő zaklatott lelkének, ami egy fájó emléktől vérzik most a hogy itt jár a rég nem látott helyen. Csak ma érkezett haza hosszú külföldi útjáról, s alig félóra múlva már neki indult az erdőnek és sietve járja be a jól ismert tájékot, hegyen fel, hegyen le, a hideg pirosra csípte az egyébként érdekes hálvány arcát, s a szemei igen különös fényben ragyognak, amint egy egy magaslaton állva végig tekint ezen a mozdulatlan nagy fehérségen. Ha valaki itt látná, azt hihetné róla, hogy a birtokában gyönyörködik, pedig legkevésbbé sem, mert Bányai Lászlónak sohasem jut eszébe, hogy ő gazdag ember, s a birtokaival is vajmi keveset törődik, úgy, hogyha nem volna mellette a praktikus Sólyom Béla mint ügyvéde, titkára s legjobb barátja, aligha volna már Bányai birtok ez itt, ameddig csak csak a szem ellát. Ne fussatok úgy félénk őzikék és nyulacskák ez az ember nem ti értetek jött ide, hanem egy emlék hozta őt ki erre a helyre, egy boldog időnek a feledhetetlen emléke, ami most újra feltépi a már begyógyult sebeket a szivén, hogy az szinte feljajdul a fájdalomtól és köny szivárog fel a szemeiben. Minden lépten nyomon találkozott egy- egy emlékezetes helylyel. A fák szürke kérgén bevolt vésve a neve — egy másik névvel együtt, egy leánynak a neve mellé. »Ella,« »László,« még ellehetett olvasni, még nem lepte be a moha egészen. O mennyit jártak Itt ő vele együtt akkor régen — mikor azokat a neveket ő bevéste a fák kérgébe. Amott a völgyben megszedték a sok ibolyát, gyöngyvirágot, azokat a meredek sziklákat pedig hányszor az élete kockáztatásával mászta meg a havasi rózsáért, amit Ella oly nagyon szeretett és a mi olyan jól illett az ő éjsötét hajába. A virágos tájon most a halál keze nyugszik, beboritva szép fehér hó szem- fedŐvel, de ő azért most is látja a fürtös gyöngyvirágot, az illatos kék ibolyát, A szétriasztott varjusereg egymásután szálliagózik vissza az elhagyott prédára és mintha az ő gyöngeségére kiáltoznák, hogy kár ! kár ! Bizony kár egy hűtlen leányt siratni, nagy kár de nem tehet róla ! De mint mikor két szerelmes galambpárra lecsap az ölyv, hogy éles körmével elrabolja, s martalékává tegye az egyi-1 két, úgy csapott le közéjük is egy híres, tudós tanár, akinek sok világi tudománya mellett ahhoz is volt elég prakszisa, hogyan üssön ki egy szép leány kegyeiből egy olyan butaságig csendes szerény fiút, mint Bányai László. A szülők is, ismerve lányuk élénk temperamentumát, jobbnak látták a hozzá hasonló kedélyű embert férjének, a ki bevezeti a világba, míg Bányai biztosan elzárná rideg falusi házában, a hol az ilyen élni vágyó teremtés mint Ella, nem sokáig lenne boldog, mert most is annyit panaszkodik az unalmas falusi életük miatt, s nem képzelt magának nagyobb boldogságot, mint városban lakni, pláne a fővárosban ! — Eleintén nehéz volt a választás — mert Bányainál a jólét gazdagság — emitt meg a változatos élet csábították — s jó időbe került mig az anyagi érdem háttérbe szorult, a mikor Ella Barta Ivánné lett. Bányai László pedig külföldre utazott az ő nagy bánatával — csalódott szivével, enyhülést és vigasztalást keresni, s hogy mennyire enyhült a fájdalma, elárulják azok a fényes nagy könycseppek a mik időnként kitolakodtak a szempillára. O szerelem, te édesen fájó gyönyörűség ! Isten, avagy a sátán óltott-e be téged az emberek szivébe f hogy úgy gyötörsz, kinzol, — égetsz mint a gyehena tüze ! Szép fehér gyöngyvirágok, illatos kék ibolyák, elhervadtatok. Porrá lettetek.
