Esztergom és Vidéke, 1904

1904-10-23 / 84.szám

2 ÉSZT ÜKGOM e* VIDÉKI' ,84. *7.'A fff 1904. október 23 tapasztalat ? Nemde azt, hogy a tápszerek legnagyobb része, külö­nösen pedig a tej hamisítva lesz. Az emberi kabzsiság sokféle lel­ketlen üzelme közt talán egy sin­csen ilyen fellázító. Nem elég, hogy az ember, különösen pedig a sze­gény ember, a legkeservesebben bír mai napság annyit keresni, amennyi valahogy elég arra, hogy nagyon is kimért táplálékot bizto­sítson vele magának és a családja számára ; az élelmiszer, amit verej- tékes munkája árán szerez, gonosz és lelketlen kufárok gyártmánya, akárhányszor élvezhetetlen silány­ság, sőt az egészségre egyenesen káros, veszedelmes, mérges vagy romlott anyagok vegytiléke. A csalásnak ez a fajtája annál felhábo- rltóbb, mert leginkább a szegény né­pet sújtja. . Egyike azoknak az élelmi szerek­nek, amelyeket leggyakrabban szok­tak hamisítani, a tej. Éppen a tej a mi pedig a szegény néposztály főélelmi szerét képezi. Mily lelki­ismeretlenség az, ha ezt az egyet­len táplálékot is meghamisítva, vagy pláne úgy kapja, hogy megbeteged­het tőle. Ami a tejhamisitás körül az egész országban történik, az szégyenletes. Lépten nyomon rábizonyul a tej­kereskedőkre valami gálád visszaé­lés, meg is büntetik őket, azonban csak oly formán, mint a vásott fiú­kat szokás. Berlinben most egy tejhamisitót egy esztendei börtönre Ítélt a bíró­ság. Ennél becsületesebb Ítéletet mi sem óhajtanánk. Bár csak meg­értenék már a mi fórumaink is, hogy az élelmiszerhamisitó egyike a leg­veszedelmesebb gonosztevőknek s a szerint bánnának el velők ! Nem apró pénzbírság az ilyesminek az orvossága, hanem a méltó bünteté­sen kivüí mindenkorra eltiltás az élelmiszer árulástól. —v. — Hát még te ! Olyan vagy, mint egy aranyhaju francia baba! — Vannak gyermekeid? kérdezte Terka kissé elfogultan. — Meghiszem ! Két édes babim van : egy hat éves leány és egy négy esz­tendős fiúcska. Emmi és Kari, — ez a nevük. Mindkettő szőke és kékszemü. — Azóta nem volt több ? — Brr. Isten ments! Két baba ez éppen elég. Ki győzné a sok nevelést és költséget ? — Hát neked van-e csa­ládod : A Terka arcát anyai büszkeség su gározta be. — Hogy van-e ? De van ám ! Öt ki­csike kamasz: tartsa meg őket a jó Isten. Mind fiú: egy egész orgonasip. Az apjuk ugyancsak nagyra van velük ! — És hogy győződ a sok költséget az öt fiúra ? — Költség ? Ahol háromnak jut, ott öt se marad ében. A ruhát pedig egy­mástól Őröltük a kis Ördögök. Majd azért csak ember lesz belőlük vala­hogy. — Micsoda az urad? — Kérdezte Szentkuthy Ida kíváncsian. — Oh Istennek hála, most elég jó aorstan vagyunk. László másodtitkár a Közgazdasági bankban ; a renumerációval együtt felmegy a fizetése 1600 forintra. Sőt néha mellékesen is csöppen va­lami . . . Városi közgyűlés. Esztergom, okt. 20. Előrelátható volt, hogy a képviselő testület mai ülése nem lesz valami sima lefolyású, mit a napirendre kitűzött fizetésemelések sejteni engedtek, hogy azonban a tanácskozás, a képviselőtes­tület méltóságát sértő oly színvonalra fog sülyedni, miként annak tanúi vol tunk, erre ki sem volt elkészülve. Hogy az anyagi gondog a képviselők nagy részét az ujabbi megterheltetések elleni állásfoglalásra késztették, ez jogos volt, ámde egyesek terrorizálásba menő viselkedése, még ha érdembeni felszó­lalásuk alkalomszerű és indokolt is volt, feltétlenül elitélendő. A képviselők egyikének, másikának most jeleztünk viselkedése az üléseknek délután való tartása elleni felszóla­lásra adott okot, amivel vezető cikkünk­ben kimerítőbben foglalkozunk, e ke­hely ütt magáról az ülés lefolyásáról referálunk, mi a következő volt. Napirend előtt a polgármester beszá­molt a komáromi főispáni jubileumi ki­küldetésről, melyen ő a főügyésszel képviselte a várost. Majd Wanitsek Rezső képviselőt parentálta el, kit — úgymond — osztatlan becsülés és sze­retet vett körül, ki az iparos világ­nak dísze volt, ki odaadással szolgálta a közügyet, kit, mint jellemes, törekvő és