Esztergom és Vidéke, 1904

1904-10-23 / 84.szám

1904 október 23. ESZTERGOM és VIDÉKÉ. (84. szám) 3 Színház. Azon jóleső buzgalom, melyet a kö­zönség a s* inpártolásban az előző hé­ten mutatott s mely művészeinket is jobb kedvre hangolta, e héten erősen lankadt. Már a Kadét kisasszony, Mader Raul vidám operettjének kellemes ze­néje és bohóságai sem tudtak nagyobb közönséget vonzani. A darab különben egvozerű meséjét a mindig ambiciózus művészek tették élénkké, kik fáradhat- lanul igyekeztek lekötni az érdeklődést. A címszerepben Kóvi Juliska, a közön­ség e igazi kedvencévé vált primadonna bravúroskodott, s zengzetes nótáival ezúttal is nagy tetszést aratott, külö­nösen kedves volt Ernyeivel (Billy Villiamson) való kettőse, amelyet meg- ujráznia kellett. Jól énekelt Vákár Vil­mos Robertson tengerész hadnagy sze­repében, Bátort Bélát a kifogyhatlan komikai ere ezúttal setn hagyta cser­ben, de egy tiílpikáns ötlete miatt első­fokú megrovásban kell részesítenünk. D. Petho Stefi Leila szerepében diskrét tónusával és csinos kostümeivel ért el hatást. Csütörtökön este tarka színpadot ren­dezett az invenciozus direktor katona­zene mellett. A hozzáfűzött remények azonban nem váltak be, mert kevés kö­zönség jelent meg. Sok érdekes ének­szám közül kiemeljük Közti Juliska Fregoliádáit, Deák Gyula kacagtató kupiéit, bár egy kétszer indiszpozició- val küzdött és Ábrái Irén csinos dalát. A cake-valke Kövi Juliska gyengélke­dése miatt elmaradt. Utána a Pillangó kisasszony énekes dráma ment, amelyet már a szezonban egyszer láttunk. Pénteken Kövi Juliska a szini szezon alatt a közönség kedvencévé vált pri­madonna jutulomjátéka gyanánt a „Nő­emancipáció“, Szigeti József bohózata került színre. Az előadás valósággal ünnepi volt, mert az összes szereplők kifogástalanul működtek közre a darab érdekében és meglátszott törekvésükön, hogy kedves primadonnájuk estéjét si­keressé tegyék. Kövi Juliska kiváló diszpozícióban volt és művészi lelkének egész melegségével árasztotta el szere­pét, mely az ósdi darabban legjobb volt és igy hangulatteljes estét szerzett; sikkes és decens volt minden mozdulata, s a darab pajkos jeleneteit megkapó kedvességgel jelenítette meg A minden este kinyert tapsvihar és kihívás ezúttal is ismétlődött, azonkívül valósággal a műkertészet remekét képező virágbok­rétát is kapott belépésekor. Jól működ- még közre Fehér direktor Kacér Tamás szerepében, Csanádi Lenke Fruzsina vén kisasszony szerepében, továbbá Bátori Béla, Kaillinger furvézer had­nagy szerepében és Fölavary Gyula Bátori Mihály tábornok szerepében. * Tegnap este Fáy Szeréna neves mű­vésznő vendégfelléptével az Otthon volt repertoáron, mig ma Magdolná-ban, hol­nap pedig Debora-ban fog vendégszere­pelni, melyekről jövőre referálunk. Kőfaragó. jával együtt, Frey Ferenc és dr. Cser- noch János orsz. képviselők, dr. Rajner Lajos, Bogisi cli Mihály, dr. Kiinda Teofil praelatus kanonok, dr. Fehér Gyula, Számord Ignác, dr. Bárdos Ré­mig, Ellinger Ödön és mások. A gyűlé­sen ifjú Zichy János gróf elnökölt. A püspöki kar csaknem teljes számban je­lent