Esztergom és Vidéke, 1904
1904-04-10 / 29.szám
Megjelelek Vasárpap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK ', Egéw évr — — — — 12 kor. — ül. Fél évre — — — — — 6 kor. — ül. Negyed évr* — — — — 3 kor. — ül. Ex)**» "ám ára: 14 lit. Dr. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratofc, előfizetések, nyilUerek és hirdetések küldendőt Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. Kéziratot nem adunk vissza, h^Megyegyíflés. April 9. Esztergom megye törvényhatósági bizottsága április 7-én rendkívüli ülést tartott, mellyen a tagok nagy számban jelentek meg. Az érdeklődést a százhetven pontból álló tárgysorozat egy pontja idézte elő, nevezetesen, a közigazgatást bizottságban megüresedett hat helynek betöltése, mely helyek ugyan már a decemberi ülésen lettek betöltve, azonban a választást a minister megsemmisítette. Ezen választás volt az igazi ok, a rendkívüli ülés megtartására. Habár a közigazgatási bizottság a megyei bizottságok között az első, hogy úgy mondjuk elite bizottság, mindamellett tagsági hely üresedés, avagy 2 rendes évi választásoknál nem volt tapasztalható az a nagyfokú érdeklődés, mint amely az utóbbi két év választásainál mutatkozott. Mintegy köztudat volt addig, hogy az úgynevezett hivatalos jelöltek köré szokott csoportosulni a választók bizalma, kiket azelőtt a közgyűlés vezetősége, most pedig a kilences bizottság szokott kijelölni a közszolgálat érdekeinek szemelőtt tartásával, mely kilences bizottságnak tagjai a főispán, alispán, főjegyző, árvaszéki elnök, főügyész, a két járás főbírája, a polgármester és tiszti főorvos. Ma már és mintegy két-három év óta a szabad választási joggyakorlásának kínálkozó alkalmát a választók nem hagyják parlagon heverni, s miként a példák mutatják, annak kiaknázására törekednek, mi aztán a bizalom alapján épült hivatalos jelölés értékét csökkenti. Ez volt az, mi az elnöklő főispánt ama kijelentés megtételére ösztönözte, mely szerént tartózkodott az adókivető bizottságba tagot kijelölni, mely váratlanul jött főispáni enunciatio felszóllalásokra és szóbeszédre adott alkalmat. Az ülés lefolyása a következő volt. * Megnyitván elnöklő főispán az ülést, mindenekelőtt bejelentette, hogy a megye egyik régi tagjának, Gotthard Ede herceg Metternich uradalmi tisztnek O felsége, a közszolgálat terén szerzett érdemei elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet adományozta. Ezután következett a napirend, melynek első csoportjában különféle felsőbb rendelet olvastatott fel tudomásul vétel céljából, igy a többek között a hercegprímás köszönete, hetvenkettedik születésnapja alkalmából felterjesztett üdvözlő feliratra, a főispán leirata, melyben az újévi üdvözlést köszöni meg, a belügyminister leirata, melyben az 1904. évi közkórházi költségvetést hagyja jóvá, majd a kereskedelmi ministernek leirata, a Párkány községen keresztül vonuló törvényhatósági közút árkának csatornázási költségeihez való hozzájárulás tárgyában, mely szerént a költségeknek 1 | 3-ad részét az útalap, mig 8 | 3-ad részét Párkány községe és azon háztulajdonosok kötelesek viselni, kiknek háza előtt az elvonul. Ezután három bizottság kiegészitése következett. Első sorban is az egyenes adókivető bizottságba egy rendes tagnak (bányaszakértőnek) választása. Régi szokáshoz hiven a főjegyző indítványára az elnöklő főispán kéretett fel egy tagnak javaslatba hozása céljából. Alt alános meglepetést szült, midőn a a főispán sajnálattal jelentette ki, hogy ő a bizalommal nem él és pedig azon okból, mivel az utóbbi három éven át azt tapasztalta, hogy midőn élőszóval hoz javaslatba jelöltet valamely választásnál, úgy egyhangú bizalma a választóknak az ő jelöltje telé fordul, mig ott, hol titkos szavazás dönt, már két alkalommal tétetett birálat tárgyává az ő jelölése. 0 nem akar befolyást gyakorolni a választókra jelölésével, aminthogy eddig sem gyakorolt, éljenek azok a szabad választás jogával. Ő kit sem hoz javaslatba, mert nem akarja magát kitenni annak, hogy jelöltjei birálat tárgyává tétessenek s a titkos szavazásnál őt leszavazzák akkor, midőn a jelöléseknél mindég a közérdeket tartotta szem előtt. Iz „Esztergom ís Vidéke" tárcája. A kérvény. — Irta ! TUBA KÁROLY. — Sirt mindenki, a ki csak látta, midőn a kenyérkereső édes apa koporsója után nagy sírással ballagott az özvegy aszszony öt kis árvával. A legkisebbik az édes anyja karján ült, és ugy sirt, olyan keservesen sírdogált, mintha tudta volna szegényke — kit sirat. A sirt felhantolták, aztán eloszlottak. Az asszony már jó messze ment, mégis vissza-vissza nézett a temető felé. — Hogyisne, hisz' ott fekszik minden reménysége, boldogsága, vigasza; attól a szomorú perctől fogva a legnagyobb szenvedésnek, a legkínzóbb megpróbáltatásnak néz elébe. Milyen szeszélyes is ez a sors! A meglehetős jó életmódot mily hamar felváltj nélkülözés, a nyomor. Mert csak nyomorogniuk lehetett ezután. A mi kévésük maradt, az mind elfogyott, főiemésztették. Nem csoda, sokan voltak. Fizetni való is sok volt: orvos, gyógyszer, meg más mindenféle. Pedig ugy dolgozottt éjjel nappal, csak szükséget ne lássanak gyermekei — a kenyérben. Olyan nagy szeretettel, olyan féltő gonddal csüngött rajtuk. Nekik élt, értük dolgozott, fáradt. Szegény, mikor este mind lefektette, elaltatta, mikor az egész világ elcsendesedett s ki-ki a megelégedés édes álmát aludta : ő leült és varrt fáradhatatlanul, bizalommal, reménységgel. Akárhányszor kis varróasztalánál érte az ablak függönyein beszűrődő hajnali napsugár. Szeretett úgy egyedül, mert sirhatott bátran, nem látta senki — csak a jó Isten . . . Sirt is, annyit zokogott, úgy éjjelenként csendesen, halkan. Akkor' tört ki lelkéből minden fájdalom, min-'. den keserűség. A sok bánat között az I volt neki legfájóbb, midőn eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt milyen meg- • elégedett, milyen boldog volt ez a kis j fészek ... És hova lett, hova tünt! ?; Sokszor kétségbe esett; ilyenkor a halálra is gondolt s elpusztította volna magát, ha az Öt szép gyermek mosolya, vidám kacagása nem önt beléje kitartást, akaratot. De meg kire is maradnának, nincs a világon senkijük! Csak éltek éldegéltek, egyszerűségben, becsületesen, szerényen, meghúzódva a szegényes kis szobában. Egy egész esztendőt éltek már át a sanyarú helyzetben. A szükség egészen beköszöntött. Igazán kétségbeejtő lett a szegény anya helyzete. Egyszer egy hivatalos levelet kapott. Az első pillanatra megijedt. Feltörte, aztán elolvasta. Nagyon megörült; az égre tekintett és szivéhez szoritá a papirost. Valami 7—800 korona örökségről szólt az irás. Nem is késett sokat — fölvette. Rendbe hozott mindent és szót fogadott. A megmaradt pénzből nyitott egy kis „mindenes" boltocskát s meg is igérte mindenki, hogy onnan vásárolnak. Eleinte csak megkeresték a „szép özvegyet", hanem később a másikhoz pártoltak, mert az hitelbe is tudott adni. A szegény özvegy anyának megint siralmas lett a helyzete. Egymásután jöttek a hitelezők. A „fináncok" is zaklatták. Már foglaltak is az adó elmaradásáért. Hiába könyörgött, hiába rimánkodott, hogy nem képes annyit fizetni, hisz öt gyermek édes anyja, miből adjon, mit esznek. De hát a törvény: törvény, végre kell hajtani, a mint a paragrafus megszabja. f^Majd megőrült a sok anyagi gondtól. Egy fináncbiztos ment a nyakára megint, jó képű őszbecsavarodott kövér alak volt. Nagyon udvariasan és nyájasan viselkedett. Mikor az anyjukat körül állták a gyermekek és az szivet facsaró hangon elkezdte beszélni hányaDr. Földváry István kijelenti felszóllalásában, hogy a megye közönségét fajon érintik a főispán szavai, melyeket válasz nélkül hagyni nem lehet, mivel a megye közönsége nemszolgáltatott okot arra, hogy őméltósága szivében neheztelést tápláljon. Ha jelöltjei köré nem mindenkor csoportosult a választók bizalma, azt az ő (t. i. a főispán) személyén messze tul fekvő személyi okok hozták létre, melyek nem a személye iránti bizalmatlanság jelei, mivel a megye közönsége os&ztatlan bizalommal viseltetik főispánja iránt. Dr. Csernoch János részben csatlakozik úgymond Földváry szavaihoz, másrészt azonban nyíltan kimondja, nem csinál titkot belőle, hogy ő maga is a főispáni jelöltek ellen szavazott, de nem tudta úgymond, hogy ellene szavaz, nem azt, hogy ama jelölésekkel a főispán és törvényhatósági bizottság magát azonosítja, de kijelenti egyszersmind, hogy az ellene való szavazásnál más érdekek játszottak közre, más érdekeket akart érvényre emelni, védeni, melyek szemelőtt tartásánál távol volt a szándék a bizalmon csorbát ejteni. Horváth Béla köszöni a bizalom megnyilatkozásait, melyekre ő nem akart felszóllalásával okot szolgáltatni, s utal arra, hogy ő a jelöléseknél mindég a közérdeket tartotta szem előtt, de figyelemmel volt arra is mindenkor, amint a tények igazolják, hogy a párt árnyalatok érdekei is érvényesüljenek. Ismételve I tott életét: az az ember is úgy sirt, mint egy kis gyermek. Olyan nagy könnyek gördültek le napbarnított arcára. Jó szive volt. Átérezte az árván maradt család minden keservét. j Azt mondta, U mást nem tehet csak jó tanácsost adhat. Adott is. Azt mondta, folyamodni kell az adóügyi igazgatósághoz, hogy annyiféle adót és annyit nem tud, nem képes fizetni. Ugy is lett. Az özvegy elhatározta, hogy folyamodik. Nem volt tudatlan 1 asszony, hisz felsőbb iskolákat is végzett, csupa szerelemből ment boldogult férjéhez. i Mikor a gyermekek mind elaludtak, oda ült az asztalhoz és irt. Egy ideig ugyan rágta a tollszárat, de aztán egyre másra szaporodtak a sorok : I „. . . Mert kétszeresen nehéz ott, ahol két kenyérkereső terhe egyre nehezedik. Hogy milyen nehéz, hogy mily ólomsúlyként nehezedik rám is, azt csak én tudom, én érzem, aki évek óta hordom az özvegység sötét fátyolát s öt kiskorú gyermekemmel vagyok kénytelen küzdeni az életet, örökös rettegés között éjjelt nappala téve, hogy becsület utján haladva, becsületesen, tisztességben megélhessünk . . . Csak érezni lehet, mily szörnyűség igy élni, midőn semmi remény, semmi biztató sugár