szorgalmas férfit mindenki szeretett. Indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy fájdalmasan veszi tudomásul elhalá­lozását és őszinte fájdalmának jegy­zőkönyvében kifejezést ad. Bártfay Géza interpellált ezután a közrendészet, a személy és vagyonbiz­tonság tekintetében. Előadta, hogy mind gyakoribb eset, hogy férfiak úgy, mint nők az utcai gyerkőcök insultusainak vannak kitéve, különösen a nők, s kér­dést intézett a főkapitányhoz, van e mindezekről tudomása, s ba igen szán­déka e a helyzeten javítani, majd azt kérdezte, hogy miképen hajlatnak végre a kihágási büntetések, s ki által és mi módon ellenőriztetnek. Niedermann József rendőrkapitány ki­jelentette, hogy neki azokról tudomása nincs, hozzá panaszok nem érkeztek, s ha érkeznek tudni fogja, mi a köteles­sége a rakoncátlanokkal szemben. Ami pedig a kihágási Ítéletek végrehajtá­sát illeti, azok a törvény értelmében hajtatnak végre. Bártfay Géza a választ az utóbbira nézve tudomásul nem vette, mivel az Ítéletek végrehajtva sok esetben nem lesznek s ez oka annak, hogy a kihágá­sok ismétlődnek. Négy esetet hozott fel az elitéltek megnevezésével, kik 10—14 napi elzárásra lettek Ítélve, s akik szabadságvesztés büntetésüket meg is kezdették, azonban más, «vagy harmad­napon már szabad lábra lettek helyezve. Niedermann József, valamint a polgár- mester kijelentették, hogy a felhozott eseteket vizsgálat tárgyává fogják ten­ni s annak eredményéről annak idején befognak számolni a képviseletnek. Dr. Helcz Antal emelkedett ezután szóllásra. Mindnyájunknak van úgy­mond tudomásunk azon országos jellegű kitüntetésről, mely, városunk szülöttét, Forster Gyulát érte azáltal, hogy bárói rangra emeltetett. A szülőváros és szü­lötte közötti kapcsolat nem szűnik meg akkor és azáltal, ha a Gondviselés intéz­kedése folytán a városnak fia tevékeny­ségét máshol fejti ki. A hir élénk és igaz örömet keltett szivünkben, melynek kifejezéséül indítványozta, hogy a vá­ros közönsége üdvözölje Forster Gyulát, mit a közgyűlés lelkes hangulatban foga­dott el. A napirend első tárgya a földművelés- ügyi miniszternek a kis-duna ág kikot­rása és a téli kikötő létesítése ügyében intézett leiratának tudomásul vétele volt. Lelkes éljenzéssel vette tudomásul a képviselet az elnök azon bejelentését, hogy Meszlényi Gyula szatmári püspök aranymiséje alkalmából a város szegé­nyeinek 1000 koronát adományozott, valamint a város köszönő iratára adott meleg hangú és rokonszenves válaszát a nemes szivű adakozónak. A converzsiós kölcsön elszámolásáról szólló pénzügyi bizottsági jelentés tudomásul véteie után Niedermann József rendőrkapitánynak fizetés emelés iránti kérvénye került szőnyegre. A jogügyi bizottság a tör­vény alapján megadandónak vélemé­nyezte a fizetés emelést, mig a pénz­ügyi bizottság nem. Dr. Földváry István a jogügyi, majd dr. Horn Károly a pénzügyi bizottság javaslata mellett szólaltak fel. Bártfay a törvényre való hivatkozással érvelt a fizetés emelés ellen. Szóllottak az ügy­höz még Schiller Mihály, Bádi András és Kiffer János. Hosszas és már már a személyeskedésbe menő vita után a fize­tés emelést a képviselet nem adta meg. Néhai Takács Géza volt városi főjegy­ző özvegyének kegy dija 200 koronával felemeltetett. Dr. Fehér Gyula belvárosi plébános­nak javadalmazása felemelése iránti ké­relme tárgyaltatott ezután. Egyhangií lelkesedéssel fogadtatott el a pénzügyi bizottság és tanács azon javaslata, mely szerént a plébános eddigi 270 frt 4 kr. évi járandósága 600 írtra, mig a két j káplán tartása címén járó eddigi 300 frt ! évi járandósága 600 írtra emeltessék fel Dr. Haugh Lambert kerületi orvos el halálozása folytán a szervezési szabály zat értelmében a harmadik kerületi orvosi állás megszűnvén, a tanács azt javasolta, hogy a harmadik orvos fize- i tése, de nem egyszersmind lakbére a I két, t. i. a tanács és a kerületi orvo­sok között osztassék meg, mi elfogadta- i tott. A számvevőnek 200, a mérnöknek pedig 400 kor. fizetés emelést szavazott