Esztergom és Vidéke, 1904

1904-08-04 / 62.szám

KSXTKR<;OVl e» VIDÉK b 62

1904. augusztus 4

A villamvilágitásról.

Esztergom, augusztus 3.

Innen-onnan már Ötödik napja, hogy 1 a város képviselőtestülete közgyűlésé ( nek határozatából kifolyólag komolyan j megintette és figyelmeztette a vállalkozó j Ganz céget, hogy a szerződést tartsa be, az oszlopokat gyalultassa meg, a cégnek azonban a város figyelmeztetése, óvása ugylátszik nem imponál.

Ment már egy második figyelmeztető levél is a céghez, sőt ma ment a harmadik, melyeknek azonban eredményét még nem látjuk. A cég siirgöoyileg válaszol a városnak, mely válaszokból kiolvasható, hogy elismeri, miszerint az oszlopokat gyalulni köteles, tudatja a várossal, hogy azok meg is lesznek gyalulva. A válaszok látszólag megnyugtatók, azonban a sorok között az olvasható ki, hogy azért tesz amit akar a cég a várossal, amiben ugylátszik csak a városnak igen erélyes fellépése fogja megakadályozni.

Legutóbbi válaszában azt mondja a cég, hogy az oszlopok a szükséghez képest simítva és gyalulva lesznek. A szerződés nem azt mondja, hogy a szükséghez képest, hanem hogy valamennyi oszlopnak gyalulva kell lenni. Különben is a szállitott oszlopok valameny- nyijénél szükséges a gyalulás.

Úgy mondják a villamos hívek, hogy az oszlopok már gyalulva lesznek. Aki azt mondja, hogy egy is azok közül gyalulva van, annak szemébe mondjuk, hogy ahhoz nem ért. Mert nem az a gy«lulás, ha oda állítanak egy két embert gyaluval, akik a látszat kedvéért úgy tesznek, mintha az oszlopot gyalulni akarnák, hanem az eredmény a fő, hogy t. i. az oszlopok gyalulva is legyenek. De, azt az úgynevezett gyalulást is itt-ott mutogatják osak', mert a legtöbbje az oszlopoknak, a földön, avagy a levegőben, midőn már fel volt állítva, lett faragó késsel kissé nmgfaragva, amennyire azokat faragó késsel megmunkálni általában lehet. Hogy mily munka lehet az, hogy a már felállított oszlopokat az azokra mászott emberek a levegőben faragják, elképzelhető.

Kiváncsiak vagyunk meddig fog a vállalkozó eég a várossal cicázni, de arra is, hogy meddig hagy magával a város, s mikor fog gyökeres orvosláshoz látni. — r.

tanítók érdeme akár felekezeti, akár állami alkalmazásban legyenek is. Nagy, erőja támasztéka a vendség hazafiasságának az értelmiség, melynek egyik oszlopa a föszolgabiróság és a járásbíróság.

Nem modom, hogy itt is ne volnának, akik pánszláv törekvéseket ne támogatnának. Sajnos vannak, de nem sokan. Egyébként munkásságuk csak időleges eredményű, mert a nép józansága, az értelmiség és a tanítók hatalmas hazafias munkássága előbb utóbb győzni fogt hacsak mint fentebb érintéma szocializmus egyik válfaja a szociáldemokratiz- mus hatalmába nem keríti a népet. — Lévén a szociál demokratizmus egyik, ha nem is bevallott, de kétségkívül miudenben követett elve a nem zetiségnek ápolása, amely ép oly jog, mint bármely tulajdonjog.

íme a vendség mai állapotának rövid vázlatban adott kellő megvilágítása. Ha szegény is a nép, de törekvő A hegyekben lakó része nyáron a magyar vidékekre, vagy Szlavóniába megy aratni s ott szerzi be kenyerét és adóját; a Mara völgyében lakó pedig példaszerű belterjes gazdaságot űz és pedig olyant, ami teljesen nélkülözheti a gazda-ági iskolát és tanulságot vehet róla a magyar, a ki megkétszerezhetné jövedelmét, ha azonképen gazdálkodna, mint a vend.

Bámulatos az a tény, hogy itt 40—50

Az esztergomi nyomdászok mozgalma.

E címen közöltük azon beadványt, melyet „Esztergom város nyomdászai“ aláírással nyújtott be a nyomdászok egy része a város tanácsához, s küldött meg a képviselőtestület és a törvényhatósági bizottság tagjainak, s amely beadvány éle a Laiszky féle nyomda ellen irányult, mint amely nyomda az egységes árszabályt el nem fogadta. Most Laiszky János küldötte meg ugyancsak a fent említetteknek s nekünk is válaszát, kérve annak közlését.

Mi a beadványnak helyet adtunk, bár csak kivonatosan, s azért he yet adunk a válasznak is ugyancsak kivonatosan, mely a többek között igy szóll.

„A múlt és a jelen év folyamán az ország több vidéki városában lefolyt sztrájkok egyes sikerei oly elbizako- dottá tették a nyomdaipari alkalmazottakat, hogy immár azt hiszik, hogy nemcsak a nyomdafőnököket, de az egész nagyközönséget is úgy vezethetik, amint nekik tetszik és hatalmaskodó követeléseiknek megfelel.

Ez a sztrájk városunkat sem kerülte el, habár itt mindössze 10—12 személyt tudott csak tömöríteni. Csekély szám, az igaz, de sztrájkolni kell, mert a budapesti szakegylet kívánja. Ugyanis a budapesti könyvnyomdászok szakegylete kidolgozott egy munkaidő és munkabér szabályzatot, melynek elfogadását Budapesten sok helyen a legdurvább módon erőszakolták ki; sőt egy nyomdatulajdonosnak, mert az elfogadni vonakodott, gyorssajtóját törték össze, hogy munkaképtelenné tegyék nyomdáját, ha esetleg más személyzettel akarná pótolni volt munkásait. Sok kellemetlen huza-vona, alkudozás és durva erőszak után kénytelen kelletlen módon elfogadtatták a budapesti nyomdafőnökökkel ezen árszabályt, kik viszont azon kikötéssel éltek, hogy a nyomdász- j

holdas gazdáknak gőzcséplő gépjük van, ' s amivel csak munkát takaríthat, meg-' szerzi, vagy saját kezével előállítja ma-; gának. Hogy megélhetési igénye minő fokú, mutatja kenyere, mely fekete,1 mihez képest a magyaré, ha rozsból van is : cipó.

Nagy kár azonban, hogy e szorgalmas nép anyagi javát a takarékpénztá rak aknázzák ki a magas fokú kamatozási, kezelési be és ki kebele'ési költségeikkel. A takarékpénztárakra férne reá igazán egy a nemzeti vagyo- nosodást és nem a személyi érdekeket szolgáló reform. Bár én őszintén szólva a személyi jog korlátozásán kívül legjobban szeretném, ha a lehető Lgol- csóbbra szabott biztosítási eljárással a a takarékpénztárak szerepét az adóhivatalok vennék át és a kölcsön az állami kincstájból fedeztetnék. Ez is egy hatalmas s/.ociáli^ reform volna !

A vendségnek keleti gócpontja Szent Gotthard, délen Alsó Lendva és nyugaton Muraszombat. Mind a háromnak meg van a maga járásbírósága, fős'ol- gabirósága, adóhivatala, pénzü^yőrséga c.-end őrsége és színtiszta magyar értelmisége. Kisebb jelentőségű város a Z Javármegyében fekvő Belatina.

Muraszombat alig kétezer lakóssal biró város a Szapáry grófok nagy uradalmává! és régi pazar berendezésű fő úri kastélyával. A Szapáry grófok elő evét is e kis város neve kép ezi. Caendsegédek tartoznak ezen árszabályt egy év leforgása alatt a vidéken is kötelezővé tenni, máskép ők is a régire térnek vissza.

Neki estek tehát ezek a nyomdászsegédek a vidéki nyumdatulajdonosofe- nak, mert ki volt adva a harci jelszó „Egy mindért, mind egyért!“ A budapesti jól fi/etett és gyorsvonattal száguldozó álpróféták jött ek-mentek, s ott, hol az üzlet élén szakember nem volt, s a hol e miatt más út a menekvésre nem kínálkozott, kierőszakolták az ár szabály aláírását; ahol pedig ellenállásra találtak, ott folytatják a háborút tűzzel, vassal, rágalmazással és fenyegetéssel, azon reményben, hogy az ellenállót kibőjtöltetik és roegpuhitják, mig engedni lesz kénytelen; s erre a célra segítségül akarják megnyerni a hatóságokat és nagyközönséget is félrevezetéssel. Ilyen harcot folytatnak ellenem is, kit erőszakos követeléseik elfogadására kényszeríteni nem bírtak, s aki magam akartam a magam nyomdájában főnök és gazda maradni, nem pedig őket magam fölött úrrá és parancsolóvá tenni.

Ellenségeim először a „sajtó munkásai“ aláírással bocsájtottak ki ellenem egy falragaszt azzal a felhívással, hogy a nagyközönség vonja meg tőlem bi/al mát, s nekem egyáltalán ne adjon munkát. Erre én válaszoltam ; mire ők újra támadtak, de most már mint a „sajtó technikai munkásai“ mutatták be magukat, személyem és üzletem ellen szórt piszkos rág Imákkal.

Két rendbeli kirohanásuk sikertelenségét látva, legújabban ismét mint „Esztergom város nyomdászai“ intéznek ellenem támadást, Esztergommegye és város hatóságához névaláírás nélkül intézett s a városi képviselőknek, úgy a megyebizottsági tagoknak körlevélbe^ megküldött beadványukkal, melyben azt kérik, hogy a város és megye a nyomdai munkát, melyet a varosnak 23 év óta lelkiismeretesen, pontosan és legjutá nyosabb árban szállítok vonják meg tőlem, mert az ő árszabályukat alá nem írtam.

Azt mondják beadványukban, hogy a kérdéses árszzbályt a többi eszternomi

lakon a vas3zorgalmáról és páratlan gazdászatáról ismert gróf Battyényi Zsigmond lakik. Belatinon pedig a Zichy grófok eg' ike, ki a város határában és a "n túlterjedő hatalmas birtokát báró Sina Simon csaladjába való beházasodás révén szerezte. Pompás várszerü négyszögben épített kastélya van. Mély val- laso -s-ágának bizonyítéka, hogy gyönyörű templomot építtetett és a leányok neveltetését és képzését apácákra bízta, kiknek zárdát építtetett és fentartásu- k*t biztosította.

Martonhelyen és Csendlakon van Magyarország legrégibb goth stylben épített temploma. Az előbbinek falán egy 1303-ban e hunyt Mihály nevű lelkésznek sírköve van behelyezve. Csend- lakon pedig egy lovagnak találták meg domborművű síremlékét. Amily r-gi és meghatóan komoly a Mártonbelyi építészeti szempontból, valami nagyszerű a magas falazatú és merész hajlással iveit csendlaki templom. Ha az ember benne van önkénytelen imára serkentő hangulat szállja meg és imádkozik. Miért ? Édes Istenem, hát a hozzánklartozókért és mindenek fölött az egyházért és a hazáért A hazáért, hogy a Gondviselés a haza javát, nagyságát, dicsőségét szivükön hordozó s tettekkel tanúsító f útiakkal áldja meg.

Szeretettel

Bertalan Vincze.

nyomdatulajdonos rövid tárgyalás után elfogadta és aláírta. Ezt azonban máskép irta meg az „Esztergomi Lapok“ melynek kiadója a „Hunnia“ nyomda tulajdonosa. E szerint hosszas és kínos tanácskozás előzte meg az elfogadást, de el kellett az árszabályt fogadniok, mert nyomdájukat ok nélkül ott hagyta a jól fizetett hálás személyzet, még a tanon- cokat is magukkal vivén. A munka tehát állt! A segéd urak pedig vidám poharazás közt töltötték idejüket egy szenttamási korcsmában.

Mindenki úgy dolgozik és annviért, amint tud és akar ; a budapesti nyomdák sem követik az egységes árakat, hanem úgy adják be ajánlataikat mindenre, a hogy saját érdekükben azt jónak látják.

Esztergom tehát magában álló példa legyen ? !

Ami a beadványban nagyon kiemelt és hangsúlyozott miniszteri rendeletet illeti, erre csak azt jegyzem meg hogy az kizárólag budapesti nyomdacégek ajánlatára vonatkozik, és befejező részében világosan kimondja, hogy a budapesti nyomdaipart a vidékivel szemben kiváltságos elbánásban részesíteni egyáltalán nem szándékozik. Ez c-ak elég világos. A miniszteri rendeletre való hivatkozás tehát nem egyéb porhintésnél és megtévesztésre szánt fogásnál, mely azonban jól hozzáillik az ellenem harcolók többi nemes fegyveréhez.

Eiámul az ember, midőn azt tapasztalja, hogy az erőszakos föllépésnél, minőre támadóim merészkedtek, még miniszteri pártfogásra hivatkoznak és a hatóságok támogatására számítanak, holott ma már minden gondolkozó ember tisztában lehet azzal, hogy mozgalmuk nem jogosult bérharc, hanem kész anarchia és a segédszemélyzet hatalmaskodó feliilkerekedése volt, forrása és kiinduló pontja pedig az az elbizakodott vakmerő felfogás, hogy ők a nyomdatulajdonos érdekével csöppet sem törődnek, nekik a főnök személye, vagyona, megélhetése semmi, azzal ők úgy bánhatnak el, amint akarnak.

Hadd igazolja ezen állításomat a nyom- dászsegédek szak egyletének, s az egész mozgalom szervezőinek és vezetőinek „Typograph a“ cimü lapja, mely 1904. március hó 25-iki számában ezeket Írja a magyar munkaadókról, nem téve kivételt és külömbséget azokkal sem, kik az árszabályt aláírták :

„Annyi gyámoltalanságot, butaságot és impertinenciát nem találunk sehol, mint a magyar munkaadóknál. Gyámoltalanok, mert nem nem tud a maga lábán megállni; (ha tud az is baj !) buta, mert nem képes gondolkozni; impertinent, mert minden alkalommal rendőrt és csendőrt hiv segítségül. A hatalmas j szervezkedő munkásság megremegtette ! ezt a bandát. Az egymásután lefolyó bérharcok arra bírták őket, hogy véde- : kezésre gondoljanak.“

Nemde szép stylus s még szebb elismerés ? !

Kik nálam szabadultak fel, mind tisztességes munkások, egynek sincs vándnr- bot a kezében és nem próbál szerencsét más fogalkozásban, hanem megmaradnak jól megtanult szakmájuk mellett, amit nem lehet helybeli más nyomdában felszabadultak mindegyikéről elmondani.

Munkanélküliek voltak és lesznek minden iparnál hol ilyen piszkos aknamunkával és erőszakkal akarnák terrorizálni a munkaadókat; de kogv a tisztességes és jó munkás, megérdemelt jó fizetés mellett, tartósan munkánálkül legyen, az csak kivételképen fordulhat elő, és ba megtörtér ik, ennek vagy a megférhetien modor, vagy az iszákosság az oka. Mert