Esztergom és Vidéke, 1904
1904-07-31 / 61.szám
2 KS/.YKR («OVI r* VlDÉKh 61 1904. julius 31 egy gyermekrendszer, atnelyel most annyi cikk foglalkozik. Bizony ily roszra fordult gazdasági viszonyok mellett hiába cikkeznek, hiába beszélnek róla. Arról nem is szólunk, hogy a börze a szemmel látható szűk termés mellett is, még mindig áreséseket forszíroz kézzel lábbal. Természetesen nem humanizmusból teszi, hanem spekulációból. Dehát ki merne belekötni a börzébe. Nagy ur az ; nagy hatalom. Ez irányitja mezőgazdaságunkat, vele közéletünket és állami jólétünket ! H. H A villamos világításról. Esztergom, julius 29. Sohasem voltunk hívei a villamos világításnak, s bár kígyót, békát kitiltottak reánk, maradisággal vádoltak, s midőn az aranyak csengését meghallani nem akartuk, sárral dobáltak ; mi — önérzettel elmondhatjuk — álltunk, mint a szikla, melynek rnegingathatlan alapja, a város érdeke volt, annál kevésbbé vagyunk most, midőn azt látjuk, hogy Esztergom városával csak játszani akarnak. Belenyugodtunk a változhatat- lanba, abba, hogy városunkban vii- lamvilágitás legyen, s azon igyekeztünk, hogy ha már segíteni a bajon nem lehet, rosszabb az ne legyen. Letetíük azt a tollat, mellyel utolsó lehelleiíinkig harcoltunk a villamvilágitás behozatala ellen, s azon biztos tudatban néztük a dolgok folyását, hogy a tények idővel nekünk fognak igazat adni. Csak rövid ideig pihenhetett toliunk, a város érdeke ismét kezünkbe adta azt, hogy harcolunk az ellen az eljárás ellen, melyet a vállalkozó cég a várossal szemben magának elég merész volt megengedni. Már múlt számunkban felhívtuk az intéző körök figyelmét arra a körülményre, hogy a vállalkozó cég mily oszlopokon szándékozik a villamos vezetékeket vezetni. Nem volt kezünkben a szerződés, csupán a jó Ízlés sejtette velünk, hogy bizonnyára lesz a szerződésben pont, mely kizárja, hogy Ízléstelen, faragatlan és gyalulatlan, egyszerűen hámozott girbegurba nyers póznákat, oszlopokat állítsa, nak fel a város hül, úgy, mint belterületén. Ma már kezünkben a szerződés, j melynek 6-ik § a a többek között 'azt mondja, hogy az Összes faoszlopok vörös fényűből, gyalulva, ki- esztergályozott sisakkal ellátva szállítandó k és szerelendők. Kérdjük már most, ha a szerződés világosan kimondja, hogy az összes faoszlopok gyalulva szállitan- dók, hogy történhetett az meg, hogy az oszlopok mind, egytől-egyig gyalutlanul szállitattak ? melyek közül már vagy ioo —150 a földbe be is ásatott, helyére elhelye/tetrtt, sőt mi több, a vezeték tartóival fel is szereltetett. Fülünkben csengenek még azok a szép ígéretek, hogy Esztergom világítása minta berendezésű lesz. Hát ez a minta berendezés, mely még a szerződés rendelkezéseit sem tartja be ? Nem nagy dicsőségére a cégnek, de némi megnyugvással közöljük, hogy a gyalulatlan oszlopok további felállítása elien a város hatósága sürgönyileg tiltakozott a vállalkozó cégnél, mely a gyalulatlan oszlopok felállítását nyomban be is szüntette, s intézkedés történt, hogy a már felállított 100—150 oszlop a földből kivétessék és meggy-dultassék, s most szégyen szemre kezdik az oszlopokat kiásni és gyalulni. utast pedig félholtan találták partra vetve a vár alatt. A vendégszeretet abban az időben szent kötelesség volt. a hajótöröttet felszedték s bevitték a várba. Szép fiatal ember volt, troubadournak öltözködve, s görcsösen Összeszoritott kezeiben egy lantot szorongatott, melyet a halállal-vivódása közben se eresztett el. i Melgonaró király csak a harcosokat szerette, parasztokat, kereskedőket s más ilyeneket ember számba sem vett. De különösen a kö tők és az énekesek iránt visel'etett olyan megvetéssel, olyan 1 gyűlölettel, hogy már attól is dühbe jött, ha csak említették őket előtte. Ugyanolyan hatással voltak rá, mint a zene a kutyákra. — Mikor megtudta, hogy a haj ótörött is dalnok, majdnem megfeledkezett a vendégszeretet kötelességeiről s majdnem követ köttetett a nyakára, hogy visszadobassa a tóba, nehogy újra hajótörést szenvedjen De aztán megelégedett mégis azzal a parancscsal, hogy a mint magához tér s a vihar csillapul, rögtön eltávolítsák az országból. Zuila azonban, a ki mint betegápoló s mint nő sietett a szép ifjú segitsé gére, halálosan beleszeretett s az ifjúnak is, a mint a szemeit felnyitotta s a hercegnőt megpillantotta, hasonló sserelem Jopódzott a szivébe. A szegény dalnokot a hajótörés alkalmával a dühöngő hullámok egy sziklához sodorták és sít y osan megsebesítet ték, azért gyógyult olyan lassan s Melgonaró király, a ki csak nagyneheA szerződés gyalult oszlopokról szóll, ami alatt nemcsak az értetődik, hogy azok simák, hanem egyenesek is legyenek. Kiváncsiak vagyunk már most arra, hogy mi fog történni a hatszor, hétszer görbe oszlopokkal, fog-e azokból valami is maradni, avagy ki fognak-e cseréltetni ? Mert a városnak a szerződés értelmében joga van követelni, hogy mind egytől egyig gyalult, egyenes oszlop legyen. Más tekintetben is számos oldalról hallottunk panaszokat a miatt, hogy a cég a magános házakba' való bevezetést, felszerelést felette: drágán számítja. A cégnek joga van portékájának,; munkájának árát úgy megszabni,! amint ő azt akarja, viszont azonban J a városnak érdeke az, hogy az i árak ne legyenek túlcsigázottak, mi-j vei mennél jutányosaidban fog hoz-! zájutni az a magánfél a bevezetéshez, annál többen fogják azt bevezetni, s ez már a város érdeke. Igaz, hogy a szerződés nem zárja ki azt, hogy más által is''lehessen a bevezetést eszközölni, azonban a szerződésnek van viszont egy oly pontja, mely a cégnek úgyszólván monopóliumává teszi a szerelést. Nem volt okunk eddig a cég megbízhatóságában kételkedni, azonban a történtek után önmaga szolgáltatott arra okot, hogy hatványozott módon ellenőrizzük minden tettét, s hogy a város hatóságának, a polgármesternek és az ellenőrzésre hivatott bizottságnak kiválóan éber figyelmét az ellenőrzés legszigorúbb gyakorlására fel ne hívjuk. Emeljen óvást a város a cég eddigi eljárása miatt, s hivja fel figyelmét arra, hogy a jövőben előforduló legkisebb szerződés-szegés esetében, törvényadta jogával fog élni, mely nemcsak a szerződés betartásának szorgalmazására, és szenvedett kár megtéritésére, hanem a végsőre, a jogviszony felbontására is ad jogot. a ern-a. Városi közgjfiíiés. Esztergom, julius 30. A szokottnál nagyobb érdeklődés mellett folyt le a város képviselőtestületének pénteken d. u. 5 órakor, a megyeháza nagytermében tartott ülése, melyre miként az elnöklő polgármester meg- nyitójában kijelentette, azon körülmény adott okot, miszerint 50 képviselő kívánta a rendkívüli ülés egybehivását a Szent-Tamás és Ki«léva városrészekben levő vízhiány folytán szükségessé vált közkút készítése ügyében. Másik fontos tárgya az erdei legeltetés kérdése volt. A két óra hosszat tartott ülés inter- pellátióval vet'e kezdetét, mely a kedélyeket erős hullámzásba hozta és csak sajnosán győzött meg bennünket arról, h°gy a villamvilágitás némelyek szemében még ma is egy oly nebántsvirág, melynek talán inkább kelnek védelmére, mint a város érdekének. Az ülés megnyitásával Vimnter Imre polgármester bejelentette, miszerint dr. Prokrpp Gyula képviselő interpe látiót jelentett be a villamvilágitás ügyében, ki előrebocsájtva azt, miszerint dacára annak, hogy a vállalkozó Gans és Társa céggel a város által kötött szerződés 6 ik §-a azt Írja elő, hogy a vezetékek oszlopainak gyalultaknak kell lenni, mely gyalult szónak fogalma nemcsak azt foglalja magában, hogy azok simák, hanem egyenesek is legyenek, gyalulatlan, egyszerű hámozott, yners és görbe gurba oszlopokat szállít a cég, melyek közül vagy 