Esztergom és Vidéke, 1904

1904-09-18 / 74.szám

1904 szeptember 18. ESZTERGOM és VIDÉKÉ. (74. számi 3 miniszteri tanácsos, a magyar tudom á- rvos akadémia igazgatótanácsának tagja ,'•> törvényes utódainak az 1885. VII. t.-eikk 2. szakaszának c) pontja értel­mében, díjmentesen a magyar bárói méltóságot pusztakéri előnévvel és úgy } -ki, mint törvényes utódainak egyszer­smind az örökös főrendiházi tagság jo­gát adományozom. ívelt Bécsben, 1904 September 6 áu. Ferenc József, s. k. Tisza István gróf, s. k. Forster Gyula 1846 decemberben Esztergomban szülé­iért. a hol gimnáziumi tanulmányait vé- g-ne. Jogot a budapesti egyetemen tamilt. A doktori diploma megszerzése után Párisban Ortolant, Laboulayet, Frankot és Tainct hallgatta. 1870-ben a kö-.alapítványi kir. “ügyigazgatósághoz nevezték ki gyakornokká, a honnan 1872 ben a vallás és közoktatási minisz­tériumba rendelték s még ez évben Trefort miniszteri fogalmazóvá nevezte ki. 1883 ban osztály tanácsossá és há­rom hónap múltán minister! tanácsossá lépett? e ő ; az alapítványokra, az ala­pítványi uradalmakra, az emberburáti intézményekre, a képzőművészeteki e és a műemlékekre továbbá a budgetre vonatkozó ügyek élére került. A vallás­ba lapra, a tanulmányi a apra, a katoli­kus kongruára, a kathoiikus autono- mi tra kötetekre terjedő ismertetések­et s tanulmányokat adott ki. Össze­gyűjtötte a vallási és tanulmányi alap jogi természetét igazoló okmányo­kat és kiadta az ezekre vonatkozó -okmánytárakat. Ö vezette a tárgyalást a horvát alapok kihasitásánál; Ő haj­totta végre az alapítványok tőkéinek nagy jövedelmi emelkedést eredmé­nyező konverzióját magyar papirjáradé- kokra. Forster indította meg a tárgya­lást a műemléki alap létesítésére, amely sikerrel fejeződött be. Húsz év óta mint helyettes és másodelnök vezeti köz­vetlenül a Műemlékek Országos Bizott­sága hivatalának dolgát és munkát adott ki a műemlékek védelméről a hazai és a külföldi törvényhozásban. Ó szerkesz­tette és adta ki a III. Bélára vonatkozó díszmunkát. Forster igazgatótanácsi és ti-zteleű tagja az akadémiának. Válasz­tott másodelnöke a képzőművészeti tanácsnak és egyik alelnöke a képző­művészeti társulatnak. Tagja az alapo­ * i * i kat ellenőrző királyi kinevezésit bizott­ságnak, a nemzeti múzeumi tanácsnak és a múzeumok és könyvtárak országos bizottságának. A Szent- István és Lipót- rend kiskeresztese, Szent Gergely-rend nagykeresztese és a porosz Vörössas- rend II. osztályú lovagja. Ö és felesége, született Lucenbacher Erzsébet ember baráti intézményekre, elhagyott gyerme­kek ápolására, művészeti célokra 200.000 korona erejéig tettek alapítványokat. Forster Gyula egészségügyi állapota megrendülvén, a minisztériumi szolgá­lattól 1886 végén visszavonulni kénysze­rült és 1887 óta a Magyar Fölhitelin­tézet egyik igazgatója. Négy fia közül 2 közpályán szerejiel: Gyula, a ki Péter várott a nagykövetségnél attaséi Pál, aki láb törés miatt a katonai pá­lyát elhagyta s a konzuli pályára lépve, három évig Kínában és Japánban volt. Jól eső örömmel vettük városunk e jeles szülöttének magas kitüntetését és csat­lakozunk üdvözlői táborához. — Katonáink itthon. Háziezredünk itt állomásozó két zászlóalja, mely az ez- redgyakorlatokra ezredéhez Győrbe vo­nult be, két heti távoliét után pénte­ken este tért