Esztergom és Vidéke, 1904

1904-07-14 / 56.szám

(1844 Jul, 15 — 1904 jul. 15.) Az Égnek harmatozó áldása, az Urnák kegyelme száll alá a magyar katholicizmus Sionjára, megemlékezvén egy hosszú évsorozatra terjedő, krisztusi szelídségben, nemes munkásságban, lángoló hazaszeretetben, a tudomány ápolásában, az egyház, a népnevelés felvirágoztatásában tündöklő életről, melynek betöltője áldozárságának hatvanadik évfordulóját ünnepli. Őszinte tiszteletünket, nagyrabecsülésünket, hódolatunkat, szeretetünket, ragaszkodásunkat és örömünket akarjuk tolmácsolni, midőn felkiáltunk: üdvözlégy ünnepelt főpap, ki a Melchizedek rendjének kíséretében, a hivek áhítatával egységesen és egyetemlegesen mutatod be a legszentebb vérnélküli áldozatot, mit hatvan évvel ezelőtt mutattál be, hozzád tartozóid örömtől könnyező környezetében. Boldo g főpap 1 Isten kegyelme lakozik szivében, segítő malasztja elméjében és a lankadatlanul tevékeny élet áldásos eredménye sugározza be ősz fejét. Csüggedetlen szeretet, nagyrabecsülés, mély tisztelet, hódolat környékezi nemes alakját és mint eszményt állítja elénk, mint kell az Urnák és a Hazának tetsző embernek lenni. Elméje a tudományok, szive a jó cselekedetek, akarata a legnemesebb célok szolgálatában áll s mindezekben az évek terhe alatt is ifjú lelkesedéssel, örömmel, szolgálatkészséggel és a legnagyobb pontossággal teljesiti feladatát és osztja meg a munkát, amelyet bíboros főpásztora, Magyarország hercegprímása a feltétlen bizalom révén adott kezeibe. Nemes élete, erényei, kimagasló jelleme, a krisztusi tannak Benne megnyilatkozó tanulságai, »Hogy megtanítson minket, mikép annak, ki másokat inteni és büntetni akar, amennyire lehetséges, arra kell törekednie, hogy maga büntetlen legyen.* (János I. 1. 8.) A bol»Atyank legyen kedves Neked az uj frigy áldozat Mely a kenyér s bor szín alatt lészen bemutatva. Az Üdvözítő érdeme, ki áldozat lőn értüfik, Hogy üdvüzitsen, nyerje meg, Mit ádozva kérünk.« dogságban részt vesz az Egyház, melynek nagy méltósággal felruházott főpapja, a Haza, melynek hazaszeretettől lángoló és a király által kitüntetett hűséges polgára, embertársai, kiknek saját egyháza keretében a leggondosabb főpásztor és azonkívül mindenkivel szemben a legjobb és polgári erényekben gazdag felebarát. Ebben a boldogságban vesz kiváló részt magának a szentek ragyogó soraiban tündöklő vitéz első apostoli királyunkat, Szent Istvánt koronázó székvárosa : Esztergom. A hajdan királyi székváros aggjai, életük delelői, ifjai és gyermekei örömtől repeső szívvel közelednek az Úr oltáránál az ünnepelttel egyetemben kérvén őt: >Ur Isten ! ki hiveid lelkét egy akaratban egyesíted, add meg népeidnek, hogy azt szeressék, amit parancsolsz és azt óhajtsák, amit ígérsz : hogy a világ változandóságai közepette oda legyenek irányozva sziveink, a hol örökké tartó örömök vannak.« Es midőn a főtemplom Nagyboldogasszony harangja mély bongással imára hiv, tömjén füst tölti be a szentély falait, a jubiláns agg főpásztor a leboruló hivek sokasága között mutatja fel a Moriah hegyen előkép gyanánt és a Golgothán megrendítő valóságban bemutatott áldozatot: egy szívvel, egy lélekkel egy és ugyanazon imával kérjük a mindenek atyját, Teremtőjét és Urát, hogy ünneplő főpapunknak áldásdus életét erővel és egészséggel tetézve, még sokára hosszabbítsa meg az Egyház, a Haza és városunk örömére. Isten kegyelme vele, Isten éltesse ! Bertalan Vince. Boltizár József. Hatvan éves áldozárságának munkássága oly érdemek láncolatát képezi, amelyeknek elismerése elől nem zárkózhatik el senki, aki tudja, mily tudomány, mennyi fáradság, mily kitartás, mennyi tapintat kívántatik az egyházmegyei kormányzat azon hivatalaiban, amelyeket az ünnepelt püspök és ált. érseki helynök a lefolyt hat évtized alatt betöltött. Mint ifjú a kitartó szorgalom, mint férfi az öntudatos munka — ritka mintaképe. Szelid, de nem elnéző. Szigorú, de nem méltánytalan. A mérséklet és tapintat oly határozottan kidomborodott tulajdonai jellemzik, amelyek minden körülmény között a leghelyesebb közép ut felfedezésére képesítették. Hoszszas tevékenysége alatt az egyházmegyei kormányzat hivatalaiban nem volt eset, amidőn akár személyes magatartásával, akár hivatalos eljárásával vala> kinek keserűséget, kellemetlenséget, vagy sérelmet okozott volna. Ha Cicero szavait: „In oculis sita sunt omnia" rá alkalmazzuk, egy tekintet jóságos, nyilt szemeibe, meggyőzhet mindenkit arról, hogy oly férfiú, kinek egész valóját a szelídség, szeretet, jóakarat, igazságosság képezik. Hogy ily jellemvonások mellett mindazok őszinte szeretetét és odaadó ragaszkodását vallja magáénak, kik vele érintkezésbe állottak, azt oly természetesnek találjuk, mint a mily természetes a bimbó feslése a nap sugarainak hatása alatt. Nem csodálhatjuk azt sem, hogy kiváló szellem és jellemtulajdonai melett azon gyorsan emelkedő irányt tünteti fel pályája, amely az egyházi rangfokozatok lépcsőin mai diszes állásába emelte. Régi, előkelő, nemes család sarjadéka, született 1821 február 2-án Morva SzentJánoson, Pozsony megyében, hol atyja a Zichy család jószágkórmányzója volt. Magas műveltségű szülei igen gondos nevelésben részesítették és nemcsak arra törekedtek, hogy elméleti ismeretekkel gazdagítsák, hanem oly jellemmé is képezzék, aminőre a család cimere is utalni látszik, amelynek pajzsán vidám kék szinű mező közepén nagy sziv díszeleg. Tanulmányait részint P. Sz. Györgyön, hol gr. Andrássy Gyulával, a nagynevű államférfiúval volt együtt a kegyesrendiek convictusában, részint Tatán kitűnő sikerrel végezvén, az esztergomi főegyházmegye növendékei közé vétetett fel. Mint növendék pap tanulmányait Pozsonyban az „Emericánum"-ban, a filosophiát 1837-ben Nagyszombatban a szemináriumban és 1839-ben a theologiát a bécsi-Pázmány intézetben tanulta, hol a szentirástanból (a biblicum stúdiumból) doktori vizsgát tett. Miután 1844 július 15-én áldozárrá szenteltetett, nyilvános műk ödését Újlakon kezdette meg, hol mint segéd lelkész volt alkalmazva, de csak rövid ideig, mert még ugyanazon évben Miskolcy Márton püspök szertartója 1847-ben helynöki iktató, 1849-ben hercegprimási szertartó, 1851-ben levéltáros, 1852-ben titkár lett. 1854-ben pápai káplánná neveztetett ki. Mint érseki titkár nyerte el Selmecbánya lelkészi hivatalát 1856-ban, melyet mint 1858 ban kinevezett albei prépost 19-éven keresztül a legnagyobb odaadással és lelkesedéssel töltött be, mitsem mulasztván el, ami által a hitélet fejlesztésére, az oktatásügy tökéletesítésére és a társadalmi élet emelése érdekében tehetett. Selmeczbánya városa szeretetét, tiszteletét, és ragaszkodását azzal mutatta meg, hogy 1873-ban országgyűlési képviselőjévé választotta. 1874 október 3 án esztergomi kanonokká neveztetett ki. Ugyanezen évben mylassei püspökké szenteltetvén fel és Nagyszombatba érseki helynökké neveztetvén ki, ismét azon pályához tért vissza, melyre mint ifjú pap hivatott és amelyre bő tudománya, nagy gyakorlati ismeretei és tapintatossága különösen képesítették. Tizenhét évig állt a nagyszombati vikariátus élén, és oly bölcsességgel, odaadással szeretettel kormányozta a terjedelmes kerületet, hogy mindenkinek rajongó szeretetét és ragaszkodását nyerte meg, melynek jeléül Nagyszombat városa kevéssel távozása után nagy lelkesedéssel díszpolgárává választotta meg, amelyről szólló díszpolgári oklevelet egy 12 tagú küldöttség hozta s nyújtotta át. Hogy mily mély és benső volt a szeretet, mely öt Nagyszombat aprajával, nagyjával összefűzte, azt legékesszólóbban azok a könnyek tolmácsolták, amelyek ez alkalommal úgy az ünnepelt, mint a küldöttség tagjainak szemeiben ragyogtak. Időközben az a kitüntetés is érte, hogy pápai trónállóvá neveztetett ki. 1882-ben a római gróf cim et nyerte el. A káptalanban 1889 augusztus 2-án honti, 188£ december 20 án székesegyházi főesperessé, 1894 február 13-án őrkanonokká és 1896 február. 4-én éneklőkanonokká lett előléptetve. 1893-ban lett Boltizár József a hercegprimás kitüntető bizalmából általános érseki helynökké, s lakását ekkor tette át városunkba Nagyszombatból, hol első sorban az esztergomi vikariátus kormányzása nehezült vállaira, s ahol már rövid ittléte alatt meghódította a a sziveket, magához vonzotta, lebilincselte mindazokat, kik magas személyével érintkezésbe jöttek. 1894. évi július 15 én ünnepelte áldozárságának 50 éves jubileumát nemcsak az egész egyházmegye papságának, de a város és megye minden rangú és rendű osztályának osztatlan részvéte mellett. A jubiláló háza oly szentéllyé magasztosult, ahová az igazi benső tisztelet és hódolat, az őszinte vonzalom és ragaszkodás a legtávolabbi vidékről is lelkesült örömmel zarándokolt. Bebizonyult azon alkalommal is, hogy a szeretet erejének hatalma ellenállhatlan. Ezen évben tüntette ki a királyi kegy a Ferencz József rend csillagos diszitményü közép keresztjével. Áldozárságának hatvan éves évfordulóját üli ma a galambszelidségű, jóságos szívű főpap, aki felé igaz és őszinte szeretettel fordul a város és a megye kö • zönsége.