meg. Az első nap megnyitó ülésé­nek illustrls szónokai között dr. Rajner Lajos praelatus a katholiku ok haza­szeretetéről beszélt. Beszéde a gondol­kodó fő és érző szív hitvallása volt a hazaszeretet mellett. Nagy hatást kel­tett a hallgatóságnál, mely zúgó taps­sal jutalmazta a szónokot beszéde len­dületes befejezésekor. A délutáni ülés eseménye volt dr. Prohászka Ottokár egyetemi tanár előadása a katholicismtm társadalmi feladatáról. A beszéd fensé­ges és megfélemlítő apotheosisa a ka- tkolikus vallásnak, mely felemelte és lesújtotta a hallgatóságot, mint az ég zengése. Prohászka b^sz^de szerint a katholicismus az élő Krisztus, mely át­fogja és áthatja az egész emberi életet. Ha erre nem képes, vagy ha ezt nem akarja, akkor nem Krisztus keresztény­sége és nincs létjoga. A hatást leírni nem lehet, melyet a beszéd a hallgató­ságra tett. Úgy látszott, hogy a beszéd egymaga fe1 ölelte mindazt, ami a nagy­gyűlés pro grammját alkotja. — Térzene. Miként értesülünk a szo­kásos katonai térzenék a mai naptól kezdve ismét rendesen megfognak tar­tatni, amennyiben az időjárás kedvezni fog és pedig ezentúl vasárnapokon, min­denkor d. e. \12-\1 óra közötti idő­ben. Ezzel kapcsolatban közöljük a mai térzene műsorát, mely a következő. 1. „Donauhort“ induló Lehártól. 2. Ziehrer : , „Lauschige Töne“ Walzer. 3. Keler j Béla: „Französisches Lustspiel“ nyitány.; 4. Volkmann : „Ungarisches Lied.“ 5. j Offenbach : „Fantasie“ Hoffmann meséi ; citnü dalműből s végül 6. Hess ezredes induló Schub érttől. — Engedély. A postás és távirda igaz­gatóság, miután a legutóbbi felülvizsgá­lat alkalmából észlelt hiányok a vállal­kozó cég által pótoltattak, síirgönyileg engedélyezte a villamtelep üzembehe- iyezést. — Halálozás. Erdélyi István szorgal­mas és törekvő szitás mester f. hó 20 án java férfi korában elhalálozott. — Gyárvizsgálat. Az egészségügyi hatóság tegnap délután a városunkban lévő gyárak felett a szokásos vizsgála­tot tartotta meg. — A szenttamási közkutról. A szent­tamási közkút, mely már lassan mese­belivé kezdett válni, megemberelte ma­gát. A napokban ugyanis vízre bukkan­tak. A huszonkilencedik méter mélység­ben próba fúrást csináltak, mire a fúrt Ínkon viz emelkedett fel, mely hideg, mig mielőtt a vízre bukkantak volna, a kiítban bizonyos melegség volt érezhető. — Kórházgondnoki választás. A tanács szerdai ülésében határozott a megüre­sedett kórházgondnoki állás betöltése ügyében, midőn is az állásra Oriskó Já­nost választotta meg. — A viMamviíágitásról. Jóval hetek­kel, mondhatnánk hónapokkal előbb, mi­dőn a vállalkozó cég a vezetékek görbe, gyaluRtlan oszlopjait felállította, s a várost arra kérte legyen türelemmel amíg minden készen lesz, megjósoltuk, hogy a cég arra számit egyrészt, hogy majd csak megszokják a gyalulatlan' oszlopokat, bele törődnek abba, más­részt pedig arra, hogy a befestett osz­lopok tetszetősebbek lesznek, s a festés elvonja a figyelmet az oszlopok gyalu­latlan voltáról. így is történt. Most már festeni kezdik az oszlopokat, me­lyeknek kiáll óbb bütyökjeit, eltávolítják, s gittel igyekeznek az oszlopoknak gya­lult külsőt adni. A gittelés ellen volna némi észrevételünk, t. i. az, hogy nem tartjuk azt tartósnak, mivel a nyers fára kenik, s nem az alapfestés után eszközük azt Különben, hogy az eső­zésektől megdagadt fáról ha a tavasszal az összeszárad, nem fog-e a gittelés 1« és i reseaooi mperegni, az maju eivaun. j [Jgy halljuk, hogy a jövő bét folyamán nár villámmá! világíthatunk. Most a gépeket, egyelőre kettőt üzembe he­lyeztek, hogy azokat kipróbálják és a zavartalan üzemhez előkészítsék. — Esküdteink A komáromi kir. törvény­széknél e hó 19-én sorsolta ki Pulay Léza kúriai biró elnöklete alatt megala- iult bizottság a november hóban szolgá- .atot tevő esküdteket, kiknek névsorában negyénkből a következők neveit olvas­suk. Hartmar Péter, dr. Helcz Antal és Apr ily Ferenc. — Hivatal vizsgalat. B. Ssabó Mihály, mint az alispán helyettese tegnap muzs- !án bivatalvizsgálatot tartott. — Fertőtlenitósi javaslat. Dr. Aldori Mór tanácsorvos javaslatot adott be a tanácshoz, melyben a különféle fertőző betegségek terjedésének lehető megaka­dályozása végett szükséges praeventiv intézkedésekre vonatkozó teendőket írja elő. A többek között a célszerűtlen fertőtlenítő gép helyébe, más módját ajánlja a fertőtlenítésnek.-Szanatóriumi hölgybizottság városunk­ban. A mint értesülünk a József főherceg Sanatorium Egyesület elhatározta, hogy az országban szanatóriumi hölgy bizottsá­got alakit. Miként értesülünk, a bizottság városunkban is legközelebb megalakul. A fölkérendő tagok az egyesület véd­nöke József kir. herceg aláírásaival dí­szes oklevelet kapnak, melynek művészi rajzán egyik nagy festőművészünk most dolgozik. Az egyesület elhatározta, hogy az első népszanatóriumban elhelyezendő márványtáblán örökíti meg azoknak a lelkes hölgyeknek neveit, a kik a nem­zeti veszedelem ellen való küzdelemben a legnagyobb tevékenységet fejtették ki. A szanatóriumi hölgybizottság alakítása valóban szép, nemes, és üdvös gondolat. És a derék egyesület valóban jól számit, midőn a magyar hölgyvilágot, keresi meg. Mert minden ügynek egyszer győz­nie kell, a melyet a magyar nő föl­karol. — Heveny fertőző kórok kimuta­tása. Esztergom vármegye területén október hó I. felében az alábbi heveny­fertőző kórok fordultak e!ő: H'ökhurut: Magyar- és Német-Sző Így én. Torokgyik'. Muzsla, Bátorkesz. Gyermekágyi láz: Nagysáp. Dyphteritis: Lábatlan, Pilis­mar óth. Vár kény : Esztergom város, Sár­kány, Béla, Libád, Kőhidgyarmat. Kanyaró : Esztergom város, Dorogh To­kod bánya, Bátorkesz, Dunamocs, Pár­kány, Nagyölved, Kétyi puszta, Barti puszta. Typhus'. Esztergom város, Piszke. Sárisáp, Búcs, Kőhidgyarmat, Kéménd, Kéty, Nagyölved. OssurriCLoIk:. — A kath. kör estélye, a kath. kör legközelebb helyiségében estélyt ad. A műsor kiemelkedő pontja, dr. Prohászka Ottokár felolvasása lesz, mit zene sza­mok fognak követni. — Az V. kathollkus nagygyűlés. Folyó hó 21-én pénteken nyílt meg Budapes­ten az Y. katholikus nagygyűlés a részt­vevők óriási számával. Városunkból is töb. ben megjelentek azon igy Matyasóvszky Lajos a gyűlés világi alelnöke család­S&cijóuj LafcLíi s&ic^ethe a fa <^un áti vizáys&át se ■ El Aá&ci'k udvazán. UjjIiÉ 0TJ-nco |öl3je, cjíjcLa, leihe, 8 a -napja pe-z^&oelö, — S)e 3ho -ft íncoehÉel íz |*f, (Sünije van : a no, cRocha-tacj Aá&sozo'fi -hcűJ, Ttot lépni ^Hsű> -talán, (Ecocáo tájává jestifi a tó&sáo csoda Ián-ij. ! (fittári 9Ka3onná-ftwf 2)lcilt őrölt éltüe-ft, cTitánoft szent ecsetje öt öröftiti -me<j. Fa Io I vj-cpxs cl tá l iában 0üa<ytj. alltotólt n-tj-omán 8 mecj-bltvöl c<yij 0ÍCa3onna : <SG> cfviocjcjiai Iánij- ! 01an ccj/ij. fiái. ottnon, nálitnh, <5cpj< fvá:& a colt -hör-ött; szőke szende támjAa & Iváí-ha Ivöltör-ött. lía éltté vielt titánod, 8 -fter-iift voín isteni: 0Cetn 01iloggiába -mennéne-ft 9lta9onnát festeni ! Bállá Miklós. A rejtelmes liliomok. Irta: MARGIT. A barátságos, nyugodt falusi udvar csendjét tompa kocsirobogás zaja verte fel s a ház jóságos, öreg úrnője — az általános Anna néni — örömmel sietett fogadni érkező vendégét. Az elegáns fogatról egy bájos, fiatal asszony ug­rott le, hanyagul dobva át a gyeplőt kocsisának, hogy mielőbb karja közé röpüljön tisztes barátnőjének. — Itt vagyok ismét nálad, úgy vágy­tam már hozzád, édes nénikém, az én városi rideg környezetemből, menekült a lelkem ide egy nyugodt, csendes órára. A te közeledbe, a te kertedbe, a hol oly sok boldog percet éltem már1 — S éppen jókor jösz édes Ilonkám, teljes díszében áll a te kedvenc virá­god, rajongásod tárgya — kék liliom. Talán érezte jöttödet s te bizton egy­részt neki is szántad látogatásodat ? — Igen, nénikém, a te kertedben szebb, bájolóbb minden virág, mint a mi, kertésztől vett virágaink. S jól sejted, talán még soha sem vágytam igy az én régi barátaim, a szép irisek után, mint most. Csodálatos vonzódás fűz engem ezekhez, sokszor szinte meg­remegek a hatástól, melyet bennem keltenek, de ők érzik is ezt, mert ki­nyílnak éltem minden nagy fordulóján, hogy bűvös szépségük és átható illatuk még fokozza örömem, vagy enyhítse szomorúságom. De ilyen szépek, ilyen büvölőek még nem voltak tán soha. Nézd nénikém, hogy integetnek már felénk : szinte érzik, hogy az közeledik hozzájuk, a kit te rajongójuknak mon­dasz . . . rám ismertek . . . testvéreim ők, a lelkünk egy. Emlékszel még ugye, hogy már mint kislány is milyen sóvárogva lestem fa­kad ásuk at ? S ők virítottak is, mikor az első szerelem lázas örömét éltem . , vőlegényem egy kék irissel üdvözölt eljegyzésem reggelén s milyen boldog voltam, hogy a következő májusban, ezekkel lehetett díszítve a kocsi, mely koszorúsán a templomba vitt. — Csodálatos véletlen ! . . . kinyíl­nak ők csakugyan élted miuden nagy ünnepén, hiszen úgy e, egy napos kis lányodat is kék liliom csokorral köszöntöttem én, édes gyermekem?! — Igen nénikém. De édes anyám sír­ján is iris volt az első nyíló virág . . . S most ismét diszlenek, de még ragyo­góbban, mint valaha! Miért is nem le­het örök május a kertben és a szívben : miért oly rövid életűek a bársonyos selyemszirmok, — mint a boldogság ? ! Miért minden szál, a szinte lüktető sö­tét erekkel, minden mozdulat kacérkodva

Next

/
Oldalképek
Tartalom