meg a képviselő testület személyes pótlék címen. Nagyobb és éles vitára adott okot a ta­nácsjegyző fizetés emelés iránti kérelme. ' A vita folyamán dr. Horn Károly állott fel, s szavaiban arra utalt, hogy a tisztes­séggel és a tiszti állásokkal nem tartja ősszeegyezhetőnek, hogy a tisztviselők magán ügyeit szellőztessék midőn azok fizetés emelést kérnek. A vitát névszerinti szavazás fejezte be, melynek eredménye az lett, hogy a tanácsjegyzőnek 200 kor. személyes pót­lék szavaztatott meg. j A segéd és kezelő személyzet szintén részesült fizetés javításban, amennyiben lakbére 100—100 koronával felemel­tetett. — A Közgazdasági bankban ? — szó­lott Ida meglepetve és szép fejét kissé gőgösen fordította aranyhajú barátnéja felé. — Miért kérded ezt oly különös hangon ? mondta Terka megszeppenve. Ida finoman elmosolyodott. — Miéri ? Mert a véletlen csodála­tos dolgokat művel: az én uram is ott dolgozik a Közgazdasági bankban. A Terka arca vörösre pirult az öröm­től. — A tied is ? Nagyszerű ! Hát esze­rint féligmeddig kollegák vagyunk. Te megbocsátasz ugy-e, ha a kedves fér­jed nevét kérdem ; mert én bizony már régideje elfeledtem. Ha megmondod, bi­zonyosan ismerni fogom ; mert a László társait látatlanban is jól ismerem . . . Ida kacérul hátraszegte a fejét és lassan, kiszámított hangsulylyal felelte : — A nevét ? Talán ismered ha meg­mondom: Bossányi Elek az uram neve. Ida ijesztően elsápadt, gyerekes mo­solyát komoly megdöbbenés váltotta fel és majdnem hangtalanul susogta: — Bossányi Elek, a vezérigazgató, az az urad ? — Igen kedvesem, a vezérigazgató, az az uram. Én is nagyon örölük, hogy igy félig-meddig kollegák vagyunk. Egy pillanatig mind a ketten hall­gattak, Terka félénken, megszeppenve, mint a bűnös gyerek, Ida büszkén, dia­dalmasan, mint a királynő, aki az in- kognitóját levetette. De aztán oly bol­dogan, aminő csak a hiúságában győ­zelmes asszony lehet, sugárzó, büszke pillantással cirógatta meg egykori ba­rátnőjét. — Ne félj, majd gondom lesz az uradra. Tudod, hogy csak egyetlen sza­vamba kerül, — és az urad úgy fog előre menni, mint a parancsolat . . . . Hogy is hívják egyébként a férjedet? — Hajós Lászlónak . . . — Hajós László, helyes, — nem fo­gom elfelejteni. És az uramat még ma este figyelmeztetem rá . . . Terka szemét elfutották a könynyek keze kissé remeget a felindulástól : csak most érezte a borzasztó távolságot, mely gyerekkori barátnőjétől elválasztotta. De a szive azért hálával és boldogság­gal telt meg s félénken, alázatosan re- begte : — Mii)7 jó vagy te, mily édes ! És mennyi hálával tartozunk neked mind­nyájan ! Ida nyájasan a kezét nyújtotta, még mindig nyájasan, jóindulattal, bár a hangja nem volt többé a régi. — Isten veled kis Terkám, Isten ve­led ! Igazán örülök, hogy igy véletle­nül megláthattalak. * * A teánál Ida megkérdezte az urát: — A bankjában dolgozik valami Hajós László? Bossányi letette az estilapot. — Igen édesem, öt év óta van a ke­zem alatt. Nagyon szorgalmas és törekvő fiatal ember. Különben mit érdekli ma­gát Hajós László és a hivatal ? Ida zavartan kevergette a teáját, az­tán mosolyogva igy szólt : — Ha nem haragudnék, megkérném valamire. — Halljuk ! Ez a Hajós László a Fischer adótár­nok veje, akivel Váradon valamikor egy házban laktunk. Fischer Terka segíteni szokott a fehérnemű varrásban de azért állandóan fenhordta a pisze orrát. Ha jó férj volna, most megsze­rezné feleségének azt az örömet, hogy magával a kedve szerint biiszkélked- hessék. — Hogyan ? — Hát úgy, hogy imponáljon a Fi­scher Terka urának ! Ne engedje nagyon közel férkőzni magához; ne bizalmas­kodjék vele . . . Hadd érezze az együ­gyű kis asszony, hogy mi a külömbség kettőnk között ... A fizetését azonban felemelheti, mert öt gyermeke van. Bossányi mosolyogva csókolta meg a felesége kezét, a ki jószivüen folytatta : — A pénzt azért nem szabad sajnálnia tőle, mert szegényke még mindég a leánykori bundáját hordja . . ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom