Esztergom és Vidéke, 1904
1904-08-25 / 67.szám
Esztergom, 1904. XXVI. évfolyam. 67. szám. Csütörtök, augusztus 25. A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERG0MVIDÉKI GAZDÁSÁGI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. ^ !! V • Előfizetési árak : Es6»s évr — — — — kor. — Hl. Fél évre — — — — — 6 kor. — Hl. Nagyeii évre — — — — 3 kor. — Ül* E^jes «iám éra: 14 til. Felelős szerkesztő : Dr. PR0K0FP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKÖPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Kossuth I;ajos (azelőtt Buda) utca 485. száll}. Kéziratot nem adunk vissza. Pályaválasztás. Esztergom aug. 24. Örökké aktuális téma marad a pályaválasztás kérdése. Ez a probléma, melynek helyes megoldásától függ a jövő, a siker vagy a csalódás. A ki kényszerítve lép valami pályára, az rendszerint nem éri el azt a célt, hogy jó! s gondtalanul tudjon megélni, nem éri el az sem, aki nagyzolásból azon hitben ringatja magát, hogy tehetsége s hivatása van valamely pályára. Az ilyenekből szerencsétlen emberek válnak, nem különben azokból is, a kik a szülői kényszernek engedve, nem arra a pályára lépnek, a melyre kedvük van, hanem a melyet mások jelöltek ki számukra. A kényszeritett pálya olyan, mint a kényszeritett házasság. Lehet, hogy sikerül, de valószínűbb az, hogy zátonyra jutnak az ekzisz- tenciák. Sok ezer tanuló hagyta el nemrégiben az iskolát, hogy kilépjen az életbe s megkeresse a kenyerét. Ebben az időtájban legégetőbb a pályaválasztás kérdése s ez alkalomból nem lehet érdektelen a pályaválasztás problémája felett elmélkedni. Száz és száz pálya van. Mindegyiken csak tudással, kedvvel és I akarattal lehet boldogulni. Az ipari s kereskedelmi pályák még mindig nem részesülnek abban a méltánylásban, melyben a hivatalnoki vagy diplomás pályáknak van része. Még mindig az a felfogás nálunk, hogy >úr« csak abból lesz, a ki naphosz- szat az íróasztal mellett körmöl — ha akárcsak másol is. Különösen a vidéki városokban van elterjedve ez a helytelen felfogás, a melynek esztendőről esztendőre mind több áldozata van. i Ennek ellenében azoknak sincsen igazuk, a kik a másik szélsőségbe jutnak, s azt hirdetik, hogy nagy bűn az, hogy a szegényebb néposztály tanuló gyermekei a diplomás pályákat özön- ; lik el. Nincs az a pálya, amelyen az uj ember meg ne tudna élni, talán egyedül az ügyvédi az, a mely a legalaposabban el van árasztva, mégis az egyetemi pályázók között legtöbb a joghallgató még mindég — dacára a folytonos panaszkodásokIi „Esztergom és Iliié" tárcája, Egy vizes kaland. Detárdy Ábris ott ült a vizpartján. Nagy gonddal készített frizuráját összevissza gyúrta. Hogy is ne ? ! Hisz az embernek meg kell bolondulni ilyen körülmények között! Mert bát mit is akar tulajdonképen Alice ? Vagy csak játszik vele, „mint macska szokott az egérrel?w Ók ! Elszorult a szive, mikor rágondolt a lányra. Mit akar ő, halvány városi íicsúr a mellett a piros-pozsgás, életerős, isteni termetű sportlady mellett ? Pedig szereti. Igen szereti, ö érzi azt. És úgy, de úgy szeretne valamit tenni, a mivel kimutatná a szerelmét, azt az esztelenségig menő szerelmet ! Hiszen hát igaz, néha jót kacagott a lány az elmésségein, de mi az ? Meg aztán micsoda is ö ? Tán jó társalgó, elég jól táncol, — több semmi. És ez mind kevés ! Nagyon kevés. Igen, azon a téren szeretne feltűnni a lány előtt, amilyent az szeret, s amihez ő egy cseppet sem ért. Valami nagyot, valami férfiasat, hatalmasat szeretne tenni! . . . Úgy ábrándozott, mint egy fülig szerelmes diák. Oh, ha a lovak elragadnák és ő elébök toppanna, acélizmaival megragadná a gyeplőt, s megmentené ! Vagy bátran, lovagiasan, vakmerőén védelmére kelne a lánynak. Vagy viz- ből mentené ki . . . nem, dehogy, Isten ments ! . . hisz mozogni is alig tud a vizben! Brr ! Milyen kínos gondolat is ez . . . És felülkerekedett benne a száraz ész. A tiz ujja hegyét egymáshoz ütö- getve, fontoskodó hangon morogta: — Nahát ez természetes. Ez a ki- egészitődés törvénye. Az ember arra vágyakozik, ami nincs meg benne . . . Evvel mintha elintézte volna a dolgot. De bizony nem igen tudott az előbbi kínos gondolattól szabadulni. Sokszor igy van az. Éppen, mikor az ember megparancsolja önmagának, bogy ne gondoljon valamire, éppen akkor, mintha az agya kétfelé válna, s az egyik rész makacskodva, mindig újra és újra eszébe jut az a dolog. Hát Ábris is igy volt. Csak nem akart elfelejtődni az a vizes kaland. Egyszer csak zörejt hall . . . hátra akar fordulni . . . s a mint félig