Esztergom és Vidéke, 1904

1904-04-14 / 30.szám

Egy hó közigazgatása. Ápril 13. Esztergom megye közigazgatási bizottsága kedden ülést tartott, melyen a folyó ügyeken kivül, a közigazgatás egyes ágazatainak március havi menetéről számoltak be a szakelőadók. A napirend tárgyai általában szóllva, kevésbbé voltak fontosak, s ebben keresendő annak oka, hogy az ülés ötnegyed óra alatt véget ért. Megalakittattak a közigazgatási bizottság albizottságai és pedig következőképen. I. Az évi és évközi jelentéseket előkészítő bizottsága: Boronkay Jenő és dr. Csernoch János. II. A fegyelmi választmányba: az állami tisztviselők közül Vargyas Endre, Bárczy László rendes, Thaly István póttagul. A választott törv. bizottsági tagok közül Frey Ferenc és dr. Csernoch János rendes, dr. Prokopp Gyula póttagul. III. A fóllebbezett gyámsági és gondnoksági ügyek II od fokú elintézésére hivatott küldöttségbe: választás utján Frey Ferenc és Usztanek Antal, mig főispáni kinevezés folytán dr. Prokopp Gyula rendes, Matyasovszky Lajos pedig póttagul. VI. Az erdei kihágási Il-od fokú biró 3ágba. a.) az I ső tanácsba : dr. Helcz Antal és Frey Ferenc rendes, Boronkay Jenő és Usztanek Antal póttagul, b.) a Il-ik tanácsba: dr. Csernoch János és dr. Komlóssy Ferenc rendes, dr. Fehér Gyula és Mattyasóvszky Lajos póttagul. V. A mezőgazdasági munkásügyekben Ítélkező II od fokú hatóságba: a) az I-ső tanácsba : dr. Helcz Antal és Boronkay Jenő rendes, Frey Ferenc és Mattyasóvszky Lajos póttagul, b.) a Il-ik tanácsba: dr. Csernoch János és Usztanek Antal rendes, dr. Fehér Gyula és dr. Prokopp Gyula póttagul. VI. A börtön vizsgáló küldöttségbe: Boltizár József (egynttal elnökké), dr. Révffy Zoltán, Thaly István és dr. Fehér Gyula. VII. A pótadó egyénenkénti kivetés elleni felszólamlások elintézésére hivatott küldöttségbe : Boltizár József, Usztanek Antal, dr. Prokopp Gyula és Bárczy László. A hivatalnok összeszedett a fiókból holmi ennivalót, amit éjszakára hozott be magának, s oda tette a szegény beteg elé, aki mohon kapott az ételek után. — Egyél Sándor és beszéld el mitörtént veled azóta mióta nem találkoztunk. -— Hm! barátom, velem igen sok mindenféle történt. A hogy az ügyvédi vizsgát letettem, mindjárt irodát nyitottam otthon és megnősültem. Gyönyörű szép lányt vettem el néhány ezer forint hozományt is kaptam vele. Mig a pénze tartott, addig csak jól ment minden, de elmúlt egy esztendő, kettő is, de kliensem nem volt egyetlen egy sem. Feljártam én a bírósághoz mindennap, mint a kinek legtöbb dolga van ott. Pedig mindössze csak annyi volt, hogy a zsebembe hordott pálinkás üvegből sorra kínáltam ott a bírókat és kollegákat. A feleségem gyakran sirva fakadt, mikor megérezte rajtam a pálinka szagot. Az ivásra lassanként rászoktam. — Eleinte mérgemben ittam, azután bánatomban, hogy az ördög se nyitja rám az ajtót. De mégis ugy két esztendőre akadt egy pöröm, amit én szabálytalanul kezeltem, sok pénz fordult meg a kezemen — s mi tűrés tagadás én a magam szükségletére is fordítottam beVIII. Az erdészeti bizottságba; Reviczky Gábor (egyúttal elnök), Usztanek Antal, Mattyasóvszky Lajos és Csik Imre. Ezután következett a napirend. Az alispáni jelentés szerént a közren dészet terén nevezetesebb esemény elő nem fordult, kivéve, hogy a túlsó járásban több tüzeset adta magát elő. A jelentésnek felemlitésre méltó adatai, hogy a pilismaróthi István téglagyárban strajk volt béremelés okából, mi hatósági beavatkozást nem igényelt, mivel a társulat a követeléseket teljesítette. Dr. Szilárd Béla tb. szolgabíró, kit a kihágási és erdei kihágási ügyekben ítélkezési jogkörrel ruházott fel a közgyűlés, a hivatali esküt tette le. Rochlitz-Schmidt Arthur gyógyszerész ügyében, ki a háza mellett elvonuló malomközi vízlevezető csatorna megszüntetését kérelmezte, s amelyben az alispán aképen határozott, hogy a várost arra kötelezte, miszerint a jogerőre emelkedéstől számított 2 hó alatt a vizek káatalan levezetését lehetővé tevő vizmü engedélyezését kérelmezze, feloldotta, s kérelmezőt kérelmével elutasította