Esztergom és Vidéke, 1904

1904-08-11 / 64.szám

Esztergom, 1904.

XXVI. évfolyam. 64. szám.

Csütörtök, augusztus II.

AZ

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK „ESZTERGOMVIDÉK1 GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS

ÉS

LAPJA.

Megjelelik V«súri)ap és csütörtökön.

Előfizetési árak :

EsAm, A»r — — — — 12 kor. — fii.

FM évre — — — — — ti kor. — fii.

Negjei! évre — — — — 3 kor. — fii.

EäJO» ««Am ára: 14 fii.

Felelős szerkesztő :

Dr. PRÖKOPP GYULA.

Laptulajdonos kiadók :

. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratok, előfizetése*, nyllüerefc és hirdetése* küldendői Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj.

—Kéziratot nem adunk vissza. •

A szülői ház.

i.

Ha végig tekintünk az emberiségen, ha figyelemmel kisérjük az emberek modorát, lelkületét, jellemét ; ha kutatjuk jó vagy rossz cselekedeteiknek okát ; ha az emberek műveltségi fokának pszichológiáját keressük : térjünk vissza a szülői házhoz, ha meglett emberrel van is dolgunk; a szülői ház jellege, szelleme mindenkin rajta van ; egyéniségünk, jellemünk, előkelő vagy közönséges lelkünk, világnézetünk onnan ered. A szellemi átöröklés pszichofizikai tény, amihez még szülőink nevelő hatása járul.

A szülői ház minden embernek első iskolája, amely megépíti lelkünk, jellemünk fundamentumát. >A család a társadalom lelke,“ monoja Ibsen, csak az a fontos, milyen annak a családnak a lelke, morálja, műveltsége, jelleme, milyen embereket bocsát világgá, s ezek milyen irányban növelik a társadalom szellemét, erkölcsét. Az egyén a családból viszi a társadalomba hatását, s bár egy ember porszem a nagy társadalomban, mégis kiszámíthatatlan messzeségbe hatolhat a családból hozott temperamentuma, lelke, jelleme.

Az átöröklött jellemcsira fejlődésnek indul a kis gyermek fizikumával együtt és a pszichikai élet első megnyilatkozásánál észrevehető a jellem bontakozása is. A gondos család a legodaadóbban ápolja a kicsi gyermek testét, de a pszichikum gondozása csak a legritkább esetben van azzal teljes harmóniában. Az erkölcsi és szellemi nevelés ma ferde, a jellem az egoizmus szolgálatában van, a társadalom zöme félmüveit, a külsőséget helyezi az értékes, a becses fölé. Helytelen világnézetét beleneveli abba a zsenge, ártatlan tiszta lélekbe, s azt onnan kiirtani alig lehet. Az ember nem átalakulás folytán lesz igazlelküvé, nemesen érzővé, műveltté, hanem nevelni kell az egyént a bölcsőtől a legnagyobb gondossággal, a legnemesebb és legokosabb szeretet- tel, mert csak ez tud igaz embert teremteni.

,y

A szülői ház legyen az iskolának is támasza. A jól nevelt gyermek nemcsak megkönnyíti az iskola munkáját, hanem eredményét is biztosítja ; a jól nevelt gyermeknek az erkölcsi és szellemi tanítás min- d'g gazdagítja lelkét, mert a szülői házból jól megművelt talajt hozott. Amely növendék azonban otthon ferdeséget szemlél, vagy laza nevelésben részesül, az iskola tanítását

is máskép fogja fel, máskép veszi magába. Minden szülő csak gyermekének használ, ha igaz emberré neveli : az önzés, a kabzsiság, az irigység, a rágalmazás csak látszólag hasznosak, valójában mindenki lealacsonyodik, aki mást erkölcsi, vagy anyagi tekintetben megakar károsítani, Az ember csak a maga leikével emelkedbetik magasra és a 1 magáéval sülyedhet a posványba. Aki mást akar bántani, maga-ma- ' o-át bántja; az igaz ember tejet hajt a más érdeme előtt.

Neveljen a család igaz embert. Kezdje meg nemes hatását a kicsi gyermeken és folytassa szakadatla- lanul, amig teste-lelke kifejlődött. Adjunk meg a gyermeknek mindent, mire szüksége van, de ne helyeseljük ferde tetteit is ; okosan, türelemmel irányítsuk a helyes útra. Természetes, előbb a szülőknek kell helyes nézetüeknek lenniük. Sajnos, félszeg korunkban, beteg jellemű társadalmunkban az egyének nagy része félszeg, beteg jellemű. Pedig ez valóságos szociális átok, a nemzetet csak a tiszta erkölcs teheti virágzóvá, nagygyá. A társadalom jellemének meg kell javulnia, mert így boldogtalan az egyén, a család, a nemzet. A jellemet főkép két összműködő tényező javíthatja meg: a család s az iskola. A család megkezdi az erkölcsi nevelést, az iskola kiegészíti ; mindkettőben puritán jellem kellene, hogy képes legyen az erkölcs nevelésére : vesse meg a

család minden emberben a tiszta erkölcs alapját, szolgáltasson kiváló tanítókat, tanárokat, hogy az iskola tovább fejleszthesse a jellemet.

Egyik legfontosabb feladata a szülői háznak, hogy az iskolával gyermekének jól felfogott érdekében összeműködjék. A tanító, tanár csak tiszteletreméltó egyéniségével, példás erkölcsi magatartásával, eszével, gazdag tudásával, nemes világnézetével és a gyermek iránt való sze- retetével szerezhet tekintélyt; de azért járuljon hozzá a szülői ház is, hogy a gyermeknek, az ifjúnak, kellő fogalma legyen arról, ki szivét nemesíti, lelkét gazdagítja. Tiszta ösztöne megsúgja ugyan neki, ki érez iránta jóindulatot de Ítélni mégsem tud egészen helyesen, azért irányítani kell a gyermeket. A serdülő gyermek majdnem helyesen ítéli meg tanárát, de csak úgy, ha jelleme helyes irányban fejlődött. Mert már a gyermeknél is a jellem a cselekedetek s az ítélés főmozgatója, a jellemével tudja meg volta- képen, ki szereti filantrópiával, s ki hint port a szemébe.

Szoktassa a család a gyermeket szerénységre. Minden embernek

íz „Esztergom és fiié'1 tárcája.

Két fa tojás.

— Elbeszélés. —

A Duna mellett fekvő kis magyar falu domb oldalán, volt az öreg negyvennyolcas Csetey nemes kúriája.

A nagy veranda előtt már rügyeznek az eperfák. Az udvarban, kertben apró fűszálak kandikálnak ki, mint megannyi gyémánt ragyog rajtok a harmat csepp. Imitt-amott piciny hóvirágok bólogatnak harangjaikkal.

Minden éled, lassan bontakozik téli burokjából ... a tavasz uj köntöst adva a természetnek, szűzi pompával üdvözli kusvét szép ünnepét.

A Csetey ház verandáján Anikó az öreg vitéz unokája, könyökölve várja vőlegényét.

Elmerengve nézi a Duna apró hullámfodrait, majd a diszbe öltözött lányok, legények mulatozását figyelve, nem vette észre az alig várt megérkeztét.

— Anikóm hát nem nézel hátra ? Mondotta magához vonva a lány barna fürtös fejecskéjét, Dencső Feri huszár- hadnagy Anikó vőlegénye.

— Óh a Feri ! már vártalak, de most soká nálunk maradsz !

— Bár úgy lehetne kis lánykám. Tudod te, hogy legjobban szeretem ezt a nagyapó tornácos házát, itt töltöttem legboldogabb napjaimat és lásd mégsem maradhatok, csak egy nap szabadságot kaptam, még ma este mennem kell.

— Feri hát megint itt hagysz. Ezen az ünnepen el mész — nem, ez sok, én nem akarom. Átölelte vőlegényét és úgy kérte marasztalta.

— Eljövök újra májusban, akkor tartjuk esküvőnket, azután elviszlek magammal és soha többé nem kell elválnunk.

— Nagy apó úgy kívánja, hogy az ő aranylakodalmakor legyen, az pedig nyáron lesz.

— No hát akkor mi is nyáron esküszünk.

— Te nem szeretsz engem ba ilyen hamar adod beleegyezésedet!

— Hogy mondhatsz ilyet, no nézz rám ! És már megint könnyesek ezek a szép kék szemecskék. De hát mit tegyek és ha majd a kötelesség hiv, mit csinál akkor az én kis Annim ?

— Az más, akkor én kötöm fel oldaladra a kardot úgy, mint nagyanyó tette. — De most más időt élünk, most ti áldozzátok fel időtöket nekünk !

— Ha azt úgy lehetne, hiszen azt tennénk legszivesebben. Nézd Anni hoztam, holnap husvét hétfő van tudod, hogy ígértem neked valamit erre a napra.

Leült a lány mellé és óvatosan kivett a zsebéből egy kis csomagot.

— Mi az '? oly kiváncsi vagyok. Mutasd pakkold ki!

— Nem ezt te fogod kibontani, én most elmegyek felkeresem nagyapát, még nem is üdvözöltem. Igen becses kincs ez — becsüld meg ! Isten veled.

Elment.

Anikó gyorsan ragyogó szemekkel kezdte bontogatni a kis csomagot.

— Óra lesz tudom, vagy talán gyémánt függő, Feri tudja, hogy az régi vágyam. De mily kemény, vagy ez a tok lesz — jó ember ez a Feri, tudtam hogy meglep valami ékszerrel, majd irigyelnek a lányok — mondotta Anni.

— Óh hisz ez egy tojás, egy egész

közönséges, ócska fatojás ! — Nem is

szép, no de ilyet, igy becsapni engem, ez már még sem szép Feritől, ezt nem hittem volna. Ilyen Közönséges ajándék. Ez nekem nem kell! Tartsa meg magának az ilyen hitvány faragványt, fogta és kihajitotta a kertbe. Fütyülök erre a rongyos tojásra, mondotta gúnyosan kacagva, Össze fogva ruhája fodrait a nagy ebédlő felé indult. Az ajtóban rég elhunyt szülei helyettese, nagyanyja várta.

— Nagyanyó itt van ? édes jó anyo

milyen sápadt, csak nem beteg ? —

Anni te ! — Anni te — ismételgette szemrehánj^ó hangon — mit tettél!

Nem tudom, hogy valami rosszat tettem volna.

— A tojás ! . . a tojá . . nem tudta tovább mondani előtörő könyeitől — unokája karjaiba fogódzva sirt.

— Nagyanyuskám édeském ne sírjon ! nem tudtam, hogy igy megszomoritom, meg aztán nem is érdemes azért a fatojásért.

Ne mond azt Anikóm ! Jer szobámba majd elmondom az én menyasszony koromat.

Az ősz öreg nő unokáját kezénél fogva vezette be szobájába. Az ablaknál ő a karosszékébe ült.

Nagyanyó lassan remegő hangon mondta el történetét.

Ha téged látlak, mintha magamat látnám én is ily vig gondtalan lány voltam, mint te.

Nekem is Feri volt a vőlegényem, s mi nagyon boldogok voltunk.

Ebben a házban ott a tornácon husvét vasárnap éu is kaptam egy csomagot és abban is egy fatojás volt. En nem dobtam el. Feri faragta és azért, nagyon megbecsültem, eltettem, mégkacagtam, hogy olyan ügyetlen formája van.

Nem sokára megesküdtiűik. — Hogy mily boldogok voltunk azt nem tudom elmondani. Estenkint künn ültünk a tornácon, a tengernyi csillagot bámul-