Esztergom és Vidéke, 1904

1904-08-25 / 67.szám

ÉSZT KR GOM és VIDÉKE. (67. szám. 1904. augusztus 25 különösen a vagyontalan fiúkra nézve. De kényelmes, kellemes, úri, go ndtalan életet biztosit a tiszti kardbojt, a mi elvégre nem megve­tendő dolog. Újabban bizonyos stagnálás ész­lelhető a mérnöki pálya körül. Az építkezések pangása, a kedvezőtlen gazdasági helyzet első sorban a mérnökökre is kihatott, akik közül sokan járnak a fővárosban állás és kereset nélkül. Sokan már ki is mentek a külföldre. De azért eszünk ágában sincs lebeszélni sem szülőt, sem tanulót arról, hogy mérnökké legyenek. A közgazdasági viszonyok egy-kettőre megváltózhatnak s ha esetleg idehaza nem találnak meg­felelő alkalmazást, kimehetnek kül­földre, ahol az ügyes mérnököt tárt karokkal fogadják. A fő az, hogy bátran s a gyer­mek kedve s természete szerint válaszszuk meg a pályát —- mert boldogulni mindegyiken lehet. Még a legtulzsufoltabbon is, csak buzgón, lelkiismeretesen töltse be az ember azt a kört, melyet a végzet min­denki számára egyformán kijelölt. A sebeshajtás áldozata Esztergom, aug. 24. Ötödik napja már, hogy az ál­dozat, Kopeczki István bérkocsis eszméletlenül, élet és halál harcot viva fekszik a Kolos kórházban. Életben maradásához nincs sok re­mény, de ha a természet csodát is művelne vele, majdnem bizonyosra vehető, hogy élő halott marad, ki; szánandó sorsának maga volt ko­j vácsa. ■ ■■ ------——an— I N em ismerjük a péntek éjjeli kocsi karambol részleteit, körülmé­nyeit, a nyomozás és vizsgálat ered­ményét, de bármik legyenek is azok, melyek inkább a végzetes pillanat szülte izgalmak közepette construálódott benyomások ered­ményei, mi a helyszínén szerzett tagasztalatok alapján, egész bizo­nyosan véljük megállapítani, hogy a szerencsétlenség kútforrása : a sebeshajtás. Számtalanszor irtunk, majdnem állandó rovatot vezettünk a sebes­hajtásról, de a sajtó még oly tár­gyilagos felszólalásait, figyelmezte­téseit inkább hajlandók azok kik­nek az szól!, zaklatásnak venni, sem mint közérdekű felszóllalásnak. Aki megfigyeli, látja, hogy váro­sunkban a közlekedési eszközökkel, legyen az magánfogat, bér, tejes, avagy szikvizes kocsi, mily őrületes se­bességgel hajtanak, s csak a Gond viselés különös kegye, hogy az utca sarkokon, a fordu!óknál, naponta egy-egy elgázolás nem történik. Szabályrendeletünk van, de mi haszna annak, ha végrehajtva a kellő szigorral nem lesz. Ha baj van, a legmesszebbmenő óvintézkedéseket léptetjük életbe, de az állandó ellen­őrzés unalmassá válik. Nem tudjuk, kiben keressük a hibát a sebes hajtnokokban, vagy a rendőrségben, de úgylátszik mind­kettőben megvan. Az elsők sokkal könnyelműebbek, semhogy a sza­bályok betartásával őrködnének a járókelők testi épsége felett, az utóbbi pedig, mert nem ellenőrzi, nem hajtja a kellő eréllyel végre a rendeletet, s mert nem bünteti pél­dás szigorral a sebeshajtnokokat, kik számos esetben kisiklanak a rendőri igazságszolgáltatás kezeiből. Az intő példaként álló katasztrófa részletei a következők : Dr. Burián János ügyvéd pénteken este 3/4 11 óra tájban Nánáról jött ha­zafelé családjával egy bérkocsin, melyet Kopeczki István bérkocsis hajtott. Mi­dőn a kocsi a nagy dunai vaskidat el­hagyta s a lejtőn lefelé haladt, körül­belül a volt Felsenburg-féle kert tájé­kán összeütközött egy egy lovas ebedi paraszt szekérrel, mely a hidnak fel­felé, illetve hazafelé tartott. A bérkocsi, melyben négyen ültek felborult, s dr. Burián János ügyvédet családjával együtt kilökte magából, majd a bakon ülő Kopeczkit jóval meszebbre kajitotta el, miközben a bérkocsi megvadult lovai széttépve az erős istrángot, s törve mi utjokban volt, elfutottak. Nevezett ügyvéd és családjának semmi baja sem esett, csupán ő maga szenvedett kisebb horzsolást, míg a kocsis eszmé­letlenül maradt fekve az ut makadam kövezetén, s füléből vér kezdett folyni, kit vizzel locsoltak, eszmélethez azon­ban nem tért, s igy beszállították a Kolos kórházba, hol mai napig is van, kinek állapota teljesen reménytelen, s aki az esés következtében feje belsejé­ben szenvedett sérülést, melynek vér­zését eláll itani még eddig nem sikerült. Az áldozat kedden rövid időre vissza­nyerte eszméletét, kihallgatni azonban mindezideig nem lehetett. Állandóan nagyszámú nézője akadt a két egymásba fúródott kocsinak, melye­ket rendőrök őriztek egész éjen át, míg­nem a szemle s lefényképezés megtör- történt. Hogy miképen történt az össze­ütközés,azt megállapítani a kocsik talány- szerű helyzetéből felette nehéz. Szomba­ton reggel a kocsik, melyekhez senki az éj folyamán nem nyúlt a következő lássa, vissza sompolygott a fürdőbe, felment a szobájába. Éppen szembe lakott Alice. Látta, hogy a fürdő orvos épp akkor megy be. Amig az ajtó nyitva volt, annyit látott, hogy Alice fekszik. — Még ez is! — jaj dúlt fel. Kas idő múlva Torjay Lexi, az ő leg­jobb barátja jött kiAlice-ék szobájából. Köréje gyűlt rögtön egy csomó fiatal­ember. Lexi nagy garral magyarázott valamit, a többiek is nagy garral ma­gyarázták egymásnak a dolgot, küzbe- közbe sűrűn mutogatva az ő ablakára. Egyik közülök gúnyosan felkacagott.. Ábris visszaugrott az ablaktól. Most látva tisztán, mi van vele. Szent Isten! Holnap tele van az egész fürdő, mindenki tudni fogja . . . — De nem! — ezt szinte kiáltotta. Gyorsan, minden gondolkozás nélkül elővette a revolverét. Szinte pózolva felsóhajtott; — Mily szép lehetett volna az élet! Oda állt a tükör elé . . . megnyomta a ravaszt . . . És felébredt a nagy dördülésre. Mert ő biz átálmondta az egészet. Körülötte minden csendes volt. Hűvös szellő fujdogált. A szürke hullámok egykedvűen hömpölyögtek . . . Detárdy Ábris nagyot sóhajtott, — vagy tán csak fellélekzett ? — hideg verejtéktől gyöngyöző homlokát meg­törülte Eau de Cologne-os zsebkendő­jével, még egy kicsit gondolkozott ma­gába mélyedve, majd felállt és kalapját gyürögetve, elindult — az úszómes­terhez. Kőhalmy.--- —1 -i 1— ...... - 1 ___1 11 ­helyzetb en voltak. Az ebedi paraszt kocsi, melynek semmi baja sem történt, a hid felé állott, tőle oldalt (a hid felé nézve) jobbra a felborult bérkocsi fe­küdt, melynek eltörött rudja a szekérbe hátulról fúródott be, s a bérkocsi első kerekeinek egyike hátulról szaladt a szekér alá, s azt felemelte. A bérkocsi szerszámzatának elszakadt részei a bér­kocsi mellett hevertek, mig a fékezőt letépve, néhány öl távolságban találták meg. Minden jel arra vall, hogy igen erős összeütközésnek kellett lenni, aminek oka csakis az lehetett, hogy a bérkocsi, talán nem is fékezve, gyorsan hajtatott lefelé. Hogy az egy lovas ebedi paraszt szekér, melyen hárman ültek, lejtnek felfelé valami gyorsan nem hajthatott, az valószínű, viszont azonban majdnem bizonyosra vehető a bérkocsi gyorshaj­tása, mivel, nem tehető fel, hogy ha a bérkocsi fékezve, kötelességszerüleg las­san hajtva haladt volna, hogy akkor, még ha a két kocsi szemben találkozott is, az utolsó pillanatban is meg ne aka­dályozhatta volna az összeütközést. — Megerősíti a feltevést annak a nagy eleven erőnek mőködése, mely a bérko­csit félkörben hajítva, annak első ke­rekét az ebedi kocsi alá sodorta. Azt hisszük, hogy úgy a sebeshajt nokoknak, valamint a rendőrségnek is például fog szolgálni a végzetes eset. Elvi kérdés a véyeiadásról. A „Győri Hírlap “-bői vesszük át az alábbi sorokat s ajánljuk kereskedőink figyelmébe, amennyiben már nálunk is történtek a végeladás terén visszaélé­sek, melyeknek kereskedőink érzékeny kárát vallották. A cikk egy győri vég- eladási ügyben hozott miniszteri döntést ismertet, mely a végeladások terén elő­forduló visszaéléseket rendeli el megto­rolni, s amely igy szól. „B. Gy. győri divatárukereskedő f. év január hónapjában végeladási enge­dély kiadásáért folyamodott a város rendőrkapitányságához. A végeladási engedélyek kiadásánál minden egyes esetben a kereskedelmi és iparkamara véleménye is kikérendő s igy a rendőr- kapitányság, mint elsőfokú iparhatóság az iratokat a kamarához tette át véle­ményadás céljából. A kamara nem tett kifogást a végeladási engedély kiadása ellen, miután folyamodó kérvényében kijelentette, hogy üzletét teljesen és végleg beszüntetni szándékozik. Mind­amellett a kamarai vélemény különö­sen hangsúlyozta, hogy az engedély hat havi időtartamra csakis oly köte^ lezettség ellenében adassék ki, ha fo­lyamodó ezen idő lejárta után üzletét végleg beszünteti. Ezen feltételek alatt a végeladási