Esztergom és Vidéke, 1904

1904-04-10 / 29.szám

2 fcSZTKKGOAl As VIDÉKE, (29. szám.) 1904. április 10 csakis kiváló vivók versenyeztek s igy az összes versenyzők mérkőztek 5 „voltara, még pedig három 5-ös csoportban. Minden csoport három győztese tovább versenyzett egy ujabb körvivásban, melynek eredménye döntötte el a sorrendet mi a következő: 1 ső lett Eybler fhdgy. Frigyes főh. tiszt, dija (Ezüst czigarette tárcza). 2 ik lett Parniczky fhdgy. Az esztergomi helyőrség t. d. (China ezüst thea készlet.) 3- ik lett Guary fhdgy. A tiszti hölgyek t. d. (Bronce kancsó.) 4- ik lett Cavallar hdgy. Hess Rezső ezredes t. d. (Disz revolver.) 5 ik lett Nagy hdgy. A 83. gy. ezr. t. d. (Bronce szivarkészlet,) 6 ik lett Tausche hdgy. A 11. vadászzászlóalj t. d. (China ezüst dohány készlet.) 7-ik lett Hennevogel hdgy. Sasics őrnagy t. d. (Barna toilette táska.) Az esztergomi hölgyek dijáért (ezüst iró készlet) külön versenyeztek a helybeli vivók, melynek győztese Scheible hadnagy lett, ki egy „volt" külömbséggel győzött. Ritkán szült egy versenyponle annyi meglepetést, mint az idei. — A „poule"-ban mindig nagy szerepet játszik a vivóknak úgy phizikai, mint lelki diszpozíciója, különösen akkor, ha a vivók tudás tekintetében közel állanak egymáshoz. Ime a példa! Cavallar hdgy. ki az osztályozásban legelsőnek minősítetett, a 4-ik helyre szorult, mig Bartunek főhadnagy és Wellner hadnagy nem jöttek helyre. Pármiczky fhadnagy pedig mint 5 iknek minősített, a második dijat nyerte. Bartunek főhadnagy, ki a délelőtti vívás folyamán még igen szépen mérkőzött, s igy az osztályozásban második lett, mérkőzése délután már hanyatlott, minek érthető okát abban kell keresnünk, hogy Bartunek erejét a verseny előtti túlhajtott trenning Budapesten teljesen kimerítette, azonkívül mint a vivóklub titkára minden idejét a versenyrendezés fárasztó munkájának szentelte s igy nem pihenhette ki a tréning által okozott fáradalmakat. Már az arany érmekért folyó döntő osztályozási küzdelmeknél, melyek délben nagyszámú közönség előtt Cavalier, Bartunek, Hennevogl és Eybler között folytak le, meglátszottak Bartunek jfgy. vívásán a kimerülés jelei, a nagyifokú idegességben. Ezen fárasztó küzdelmek erejét aztán végképpen megtörjték, úgyannyira, hogy a délutáni hár, mas csoportban történt csoport korvi. vasban kimaradt, amennyiben a 2-ik csoportban levők között csak Scheible hdgy. felett aratott győzelmet, j Az esztergomi hölgyek dijáért való külön versenyzés, a késő délutáni órákban lett megtartva, melyben eleinte csak j Scheible és Ákoncz hadnagyok vettek részt, miután Bartunek fhgy bejejentette, hogy rosszulléte miatt tovább nem versenyez. Ezen mérkőzésben Akoncz hdgy. a 26. ezred jeles kardvívója, ki a bécsújhelyi vivótanfolyamon nyert alapos vívói készültséget — győzött Scheible hdgy. felett. Ezen mérkőzés alatt azonI ban Bartunek fhdgy. ismételt felszólításra visszalépési szándékát megváltozI tattá, mit a „jury" elfogadott s ujabb j mérkőzés folyt le, melyben mind a három versenyző 1 győzelemmel került jki. Scheible, kit Akoncz legyőzött, I legyőzte Bartuneket, mig Bartunek megint Akoncz hdgyot győzte le. j Győztes lett Seible hdgy. ki 4 voltot \ kapott, 2-ik Bartunek 5 volttal, 3 ik Akoncz 6 volttal. j Scheible hgy. ennek folytán a döntő mérkőzésekben már nem vett részt. Akoncz hdgy. pedig, ki jeles vivási . képességénél fogva és nagy tudása foly• tán, a döntő mérkőzésekben nagy sikert t érhetett volna el, a további mérkőzéstől elállott. j A vívást felváltva Czikely és Reiner főhadnagyok, vezették s lígy ők, mint . Halász, Ditrich és Szántay jurytagok jnagy szakértelemmel és páratlan oda' adással értékesítették nagy vivói tudásukat, a versenyzők megbírálásánái. Vivo akadémia. A vivó akadémia, mely este fél 8 órakor vette kezdetét, nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében folyt le, melyen majdnem minden versenyző s azonkívül a jury tagok legtöbbje vett részt, kivéve Szántay huszárhadnagyot, kit sürgönyileg hivtak Budapestre. Sajnáljuk, hogy nem volt alkalmunk Magyarország egyik legjobb vívóját a vivó porondon láthatni, mi által a vivó est érdekességében veszített. Szántay hdgy, a M. Ath. Cl. jeles kardvikijelenti, hogy ő nem jelöl, kéressék erre a főjegyző fel. Ezután a főjegyző ajánlatára az egyenes adókivető bizottságba rendes tagul V

immer Ferenc, póttagul Eggenhofer Ernő választatott meg. Következett a közigazgatási bizottsági tagoknak titkos szavazás utján való választása, melynek eredménye a következő volt. A beadott 75 szavazólap közül 5 érvénytelen volt, a többi pedig a következőképen oszlott meg. Frey Fe renc 61, Matyasovszky Lajos 37, Boltizár József 36, dr. Prokopp Gyula 35, dr. Komlóssy Ferenc 34, Reviczky Károly 34, Kobek István 32 Geiger Ferenc 29, Haán Rezső 18, Boronkay Jenő 1. S igy tagok lettek, az első négy legtöbb szavazatot kapott, mig az egyenlő szavazatot kapott dr. Komlóssy Ferenc és Reviczky Károly közül elnöki döntéssel dr. Komlóssy Ferenc. Az 1904 évre pedig megválasztatott Boronkay Jenő 33 szóval,, dr. Burián János 19 és Reviczky Károly 14 szavazata ellenében. A mezőgazdasági bizottságba Bachl Lajos lett megválasztva. Elhatározta ezután a közgyűlés, miszerént Andrássy János alispánt a közgyűlési terem részére lefesteti. Különféle számadások elfogadása után a városi vágóhíd kibővítésének ügye került napirendre, mi nagyobb vitát idézett elő. Vimmer Imre, a főispán, dr. Földváry István, dr. Helcz Antal, dr. Szeiler Emil, dr. Csernoch János szóllottak az ügyhöz, végül pedig Andrássy János alispán, kijelentvén, hogy az előadottak alapján hozzájárul ahhoz, miszerint az állandó választmány véleményének megváltoztatásával, a város képviselőtestületének azon határozata hagyassék helyben, hogy a vágóhíd 7000 korona befektetésével helyeztessék jó karba, azzal a határozott kikötéssel azonban, hogy a város kiváló gondot fog fordítani az egészségügyi követelményekre, s nem szűnik meg az uj és rendes vágóhíd építésének eszméjét a megvalósítás szándékával tovább fűzni. Az ezután tárgyalásra került különféle ügyek közül felemiitjük, miszerént a városi gazda ingyenes tehéntartására vovatkozó képviselőtestületi határozat helyben hagyatott, mig a tűzjelző kénem ragyog felém, ne csüggedjek! De lehet e nem csüggedni, lehet-e nem a kétségbeesés Örvényébe zuhanni, ha napról-napra csak hordozom az élet nehéz igáját, küzdök, fáradok, hullatom a gyöngyöző verejtéket, mely jól megszolgált falatunkat megsózza — és hiába, hasztalan; nincs fáradságomnak méltó gyümölcse, mit egyik kezével megad a jó Isten, elveszi a másikkal. Oh mi lehet a bűnöm, mi lehet vétkem, hogy ugy rám zúdul az ég haragja!" A toll kihullott kezéből leborult az asztalra és keservesen zokogott. A kis Jani is felébredt! felült az ágyon aztán elkezdett szepegni. Talán valami furcsát álmodott. Az anyja odaült az ágy szólére és még súgva mesélt neki tündérekről, királyfiról, meg az aranyhajú herceglányról. És szépen elaludt elszenderitette anyja szívhez szóló meséje. Ugy mosolygott, úgy nevetett. Az asszony letörölte könnyeit és újra az asztalhoz ült, összeszedte gondolatait és irt tovább : „Nincs, senki sincs, a ki letörülné szemeimnek titkon hullatott könyeit, a ki egy biztató szóval öntene belém erőt, bátorságot, kitartást, hogy bátrabban járhatnám a reménytelenség csillagtalan éjszakáját ... Oly egyedül állok, mint borongós éjszakában a vihartépte tölgy, szülék bevezetésére vonatkozó határozat ujabbi megfontolás és tárgyalás végett visszaadatott. Az ülés félkettőkor ért véget. —r. Katonatisztek vivóversenye. A lapunkban már eleve ismertetett katonatiszti vivóverseny csütörtökön folyt"le a Fürdő vendéglőben, mely reggel 8 órakor vette kezdetét, s amelyben Összesen 15 en vettek részt. Mindenekelőtt a jury alakult meg és pedig a következőképen : Elnök: Sasics Gábor őrnagy. Tagok\. bereghi Halász Gyula m. k. koronaőrségi főhadnagy, kardvivó verseny bajnok, a F. V. Cl. tagja, Budapest. Csikély István és Rainer Márton 76. gy. ezr. főhadnagyok, okleveles vívómesterek, Esztergom. Tasnádi Szántay Jenő cs. és k. huszárhadnagy, kardvivó versenybajnok, a M. Atl. C. tagja, Budapest. Ditrich Hubert katonai vivómester, Pozsony. /. Osztályozási mérkőzések. Ezekben a vivói akcziók szakszerű kivitele, a forma és főképp az effektiv vivói tudás 1—10-ig terjedő pontokban lett osztályozva. Ezen mérkőzések déli 12 óráig tartottak. Az osztályozásban elért rangfokozat után lettek az érmek odaítélve, és pedig a következőképen: Aranyérmet nyertek: Cavallar Ernő vadász hadgy. Kőszeg. Bartunek József főhadgy Esztergom. Ebenburgi Hennevogt Herman hadgy. Pozsony. Nagy ezüst érmet nyertek : Eybler fhgy. Pozsony, Wellner hgy. Győr, párniczei Párnitzky fhgy. Nyitra, guári és felsőszelestei Guáry Frigyes fhgy. Pozsony, Scheible hdgy. Esztergom. Ezüst érmet nyertek : Nagy hadnagy Komárom, Fridi hadnagy Pozsony, Akoncz hadnagy Esztergom ,Pertik hadnagy Győr, Hausmann hadnagy Pozsony, Tausche hadnagy Pozsony és ebenburgi Hennevogl kadét. II. A tiszteletaijakért lifolyt döntoküzdelmek {poule.) A tiszteletdijakért való küzdelemben a versenyszabályok értelmében az osztályozásban 6-tól 10 pontig osztályozott vivók vehettek csak részt. Ezidén mindnyájan elérték ezt a mértéket, mert melyre szilárdan kapaszkodik a gyönge folyondár: — gyermekeim ! Oh, ha eszembe jut boldogult férjem, a ki évek hosszú során nyomta a kórágyat nehéz betegségben, a kire rá költöttem utolsó filléremet is, hogy csak megmenthessem drága életét övéinek. És haszontalan volt minden fáradságom. Itt hagyott minket kétségbeesetten, e cudar, Önző világ a csalárd élet tátongó örvényének zugó hullámában. A rám hárult sok adósságot még ma is fizetem a hogy tudom: koronánként, fillérrenként ahogyan lehet, a hogyan a körülmények engedik. Napról napra ujabbnál-ujabb anyagi gondok zúdulnak reám. Meg kell szakadnom ... el kell pusztulnom. Még az sincs akitől jótanácsot kérhetnék; — de ha volna is! vájjon kinek higyjek én, a ki annyiszor csalódtam az emberekben; kiben bizhatom, mikor annyi a rossz ember, hogy mindenkitől rettegek, félek, mert azt hiszem, hogy mindenki az én romlásomnak örül, az én vergődésemnek örvend... Én Istenem ! Közeleg a tél. Megrendül megborzad mindenem . . . Miből veszek fűtő anyagot, hogy legalább kis gyermekeimet tudjam melengetni, hogy meg ne dermedjenek. Még az ősz sem köszöntött be, már is szobába csukva őrzöm őket, hogy a hűvös ködös levegő át ne járja vékony silány ruhácskáikat. Az iskolák is megnyíltak, a nagyobbikat be kellene Íratnom és nincs miből. Hiába panaszoltam el sanyarú helyzetemet — elutasítottak !" Amit ezután irt már csak mind formai dolog volt. Mikor befejezte, egy nagyot sóhajtott, mintha megkönnyebbült volna a lelke, mint haattól a kérvénytől függne minden boldogságuk. Bele is öntötte szivének minden keserűségét. Érzéketlen kőnek kell lenni, a ki meg nem indul a siralmas szavakon, melyeket abba bele diktált a szive, lelke nagy fájdalma. Már reggelre járt az idő, midőn lehaj tá fejét egy rövidke álomra ! Olyan zsibbadtnak érezte minden részét. De alig pirkadt, már újra talpon volt és dolgozott, fáradt szakadatlanul. A kérvényt elküldte, maga személyesen tette postára és várt .... várt türelmesen, törhetlen bizalommal. Valami benfentes megsúgta az asszonynak, a szép asszonynak, hogy jó kezekbe került a kérvény, valakinek nagyon megesett a szive az őszinte, igaz szívből jövő fájdalmas sorokon. Kutatni kezdték, mert kételkedtek annak írójában. Különösen az egyik hivatalnok érdeklődött. Szinte magán kivül volt, mikor rendezés alá vette azt a kérvényt. Kérdezősködött itt is ott is, hogy ki legyen az a hölgy, a kiben oly szép lélek, oly nagy, olyan rajongó anyaszeretet buzog. Nem is ismeri, soha nem is látta, mégis ugy érzi mintha szeretnó, imádná a lelkét, szivét. Polgár György nagyon mogorva embernek látszott, de annál jobb szive volt. Már az ötvenedik évét tiporta, de asszonyra még sohse gondolt. Pedig kimondhatatlanul szerette a gyermekeket, úton útfélen megszólitgatta és játszadozott velük. Furcsa gondolata támadt. Irt egy levelet, beletett ötven koronát és egy szolgától elküldte a szép asszonynak. Nagyot bámult, nézett mikor a szolga visszahozta egy-egy nem hízelgő izenet kíséretében. Most még jobban érdekelte a szép özvegy sorsa. A vére hevesebb lett és sokféle érzés, gondolat támadt benne . . . Nem szólt senkinek, de határozott. * Az anya mély gondolatokba merülve ült az asztal mellett, fejét tenyerére hajtva szeméből folytak a könyek, az égető keserű könyek. A gyermekek k»rül álták és csak nézték hosszasan. A legidősebbik, a ki már kezd érezni, ki-