azon indokból, mivel a szóban forgó vízlevezető út, mint már ily módon emberemlékezet óta fennálló vízlevezető iit nem viziműként, hanem természetes, időszakos vízfolyásként tekintendő, amellyen Esztergom városa emberemlékezetet meghaladó idő óta változtatást nem tett. A pénzügyigazgató jelentése szerént az adókivetési munkálat 1904. évre folyamatban van. Az egyenes adók befizetésénél emelkedés volt. A kir. tanfelügyelő március havi jelentésében arról számolt be, miszerént 38 népiskolát és kisdedovót, összesen 80 tantermmel látogatott meg. A tanítói fizetések rendezése ügyében jelentette, miszerint fizetés kiegészítés és korpótlék címén 4 tanitó és 1 tanítónő részére a minister az elmúlt hóban 1475 kor. évi állami segítséget utalványozott. A tiszti főorvos jelentése szerént az elmúlt hóban az egészségügyi állapotok Esztergom városában, valamint a párkányi járásban kedvezőbbek, mig az esztergomi járásban kedvezőtlenebbek lőle, minélfogva sikkasztással voltam vádolva, feljelentettek, húztak vontak, kizártak és eltiltottak az ügyvédi prakszistól. Csodálom, hogy nem olvastad, mert tele voltak vele akkor a lapok. Akkor kezdődött aztán ami kálváriánk. Folyamodtam több felé állásért, mindenüt mellőztek. Végre az apósom protokciója folytán tanitó lettem egy kisebb faluban. Ez mégis jobb volt a semminél. A feleségem hamar megbarátkozott a helyzetével, mert volt kertünk is, meg egy gyönyörű szép rózsás arcú kis lányunk, Ellának hivták. Erre megzavarodott és köhögni kezdett, miközben kidagadtak a nyakán az erek. — Látod, hogy meghűltem, az állam nem füteti a vonatot. Ezt is megfogom mondani a királynak. Igen, volt egy kis lányunk is, folytatta aztán, de meghalt. Elvette tőlünk az Isten. Pedig ez a gyermek akkor már egészen józan embert csinált belőlem, sohase gondoltam a pálinka ivásra, de ahogy a kis Ellát eltemettük, megint csak az ivásba fojtottam a keserűségemet és irigyeltem azokat, a kiknek gyermekük volt, a kiknek több gyermeket is adott az Isten ... Tanitó voltam tudod és naponta egész sereg gyermeket láttam, akik egészségesek , voltak. Meghalt e hóban a városban 42, az esztergomi járásban 79, mig a túlsó járásban 74, összesen a megye területén 195, melynek korra nézve 50.51 %

a 7 éven alóli, betegségi nem szerént pedig 17.23 %'

a tüdővészben halt el. A Kolos kórházban februárról ápolásban maradt 109, felvétetett 152. Ezek közül elbocsájtatott 148, meghalt 9. Az ápolási napok száma 3443 volt. Az államépitészeti hivatal főnöke az utak mikénti gondozásáról s a nagy dunai vashíd faburkolatának javításáról jelentett. Az árvaszéki elnök, a tisztifő és a kir. ügyész jelentéseinek tudomásul vétele után a Gazdasági előadó a vetések kedvező állásról, s a tavaszi munkák megkezdéséről jelentett. Végül a fórvényhatósági m. kir. állatorvos adta elő jelentését, mely szerént a március havi állategészségügyi viszonyok eléggé kedvezőek voltak, s hogy március végén a ragadós száj és körömfájás a megyébe ismét befészkelte magát, amennyiben Kisujfalu községhez tartozó „Arad" pusztabeli majorban a szarvasmarhák között megállapittatott annak esete, hova valószínűleg vándorlók utján hurcoltatott be, kik éjjeli szállásul a meleg istállókat szokták felkeresni. A sertésvésznek is fordult elő esete a Muzsla községhez tartozó Csenke pusztán. Mindkét esetben a betegség igen enyhe lefolyású volt. —r. Az adózók figyelmébe. Esztergom város adópénztári hivatala a törvényen kivüli állapot alatt felszaporodott hátralékos adók behajtása ügyében az alábbi hirdetményt bocsájtotta ki, mit tekintettel közérdekű voltára egész terjedelmében azon okból is közlünk, mivel azon célból az lápunknak is megküldetett. A hirdetmény a következő : „Hirdetmény. Az 1904. évi IV. t. c. végrehajtása tárgyában 963/904. sz. pénzügyminiszteri rendelet alapján értesíttetik az adózó közönség, hogy a f. évi március 30. előtt háralékban levő, illetőleg a f. évi április hó 15 ig hátralékos mindennemű adók és közadók módjára beszedendő köztartozásoknak behajtására nézve az 1883. évi XLIV. t.-c. 55 és következő §§-inak rendelkezése szerint az intézkedések elrendeltettek: minél fogva az 1903. év II. Iii., és IV. negyedéből hátralékos közadók és illetékegyenértékek az 1904. évi I. negyedére esedékessé vált hasonló köztartozásokkal együtt f. évi április hó 15 ig befizetendők; április hó 30 ig befizetendők, továbbá azon illetékek, amelyekre nézve a fizetési meghagyások 1903 évi március 31 ik után kézbesittettek. Ha az adó és illetékhátralékos felek tartozásaikat a fentebbi határidőig le nem fizetnék, az adóhátralékok, illetve az 1904. évi közadók módjára behajtandó tartozások után 1904. március 30. napjától, azon illeték hátralékok után pedig melyek 1903. március 31 ike után kézbesítettek és 1904. április 30 ig befizetve nem lettek — 1904. május 1-től késedelmi kamatok ssámittatnak és szedetnek. Minthogy az 1904. évi IV. t.-c. 4. §-a szerint azon adóköteles felek, kiknek állami egyenesadó és egyébb köztartozása a költségvetésen kivüli időszak tartama alatt annyira fölszaporodott, hogy azokat fizetési képességük tönkretétele nélkül egyszerre beszolgáltatni nem birnák, az 1903, évi II., IIL és IV ik negyedből származó adóhátralékoknak késedelmi kamat nélkül való lefizetésére (részletfizetésre) nézve halasztást kérhetnek, értesíttetnek mindazok, akikre nézve a fenébb részletezett körülmények fenforognak és az államkincstár követelése náluk veszélyeztetve nincsen, hogy kérvényeiket a m. kir pénzügyigazgatósághoz, vagy a kir. adóhivatalhoz 1904, évi szeptember hó 1 ig benyújthatják és J ugyanott kérelmüket szóbelileg is előj terjeszthetik. 1 Bővebb felvilágosítás a városi adópénztárnál nyerhető. Kelt. Esztergomban, 1904. április 9-én. Esztergom sz. kir. város adó pénztári hivatala.* vidámak. Csak a mi kis Ellánk feküdt lenn a földben. Ki akartam tépni a szivemet, hogy ne fájjon, ne érezzen. Ütöttem, téptem a mellemet, hogy sokszor a ruhát is lehasogattam magamról. Uyen pillanataimban sorra vertem a tanítványaimat, akik sirva szaladtak haza panaszkodni. A feleségem sirva könyörgött, hogy ne tegyem, de én nem hallgattam rá, sőt egy izben véresre vertem őtet és mert nagyon gyűlöltem, amiért csak egy gyermeke volt. Hát miért nincs több is ? hiszen olyan szép, egészséges és az Isten is arra teremtette, hogy anya legyen. De attól a naptól fogva beteg lett és szótalan. Kérdeztem tőle hivjak-e doktort, mert már akkor nagyon megsajnáltam, de mindig szabadkozott és nagyon idegen volt hozzám. egyszer több szülő aláírásával feljelentést tettek ellenem, hogy véresre verem a tanítványaimat. Igaz volt a vád, de én mégis szaladgáltam, könyörögtem, hogy ne bántsanak, nem vagyok én rosz ember, csak a szivem fáj nagyon, de nem ért semmit. Pár hét múlva elcsaptak, földönfutóvá tettek és én szaladgáltam állás után újra. Volt még a régi jó időből néhány befolyásos ismerősöm, felkerestem őket, de egyik se fogadott el s a feleségem, mikor megunta a koplalást, hazament a szüleihez, azóta otthon van, én pedig az édes anyámnál lakom. Itt megint megzavarodott, mintha eszébe jutott volna, hogy nem mondott igazat. Kinn az utcán már kezdődött a nyüzsgő zajos élet, kocsik jöttek," mentek, dübörögtek s a sürü őszi ködből, arról a lánchíd felől, bekanyarodott egy szomorú, zárt kocsi a Zrínyi utcai rendőrség kapujáig. Az intézet emberei jöttek, hogy visszavigyék a szökevényt. Nézd csak Sándor, mondta bizalmaskodva a hivatalnok, a boldogtalan embernek. Én tudok neked egy kitűnő állást, mindjárt irok is pár ajánló sort egy befolyásos jóbarátomnak, eredj el hozzá, de csak a kora reggeli órákban található otthon. Ez biztosan fog tégedet protegálni. — Köszönöm barátom — köszönöm hálálkodott boldogan. A kocsit már ide is rendeltem, nézd lent várakozik rád a kapu előtt. — Jaj, hogy az Isten áldjon meg, de okos dolog lesz kocsin menni ebben a vékony ruhába és nagy sietve felkötözte nyakára a fakó sálkendőt. — Kisérjék a nagyságos urat a kocsihoz, parancsolta az ott álló két rendőrnek. És pár perc múlva megindult ve^e a szomorú nagy kocsi és sietve tünt el a hajnali ködös szürkületben.