ülő, félig álló helyzetben van, a föld mintegy meginog alatta és ő esik, hanyatt- homlok a vízbe . . . Kiáltani akart, de elnyomta a csobba- nás. A vizben volt. Érezte a hideget teste körül . . . lélekzeni nem mert . . . a feje fölött sajátságos nyomást érzett, fülei zúgtak, a szemét erősen csípte a viz . . . nak a jogászi pálya túlzsúfoltsága miatt. Azt hiheíné az ember, hogy az uj jogászemberek nagyrésze az éhhalálnak néz elébe, holott azt tapasztaljuk, hogy valahány ifjú fiskális van, az mind megél, ha nem is a legfényesebben, de mégis megél. Nem kell tehát abszolúte kétségbeesni a miatt, hogy nem lehet megfelelő pályát találni gyermekeink számára. Pálya minden pálya, csak haladni tudjanak rajta. Még leginkább a hivatalnoki pályától óvhatnók a szülőket és gyermekeiket. A magánhivatalnok csak ritkán és nagy cégeknél kap magas fizetést, legtöbb esetben csak annyit keres, a miből családostul szüköcs- kén megélhet. Ennek ellenében aztán bizonytalan az állása. Nem tudja, melyik napon lesz kenyérte- lenné. Ez a nagy bizonytalanság állandóan fenyegeti a kedélyek és lelkek nyugalmát. Mindaddig, mig a magán hivatalnokok nem tömörülnek s meg nem alakitják a megfelelő nyugdíjintézetet, a magánhivatalnoki pálya leghátul marad. Helytelenül cselekszik az, a ki az Összeszedte minden erejét. Felébredt benne az életösztön. Kétségbeesett erőlködéssel nagyot lökött magán és feljutott a viz színére. De ismét érezte, mint síilyed lefelé . . . hiába erőlködött, izmai megtagadták a szolgálatot . . . karjai lelankadtak ... ab ilyen lehet hát a halál , . . Még egyszer fellökte magát. És akkor a parton, homályosan, mintegy sötétből kiemelkedve valami mozgó ruhafélét látott, s a következő pillanatban nagy loccsanással lezuhan a közvetlen közelébe egy test. Mindez roppant furcsának tetszett előtte. De az meg még furcsább volt, hogy ő — ámbár már nem is lehetett eszméleténél — úgy érezte, hogy két puha kar átnyalábolja, érezte, egy szívnek viharos, lázas dobbanásait . . . Egyszer csak va’ami szilárd dologba ütközött. Part volt. Kimászott a partra s látva, hogy egy másik alak is ki akar jönni a vízből, kezét nyújtotta neki s felhúzta . . . Lábai a földbe gyökeredzettek . . . érezte, hogy elsápad . . . Melléje halálos fáradsággal leterült a partra egy női test. Ábris homlokához kapva hátratántorodott . . . majd letérdelt a nő mellé, kezei közé vette a kezét, s hörgésszerűén tört elé melléből a szó : — Alice, óh Alice mért tette ezt ? elemi iskolák elvégzése után nyomban inasnak adja a fiát a boltoshoz vagy az iparoshoz. Sem az iparosnak, sem a kereskedőnek éppen- séggel nem elegendő manapság' az alapeleme az ismereteknek, amit az elemi iskolákban elsajátított. Szóval, többet kell tudnia 3 az általános ismeretek oly mértékevei kell birnia, hogy világnézete s Ítélete intelligens legyen. Legalább négy közép iskolát kell végeznie egy modern iparosnak vagy kereskedőnek, de tanulnia, művelődnie még ezután kell. A katona pályának nem szentelnek kellő figyelmet sem a szülők, sem a tanulók. Mostanában, a mikor olyan sok a magyar alapítványi hely, a mikor minduntalan felhangzik a panasz, hogy kevés a magyar fiú a hadseregben, s a mikor a magyarországi hadapródiskolákban a magyar nyelvnek bizonyos kedvezményeket adtak, valóban nagyon helyes lenne, ha minél több magyar fiú látogatná a katonai iskolákat. Igaz, hogy anyagilag nem \ alami nagyon kecsegtető ez a pálya, A lány pihegve, félig lehunyott szemmel susogta : — Tudom, nagyoa jól tudom, hogy nagy bűn az. Egy férfi büszkeségét megsérteni. . . de — és itt a szemét felnyitotta, szinte megdicsőült tekintettel nézve a férfira — én szeretem nagyon szeretem önt! Ábris mintha kígyó csípte volna meg, úgy ugrott fel e szavakra. Úgy érezte, mintha űzné valami. Futni kezdett. Rohant tüskén bokron keresztül. Egészen kifáradt. Lihegve leült. De hirtelen fel akart kelni. Hol hagyta ő azt a lányt ? Mindegy, akárhol! Igen, egészen mindegy! Oh ! Ez megőrjítő ! Halántékán úgy kalapált valami, lábai reszkettek, fázott, didergett . . . Fájt neki a teljes, siri csend és nem mert megmoccanni, nehogy zajt üssön... Óh! Pokoli kínok! Az ő legtisztább szerelme, legeszményibb vágyakozása, ily keserű módon parodizálva! — Ez iszonytató ! Hangosan mondta ezt és megrezzent a saját hangjától. De ez lehetetlen ! Öt mentse meg a lány! Öt! És az a lány! A kit éppen ö vágyott volna hasonló körülmények között megmenteni . . . Önérzetének vége . . . Esteledett. Hideg volt. Felkelt a földről, s óvatosan, hogy senki meg ne