vissza városunkba. — Tanító választás. Bárdos Gyula tanító szabadságolása folytán az egész iskolai évre megüresedett állást az iskolaszék legközelebi ülésén fogja be­tölteni helyettis tanító választással ko­moly jelölt Szvoboda Román szölgyéni tanító, ki már több ízben pályázott a városi tanító állásra, s akinek megvá­lasztása. esetén a taniigy egy tehetséges embert nyerne. — A kaszinó választmánya f. hó 16-án tartott ülésében a Széchenyi pályadij eredményét jelentették be, amely ezút­tal igen sikerültnek mondható, amennyi­ben dr. Helcz Antal felkért biráió sze­rint, mind a négy pályamű kiváló tör­ténelmi és hazafias felfogásról tesz ta­núságot. A villám világítás behozatala iránt tervezetet kér a választmány s annak alapján fog dönteni. A műked­velő előadások november hóban való megkezdésére a műkedvelő társaság fel­kéretett. Végül négy uj tagot vettek fel. — A „Turul“ labdajáték városunkban. Halácsy Antal budapesti t. v. tanár, a „Turul“ labdajáték feltalálója városun­kat is felkereste, hogy az általa felta­lált labdajátékot bemutassa és megked­ván mostani kenyérmezei tanítót az is­kolaszék saját kérelmére a Kossútlx Lajos utcai iskolába helyezte át. Szó esett még a leányiskolái helyiségek szűk állapotairól, valamint a kenyér­mezei iskolai helyiség tarthatatlan vol tárói és végül a tanuló ifjúság részére a nagy Dunában szabad fürdőhely ki- jeleléséről, amely ügyekre még vissza­térünk. Végül az iskolaszék Szölgyémi Gyula gazdasági ismétlő iskolai igaz­gató tani’ó fizetését arányitva a IV. VI. kerületi igazgatótanitó fizetéséhez — 120 koronával felemelni javasolta. — A városháza világításának kérdése- foglalkoztatta legutóbbi ülésén a vil­lamos bizottságot, melyen a vállalkozó cég, a költségvetést mutatta be lámpa mintákkal. A bizottság az ajánlat felett nem döntött, mert habár az ajánlat ju­tányosnak is látszik, azonban a kivitel is annak megfelelő. Elhatározták, hogy más cégektől is szereznek be ajánlatot a külömbség megállapithatása céljából. — Fölhívás. Tisztelettel felkérem az érdeklődőket, akik a bazilikái énekis­kola tagjaiul felvétetni óhajtanak, szí­veskedjenek f. hó 19 én hétfőn a kath. legén vegyesül et nagy termében fél 5 órakor délután megjelenni, hol a próba- éueklés sikere arányában a beiratást foganatositom. Az énekoktatás teljesen ingvenes. Egyéb felvilagositassal a pró­bateremben szolgálok. Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy. Levél. Kedves Annuska ! Egy év múlt el azóta, hogy a dü­börgő vonat indulást jelző füttyhangja félbe szakította az én boldogságomat. Kin ültem a nagy fehér-ház előtt, mint ahogy megígértem kegyednek ; szivem­ben az elmúlt esti szenvedelmes búcsúz- kodás édes kinjával, melynek kétségbe­ejtő valóságát még akkor sem tudtam magammal elhitetni, —- vártam. V ártana, mire ? e felül még most sem tudnék sza­mot adni: talán egy rohanó kocsira, mely egy piros arcú naiv kis leányt, kegyedet édes baba, hozza vissza az in- dóháztól, s ki a nyakamba borulva, mint egy megriasztott kis madárka, könnyes szemmel, siró hangon jelenti ki : ne­hagyj, nem akarok tőled sohasem el­válni . . . . . . Füttyentett a gőzös. Megremegett bennem a remény utolsó hajszálnyi szála. Csillogó szemekkel, sováran néztem a hosszú házsorok közötti szabad térre ; nem tudom, talán egy legördülő víz­csepp volt, vagy felizgult képzeletem szü­leménye : a pillanat alatt eltűnő vonat egyik ablakában, a messzeség daczára, mégegyszer láttam édes arczát, szomo­rúan mosolygott felém. Egy esztendő telt el azóta. A júniusi nap forró sugarai újból oly égetően perzselik az esőszomjas földet. A mocsárszéli vízililiom tikkadtan bu; meg a széles szálú csáté árnyékában. Megingatja néha gyönyörű fejecskéjét, megezirógatva mellette diszlő, de a rek- kenő hőségben vele szenvedő társát, váj­jon miről beszélgetnek? Megtudná-e ezt érteni kedves Annuska, még most is, mint megértette akkor ? Irigyelné-e még a kis kék virágot, ki szenved, de szenvedését szerelmes párja biztató szavai enyhítik meg ? Lehet, . . . hiszen maguk felé is vannak rétek, kék virág bizonyára terem azokon is . . . Amily rövid egy esztendő a boldog­ságban, ép oly hihetetlenül hosszú az a szenvedésben. Nem akarok szemrehányá­veltesse. Pénteken délután az érseki ké- pezdében, tegnap délelőtt az óvónőknél, j délután pedig a gimnázium tornatermé­ben mutatta be a játékot a főgimnáziumi és reálisko'ai tanulóknak. Ma a polgári leányiskolában és a szemináriumban mutatja be. — Jóváhagyás. A miniszter Váraljay Sándor reáliskolai tanárnak, az 1904. 1905 ik tanévre helyettesként leendő alkalmazását, jóváhagyta. — Rendkívüli közgyűlés a megyénél. A megye törvényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlését holnap d. e. 10 órakor tartja, melynek napirendjén elő­kerülő ügyeket tegnapi ülésén készítette elő az állandó választmány. — Dijai nyert főhadnagy. Bartunek József 76 os főhadnagy, ki október 1-től jövő év julius közepéig részint Sopronba, majd pedig Pozsonyba van vezényelve, elvégezve az öt hétig tartóit brucki ka­tonai lövőtanfolyamot, a aijlövészetben egy csinos és szép tárgyat nyert, mi annál becsesebb, ha tudjuk, hogy a tan­folyamban 120 különféle ezredbeli tiszt, még külföldi, a román kir. lovőiskola tanárai is részt vettek, akik pedig jó lövők s dacára ennek dijat nem nyer tok. — A viílamvilágltás a tanácsban. A tanács tegnapi ülésén a villamvilágitás is szóba került. A többek között a lám­pák elhelyezése ellen tétettek észrevé­telek, mivel azok bizonyos pontokon úgy vannak elhelyezve, beosztva, mintha inkább szolgálnának valamelyes kicsi­nyes magán, mint közérdeket. Egyelőre csak registráljuk ezt, alkalmilag azon­ban bővebben fogunk e kérdéssel fog­lalkozni. — A helységnevek megmagyarositása. A belügyminiszter felssóllitást intézett az összes vármegyékhez, hogy a megye területén levő idegen nevű községek ma­gyar névvel való ellátás ügyében tegye­nek hozzá előterjesztést. A belügymi­niszter célja a Magyarország területén levő összes, idegen hangzású névvel biró helységek neveinek megmagyarositása. — A városi iskolaszék pénteken dél­után 5 órakor ülést tartott, amelynek főtárgyai voltak a tanítói kar tagjai kö­zött előfordult betegség folytán szüksé­gessé vált helyettesítési ügyek. Misdler Pezsőné Gosztayer Berta tanítónő ugyanis súlyos természetű betegségének gyógykezeltetésére három havi szabad­ságidőt kért és kapott és helyetteséül az iskolaszék Bleszl Margit kisasszonyt alkalmazta, aki ezt teljesen díjtalanul fogja teljesíteni, amit az iskolaszék kö­szönetének kifejezése mellett vett tudo­másul. Kn'óbt Józsefné munka tanítónő ugyancsak