engedély B. Gy. részére ki is Íratott s a végeladás az üzletben lévő árukra kezdetét vette. Időközben több oldalról panasz emel­tetett a kamaránál, hogy B. Gy. vég­eladási engedélyével visszaél s engedé­lyét arra használja föl, hogy újonnan beszerzett árukat is bevon a végeladási tömegbe, miáltal törvénybe ütköző cse­lekedetet követ el s érzékeny anyagi ká­rokat okoz Győr város összes divatáru kereskedőinek. A kamara ezen pana­szos beadványt oly megkereséssel tette át a városi rendőrkapitánysághoz, hogy miután B. Gy. teljes üzletbeszüntetés jogcímen nyert végeladási engedélyt, s az ujonan beszerzett áruknak a végeladási tömegbe történt bevonása által a közönsé­get az áru eredete és természete tekinteté­ben tévedésben tartja, panaszlottói a vég­eladási engedélyt, mely kizárólag az engedély kiadásakor raktáron volt árukra terjed ki — haladéktalanul vnnja vissza s B. Gy. ellen szigorú megtorló intézkedéseket alkalmazzon. A rendőrkapitányság ezek alapján megindította a tárgyalásokat ezen ügy­ben s B. Gy. részére kiadott végeladási engedélyt hatályon kívül helyezte, a kihágási eljárást azonban panaszlott el­len folyamatba nem tette. A tárgyalá­sok során ugyanis beigazolást, nyert, bogy B. Gy. a törvényt kijátszta, tény- leg uj árukat szerzett be s azokat el is árusította, vagyis reklámszerű vég­eladást kezdett meg, anélkül, hogy az előirt feltételeknek a dijak lefizetése által és a hatósági ellenőrzési kötele­zettségnek megfelelt vo;na. A kihágási eljárás megindítását a rendőrség az indokból nem tartotta al­kalmasnak. mert az ipartörvény rendelke­zései szerint végeladási ügyekben az elsőfokú iparhatóság büntető sankciót nem mond ki. A rendőrkapitányság ezen határoza­tát mindkét fél megfellebbezte Győr város tanácsához, mint másodfokú ipar­hatósághoz. A tanács az elsőfokú iparhatósági határozattal teljesen egybehangzó má­sodfokú határozatot hozott, melyet a felek harmadfokulag is megfellebbeztek a kereskedelemügyi m. kir. miniszté­riumhoz. Ma érkezett meg a városi tanácshoz a keresk. ügyi m. kir. minisztérium elvi jelentőségű határozata, mely teljes egé­szében magáévá teszi a kereskedelmi és iparkamara álláspontját s az első és másodfokú iparhatóság ítéletét anynyi- ban változtatja meg, hogy az ipartör­vény 51. § ba ütköző és a 158. §. d) pontja szerint büntetendő kihágási el­járás megindítását is elrendeli. A minisztérium elvi jelentőségű dön­tését fontosságánál fogva egész terjedel­mében itt közöljük : A keresk. min. 1904. jul. 21-én 35752: sz. a. hozott elvi határozata. Győr szab. kir. város tanácsának. A Cim részéről folyó évi április hó 16-án 2740 sz. a. hozott s az első fokú iparhatósági hatá­rozattal egybehangzó másodfokú határo­zatot, mely a B. Gy. ottani kereskedő részére 1305/904. számú elsőfokú ipar­hatósági határozattal az 1884 : XYH. t.-cikk 52. §-a alapján üzlet feloszlatás címén megadott végeladási engedélyt K. K. és társai ottani kereskedők pa­nasza folytán hatályon kívül helyezi s egyúttal a nevezettet figyelmezteti, hogy az esetre ha a végeladást a hatá­rozat jogerőre emelkedése után is foly­tatná, ellene az idézett törvény 158. §. d) pontja alapján kihágási eljárás fog folyamatba tétetni s végül kimondja bogy panaszolt B. Gy. ellen abból az okból, mert üzletfeloszlatás cimén az ipartörvény 52. §-ának sincs büntető sanctiója, panaszlott, valamint panaszo­sok részéről a törvényes határidőben benyújtott felebbezéskövetkeztében felül­vizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest Cim idé­zett határozatát az engedély visszavo­nására vonatkozó részeiben indokainál fogva helyben hagyom. Ellenben abban a részben, melyben a kihágási eljárás megindítása mellőzte- tett, megváltoztatom a panaszlott ellen az ipartörvény 51. § ába ütköző és a 158- § d) pontja szerint büntetendő ki- hágási eljárás megindítását elrendelem, megjegyezvén, hogy marasztaló Ítélet esetén az 51. §-ban előirt engedély-dij és az eladásból befolyt Összeg 10 száza­lékának ipari célokra való behajtása iránt is intézkedés lesz teendő. Mert az ipartörvény 158. §. d) pontja az 51. §-a első bekezdését helyezi bün­tető sankció alá. az 51. §. első bekez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom