Esztergom és Vidéke, 1904

1904-04-10 / 29.szám

2 fcSZTKKGOAl As VIDÉKE, (29. szám.) 1904. április 10 csakis kiváló vivók versenyeztek s igy az összes versenyzők mérkőztek 5 „volta­ra, még pedig három 5-ös csoportban. Minden csoport három győztese to­vább versenyzett egy ujabb körvivás­ban, melynek eredménye döntötte el a sorrendet mi a következő: 1 ső lett Eybler fhdgy. Frigyes főh. tiszt, dija (Ezüst czigarette tárcza). 2 ik lett Parniczky fhdgy. Az eszter­gomi helyőrség t. d. (China ezüst thea készlet.) 3- ik lett Guary fhdgy. A tiszti höl­gyek t. d. (Bronce kancsó.) 4- ik lett Cavallar hdgy. Hess Rezső ezredes t. d. (Disz revolver.) 5 ik lett Nagy hdgy. A 83. gy. ezr. t. d. (Bronce szivarkészlet,) 6 ik lett Tausche hdgy. A 11. vadász­zászlóalj t. d. (China ezüst dohány készlet.) 7-ik lett Hennevogel hdgy. Sasics őr­nagy t. d. (Barna toilette táska.) Az esztergomi hölgyek dijáért (ezüst iró készlet) külön versenyeztek a hely­beli vivók, melynek győztese Scheible hadnagy lett, ki egy „volt" külömb­séggel győzött. Ritkán szült egy versenyponle annyi meglepetést, mint az idei. — A „poule"-ban mindig nagy szerepet ját­szik a vivóknak úgy phizikai, mint lelki diszpozíciója, különösen akkor, ha a vivók tudás tekintetében közel állanak egymáshoz. Ime a példa! Cavallar hdgy. ki az osztályozásban legelsőnek minősíte­tett, a 4-ik helyre szorult, mig Bartunek főhadnagy és Wellner hadnagy nem jöttek helyre. Pármiczky fhadnagy pe­dig mint 5 iknek minősített, a második dijat nyerte. Bartunek főhadnagy, ki a délelőtti vívás folyamán még igen szépen mérkőzött, s igy az osztályozásban második lett, mérkőzése délután már hanyatlott, minek érthető okát abban kell keresnünk, hogy Bartunek erejét a verseny előtti túlhajtott trenning Budapesten teljesen kimerítette, azonkívül mint a vivóklub titkára minden idejét a versenyrendezés fárasztó munkájának szentelte s igy nem pihen­hette ki a tréning által okozott fára­dalmakat. Már az arany érmekért folyó döntő osztályozási küzdelmeknél, melyek délben nagyszámú közönség előtt Caval­ier, Bartunek, Hennevogl és Eybler kö­zött folytak le, meglátszottak Bartunek jfgy. vívásán a kimerülés jelei, a nagy­ifokú idegességben. Ezen fárasztó küz­delmek erejét aztán végképpen megtör­jték, úgyannyira, hogy a délutáni hár­, mas csoportban történt csoport korvi­. vasban kimaradt, amennyiben a 2-ik csoportban levők között csak Scheible hdgy. felett aratott győzelmet, j Az esztergomi hölgyek dijáért való külön versenyzés, a késő délutáni órák­ban lett megtartva, melyben eleinte csak j Scheible és Ákoncz hadnagyok vettek részt, miután Bartunek fhgy bejejentette, hogy rosszulléte miatt tovább nem ver­senyez. Ezen mérkőzésben Akoncz hdgy. a 26. ezred jeles kardvívója, ki a bécs­újhelyi vivótanfolyamon nyert alapos vívói készültséget — győzött Scheible hdgy. felett. Ezen mérkőzés alatt azon­I ban Bartunek fhdgy. ismételt felszólítás­ra visszalépési szándékát megváltoz­I tattá, mit a „jury" elfogadott s ujabb j mérkőzés folyt le, melyben mind a há­rom versenyző 1 győzelemmel került jki. Scheible, kit Akoncz legyőzött, I legyőzte Bartuneket, mig Bartunek megint Akoncz hdgyot győzte le. j Győztes lett Seible hdgy. ki 4 voltot \ kapott, 2-ik Bartunek 5 volttal, 3 ik Akoncz 6 volttal. j Scheible hgy. ennek folytán a döntő mérkőzésekben már nem vett részt. Akoncz hdgy. pedig, ki jeles vivási . képességénél fogva és nagy tudása foly­• tán, a döntő mérkőzésekben nagy sikert t érhetett volna el, a további mérkőzés­től elállott. j A vívást felváltva Czikely és Reiner főhadnagyok, vezették s lígy ők, mint . Halász, Ditrich és Szántay jurytagok jnagy szakértelemmel és páratlan oda­' adással értékesítették nagy vivói tudá­sukat, a versenyzők megbírálásánái. Vivo akadémia. A vivó akadémia, mely este fél 8 órakor vette kezdetét, nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében folyt le, melyen majdnem minden versenyző s azonkívül a jury tagok legtöbbje vett részt, kivéve Szántay huszárhadnagyot, kit sürgönyileg hivtak Budapestre. Saj­náljuk, hogy nem volt alkalmunk Ma­gyarország egyik legjobb vívóját a vivó porondon láthatni, mi által a vivó est érdekességében veszített. Szán­tay hdgy, a M. Ath. Cl. jeles kardvi­kijelenti, hogy ő nem jelöl, kéressék erre a főjegyző fel. Ezután a főjegyző ajánlatára az egyenes adókivető bizottságba rendes tagul V immer Ferenc, póttagul Eggen­hofer Ernő választatott meg. Következett a közigazgatási bizottsági tagoknak titkos szavazás utján való választása, melynek eredménye a követ­kező volt. A beadott 75 szavazólap kö­zül 5 érvénytelen volt, a többi pedig a következőképen oszlott meg. Frey Fe renc 61, Matyasovszky Lajos 37, Bolti­zár József 36, dr. Prokopp Gyula 35, dr. Komlóssy Ferenc 34, Reviczky Ká­roly 34, Kobek István 32 Geiger Fe­renc 29, Haán Rezső 18, Boronkay Jenő 1. S igy tagok lettek, az első négy leg­több szavazatot kapott, mig az egyen­lő szavazatot kapott dr. Komlóssy Fe­renc és Reviczky Károly közül elnöki döntéssel dr. Komlóssy Ferenc. Az 1904 évre pedig megválasztatott Boronkay Jenő 33 szóval,, dr. Burián János 19 és Reviczky Károly 14 szava­zata ellenében. A mezőgazdasági bizottságba Bachl Lajos lett megválasztva. Elhatározta ezután a közgyűlés, mi­szerént Andrássy János alispánt a közgyűlési terem részére lefesteti. Különféle számadások elfogadása után a városi vágóhíd kibővítésének ügye került napirendre, mi nagyobb vitát idézett elő. Vimmer Imre, a főispán, dr. Földváry István, dr. Helcz Antal, dr. Szeiler Emil, dr. Csernoch János szóllottak az ügyhöz, végül pedig Andrássy János alispán, kijelentvén, hogy az előadottak alapján hozzájárul ahhoz, miszerint az állandó választmány véleményének megváltoztatásával, a vá­ros képviselőtestületének azon határo­zata hagyassék helyben, hogy a vágó­híd 7000 korona befektetésével helyez­tessék jó karba, azzal a határozott ki­kötéssel azonban, hogy a város kiváló gondot fog fordítani az egészségügyi követelményekre, s nem szűnik meg az uj és rendes vágóhíd építésének eszmé­jét a megvalósítás szándékával tovább fűzni. Az ezután tárgyalásra került külön­féle ügyek közül felemiitjük, miszerént a városi gazda ingyenes tehéntartására vovatkozó képviselőtestületi határozat helyben hagyatott, mig a tűzjelző ké­nem ragyog felém, ne csüggedjek! De lehet e nem csüggedni, lehet-e nem a kétségbeesés Örvényébe zuhanni, ha nap­ról-napra csak hordozom az élet nehéz igáját, küzdök, fáradok, hullatom a gyöngyöző verejtéket, mely jól meg­szolgált falatunkat megsózza — és hiába, hasztalan; nincs fáradságomnak méltó gyümölcse, mit egyik kezével megad a jó Isten, elveszi a másikkal. Oh mi le­het a bűnöm, mi lehet vétkem, hogy ugy rám zúdul az ég haragja!" A toll kihullott kezéből leborult az asztalra és keservesen zokogott. A kis Jani is felébredt! felült az ágyon aztán elkezdett szepegni. Talán va­lami furcsát álmodott. Az anyja odaült az ágy szólére és még súgva mesélt neki tün­dérekről, királyfiról, meg az aranyhajú herceglányról. És szépen elaludt elszende­ritette anyja szívhez szóló meséje. Ugy mosolygott, úgy nevetett. Az asszony letörölte könnyeit és új­ra az asztalhoz ült, összeszedte gondola­tait és irt tovább : „Nincs, senki sincs, a ki letörülné szemeimnek titkon hullatott könyeit, a ki egy biztató szóval öntene belém erőt, bátorságot, kitartást, hogy bátrabban jár­hatnám a reménytelenség csillagtalan éj­szakáját ... Oly egyedül állok, mint bo­rongós éjszakában a vihartépte tölgy, szülék bevezetésére vonatkozó határo­zat ujabbi megfontolás és tárgyalás végett visszaadatott. Az ülés félkettőkor ért véget. —r. Katonatisztek vivóversenye. A lapunkban már eleve ismertetett katonatiszti vivóverseny csütörtökön folyt"le a Fürdő vendéglőben, mely reg­gel 8 órakor vette kezdetét, s amelyben Összesen 15 en vettek részt. Mindenekelőtt a jury alakult meg és pedig a következőképen : Elnök: Sasics Gábor őrnagy. Tagok\. bereghi Halász Gyula m. k. koronaőr­ségi főhadnagy, kardvivó verseny baj­nok, a F. V. Cl. tagja, Budapest. Csikély István és Rainer Márton 76. gy. ezr. fő­hadnagyok, okleveles vívómesterek, Esz­tergom. Tasnádi Szántay Jenő cs. és k. huszárhadnagy, kardvivó versenybajnok, a M. Atl. C. tagja, Budapest. Ditrich Hubert katonai vivómester, Pozsony. /. Osztályozási mérkőzések. Ezekben a vivói akcziók szakszerű kivitele, a forma és főképp az effektiv vivói tudás 1—10-ig terjedő pontokban lett osztályozva. Ezen mérkőzések déli 12 óráig tartottak. Az osztályozásban elért rangfokozat után lettek az érmek odaítélve, és pedig a következőképen: Aranyérmet nyertek: Cavallar Ernő vadász hadgy. Kőszeg. Bartunek József főhadgy Esztergom. Ebenburgi Hennevogt Herman hadgy. Pozsony. Nagy ezüst érmet nyertek : Eybler fhgy. Pozsony, Wellner hgy. Győr, párniczei Párnitzky fhgy. Nyitra, guári és felső­szelestei Guáry Frigyes fhgy. Pozsony, Scheible hdgy. Esztergom. Ezüst érmet nyertek : Nagy hadnagy Komárom, Fridi hadnagy Pozsony, Akoncz hadnagy Esztergom ,Pertik had­nagy Győr, Hausmann hadnagy Po­zsony, Tausche hadnagy Pozsony és ebenburgi Hennevogl kadét. II. A tiszteletaijakért lifolyt döntoküz­delmek {poule.) A tiszteletdijakért való küzdelemben a versenyszabályok értelmében az osztá­lyozásban 6-tól 10 pontig osztályozott vivók vehettek csak részt. Ezidén mind­nyájan elérték ezt a mértéket, mert melyre szilárdan kapaszkodik a gyönge folyondár: — gyermekeim ! Oh, ha eszembe jut boldogult férjem, a ki évek hosszú során nyomta a kór­ágyat nehéz betegségben, a kire rá köl­töttem utolsó filléremet is, hogy csak megmenthessem drága életét övéinek. És haszontalan volt minden fárad­ságom. Itt hagyott minket kétségbeesetten, e cudar, Önző világ a csalárd élet tá­tongó örvényének zugó hullámában. A rám hárult sok adósságot még ma is fizetem a hogy tudom: koronánként, fillérrenként ahogyan lehet, a hogyan a körülmények engedik. Napról napra ujabbnál-ujabb anyagi gondok zúdulnak reám. Meg kell szakadnom ... el kell pusztulnom. Még az sincs akitől jótaná­csot kérhetnék; — de ha volna is! váj­jon kinek higyjek én, a ki annyiszor csalódtam az emberekben; kiben bizha­tom, mikor annyi a rossz ember, hogy mindenkitől rettegek, félek, mert azt hiszem, hogy mindenki az én romlásom­nak örül, az én vergődésemnek örvend... Én Istenem ! Közeleg a tél. Megren­dül megborzad mindenem . . . Miből veszek fűtő anyagot, hogy legalább kis gyermekeimet tudjam melengetni, hogy meg ne dermedjenek. Még az ősz sem köszöntött be, már is szobába csukva őrzöm őket, hogy a hűvös ködös levegő át ne járja vékony silány ruhácskáikat. Az iskolák is megnyíltak, a nagyobbi­kat be kellene Íratnom és nincs miből. Hiába panaszoltam el sanyarú helyze­temet — elutasítottak !" Amit ezután irt már csak mind formai dolog volt. Mikor befejezte, egy nagyot sóhajtott, mintha megkönnyebbült volna a lelke, mint haattól a kérvénytől függ­ne minden boldogságuk. Bele is öntötte szivének minden keserűségét. Érzéketlen kőnek kell lenni, a ki meg nem indul a siralmas szavakon, melyeket abba bele diktált a szive, lelke nagy fájdalma. Már reggelre járt az idő, midőn le­haj tá fejét egy rövidke álomra ! Olyan zsibbadtnak érezte minden részét. De alig pirkadt, már újra talpon volt és dolgozott, fáradt szakadatlanul. A kérvényt elküldte, maga személye­sen tette postára és várt .... várt türel­mesen, törhetlen bizalommal. Valami benfentes megsúgta az asszony­nak, a szép asszonynak, hogy jó kezekbe került a kérvény, valakinek nagyon megesett a szive az őszinte, igaz szívből jövő fájdalmas sorokon. Kutatni kezd­ték, mert kételkedtek annak írójában. Különösen az egyik hivatalnok érdeklő­dött. Szinte magán kivül volt, mikor rendezés alá vette azt a kérvényt. Kérde­zősködött itt is ott is, hogy ki legyen az a hölgy, a kiben oly szép lélek, oly nagy, olyan rajongó anyaszeretet buzog. Nem is ismeri, soha nem is látta, mé­gis ugy érzi mintha szeretnó, imádná a lelkét, szivét. Polgár György nagyon mogorva em­bernek látszott, de annál jobb szive volt. Már az ötvenedik évét tiporta, de asszonyra még sohse gondolt. Pedig ki­mondhatatlanul szerette a gyermekeket, úton útfélen megszólitgatta és játszado­zott velük. Furcsa gondolata támadt. Irt egy levelet, beletett ötven koronát és egy szolgától elküldte a szép asszonynak. Nagyot bámult, nézett mikor a szolga visszahozta egy-egy nem hízelgő izenet kíséretében. Most még jobban érdekelte a szép özvegy sorsa. A vére hevesebb lett és sokféle érzés, gondolat támadt benne . . . Nem szólt senkinek, de hatá­rozott. * Az anya mély gondolatokba merülve ült az asztal mellett, fejét tenyerére hajtva szeméből folytak a könyek, az égető keserű könyek. A gyermekek k»­rül álták és csak nézték hosszasan. A legidősebbik, a ki már kezd érezni, ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom