Esztergom és Vidéke, 1904
1904-10-06 / 79.szám
Esztergom, 1904. XXVI. évfolyam. 79. szám. Csütörtök, október 6. m A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERG0M VIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Mcgjelei|ik V«sttru»p én csíitörtöUö». j ^ „ . yLOFIZETESI ARAK I EíAsji Avr — — — — 12 kor. — ÜL Felelős szerkesztő : Dr. PR0K0PP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Fél évre — — — — — b kor. — ti 1. N'ej.ii - ----------s k«r. - m. Dr. PRÖKÖPP GYULA és BREMMER FERENC. E zre* #?,A>n éra: 14 ti!. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, ityllUerek és tiirdetásek küldendők Kossuth [rujós (azelőtt gtida) utca 485. száo). Kéziratot nem adunk viasza. Október 6. Ravatalok emeltetnek a templomokban és gyászlepel borítja azok szentélyeit. A nemzet Géniusza ott áll lobogó szövetnekével, hogy bevilágítson azoknak hősies életébe, akikért a mai napon imádkozunk. Isten, erők hatalmas Istene adj nekik örök nyugalmat és az örök világosság íenyeskedjék nekik. így szól a nép pásztora s nyomában könnyek gördülnek a hívők szemeiben. Es a képzelet erős világításában jelennek meg a magyar nemzet vértanúi, amint egyiket a bitóhoz, a másikat a vár falához állítják, hogy megfosszák őket a legdrágább élettől, a mely a haza- szeretet valóságos virágos kertje volt. A bitorlónak, a zsarnoknak nincs szive, csak nyomorult akarata rongy hatalmát biztosítani. Csak a jelennek él és nem gondol a jövőre. Elnyomott szabadságáért kelt fel a nemzet, mert immár érezte, hogy nemzeti faj fentartása és hajdani függetlensége bukik alá. Megelé gelte a huzavonát, a melyben csak eszközül használták fel idegen népek hatalmának, javának előmozdítására és biztosítására még pedig oly furfanggal, hogy a folytonos fdhasználtatástól elgyengülve, képtelen legyen valaha önállóságra jutni. Átértette e törekvést a nemzet és atyáinak örökségét veszélyben látva a lelkiismeret legmagasabb fokán öntudatra ébred : megmenteni a magyar nemzetet fajában és visszaszerezni szabadságát, függetlenségét és hatalmát, amelytől egykoron nyugat és kelet egyaránt rettegett. Nem azért magyar a magyar, hogy akár udvaronc, akár rabszolga legyen, hanem mert fajában a szabadság szeretetének, az önállóság tudatának, missiószerű hivatásának oly motívumai vannak, aminők a kerek világon a legszabadságszere- több népeknél sincs meg, mert ha meglett volna, nem áll egyedül az önvédelmi harcban. Es megküzdötte az önvédelmi Íz „Esztii is Iliié" tárcája. Pánz . . . i. Hassán jó üzletet csinált. Cigarettjét mind megvette az a nagy szőke bajuszos effendi ott az angol kaszárnyánál. Meg is állt a bazár mellett. Hegtet szett neki egy pár karperec szörnyen. Nem is azért nem vette meg rögtön, mintha tán a pénzét számolgatta volna, hanem benne van már ennek a fajnak a vérében, hogy nem siet . . . Eltűnődve, hosszasan nézte a karpereseket, mig gondolatai messze elkalandoztak, talán ott, a hol ... A boltos biztatólag diinnyögte : — Vedd meg testvér, hiszen olyan olcsón adom ! Hassán szinte ijedten rezzent fel a boltos szavaira álmodozásából. Mert Hassán álmodozott, ábrándozott, mindig és mindenütt . . . Azelőtt órák hosszat lótott-futott egy- egy effendi után, ha megérezte (és milyen hamar megérezte !) rajta az újonnan jött idegen szagát s nem hagyott neki békét mig nem vett egy csomó cigarettát. S most ? El-el üldögélt egy-egy utcasarkon, nem törődött vele, vesznek- e tőle vagy nem, nem bánta, akármilyen nyüzsgő, zsibongó 'élet folyik körülötte, álmodozott, ábrándozott mindegy volt neki . ,. Az utóbbi időben sokszor nap-nap után alig szerzett annyit, a mennyiből tcliett egy-két falás hólyagos kenyérre, no meg egy csésze kávéra, egy csibuk dohányra az öreg Azir kávéházában, ebben a füstöd, furcsa szagú helyiségben, a mely azonban szentély volt Hassán előtt, mert ott táncolt Fátme . . . Hej ! Mennyi keserves éjjelt töltött el Hassán abban a kávébázban. De talán nem is volt az keserves. Csak a reggel, az utána következő munka . . . Inkább gyönyörű volt. Mikor Fatme az édes-busan, lágyan zsongó zenére, mint egy könnyű virág- ' szál imbolygott, mikor a vérpezsditő, gyors zenére, mint egy pillangó libbent ide-oda, mikor táncközben el-elmoFolyo- dott a legfebérebb elefánt csontot is megszégyenítő fogsort csillogtatva és amikor éjfekete, mély tüzű szeméből egy- egy izzó pillantást vetett a szép barna fiúra, amely telve volt titkos vágyakkal, s mégis a legtisztább tekintet volt ... óh akkor Hassán elfeledett mindent, mindent, csak Eatmét nézte égő szemekkel, cserepesedé' ajakkal, vissza- ; fojtva még a lélekzetét is . . . | Szép éjszakák voltak azok. ’ De jöttek utánna a szürke nappalok. Mikor kenyér után kellett nézni, dolharcot, de a hatalom birtoklásáért küzdő kamarilia az északi kolosszust nyerte meg fegyvertársul, hogy Világosnál lerakassa a győzelmek sorozatát szerzett dúló csatákban^ kifáradt nemzetet. Nem győzte le, csak leigázta, amelyet azután követett a boszuál- lás gyalázatos fegyverének alkalmazása. És itt vonul fel előttünk Battyány Lajos gróf az államférfiú és tizenhárom vitéz vértanú társának a magyar nemzet előtt mindig boszut lihegő szomorú végzete. Nem vétettek ők semmit, csak a haza erényeit gyakorolták. Hivek voltak atyáik örökségéhez és hűségesek azok hagyományaihoz. A haza- szeretet lángja lobogott kebelükben és ellenei nem tudták megérteni, hogy elnyomott nemzet életben maradt hőseit az élettől megfosztani több az égbekiáltó bűnnél. Nem fogták fel, hogy a legnemesebb sziveket átjáró golyók, és a legnemesebb sziveket hordozó hősök testének szét- roncsolására szolgáló bitók Golgozni kellett. Ez az a mi megölője sok szép mesének, ez a munka az, a mi oly rosszul esik ennek az álmodozó, illatokra éhes népnek . . . Hassán is igazi, izzó fantáziájú, fáradt, petyhüdt keleti volt. És úgy fájtak neki azok a rikácsoló árusok között, az utcán töltött órák. Ha néha felhagyott az egekig menő ábrándozással s egy kicsit tisztábban, komolyabban tudott gondolkozni, mindjobban felmerült lelkében a vágy, hogy „valamit“ tegyen. És ennek a valami-, nek a végén mindig Eatme állott. S Hassán olyankor úgy érezte, hogy sokra volna képes érte. Igen, nagyon sokra és fog is tenni valamit. De hát mit ? Hát bizony legelőször is pénzt kell szerezni. 0 mert a pénz nagy hatalom, talán a legnagyobb s ő pénz nélkül épp olyan tehetetlen, mint az a kedves fiatal effendi, aki tőle mindennap vesz cigarettát, de mindjárt szétosztja a kis arab kölykek közt. Maga el nem tudna színi egyet sem. Az asszonyokra meg rá se néz, csak folyton köbéesel szegény . . . De hát ő erős, egészséges, ö élni és jól akar és ebhez . . . Szóval pénz kell! Hát szerez ! Bizony elmegyen ő ahhoz a festegető, gazdag úrhoz, aki a múltkor, meg már sokszor is intett neki az Ezbekije kertgothává avatták Aradot, ahol a nemzet szabadságának egy újabb kútforrása táplálja a hazaszeretetei és ebben a halállal szembeszálló ,hőkies akaratot, mely inig mag}'ar él) nem fog eltűrni sem megaláztatást, sem béklót, mert élni akar, / t élni joga van és erős. a hite, hogy nem azért jött keletről, hogy nyűgöt szolgájává váljon, hanem azért, hogy a szabad nemzet nemzeti fejlődésének, kiaTakxilásánark" - példáját : nyújtva, fényt árasszon keletre és nyugatra. E szavak foglalják magukban végrendeletüket, amelynek tudatában állunk a vértanuk ravatalánál. És ha szomorú sorsuk felett az emlékezés fájó érzéssel érinti is szivünket, az nem szolgálhat egyébre, mint buzdítás olyanokká lenni, aminők ők voltak : Hősök a nemzet jogaiért küzdő csatákban, félistenek a hazaszeretet magasztos érzéseiben és ha kell, vértanuk, hogy kiontott vérük termékenyebbé tegye a földet, amelynek immár egyezer éve vér ára van. ben, hogy maradjon veszteg, majd lerajzolja. Jól megfizet érte. De ő hü igazhitű, ő nem csináltat képmást magáról. De ezt csak akkor gondolta. Moät ? Inkább Fatme, mint Allah! Nagy sor, az igaz, de hisz a legmélyebb pokol sem lehet kínosabb ennél a rettenetes bizonytalanságnál, szegénységnél. A fő az, hogy majd pénzt, sok pénzt szerez, akárhogy. Akkor majd elviszi Eatmét a kávékázból és . . . Beleszédült szegény Hassán annak a nagy boldogságnak még a tervezge- tésébe is. Ilyenek voltak a Hassán gondolatai. Mindig ugyanezek, De nem unta meg. Mindig talált valami kis újat, valami apró részletet, a mit majd meg fog tenni, meg fog venni, ha — pénze lesz. Most is, mikor elindult a karperecek- kel, sokszor vágyódva fordult meg egy- egy gazdag idegen után, a mint csillogott az aranylánc rajtuk . . . II. A kávéház telve volt vendéggel. Kékes füstcsóvák gomolyogtak a levegőben. Halk zsibongással telt meg a lég. És minő szinpompa! Milyen káprázatos keveredése a fénynek és az árnynak. Csillogós ékszer jobbra, balra. Ha nem is arany, de fényes . . . A bennszülöttek tarka leplei színharmóniába olvadnak az európaik fabér ruháival, itt-ott egy-egy egyenruha . .
