Esztergom és Vidéke, 1904

1904-09-15 / 73.szám

Esztergom, 1904. XXVI. évfolyam. 73. szám. Csütörtök, szeptember 15. A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET“-NEK HIVATALOS LÁPJA. Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak : £géi»s érr — — — — 12 kor. — öl. Pél évre — — — — •— 6 kor. — lil. Negyed évre — — — — 8 kor. — fii. Égve* nzAm ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PRQKÖPP GYULA. Laptuiajdonos kiadók : Dr. PROKÖPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nyllttersR és hirdetések küldendők Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. —Kéziratot nem adunk vissza. Az ínség. — Vonatkozással a kormány által tervbe vett dnna-parc rendezési munkálatokra. — Esztergom, szept. 12. A napokban a kormánynak egy nagy horderejű és Esztergom váro­sára, illetve annak jövőjére kiható fontosságú elhatározásáról vettünk értesítést. Nem kevesebbről van szó, mint hogy a kormány több, mint félmillió korona költséggel a kis-duna medrének rendezését hatá­rozta el. A kormány ezen neveze­tes intézkedésének a közegészség- ügyi viszonyaink tekintetéből való fontosságáról nem is beszélünk, nem emlitjük fel, hogy mily sokat tesz e munkálatok kivitele általános szépi- tészeti szempontból, nem is muta­tunk rá azokra az ezúttal még- alig' eléggé mérlegelhető közgazdasági előnyökre, amelyek a végrehajtandó munkálatokból a városra háram- lanak. A kérdés egy másik oldalával kívánunk foglalkozni. Az idei, év­tizedek óta páratlanul nyomasztó gazdasági helyzet nálunk olyan álla­potokat hozott létre, hogy a vá­ros lakosságának egy jelentékeny íz „Esztop és fiié" tárcája, KORONA ÁRNYA. Bíborvörös az ég alja, Haragvó az Isten arca, Vagy az orosz meleg vére Erecscsent tán a magas égre. A muszkaföld vérrel teli, Mindenfelé halott fedi. Sötét sereg, holló sereg A hullák között kevereg. Vértócsákban kilőtt fegyver Összetörve szerte hever, Mintha csak az Isten átka Zúdulna a népre rája. Mindenünnen csapás éri, Mind elhullnak hős vezéri Portartur is elvesz lassan, Pusztulás az egész hadban. S mégis, mig a koldus sereg : Özvegy árva könnye pereg, Orgiát ül egyik része : Hercegi sarj merül kéjbe. Nem gondol a veszteségre Kéjtől hévül romlott vére ; Nagy vaksák ült tán szemére Hogy ne lásson a veszélybe. kontingense, mely eddig és minden­kor kézi munkájával kereste kenye­rét, főleg a napszámos földmives osztály, a legnagyobb szükségnek néz a jelen évben eléje. A termés minden tekintetben silány és kevés és az ezzel kapcsolatos körülmények eredményezik, hogy munkás osztá­lyunk létkérdése alapjában meg van rendítve. így van ez nemcsak ná­lunk, de az ország egyéb vidékén is. A helyzetet a kormány kellőleg ismeri és azért felhívást intézett a törvényhatóságok vezetőihez, hogy tájékoztassa magát és szükség ese­tén megfelelő módon támogassa a szegénységet. Úgy látszik a kor­mány nemcsak kész cikkek ajándé­kozásával, esetleg olcsóbb áron való hozzáférhetés megnyitásával akar a bajokon segíteni, de célja az is, hogy esetleg végrehajtandó nagyobb közmunkával biztosítson nagyobb keresetet a munkás osztálynak és ily módon akkor, midőn minden mezei munka szünetel és az ipari munkában és ott, ahol ily munkás­kezek haszonnal igénybevehetők, — lankadás állott be, keresetforrásokat nyisson a szűkölködő néposztálynak. Pedig a nép pusztulása A nemzetnek sírját ássa S a hiába kiontott vér Egekbe tör, igazat kér. Az ezrekre menő halott Bár meredten fekszik is ott, Megmozdul a föld alatta S inog a cár trónja rajta. Nem ér már el oly messzire Nagy hatalma, koronája ; Önmagától lángra lobban A szolganép szabadsága. Bpest. 1904. IN. 6. Szőllősy Géza. Részegen. A lány a zongora mellett ült, ide­gesen forgatta a kottát. A férfi rákö­nyökölt a zongorára és mereven, na­gyon komolyan nézte a lányt. — Egy vonása sem változott, egy arcizma sem mozdult a mig beszélt, csak a hangja árulta el, hogy forr, hogy tüzel, hogy kalapál odabenn az agy. Tompán, érdesen beszélt, tán csak azért, hogy ne érezze meg az a lány, hogy a szivét kínozza a beszéddel. — Osszeszoritotta a fogát, hogy ne törjön elő a köny. — Tudtam, hogy hazudik, hogy meg­akar csalni, de hogy meghurcolja azt, A város hatóságához is leérkezett ez a fölhívás és a város polgár­mesterének vezetése