komoly szembajának orvosol- hatása végett három havi szabadságidőt kért. Az iskolaszék a szabadságot meg­adta és a helyettesítéssel Ékest Amanda kisasszonyt bízta meg, akinek a női kézimunka tanítására kitűnő képesítése van. Még egy helyettesítés volt. Bárdos G-yula ugyanis a székesfőváros által ki­segítő tanítónak hivatott meg, miért is és, hogy megkezdett magasabb tanulmá­nyait folytathassa, a folyó tanév végéig szabadságot kért oly módon, hogy a helyettesített tanító javadalmazása az ő fizetésének terhére állapitassék meg. Az iskolaszék e jeles képzettségű tagjának készséggel megadta a szabadságot annál is inkább, mert a város közönségére anya­gi hátránynyal nem jár. Helyettesítésére nézve az iskolaszék akép intézkedett, hogy pályázatot irt ki helyettes tanítói állásra rövid 8 napi határidővel. A megválasztandó helyettes minden való­színűség szerént a tanév végén állásá­ban véglegesitetni fog. A megvá­lasztandó helyettes a kenyérmezei iskolában fog tanítani, mivel Vitái 1st­ült, Oszlányi udvariasan tette föl a kérdést : — Most pedig mivel szolgálhatok ? Marcaly újra ökölbe szorította a ke­zét, hogy az asztalra üssön, de aztán még sem ütött. — Tudni akarom, — szólt, hogy ön •Oszlányi Péter milyen viszonyban van leányommal ? — Szera törvényes feleségem. — Hallgasson meg Oszlányi Péter, — szólt Marcaly komoly hangon. — Marczaly Szera nem lehet egy tanító­nak a felesége. El fognak válni. Ön kárpótlást kap. Jó, jó, most én figyel­meztetem önt, hogy ne diihösködjék. Szera úgy is elégedetlen a sorsával, a mint kivettem a beszédéből. Egy elké nyeztetett puha gyermeknek, akinek tetszett ez a regényes házasság, szö­késsel, titkos esküvővel, faluval, bá- ráuynyal, furulyaszóval úgy theoretice. i. de praktizálni az ilyen nyomorult életet i seha sem lesz Ínyére. Önök nem lesz- í nek boldogok. Jobb előbb szakitni, mint rj utóbb. Az oszlányi sápadt arca nekipirult. Felállt, s oda ment Szera elé. — Szera! — szólt komoran hozzá — válassz. Mi kell, én-e szerelmemmel, vagy a fény rideg pompájával ? Szera fuldokolva zokogott, s oda sza­ladt apjához. az — Apám, apám! — kulcsolta á apja nyakát, — vigyél haza. Oszlányi egy széknek tántorodott. Egy pár percig nem tudott szólni, csak mereven nézett arra a nőre, aki három nap óta törvényes felesége, s aki olyan rutul megcsalta őt, aki olyan őrült gyermekjátékot űzött az ő szerető szivével. — Uram ! — szólt vad mosolylyal Marczalybo7, — elviheti a leányát. Férjhez adhatja rangja szerint, ez a nő itt vérszerint nem is nőm, csak egy­házi törvények szerint s úgy' viszi haza, mint én elhoztam onnan. Marczaly Miklós gőgös, durva ember volt, de jószivíí és igazságos lelkű. Oszlányi megnyerte a tetszését. — Várjunk csak, várjunk, — szólt felállva, s járkálni kezdett a szobában. Fiatal ember, ön tetszik nekem ! Hátba, hátha ! Te Szera, mondd csak, nem jön­nél te haza, ha ez a te három, napos urad egy szép kastélyban laknék, nagy­ságos urnák szólitnák, lova, kocsija, mindene lenne csak úgy mint nekem ? Szera kitörő sikolylyal borult az apja keblére. — Óh apám : édes jó apám ! — kiál­totta. A kitörő örömre egy vad kaeaj volt a felelet, a egy óra múlva a nagy, po. ros utazó kocsiban, Szera az apjával kirobogott a tanító kis udvaráról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom