Esztergom és Vidéke, 1904

1904-09-04 / 70.szám

Esztergom, 1904.

XXVI. évfolyam. 70. szám.

Vasárnap, szeptember 4.

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOM VID ÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET“-NEK HIVATALOS LAPJA.

e<|jelei)ik Vasárrjttp és csütörtökön

~>*<~

Előfizetési árak :

— 12 kor. — fii.

— — fi kor. — fii.

Negyed évrt> — — — — 3 kor. — fii.

nsAni ára: 14 fii.

Eíéit ávr —- —

Fél évre — —

Felelős szerkesztő :

Dr. PR0K0PP GYULA.

Laptuíajdonos kiadók :

Or. PROKGPP GYULA és BRENNER FERENC.

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

(hova a Kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Kossuth Kajos (azelőtt ßuda) utca 485. szén).

—Kéziratot nem adunk vissza.

Az iskola küszöbén.

Esztergom, szept. 3.

A nemzeti erő magasabb értelmiség elsajátítására törekvő része, már ott áll a felszentelt hajlékok küszöbeinél, bogy azokat átlépve megnépesüljenek a tudomány bűvös légkörű csarnokai és eleven, mozgó élet vegye benne kezdetét, hogy élni készítsen elő.

De mit tesz élni ? A szó legvalódibb és minden tekintetben socialis értelemben véve legkevésbbé azt, hogy akár gondtalan, szilaj dobzó- dásokban, akár a kényelem párnáin egykedvűen, akár léhűtő módra véve fel a sorsot, akár bambán lopni az istenadta időt. Az igazi élet a munkában van. A munka az élet. Munka nélkül nincs élet, ami benne élet az nem más. mint az állati életnél is alárendeltebb tengődés, az embernél here lézengés vagy az sem . . . egyszerűen megsemmisülés az életben, melynek éltető erejét a munka, mint a lélek életének foglalkoztatója képezi.

A munka adja az életet és az él valójában, aki dolgozik. Erre vall a szentirás, melyben a kinyilatkoztatás

íz „Esztergom és Iliié" tárcája.

A magányos király városából.

— München, 1904. aug. íz. —

Ugyebár szép cim ? Pedig találóbb lett volna: „A sör és a művészet hazájából^ vagy „az Izárparti Athénből.“ De a cím nem éppen lényege egy tárcának ; éppen arra jó, hogy figyelmet keltsen. Olyasféle, mint egy pisztoly lövés az utcán. A közönség összefut, valami idegizgató, véres látomásra s nehezteléssel vegyes csalódással megy széjjel, ha csak egy „cipésztanonc“ műkedvelő tűz- játékát tapasztalja.

Nos hát tanonenak már egy kicsit koros vagyok. A mesterségekhez, — bocsánat — iparhoz pedig csak inkább a nevemnek volna valamelyes köze. Mindazonáltal megkísérlem a mi kedves olvasóközönségünk figyelmét egy kicsit mégis lekötni.

Igazában Münhenben csak kétféle dolog az elsőrendű : a művészet és a sör. A művészetről beszámolnak Baedeker és társai, de a sör, ahhoz nem kell kommentár, az magamagát dicséri, — de csak úgy, ha megisszák. És én iszom hűségesen, hívják bár Bürger, Augustiner, Pschorr, Spaten, Löwen, Hackor, vagy Matheserbräunek. Egy egész liter 22—24 pfennig; a mi pénzünk *zeegyik sarkalatos tétele: arcod verítékével keresed kenyeredet, miglen ' visszatérsz a földbe, melyből alkot- ! tattál.

I De hisz akkor bűnhődés ? Igen ■az, de az életre való reménység! I vezeklő utjával, mintha mondaná: dolgozzál es megbocsáttatik neked la bűn, amely elzárta előled az üd- ! vösséget. j

Es az üdvösség ? Ez a munkában az élet eredménye : a boldogulás.

( Ó ! ebben a szóban boldogulás mi minden rejtőzik ? Hogy és mikép értelmezik. Mennyi vágy, mennyi törekvés !

j A boldogulásra való vágy és törekvés vezeti a szülőt gyermekében és a gyermeket önmagában. És vájjon tanácscsal-e és ha igen minővel ? Mennyi tartalom van e tanácsban : tanulj fiam, hogy boldogulj. Es mennyivel tartalmasabb azt mondani: tanulj fiam, hogy dolgozni tudjál, hogy ez által légy képesítve az életre és ettől a boldogulásra.

; Ez a boldogulás utáni vágy azonban ne önzésszerüen csak magadra, hanem ember társaidra is vonatkozzék benned. Embertársaidra, kik

rint nem egészen 13 krajcár. Hiszen — nem is említve a Fürdő vendéglőt, de — még az Olympuson is drágábban mérik már a nektárt. Pedig mi az a Hofbräuhaus friss csap olásához képest!

Mikor még otthon voltam, egy különben jó ízlésűnek ismert kedves barátom ugyancsak feldicsérte előttem a starn- bergi tavat. Helyes, tehát menjünk a starnbergi tóhoz !

Ah, de milyen nagy leve az én csalódásom ! A legkékebb égből a legaranyosabb verőfény mosolygott az azúrkék tóra, mikor megpillantottam. A velencei dogék hires Bucentorójának Luitpold nevű, gőzre járó unokája volt a vizen járó alkalmatosság, melyei köröskörül hajóztam a 20 km. hosszú tavat. Körülöttem a hajón a kaukázusi ember fajtának minden valamirevaló jól öltözött typusa ; étvágy ingerlő illata az Íróasztal nagyságú hajókonyhának; az ultramarinkék levegőben fehér sirályok, fekete fecskék, nyelvzagyvalék, illat, szellő, kullámjáték, — minden együtt volt, amire a közigazgatás szolgálatában tönkrement idegeim felfrissítése végett már oly régen vágyakoztam. De egy hiány volt mégis: a kék égen a havasoknak éles vonalakkal rajzolt szűz hava ! í Minden kék, vagy zöld; fehér csak a sirály, meg a vitorla. Egyébként csupa meleg szin; semmi szürkeség, semmi fekete. Pedig valamiképen a jól készült

veled együtt egy hazának gyer" mekei és együttvéve a nemzetet képezik.

