Esztergom és Vidéke, 1904

1904-04-03 / 27.szám

— Katonák Öröme. Nagy örömet szült a bakáknál az a rendelet, melyet csütörtökön hirdettek ki, hogy t. i. az ünnepek alatt hat napon át este 9 óra helyett 10 órakor fújják a takarodót, reggel 6 óra helyett pedig 7 órakor az ébredőt. Egyről másról. Alföldi emlékek. — Szolgahüség megjutalmazása. Marci us 31-én Kirva község szép ünnepség nek volt színhelye. Ezen napon adta ál ugyanis Fekete Rezső tb. szolgabíró Malarek György községi juhásznak £ kormány által adott 100 koronát aranyban és a díszoklevelet, negyven ével meghaladó hűséges szolgálata megjutalmazására. A díszközgyűlést Fekete tb, szolgabíró megnyitván, szép beszédben ismertette egybehivásának okát, s a napnak jelentőségét, mely után átadta az adományokat. — Ülések a megyénél. Az állandó választmány április 5 én, a törvényhatósági bizottság 7-én, a közigazgatósági bizottság 12 én, a központi választmány 15-én, a központi mezőgazdasági bizottság 16 áí ülést tart. — Erdőégés. A szentgyörgymezei közbirtokosság tulajdonát képező úgynevezett Hajagos erdőrészben kedden tűz ütött ki, mit a nyomozások szerént vándorlók gyújtottak meg gondatlanságból. A tűznek áldozatául, mintegy 3 hold esett. — Sorozások eredménye a városnál. Kevéssel kétszázon felül állíttattak, kik közül bevált 58. — Bányaszerencsétlenség. Keil József bányamunkásnak a tokodi szénbányában a villamos vitla egy ujját elütötte. — Öngyilkossági kísérlet. Sztrihavka Antal csolnoki lakos szerdán délután Dorogknál a vonat elé vetette magát öngyilkossági szándékból. A gép az egyik fülét vágta le éa oldalbordáit zuszta be, kit jelenleg a Kolos kórházban ápolnak. — Nemzetközi nagy lóvásár Érsekujvárott. A Nyitramegyei Gazdasági Egyesület által a f. évben rendezendő XXII. nemzetközi lóvásár Ersekujvárott (Bu dapest és Bécstől gyorsvonaton 2—3 óráuyi távolság) ismét május hó első hétfőjén s az ezt megelőző vasárnap délután vagyis május hó lén délután és május hó 2-án fog megtartatni. Ezen lóvásár Magyarországon a legjelentékenyebb és a legkeresettebb, melyet a tenyésztők és kereskedők egyaránt fölkeresnek. Főként a külföldi íókereskedők szokták az érsekújvári lóvásárt fölkereszi A mult évben is 50o drb. külön féle használatra való ló adatott el. Lakások és istállók az érsekújvári rendőrkapitányi hivatalnál rendelhetők. — Kifogott hulla. A szentgyörgymezei halásztanyánál a halászok Moravecz Antal 76 ik gyalogezredbeli szakaszvezetőt fogták ki, kinek hullája halászás közben a hálóba akadt, mit a katonai kórházba szállítottak ki. = A tudomány-egyetem klinikája gyógycélokra elfogadta és használja a Kolozsvári (Heinrich J.) Ásvány- és Gyógyszappangyár B. T. gyártmányait. Kiváló gyártmányaink: kén=zappan, kénkátrány-, kátrány-, borax-, benzoe-, creolin , lanolin-, ichtyol-, fehérkátrány-, kénes fehérkátrány-, epe-, salicyl-, neutral-, gyermekszappan a bőr mindennemű rendellenességei ellen a legnagyobb sikerrel használhatók. Különlegességünk a Szt.-László-szap pan az egyedüli tényleg dezinficiáló és egyúttal a legideálisabb toilette-szappan. Egyedüli p gyártói a szab. ásvány-, hygiea-, iroda-szappanoknak, melyek festéket, zsirt, olajat vagy bárminemű foltot hideg vízben is azonnal eltávolítanak a kézről. Kapható minden gyógytárban, továbbá : Brucsy Gyula, Kecskemét hy János, Vörös József és Kuhn Gábor üzletében Esztergomban. lila folt marad utánna ... a havas ker tek, zúzmarás fák s a végtelen fehér róna . . , mind . . . mind oly édes emlékek ! . . . S az a keményen „mögropogtatott" Öblös alföldi magyar szó ! . . Öt év alatt ugy elszoktam tőle, de ha két napra visszamegyek már újra tudom s oly furcsán hangzik az itteni: piz, szip, meg ides . . . S ott azon a délibábos, napsugaras pusztán, ott terem az igazi poézis.. . . azok a szertelen, csapongó vágyak, határt, korlátot nem tűrő gondolatok s az a mélabús, sirva vigadó magár nóta!. . Ki teremti abba a pásztor-fuvolyába azokat a keresetlen megragadó édes-bús hangokat, miket ha valaki egyszer hallott, a szive legmélyéig átérzi s miket elfeledni nem bir soha. . . fülébe cseng a kéklő hegyek alján, a csobogó ér mentén . .. s oly jól esik elábrándozni rajta ... oly fájó s mégis oly édes az! . . Ott ismerik az igazi szabadságot: ott érzik, hogy nem szolgáknak születtek, ott magyar a föld, a viz, a busa, magyar a beszéd, a gondolat, az érzés, ott hol a Kossuth nevét a mindennapi imába foglalják . . . Ügy érzem mintha ott lennék újra !.. Eszembe jut Szabolcskának egy költeménye, melyben az alföldről azt mondja: n Úgy szevetem benned Az egyenes s eget, Fölötted lebegő Örök csendességed, — Komoly büszkeséged.* Ah, ne mondjátok, hogy nem szép az, hogy ott nem terem poézis, hogy az unalmas ! . . De hiszen ugy is hiába beszélek, a bérez lakói nem értik meg! az én rajongásom : „ . . . Nevetgélnek, beszélgetnek, De ők avvól nem tehetnek. . . . Tudja a jó Mindenhttó Mi is azon sirni való: Hogy a ménes ott delelget Valahol egy csávda mellett, — Csávda mellet /" Véga. II bűnös ember. A magas hegynek keleti oldalán aka*atlanul is szemünkbe tünt egy stilizerü hófehérre meszelt palota, számtaan zöld ablakaival Előtte nagy angolkert diszlett, köze)én egy szökőkúttal, melynek vizében íymfák fürödtek. Magánosan állt a szép épület, mint így templom. Mindig csendes volt, zajt csak a májasba szökő viz csobogása ütött, amint dsszahullott a medencébe. Csak a sza>áryo?, kavicscsal borított utak és a ok gondosan ápolt virág árulta el, LOgy nem kihalt fészek ez, hogy van akój a. Egy öreg, katonaruhába Öltözött kérész járkált, öntözgetett többször napában a virágágyak között, ez egyengette az utak szélét, s gondozta a keeti növényeket, különben csendes volt, aint egy kolostor A vidék lakói, mint valami nagy úról beszéltek, tisz

!

élettel emlegették a . . . ur/t nouem iei a napsugaras rónán, hol három fára azt mondják, hogy erdő s a vakandturásra, hogy hegy. De ne nevessetek azért ki, ha azt mondom ; hogy szeretem a hazám ! Tí hegyvidé kek lakói, kik a természetet magatoknak monopolizáljátok, menjetek le egyszer arra a nagy laposságra, mit magyar pusztának hívnak s a mely mégse puszta. Nézzétek végig egyszer ott a napfelkeltét s a délibábot:. .De nem . .. ti rátok az nem tud hatni, mert első benyomásaitokat, képzeleteiteket a ködös, szakadékos hegyekről, a zúgó, rohanó patakokról s a sötét, borongó fenyvesekről nyertétek. Nektek az a szép, mert az a tiétek ... A ti idegeiteket csak Sherlock Holmes tudja megfeszíteni, Gorky nektek csodás egyformaságával, de a mely alatt a beláthatatlan mélységek húzódnak el, ez nektek unalmas... Ti más sárból vagytok gyúrva, hiába, ti más emberek vagytok! . ... A ki szeretni akarja a természetet, s a ki az Istent akarja benne megtalálni, azt ennem a bércek közé küldöm, hanem arénára, az „egyhangú, nnalmas" rónára, melyről a Cserhát tövén is azt mondja a nóta: n

Ki a Tisza vizét issza. . . Vágyik annak szive vissza ..." ... A lelkem úgy szeret elkalandozni újra azokra a rétekre, hol a pim-pimpáré, a sárga szironták és boglárkák mellett a nádas tövén megtaláltuk az első. gólyahirt s a tavirózsát. A barnásvörös nádbugák mintha hivólag integetnének, a mint a szellő keresztülsuhan köztük. A nagy alföldi város fehér, nádas házai, a derékszög alatt egymásba Eutó poros utcák s az a csodálatos, verőfényes- zsibongó és mégis néma unalom, mely nyári délutánonkint kiverődik, i házakra a portól szürke utmenti íű3somókra, a fákra az emberekre, úgy tiivnak, biztatnak : gyere vissza . . . jyere! . . S én úgy vágyom az én kiísufolt, egyszerű édes alföldömre ! . . A város szélén kezdődik a róna, melyíek a vége a — semmi. Az út melletti íagy akácok sűrű koronái olykor-olykor neginganak s a sárguló vetések tetején nint a tengerhullám fut végig a szellő ... iz ég itt Ay csodás, sugárzó kék s nesszé, messze a horizonon mintha ölelkeznék a földdel . . . Tücsök cirpelés i egy-egy távoli nyáj kolompja hajlik isak ide — ah mily unalmas! mondja i felvidék lakója, s igaza is van -*- a nága szempontjából! Az estéket szeretem legjobban ; a hűs, ;söndes nyári estéket. Mikor a hosszií, teskeny fe'hőcsikok kigyúltak a nyugati íg alján s a nádasból kihallatszott a )ékák egyhangú bsekegése. . . oly édes >nnan minden emlék ... A harmatos 'ű, a gólya kelepelés, a sárga piros leve íü bálványfák s a napos esőtől átázott estetlen kerítések, az utca árokban böm>ölve rohanó piszkos esővíz hullámok dilönösen a feneketlen sár . . . hiába! Hát még a por ... az a fehér, liszt zerü homok, a mi megmozdul s tovább ut az első fuvallatra ... „A kis kerek" a város keleti felén két oldalt aély, fekete békanyálas vizeivel, honnan lső zoológiai tanulmányainkat meritetük, tornyos csigák s tarajos gőték lakjában ... a vízparton a fehérdere:ú öreg égerfák, miket körülfoly a :omló s az iszalag . . . Télen meg a lenyugvó vörös nap táyér, melynek már csak fele látszik a tehéz, sűrű gőz fátyolból s mikor lebu :ott a láthatár alá csak egy keskeny tulajdonost, mint olyant, kitől kapnak, de ha kérdezték ki afl ura, mégis csak azt felelték, afl ember." fl Kíváncsi lettem, vájjon mihi I az az ember, ki oly elzárkózol magányban tud élni ? I I Utánna is jártam s megtucjLtail e szomorú, fehér épület élőit 3 alá egy talpig feketébe ölgM zöld szinti, aranynyal áttol sei fején, hogy az a „bünöl I Rendesen akkor jött ki, I fekete ruhás matróna kai már csendes volt minden, I emberek már nyugodtak. I Ilyenkor láttam én is, I szélcsendes időben. • Ekkor is a matróna vezl I Gyönge tört embernek I az idő viszontagságai igen-l seltek. Árnyékként lassail ker vény es utakon, itt ott eltl™ bokrok között, majd ismét kJ I tét alakja. I A hatalmas vasrácsnak dl , tem tovább lépteit. I ! Sokáig némám haladt, cl J hadonázott, majd megállt ll j boruló fa között és sapkájl I zöld gyepágy szélére. l\lfl I j fehér vékony kezeit ősszel mellére téve imádkozott. I Hosszasan elnéztem, de^^^ észre s mindig gyorsabban^ áhítattal buzgólkodott. | I A matróna tőle távolai tetteit s fehér kendőjével I rülgette. Fájdalmasan sóhal Csak egyszer bocsás megl Istenem ! Az őszbe borult agg zal mint egy érzéketlen szl helyre tekintett az égen. ^^^^^ Talán sokáig igy maradt volna. I nem jön egy kis leány hófehérbei tözve, mint egy angyal és nem I messzebbről. — Nagyapa ! Nagyapa ! ! Ez a vékony gyermekhang feirjÄ totta szellemi merengéséből, Miután megrezzent, mosoly K4.^l körül ajkát s a leánykát kezénél il vezette, de ez hivta, hogy menjl aludni, mert álmos. Hiába beszélt, hogy az ő éjszaki matlanok, hogy nem bir aludni^ leányka húzta be a nagy fehérházbI nem engedett. Nevetgélve vigasztal az öreget, hogy ő beszél neki, hl mesél. I Utánnuk a matróna ment, ki^B aggódva őrizte lépteiket. A i^É előtt megsimogatta a leánylH haját s megcsókolta. Előre! Őket, ezután ismét a kendll hogy könnyeit törölje. ^1 Később jött a szolga s éles « csukta be a nagy vasajtót. ^ Ez történt úgyszólván naponta, • télen is, ha a hó födte a foldetl utakat s a szél vad zenét játszol fák tarlott ágai között. Valahányszor lestem, mindig rendel elvégezte esti sétáját s imádságát a szabi ég alatt, rendesen a kis leány csaltajM A vidék lakóinak ez tel sem már, de én bámultam; ők ismerték I lelki furdalásait, melyek nem hal nyugodni. Az egéaz környékben azonban nl ték az anyák gyermekeiknek a Jl ember" történetét. Nekem is édes anyám mon<iÉa.^^l hogy hát ki is az a „bűnös emb™?" Anyám a nagy karosszékben ült, én meg mellette hallgattam kis testvérem-* mel. — A „bűnös ember" nem más fiaim, mint a palota ura, — mondta any^^