Esztergom és Vidéke, 1904

1904-07-17 / 57.szám

ESZTERGOM és mm A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKl GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. •j> na­JSLŐFIZETÉSI ÁRAK E ? é** évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — - — 6 kor. — fii. Nogved évr* — — — — 3 kor. — fi]. Egyei «sáni éra: 14 iil. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadóit : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoyaakéziratok, előfizetések, nyütíerek és hirdetések küldendőt Kossuth Irajos (azelőtt Buda) utca 485. szán}. Kéziratot nem adunk vissza. Egy pár szó iparosainkról. Nagyon szükségszerű manapság iparosainkról beszélni. Szükségszerűvé teszi sanyarú hely­zetük, mely már őket hangos pa­naszra készteti. S mi a panaszra a válasz, j Egy pár biztató szó, hogy csak viseljék sorsukat nyugodtan, egy pár kecsegtető Ígéret, melynek be­váltására nem igyekszik senki, de meg nem is hiszi azt senki. Nehéz a sorsa a magyar iparos­nak bármelyik oldalról is vizsgáljuk életét. A gyorsan haladó-idő megváltoz­tatott mindent. Szaporodtak igényeink, Ízlésünk finomodott, jót és szépet kívánunk s evvel kapcsolatosan az iparosnak, hogy igényeinket kielégíteni képes lehessen, nehéz és hosszas előkép­zettségre van szüksége, melynek bevégzése után terhes munka, — csekély bérért — várakozik reája. Ez még nem volna baj, mert a magyar iparos, úgy ész, mint kéz­ügyesség, valamint munkabírás te­kintetében kiállja a versenyt a kül­föld bármelyik iparosával, annál is inkább, mert nagy többségét hig­gadt, komoly élet, józan felfogás s e mellett végtelen türelem jellemzi. Nem riad vissza a legsúlyosabb munkától sem, éjjet-nappallá téve dolgozik, munkájába legjobb tudá­i'sát, igyekezetét önti bele s e mel­lett példátlan hazaszeretettel telje­siti honfiúi kötelezettségeit. Jeles tulajdonságok összessége jellemzi a magyar iparost, dereka­san állja meg helyét, mint honpol­gár s nem igen adja magát egy­könnyen hamis eszmék szolgála­tába. Honnan van az mégis, hogy bol­dogulni nem tud saját hazájában s szájának minduntalan panaszra kell nyílnia ? Mi ennek az oka ? Iparosaink panaszai két pontban egyesithetők : i. hogy az iparosnak minálunk még nincs meg az a tisz­telete, melyet az megérdemel 2. hogy nem tud elég produktív lenni a tekintetben, hogy az iparos meg­élhetését biztosithassa. Ha vizsgáljuk a két panasz ala­posságát, mindkettőt teljesen indo­koltnak találjuk. Az iparos a munka embere s or Hz „Esztergom és Vidéke" tárcája. ^ETEG VAGYOK­Beteg vagyok, heteg nagyon! Oh én édes gyöngyvirágom. Lelkem nálad! csak a könnyem S fáradt testem a kórágyon Kerül engem minden vigság ! Nem jön mosoly az arezomra, Akárcsak ha temetnének A szenvedés néz le róla. Hej pedig, ha te itt lennél Tudom minden máskép volna. Én vigadnék, te szenvednél A te könnyed folyna, folyna. 1904. jun. 30. Szőllősy Géza. Családi békesség. Irta: TUBA KÁROLY. Gerencsér András nem utolsó einher a faluban. Vagyon öt-hat hold földecskéje, háza, jól fejhető tehene, mely Citrom névre hallgat, meg aztán egy házsártos felesége. Háza hizony csinos, a tájéka is gon­dosan tatarozott, ami nem is csudálni való alkalmatosság, mert a felesége nem amolyan imide amoda asszony ! Dé azám ! Mert hát az is megtörténik hébe korba, hogy „komplikáltabb" családi ügyben ő viseli a kalapot. Ez nem is csuda a mai világban. Divat ez már ma­napság. Nem mintha nagy baj volna, nem ! Lám Szunyok Márton is el ringatja a gyereket, meg is eteti mind a hét dara­i hot. Persze az asszony igy parancsolja. No de még se dűl össze a ház. Igaz iugyan, hogy efféle gyerek-ügyek nem ; hizatnak Gerencsér András uramra mi­nekntána a gonosz gólyamadár már huszonöt esztendeje kerüli tisztes há­l zuk tájékát. Tudja a manó mi lehet az oka. Elég baj az. Talán azért is oly j veszekedő az asszony ! Mindig házsártos­> kodik, mióta csak együvé plántálta őket a bodajki tiszteletes. Ha vizet visz be • neki a sajtárba, azt mondja, ő is tud I behozni. Ha rőzsét készít a búbos kályha j mellé, az a kifogása, hogy nagyon öregre van metélve, nem fér a tűzre. I A múltkor is megjárta. Járt a falu­ban egy öreg, jóképű zsidó, keszkenő­ket árult. Nagyon olcsón vezztegette. Gerencsér András is vett a feleségének. Meg akarta lepni vele. Kedveskedni akart. Hanem bezzeg mikor odaadta: Mi köze kendnek az én dolgomhoz! Tegye a hova akarja! Nekem ugyan nem köll. Kidobta a pénzt. Aztán se szine se formája. Mondta az asszony csattogó hangon. i szagunk társadalma még mindig a letűnt kor hiu, tartalom nélküli csa­ládi traditiók tömjénezésének hó­dolva egyedüli tisztességes foglal­kozásnak a szellemi munkát tekinti s evvel szemben a testi munkának nem adja meg azt a tiszteletet és becsülést-, melyet az kiérdemel. Már pedig ez utóbbi mindenesetre egyenlő jogosultsággal bir a másik mellett még ha hozzá vesszük, hogy a testi munka eredményének létrehozatalá­ban előzetes képzettség árán szer­zett szellemi készültségből eredő szellemi munka is közreműködik. Az emberiséget mindig ujabb eszmék mozgatták, eszmék segítet­ték fejlődésében. Az állandó lakhely, a családala­pítás eszméje hullámzásba hozta az egész emberiséget, nagy harcok árán elhelyezkednek a nemzetek; a közös vérségi kapocsból szárma­zott együvé tartozás eszméjeiből fakadt államalakitási vágy megte­remti a középkor despotikus álla­mait, ezeknek uj alakot ad a sza­badság egyenlőség és testvériség eszméje által szerzett független nemzeti államalakitási törekvés, mely­Gerencsér András nem szólt semmit. Kikullogott az istállóba, aztán leült a zsupp-ágyra. Elővette a pipáját oszt rágyújtott. Elfüstölte a keserűségét. Mikor kiszítt egy pipa dohányt, bement. Felesége éppen a levest tálalta. Odalé­pett melléje. Halkan szólt hozzá: — Örzse oszt, haragszó' még ? — Hát igaz is ! — Ez úgy volt mondva, hogy Gerencsér András megértette belő­le az engesztelődést. Meg is értette. Nagy öröme mondatta vele: — Megcsókolhatlak Örzse ? Aztán kér ges tenyerével megölelte az asszonyt és hosszú csókot nyomot a nyakára, aztán összemosolyogtak és szent volt a béke. Ebéd után átballagott Gerencsér András a sógorához, Szeder Antal uram házához. Ott laknak nem messze. Nagy utca frontban van a házuk. Mert nem szegény ember ám Szeder Antal I Elég az hozzá, hogy Gerencsér András átment „disputálni" ... Olt hallotta, hogy a nyárasdiak kedden tartják meg a baromvásárt. O kegyelmét ugyan nem érdekli, csak annyiban érdemes rágon­dolni, hogy most hét esztendeje azon a a vásáron vették a Citrom tehenet. Sze­gény Citrom bizony már jó kiszolgált. Keed nem gyün e a keddi vásárra Gerencsér szomszéd ? — szólalt meg Lapu Mátyás, miközben ott ültő helyé­ben keresztbe igazította a lábát. — Nem a ! — Válaszolt Gerencsér • nek áldásait most élvezzük. A je­i lennek mozgató ereje s a jövőben alakító hatással bíró eszme: a munka jogának elismerése. A nagy mértékben felszaporodott emberi szükségletek, az emberiség fejlődése, a technikai vívmányok az I íparososztály fejlődését vonták ma­; guk után. j A szellemi képességgel párosult testi munka nyomul előtérbe s kér J magának egyenlő jogot a szellemi [ mellett. ; Ezen eszmének letéteményese az ' iparos osztály. A tisztességes testi munkában ' eltöltött nap mindig ér annyit, ! mennyit egy szellemi munkában eltöltött, mert mindkettő az emberi­ség közös érdekét szolgá'ja s akkor miért kell egyiket inkább tisztelni mint a másikat ? Minden ember csak annyit ér, mennyit munkája által embertársai­nak használ, nem többet, nem ke­vesebbet, már pedig az egyéni ér­ték adhat egy embernek tiszteletet. Dacára iparosaink képzettségé­nek iparunk még mindig stagnál s európai fogalmak szerint magyar András halkan, mintha mégis mást gon­dolna és mást érezne. No persze eszébe jutott az a pompás áldomás, amit a Cit­rom tehén vásárlásakor cselekedtek meg a Róth Salamon korcsmájában. Emlékszik e sógor ? — szólt kis gon­golkozás után Gerencsér Decár uramnak, aki a képes „kalendáriumot" forgatta. — Má' mire ? j — Hát nem tudja ! Gerencsér András nem mondhatott többet. Az ajtó kinyílt és a felesége toppant be rajta. Örzse asszonyt annak rendje és módja szerint betessékelték. Le is ült egy ki­csit. Már az úgy illik, hogy senki nyugo­dalma ne zavarodjék az éjszakára. — Kender gyüttem, gyűjjék haza, mert megszaporodott a Citrom. \ Gerencsér uram tudta a kötelességét és szó nélkül haza somtordált. Mikor meglátta a kis borjút, öröméhen majd kiugrott a bőréből, olyan szép kisál­lat. Egy ideig nézte, majd friss almot teregetett a földre a tehén elé, hogy jó alkalmatos helye legyen a höcének, nehogy valamiképen összetiporja az anyja. Aztán sót és darát hozott és be­hintette vele a borjút. Már e% igy du­kál. De még meg is szoptatta. Azon köz­ben megtermett a terv fejében. Ugy is lesz. Mind a két állatot elviazi a nyá­rasdi vásárra. Meg is mondja az anyjuk­nak mit szól hozzá. Öreg már a Citrom i Ú

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom