Esztergom és Vidéke, 1904
1904-08-04 / 62.szám
Esztergom, 1904. XXVI. évfolyam. 62. szám. Csütörtök, augusztus 4. A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDÁSÁGI EGYESÜLET“-NEK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárijnp és csütörtökön. jiLŐ FIZETÉSI ÁRAK I Égé« évr — — — — 12 kor. — fii. Fftl évre — — — — — 6 kor. — lil. Nsgyed évre — — — — 3 kor. — fii- Esre* szám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PRGKOPP GYULA. Laptuiajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (tova a kéziratok, előfizetések, nyüttorek. és hirdetések küldendőd Kossuth {rajos (azelőtt Buda) utca 485. száu>Kéziratot nem adunk viasza. Mezőgazdaság és kereskedelem. Egy bizonyos, hogy idei termésünk gyenge. Ezen a bajon csakis az segíthet némileg, ha a gazda feleslegét jó árban tudja értékesíteni. Nem uj dolog, hogy a kereskedelmet szeretik úgy oda állitani, mint a mely csakis a termelés rovására boldogulhat. Vájjon igaz e ez ? Az agráriusok természetesen igennel, a kereskedők pedig nemmel fognak a feltett kérdésre válaszolni. Pedig itt is, mint a legtöbb esetben középen az igazság. A gazdasági viszonyok fejlődésével mindenütt előtérbe lép a munka megosztás. A mezőgazdasági termelésnek és az értékesítésnek külömböző tényezők által való teljesítése pedig nem egyébb, mint munka- megosztás s ha a munka megosztás az ipar terén bevált, nem lehet káros a mezőgazdaságra nézve sem, ha a két tényező : a termelés és a kereskedő között a szükséges ösz- hang megvan. Az értékesítés megkönyitése és előmozdítása a jelenlegi viszonyok között első rangú fontossággal bir. Ezen előmozditás pedig csak azon törekvésben nyilvánulhat, hogy a termelő gyors és közvetlen összeköttetést kapjon a fogyasztóval s nem terjedhet tovább. Itt már most egy újabb és döntő fongosságu kérdés nyomul előtérbe. A termelő szempontjából ki tekint-, hető fogyasztónak. Az-e, a ki a termelvenyt közvetlenül használja fel szükségleteinek kielégítésére, vagy a kereskedő is, a ki csupán a fogyasztást közvetíti ? Ha azzal az elemi igazsággal számolunk, hogy az árakat mindenkor a kereslet és kinálat egymáshoz való viszonya csökkenti, vagy emeli, azzal is rögtön tisztában lehetünk, hogy a termelő szempontjából a kereskedő is ugyanolyan fogyasztó, mint az, aki a saját szükségletére vásárol. SŐt a kereskedő hivatása fontosabb. A kereskedő ugyanis csak akkor boldogul, ha minél nagyobb tömegű árut, vagy terményt képes minél gyorsabban forgalomba hozni. Ehhez azonban az szükséges, hogy folyton újabb és újabb fogyasztó kuzöriséget, vagyis piacot tudjon árúi részére találni, továbbá, hogy a keresletről állandóan tájékozva legyen, szóval, hogy egyetlen alkalmat se szalasszon el, midőn valamely áru forgalomba hozatalára alkalma nyílik. A termelőnek nagyon természetesen mindezek az eszközök nem állanak rendelkezésére s igy legtöbbször a sötétben tapogatódzik, midőn árujának az árát megszabja. Mint minden termelőnek, a mezőgazdáknak is szükségük van tehát a kereskedelemre, mert alapjában véve ez szervezi a fogyasztást, sót mi több, állandóan an a törekszik, hogy a kínálattal szemben mindég kedvezőbbek legyenek a keresleti viszonyok. Természetes, hogy az ér-^ tékesités ilyetén való szervezése,* * 1 csakis kedvező lehet a termelőre, j mert a jobb árakból ő is kiveszi aj maga részét. ! A kormánynak első rangú köte-j lessége mezőgazdaságunk fejlődését előmozdítani, érdekeit megvédeni és megoltalmazni ; azonban ezen kötelesség sem nyilvánulhat igazságtalanul egyoldalú intézkedésekben, vágy éppen a kereskedelem megbénításában, hanem az Összhang fen- tartásában. Van ugyan, különösen a kis gazdák érdekében még nagyon sok lenni való. Nagy hiba ugyanis, hogy a kis gazda csekély terményfeleslegét az aratási munkálatok befejezése után azonnal kénytelen piacja dobni. A kis gazda hitelezői, az államtól kezdve a falusi szatócsig, közvetlen az aratás után rohanja meg a kisgazdát. Alig csépelte ki termését, megjelenik küszöbében az adó és egyébb végrehajtó úgy, hogy nem képes bevárni az árak megszilárdulását, hanem a még ki sem száradt gabonát kénytelen a legközelebbi piacon eladni azon az áron, melyért a rendesen összeköttetésben álló s a piacot uraló egy-két gabona kereskedő éppen megveszi, eltekintve attól, hogy az egy időben piacra dobott nagy árukészlet már magában is csökken- tőleg hat az árakra. Elismerjük hogy a mai időben a gazdákra e téren már kevesebb kár háramlik mint régente. A gyors közelekedés, a táviratozás és telefon mai idejében az árak megállapításánál ugyanis országos, sőt világ- viszonylatok jönnek tekintetbe és bírnak döntő befolyással. Mégis a gabona-raktárok és egyébb értéke- »itési intézmények hiánya még nagyon érezhető hátrányt képez. Mily áldásos volna pl. ha a gazda termését közraktárakba helyezhetné, arra előleget vehetne fel. Már az is nagy áldás volna, hogy a tűzveszedelem- től sem kellene tartania j mert mig mai nap az ingatlanok maidnem kivétel nélkül biztosítva vannak, alig akad néhány kis gazda, ki terményét is biztosítaná. Szó sincs tehát, hogy a termelés fokozása mellett nálunk még az értékesítés előmozdítása terén is még sok a tenni való s ezen feladatok kormányi támogatás mellett részben & megyei gazdasági egyesületekre, részben pedig a gazdatársadalomra várnak. Ii „Eíittp is He“ tárcája. Levél a szerkesztőhöz. N. Barkóé, jnlius a6. Tekintetes Szerkesztő Ur! Soraimat a Mura partjáról irom, Vas varmegye legszélsőbb délnyugati, ma már igénytelen felujából Nagybarkócról, a melyben hajdan a Mária Terézia-féle statisztika adatai szerint a XVlII-ik században tizenkét nemesi család lakott. Ez oly tekintélyes adat, minővel abban az időben Magyarország kevés helysége dicsekedett. Apropos nemesség. Nagy és hatalmas tényezője volt az a honvédelemnek, de legkivált itt a vend- ségben, melynek nyugati határát a Mura vize képezi és azon át Styria nagy- hercegség, az úgynevezett Steierország terül el. A vendség magyar nemessége gpárat- lan volt a nemzeti érzület fejlesztéséhen, oly annyira, hogy a vend nép minden időben büszkén vallotta magát magyarnak. Semmi sem bizonyítja jobban ezt, minthogy a magyar költők, neve zetesen Petőfinek verseit anyanyelvűkre fordítva magyar dallam szerint énekelték a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben. Á. magyar nemzeti érzület eme megnyilatkozásának kutforrása pedig az itteni nemesség ama erős hajlit- hatlan tudatából fakadt, a mely szerint büszke, de nagyon büszke volt arra, hogy magyar nemes. És a nemesség itt a határszélen, ha nem is vitt feltűnőbb szerepet, de csendes munkásságával, társas érintkezéseiben a népre ható befolyásában hatalmas mi szí ót teljesített, amit eklatánsul bizonyít, hogy a közel százezer létszámmal bíró vendség ősidők óta a magyar királyság leghívebb nemzetiségi eleme volt és soha sem adott megtorlásra való oko^, mint más nemzetiségek. A nép nagy általánosságban véve szegény, de annál józanabb, vallásos- sabb és munkás. Páratlanul szorgalmas és kisded gazdaságában a belterjes gazdaság vezetésében a német nemzetiséget is fölülmúlja. Rendszerint fából épített és agyaggal tapasztott szalma födelíi házát, gazdasági épületeit az asszony örökösen tatarozza. A férfi soha sincsen munka nélkül, az neki eleme, mert pihenést nem ismer és ebben asszonyát, gyermekeit és hozzátartozóit sem kíméli. Példás rendszerű földművelést produkál. Évente kétszer arat a Mura völgyében. Nagy marba és baromfi tenyésztést üz. Háza mintha erdőben foglalna helyet. Udvara, beltelke, kertje tele van gyümölcsfákkal, valóban minden község úgy néz ki, mintha erdő volna és csak közelről veszi észre az ember, hogy házak vannak benne. — Mindezek mellett még ma is, mikor már a nemzetiségi eszmét ha nem is nyíltan, de annál hatásosabban terjesztő sociális tanok ide is beférkőztek ; mikor már az Amerikába való vándorlás itt is mindnagyobb mérveket ölt, még mindig tűrhetően megelégedett és sorsában, rendeltetésében megnyugodni tudó nép. Szeret tanulni, felfogása élénk, utánzó képessége feltűnik mindenben. Adja az úgynevezett paraszt tudóst, törvény tudót, élelmes és takarékos, ezek mellett pedig tekintélyt ismerő, s ha meggyőzik nyugodt. Még csak a múlt század hetvenes éveiben is a szolgabirót 1 „goszpon apának“ — apám uramnak hívta. Papjait nagyon becsüli és személyén rajongással csüng még ma is oly annyira, hogy az apa pap fiának kezet csókol. Ez egyúttal azt is tanúsítja, hogy mély vallásos érzületű egyazers- , mind. i Feltűnő daloló képessége é3 hangér - | zése. Dallamai a szomszéd Steier dallamok utánzatai, vagy kölcsönzöttei és I elmerem mondani, hogy Magyarország 'területén egy nép sem dalol vagy énekel oly fülbemászóan szépen és precíz, oly érzéssel és bájosan, mint a vend nép. Hol duettben, hol tercettben t. i. két vagy három szóllamban. Gyönyörűség őket esténkint hallani, amint a falu legényei korcsma helyett a falu végén dalolnak. Hát ha még leány is van közöttük, akkor gyönyörűség ám őket hallgatni ! De akár a férfiak, akár a nők daloljanak küiön-külön vagy együttvéve, hallgatni őket, igen kedves szórakozás. Érdekes ha két leány dalol, egy kissé távolról azt hinné az ember, hogy többen vannak. Miért ? mert mert mig az egyik a szopránt viszi, a másik hol alt, hol tere hanggal kiséri, ami azután természetesen kellemes csalódással még kellemesebb hangversennyel szolgál. Legdicsérendőbb azonban nemzeti szempontból a vendségnél az, hogy népe a legkészségesebben tanul magyarul. — Ma már a nép zöme magyar nyelven is tud beszélni. És beszél is, bár ma még csak akkor, ha szüksége van reá, egyébként mivel anyanyelve megszokottabb, a családi körben i vend nyelven folyik a társalgás. | Iskoláik azonban már magyar tannyelvnek. Szóval ha lassan is, de biztosan halad a magyarosodás felé. Ez pedig a nép józan gondolkozásán, magyar nemzeti érzületén kívül első sorban a