100—150 a földbe is van ásva. Felemlíti, hogy értesülése szerint a város hatósága a gyalulatlan és görbe oszlopok felállítását sürgönyileg beszüntette, s hogy zen tudta fékezni a haragját, gyakran boszus türelmetlenséggel kérdezte, hogy a kényelmetlen vendég, a kit a tó dobott a karjaiba, nem gyógyult-e még meg? j E közben Zuila és a dalnok pompás órákat töltöttek együtt a mikor minden j kaput és ajtót bezártak s a király ela-; ludt, a dalnok lantjának a hangja an-1 gyali harmóniával és dallammal kisérte azokat a szerelmi dalokat, melyek egy , tigrist is megszeliditettek volna. j Zulia és a dalnok óhajtása ellenére nagyon is gyorsan meggyógyult a hajótörött; könnyes szemekkel vett búcsút a leánykától. „Zuila, mennem kell.“ „Nem, nem szabad elmenned.“ „Tudom, hogy a fájdalom megöl, ha elmegyek, de mennem kell.“ „Ne menj, atyámnak úgy mutatlak be, mint a férjemet.“ A dalnok olyan formán mosolygott, a mi szomorúbb volt a sirásnál is. „Nem tudod e, hogy Melgonaró király a költőket és a dalnokokat szive mélyéből megveti s a rabszolgáknál is kevesebbre becsüli ?“ „Tudom, de atyám szeret engem és nem akarja, hogy meghaljak.“ „Irántam való szerelmed fátyolt von a szemeid elé s a kegyetlen valót nem láttatja veled A király leánya nem mehet nőül egy szegény dalnokhoz.“ „Melgonaró király leánya a feleséged lesz, vagy leány fővel, mártírként hal meg.“ Mikor Melgoranó király leányának a dalnok iránti szere mérői értesült s látta erős elhatározását, hogy a neje akar lenni, eleinte hinni se akart ilyen vakmerő lázadásban, ilyen eszeveszett szándékban. Kitépte a szakállát, véresre karmolta a testét, szitkozódot; földhez verte vára legszebb vá áit, aztán a dalnokot vasra verette s a fogdtnegjeivel, az országa határszélére vitette. Leányát egy szóval se bántotta, de homlokának dühös ráncolása s az a mozdulat, melylyeh maga elől elbocsátotta, határozottan azt bizonyította, hogy benne a király becsvágya az atyai szeretet fölé kerekedett. Sok napon át találkozott az apa leányával étkezés alkalmával, anélkül, hogy csak egy szót is váltottak volna. Egy nap magához hivatta a király Zuilát. „Zuila, meg vagyok róla győződve, hogy a bolondságod immár véget ért.“ „Miféle bolondságom?“ „Hogy egy nyomorult dalnokot szeress, te, Melgonaró király leánya.“ „Ha az bolondság, akkor nagyon belevette magát a szivembe s csak az utolsó csepp véremmel tűnik el belőle.“ „Ellenkezni mersz atyáddal?“ „Én nem ellekezem, de a zsarnokságát nem tűröm.“ „Jól tudod, Melgonaró király haragja mire képes.“ „Tudom; de annál többet úgy se tehetsz velem, minthogy megölsz s én kész vagyok meghalni.“ „Két ország királynéja lesz belőled; férjhez mégy Rulindo király fiához,“ Melgonaró király atyai szeretetének minden áldozatot meghozott, a mire csak képes volt 9 maga ia csodálkozott rajta, hogy olyan engedékeny tud lenni. Születése óta senki se mert ellene szegülni akaratának „Zuila, Zuila, te tudod, mire képes Melgonaró király, mikor gyűlöl.“ „És kit gyűlölsz ?“ „Azt a te dalnokodat. Sereget küldök utána, foglyul ejtem és halálra kínzóm “ „Megölheted, de ő panasz nélkül fog meghalni, mert tudja, hogy Zuila hamarább' kiszenvedett, mint ő. De tudd meg, Melgonaró király, én is gyűlölök egy embert.“ „S ki légyen az az ember ?“ „Az az ember az én édes-apám.“ E két boldogtalan teremtés e véres páros viaskodást a vár kertjében küzdötte meg. Zuila szavaira villám cikázott alá az égből; mig Melgonaró király kivont karddal rohant leányára, hogy keresztül szúrja. De egyszerre összeosett, kardja a földbe fúródott s eltörött. A kard hegye nem talált testet, mert abban a pillanatban Venus minden erős szerelem védelmezője, Zuilát virággá változtatta, a sikkantyu virággá, mely ama nap óta komoran és szomorúan gyászol egy szegény leányt, a boldogtalan Zuilát. I Máté Pál.
