Esztergom és Vidéke, 1904
1904-09-15 / 73.szám
KSZTKKGOM és VIDÉKE. (73. szám.) akcióra, e küldöttség- tárja elé az itteni munkásnép helyzetét és járja ki a miniszternél az érintett célt. A közelebbi részletek tárgyalása nem tartozik cikkünk keretébe, ezúttal csak az illetékes körök éberségét akarjuk felkelteni és a kellő irányban tettre serkenteni. És azt liisz- szük, hogy vezető köreink, kik népünk érdekeit mindig szivükön hordják, nem fognak elzárkózni a cselekvéstől, de megfognak ragadni minden eszközt, amelylyel valóban keserves viszonyok közt tengődő és még keservesebb helyzetnek eléje néző közönségünk ínségén segíteni lehet. V. V. Építsünk a vakok számára otthont. Hazánk 20000 vakja közül mintegy 180 mint kiképzett vak iparos keresi mindennapi kenyerét. Szegények nap-nap után reggel 7-től este 7-ig a műhelyben szorgoskodnak, hogy megkeressék az életfen- tartás első és legszükségesebb kellékét a pénzt. Olyiknak felesége és családja is van s bizony-bizony roppant nagy küzdelmet kell kifejteni, hogy betevő falatjáért ne szoruljon másra. Nap nap után van alkalmam látni őket s minél inkább bámulom szorgalmukat és ügyességüket, annál mélyebben érzem szikemben, mi lesz ezekkel a szegény halandókkal, ha munkaképtelenekké válnak. Vájjon hol fogja lehajtani fejét annyi küzdelmes munkában telt év után, ha testi ereje felmondja a szolgálatot. Istenem, be szomorú jövő elé nézhet egy ilyen sors sújtotta egyén. Mert annyit nem képes keresni, hogy éveiben esetleg megtakarított garasaiból megtudjon élni. Jegyezd meg szeretett ember tárvagyunk csak ott . . . oda benn van a Pista meg a Misi is ! Ellenkezett, szabadkozott, de bevitték . . . Sokat ittak, kapatosak voltak mind. — Béla is — erősen! Máskor sem bírta az italt ; ma még úgy a fejébe szállt. Bambán nézte a palackokat az asztalon. — Nedves volt az asztalkendő körülötte, a kidőlt bortól. Egy köpcös, kopasz férfi ment át a szobán. — Döry Béla odahajolt a szomszédjához : — Ki ez? Hangosan kérdezte, meghallhatta az a köpcös úr is, mert visszafordult. — Furcsának találhatta, hogy egy lakodalmas vendég ne tudja, hogy kicsoda ő !-— Az újdonsült férj ! súgta a másik. Dory Béla felállt; megingott a teste, amint a palack után nyúlt, a többiek nézték nyugodtan, mosolyogva. Valami jó tréfát vártak. Dőry Béla meglóditotta a palackot, oda a köpcös férfi felé, visszaült helyére és maga elé bámult, mereven, bambán. Az a fekete ruhás férfi ott hörgött a földön, mint a kinek a tüdejébe is jutott üvegszilánk ... — és véres volt körülötte a padló. Csak ez a hörgés hallatszott ott a hátsó szobában ... és nem mert megmozdulni senki. Dőry odakocintotta a poharát a szomszédjáéhoz : — Igyál! Szervusz ! Ks ivott. Kállai Ede. sam, a vaknak testi ellentálló képessége a szakadatlan munka iránt nem olyan szívós mint a miénk. Neki szegénynek már alapjában meg van támadva egész construtiója épen fogyatékosságánál fogva. S mig ami gyermekeink látnak-futnak, hol ide hol oda fickánkodnak, tornásznak, korcsolyáznak, táncolnak, vívnak s többféleképen erősitik vagy mondjuk előkészítik testüket az élet ezernyi bajával jajjával szemben, addig a szerencsétlen vak, ki a mi embertársunk és felebarátunk mindebből ki van zárva vagy ha alkalma is volna : vaksága olyan akadályt képez, hogy mindezekből egyet is alig valósíthat meg. Érthető tehát a vak testi erejének és ellentálló képességének aránytalanul csekélyebb volta az épérzékü emberével szemben. Európa nyugati culturális államaiban ezt már néhány évtized előtt a nemes lelkű emberbarátok átértették s anyagi áldozatokat nem kiméivé gondoskodtak végnapjaik tisztességes lefolyásáról. Nem légből kapott állítások ezek, meggyőződhetik a szives olvasó mikénti ápolásukról, ha felkeresi egyebek között a prágai Francisko Jozefinumot, Párisban az elaggott vakok házát és Bécsben a férfi és nő otthonokat. Nálunk ilyen otthon, hol a munkából kidőlt rak, kit nagy nehezen felneveltünk s mint önérzetes egyént kibocsájtottunk £z életbe, nyugalmat és pihenést találna öreg napjaira ez ideig az még nincs. Midőn ezen ügyben fölemelem hozzátok esdő szavamat kiknek az anyagiakból az elegendőnél több jutott, ne gondoljátok, hogy pénzeiteket haszontalan célra fordítjátok, mert a cél melyet elérni 20 ezer vak érdekében legr szebb kötelességünk : nemes és magasztos. El kell ismernünk, hogy hazánk közönsége a fogyatékosok, különösen pedig a vakok iránt meleg rokonszenvvel viseltetik s őket úton útfélen részesíti némi alamizsnában, olykor nevelés-tanitási célokra ezreket áldoz, a mire még mindig szükség van, de ne feledjék, hogy ezáltal csak felemunkát végeztek, mert a vaknak öreg napjaiban nincs hova hajtani fejét s kénytelen lesz magát emberi mivoltunkat annyira lealázó koldulásra adni. Bizzunk kedves vak munkásaink a jó Isten segedelmében, ki minden nemes, szép és hasznos célért küzdőket meghallgatja s reméljük, hogy jó Magyar hazánk polgárai meghallgatják kérve esdő szavunkat, áldozatkészségükkel lehetővé teszik egy Budapesten felállítandó vakok otthonának létesítését. E célra szánt nemes adományok a Kisbirtokosok Földhitelintézete igazgatóságának küldendők be, (Budapest, V., Géza utca 2 sz.) mely intézet szives volt más címen is begyült adományokat teljesen díjmentesen kezelni. Budapesten, 1904. szept. 3-án. Heródek Károly a vakok bpesti kir. orsz. nevelő és tanintézetének igazgató tanára. 1904. szeptember 15 Közigazgatási bizottsági ülés. Esztergom szept. 13. Bég nem volt a közigazgatási bizottságnak oly harcias hangulatú ülése, mint a mai, melyet egy fegyelmi ügy idézett elő. A szókarc hevében villogtak csattogtak az érvek fegyverei, s mire az argumentumok ágyúdörejei is megszóllaltak, a küzdő pártok azon vették észre magukat, hogy a zöld posztó mellől, a személyes élű vita mezejére léptek át. Az ülés az alispáni jelentés felolvasásával vette kezdetét, melynek kiemelkedő momentuma, a zár alatt lévő Tokod község állapota, jövő sorsáról való jelentés volt, miről részletesebben a zárgondnok előterjesztése számolt be, ki előadta, hogy a belügyminiszternek érdeklődését a község állapota iránt sikerült annyira felkelteni, hogy arról részletes jelentést kért, ami jogosan ad arra reményt, hogy a miniszter a község helyzetén segíteni, feladatává tűzte. G-ogola Rezső csévi jegyző fegyelmi ügyében az alispáni Il-od fokú határozat megváltoztatásával a főbíró Ítélete hagyatott helyben, mely nevezett jegyzőt az ellene emelt vádak alól felmentette, s a vizsgálattal felmerült költségekben a feljelentőket marasztalta. Érdekes a dologban, hogy az ügynek szőnyegre kerültekor, az alispán csodálkozásának adott kifejezést, mivel úgymond a községi ügykezelés vizsgálatánál arról győződött meg, hogy nevezett jegyző egyike a legpontosabb és szorgalmasabb jegyzőknek, ki kötelességének mindenben megfelel. Egyben jelezte, hogy a Il-od fokú határozat az ő (t. i. az alispán) szabadságon léte alatt hozatott. Ezután Székely Henrik városi állatorvos fegyelmi ügye került napirendre, ki ellen az alispán hivatalától való felfüggesztés mellett fegyelmit rendelt el. Dr. Ihuránszky Lajos előadó ismertetve az ügyet, felolvasta a határozat tervezetét, mely helybenhagyó, majd felolvasott egy jegyzőkönyvet, mit ő vett fel azon pásztorokkal, kik a városi állatorvossal egyetemben vádolva lettek a nyár folyamán volt ragadós száj- és körömfájás állítólagos eltitkolása miatt, s akiket a kapitány már is 40—40 koronára büntetett e miatt. Midőn Tháránszky előadta, hogy a jkvet ő vette fel Székely ellen a bepanaszolt és elitéit pásztorokkal, dr. Helcz Antal bizottsági tag odakiáltott: ez már maga tendentiósitás jele ! S ez volt a harci riadó. Dr. Helcz Antal szóllalt fel elsőnek az előadói javadat ellen. A fegyelmi ügyek folyamatba tételének általános jellemzésével kezdette felszóllalását, melyek úgymond sok esetben, mintegy hajuknál előrántva tétetnek folyamatba, keresett okokból, frivol elvek alapján, amelyek ismertető jele, hogy egy évnél hamarabb be nem fejeztetnek, sőt vannak esetek, hogy 8—10 évig is eltartanak. Ebből kifolyólag, habár a fegyelmi eljárás folyamatba tétele ellen mi észrevétele sincs, a felfüggesztést a jelen esetben annál kevésbbé találja helyénvalónak, mivel két ellentétes szakvélemény áll szemben egymással, melyek közül nincs megállapítva, hogy melyik a helyes. A felfüggesztésnek akkor volna helye, ha nevezett állatorvos a vizsgálat eredményes befejezését meghiúsíthatná, ámde ennek esete nem forog fenn, mivel a széles mederben megtartott, vizsgálat már be is van fejezve, mely vizsgálati adatok az állatorvos terhére a mulasztást meg nem állapítják, s igy nem igazságos, még kevésbbé méltányos, hogy az illető ily érzékenyen bűnhődjék, s existentiája oly nagy mértékben megtámadtassék, a fizetésnek és egyébb járulékainak részben majd egész- beni elvonásával. De az egyén érdekétől eltekintve, szenved a városi közigazgatás, melynek megakasztását nem tartja helyesnek. Andrássy János alispán dr. Helcz szavaira utalva, a tendentiósitás vádára vonatkozó kifejezést visszautasítja, nivel ő miként mindenkor, úgy jelen ísetben is az előadó és a megyei szakközeg véleményének elfogadásával, csak kötelességét teljesítette. S aogy ezen ügyben oly szigor- fal jár el, azt azon okból teszi, mivel a felsőbb hatóság a külföldre való tekintettel követeli meg a szigorú eljárást. Dr. Helcz Antal kijelenti, hogy őt az alispán félreértette. 0 nem az alispánra értette a tendentiositást, hanem azon eljárásra, hogy az ügynek előadója vett fel nevezett orvos ellen, ennek vádlott társaival panasz jegyzőkönyvet. Hogy szavai az alispánra nem is vonatkozhattak, igazolja azon körülmény, hogy az időben az alispán itthon sem voll, hanem szabadságon. Dr. Thuránszky kijelenti, hogy ő az alispán és főjegyző távollétében, mint alispáni helyettes vette fel a jegyzőkönyvet. Dr. Fehér Gyula nem ellenzi a fegyelmi eljárás megindítását, de a felfüggesztésnek ellene van, mivel arra átnevezett állatorvos okot nem szolgáltatott, s mivel az a város érzékeny anyagi kárára van. Dr. Prokopp Gyula azzal kezdette felszóllalását, hogy a városi gazdasági bizottságban ő is jelen volt akkor, midőn a törvényhatósági főorvos kijelentette, hogy a ragadós száj és körömfájás az adott eset alkalmából oly enyhe lefolyású volt, ami ritka eset. Sajnálja, hogy a főorvos nincs jelen az ülésen, s hogy igy távollétében kénytelen reá hivatkozni. Felmutatja az alispáni határozatban hivatkozott prospectust, amely szerént a „bacillol“ szer’ nem csupán a ragadós száj és körömfájás ellen szolgál orvosságul, hanem számos más betegségben, s igy téved a határozat, midőn indokolásában azt mondja, hogy a nevezett állatorvos a megbetegedett állatoknál oly szert használt, mely aragadós száj és köröm fájás különleges gyógyszere. T. i. az alispáni határozat azt mondja, hogy Székely a betegséget eltitkolta, mit igazol az, hogy oly szert használt, mi a száj és körömfájásnál használtatik. (Ez azonban tévedés, mivel a jelzett szer az indokolásban hivatkozott prospektus szerént még sok más esetbeu is használtatik.) A fegyelmi eljárás ellen nincs észrevétele, azonban a felfüggesztést már csak a város érdekében sem tartja indokoltnak. Dr. Hulényi Győző tiszti főügyész azzal kezdette felszóllalását az előadói javaslat mellett, hogy a városi tisztikar hálás lehet a három városi bizottsági tagnak a védelemért, majd a felfüggesztés mellett tört lándzsát. Dr. Prokopp Gyula utalva a főügyész szavaira, kijelentette, hogy ő, ha kell, épp úgy kel a megyei, avagy községi tisztviselő védelmére, mint a városinak. S hivatkozik arra, hogy csak pár perccel Gogol a Rezső csévi jegyzőnek akart védelmére kelni (már fel is állt) az alaptalan támadás ellenében, amiben öt az alispán előzte meg felszóllalásával. Hivatkozik arra, hogy ő mint a fegyelmi választmánynak tagja megyei tisztviselőnek is kelt már védelmére, s viszont városi tisztviselő ellen foglalt már el állást, mit a körülmények s nem a tisztviselő városi, avagy megyei jellege indokoltak. Végül a vita befejeztével Horváth Béla főispán szóllott a tárgyhoz. Kötelessége úgymond, hogy dr. Helcz Antal egyes kifejezéseire reflektáljon, s a vádakkal szemben, védelmére kelljen az