Tudd meg ifjú, hogy a te boldogulásod egyúttal a nemzeté is.

Fiam ! a nemzetnek alkotó részét képezed és igy benned van a nemzet. Boldogulásod keresésében, a boldogulásra való törekvésedben el n« feledkezzél a nemzetről, amely- lyel munkádat és a munka által szerzett életedet megosztanod kell. Jer és lépd át a küszöböt, amelyen belül oly munkára készítenek elő, amihez az egyszerű munkához ké-! pest magasabb ismeretek tudása' szükségesek.

A munka emberei fogadnak. A nemzeti munka apostolai. Az atyák és a nemzet helyettesitői ők, miért is mély tisztelettel tekints reájuk. Benned a nemzet javát tekintik lőcélnak és ebbeli törekvésük adta nagy munkájukban mesterek ők. Tudd meg iíju, hogy azoknak tisztelete a nemzet megtiszteltetése és azoknak munkája a nemzet élete, hogy életet leheljen beléd önmagadért, hozzádtartozóidért, embertársaidért, a nemzetért dolgozni és

hal paprikáshoz okvetlenül szükséges néhány kanál vörösbor, valamint a legtisztább arany s az abszolút ezüst nem dolgozható föl, bizonyos mennyiségű közönségesebb fém hozzátétele nélkül, azonképen az a tájkép, amelyből hiányzik a szikla, a szakadék, a nagy mélység és a nagy magasság, — szóval,festészeti műnyelven szóllva — az aszfalt: az a tájkép nem az én Ízlésem szerint való.

Már pedig annyi leleményesség és annyi tehetség, bogy a tó körüli dombokra fehér havat és fekete sziklákot tudjon varázsolni, még a starnbergi Verschönerung» Veremnek sem adatott.

És ez az oka annak, bogy a magányos király székvárosában ütöttem fői a főhadiszállást. Innét rándulgatok ki egy kis tavi levegőre, erdei illatra, — ha, a már annyiszor cserbenhagyott, de migint újra megszeretett ideálom : az is- j teni művészet köréből másfelé vá-! gyom.

Csak nem régen jött rám egy ilyen hűt- j lenségi roham. Gondoltam tehát egyet s áthajókáztam Bergbe, abba a kis kastélyba, ahová a bajorok művészielkü magános királya-. Il-ik Lajos internálva volt. Egy csöppet sem mondható bizony királyinak ez a kiilömben kedves külsejű nyaraló. Nálunk az 1—2000 holdas köznemes kiilömb kastélyban lakik. Mágnásaink vidéki kastélyainál pedig

élni . . . élni, hogy boldogulni tudjál.

Az életre való törekvésedben mestereddel együtt vezessen az, ki alkotott. De vigyázz, hogy az alkotódtól nyert legdrágább kincsed, a szabadakarat mellett méltó légy hozzá. Mert ne feledd ; O a kezdet és a vég és minden bölcseség Benne birja egyedüli kútforrását.

Bertalan Vince.

Fűzfa termelés.

Esztergom, aug. 30.

— Gazdasági bizottsági ülés. —

Öt városi képviselő még ez év február 11-én egy kérvényt adott be a tanácshoz a nemes fűz termelése s ez utón a kosár fonás meghonosítása érdekében, amivel aztán a szőlő termés jövedelmezőbb értékesítése mozditatnék elő.

A tanács a kérvényt nyomban kiadta a gazdasági bizottságnak javaslattétel végett, amire, hogy mi okból került csak ma reá a sor, nem kutatjuk.— A bizottság behatóan foglalkozott a kérdéssel s abban egy nézeten voltak tagjai, hogy feltétlenül és mielőbb meg kell azt honosítani, annál is inkább, mivel a városnak áldozatába az egyáltalán

legföllebb vendégbáz számba menne. S azért nem is hiszem én azt, bogy II. Lajos, kinek eszményképe a nap király : XIV-ik Lajos volt; ki nem építtetett olyan palotát, vagy kastélyt, melyben a koronás szeretkezőnek, legalább egy mellszobbra ne lenne; —- ki a Roi soleil büszke jelszavát: „Nee pluribus impar“ mindenüvé előszeretettel vésett© márványba, mondom nem hiszem, hogy ez a pompaszerető király Berget választotta volna nyári tartózkodás helyéül és — a fátum szerint — sirjául is.

Ellenben valószínűnek tartom azt, hogy H-ik Lajost egy családi tanács internálta ebbe az egyszerűségében is bájos, kicsike fészekbe ; amelyben csak egyetlen, de igazán pazar fényűzés van, ablakaiból s erkélyéről az a valóban remek ki'átás a parkba s a starnbergi tóra.

Egyébként, mint a boldogtalan király minden kastélyában, ebben is a kék-fehér szin, a hattyú, XIV. Lajos és Wagner a vezér motívumuk. Például, kék selyem kárpit a falakon, fehér mennyezet, alabastrom, vagy karrarai márvány, Parzifal, Lohengrin, — óriási majolika, nagy ezüst hattyú, Versail urának életnagyságú mellszobbra s asszerint, amint ebédlő, dolgozó, vagj^ hálószoba, a megfelelő asztal, ágy, vagy Íróasztal.

Csak bárom tárgy tudta jobban ma-