alatt értekez­let jött össze, mely komoly meg­fontolás tárgyává tette azokat a módozatokat, amelyekkel a kormány fentérintett segítő akcióját megvaló­sítani lehessen. Mi sem látszik köze- lebbnek, mint annak lclvetése, hogy az Esztergomban létesítendő és fentjelzett állami munkáknak már most való megkezdése volna egyik hathatós eszköz a munkásnép fog­lalkoztatására és ezáltal annak a munkaszük világban való kereseti mód szolgáltatására. Ugyanis azt olvastuk, hogy a célbavett dunapart rendezési munkálatok csak a jövő évben veszik kezdetüket, amikor is a kormány mintegy 45000 korona költséggel akarja a munkálatokat megkezdeni. Nem vagyunk szak­értők, de azt hisszük, hogy a mun­kálatok eleje mind olyan lesz, ame­lyeknél ép a nyomorban levő mun­kásnép leszen legalkalmasabban igénybevehető, másrészt ezen munká­latok még a zord idő beállta előtt foganatosíthatók. Nincs tehát más hátra, mint minden módon odahatni * I a kinek a hites felesége lesz, —- nos hát ennyire még sem lett volna szabad kacérkodnia! A leány állta nyugodtan. Olykor felemelte szép, okos fejét, a szemébe nézett a férfinek, de nem bírta a tekin­tetét soká. T- Egy akkordott fogott; erre elhagyta a férfi. I Beszéljen ! Hallgatom. — Mondja . . . feleljen fiát! Ella ! Minek volt az a gonosz játék ? A hiú­ságát kielégíthette az is, hogy a ma­■ gáénak tudott! Tudja Ella, so’sem gyű­löltem leányt, asszonyt, de az egész valóm megborzad, bogy magát nézem ! — Béla! Szinte könyörgött az a két barna szem, bogy ne ennyire . . . Mért beszél igy velem ! Nem érezheti azt, amit mond! Nem ézezheti . . . Nem tehettem egyebet! . . . A papám akarta ! — Azt mondta a szeme : könyörülj raj­tam, ne kínozz, láthatod, hogy a lel­kem a tiéd marad. . . . Másnap meg volt az eljegyzése Bács Mihálylyal. Gabona kereskedő volt Aszódon. Dúsgazdag ember! Két éve találkoztak a Tátrában, onnan az isme­retség. Decemberben volt a lakodalmuk. — i Olyan kalmár lakodalom volt; akadt ott minden; cigány, tánc, ital, csak szív . . szív az nem volt az egészben. 1 Meglátszott mindenen, hogy csak azért adják, hogy híre menjen. a kormánynál, hogy a tervbe vett munkálatok mielőbb és pedig a tél beállta előtt megkezdessenek. Vá­zolni kell a kormány előtt az álla­potokat, Kitárni a nyomasztó és ínséges viszonyokat és pedig azon­nal, melegében, mert minden perc a késedelemben csak növeli a sú­lyos helyzetei. Ha nem elég föl­iratokkal a kormány jóindulatához férkőzni, azonnal küldöttségileg keil a szak minisztert felkeresni és kellő információval ellátni. Az az értekez­let, amely az ínség ügy dolgait ke­zébe vette és oly lelkiismeretes gonddal tárgyalta, vegye további tárgyalása alá a most kifejtett körül­ményeket és intézzen sürgős felter­jesztést az illetékes miniszterhez, hogy a célbavett állami munkát haladéktalanul rendelje el és kezdje meg a még csak a jövő évi állami költségvetésbe beállított költséggel a partrendezési munkálatokat. Mint­hogy pedig a szónak több ereje van, mint a tettnek, vezessen a vá­ros polgármestere, esetleg ország- gyűlési képviselője küldöttséget a szakminiszterhez és utalva a minisz­terelnök által kezdeményezett segély- * I A nagybőgő ütemes zümmögése, át­hallatszott a másik utcába. Még annak a hangja sem volt olyan, mint máskor. Ejfél felé járhatott. Dőry Béla ott feküdt a legény lakásán a pamlagon. Dél óta feküdt ott, majdnem mozdulat­lanul, mereven. Nem volt semmi baja, csak a szive, a lelke fájt nagyon. Azt mondták, hogy beteg . . . pedig meggyógyítaná az a barna, fényes szem­pár, az a drága, rózsás, ámorives száj.. Belebámult az űrbe, a semmibe. —• Gondolata sem volt. Elvitték előle azt az édes lényt, pe­dig neki drágább volt az minden földi kincsnél. Az a sok hozzá fűzött ábránd oda­hagyta mind. Vége 1 Nincs! Hirtelen, gondolt egyet. — Felkelt, fogta a kabátját, a botját és ment. — Maga sem tudta, hogy hová . . . éhes volt ... a vendéglőbe, ha nyitva ta­lálja még. A lakodalmas ház előtt ment el. — Kinn álltak a havon a Biró Misi, meg a Józsi. Megismerték. — Hova mégy Béla ! Mért nem jöt­tél el ? Megpofoz az Etel, hogy a la­kodalmán sem voltál! Gyere be ! — Nem illik most már ! — Fenét nem! Gyere hát! Nézd itt vagyunk a hátsó szobában . . . négyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom