Esztergom és Vidéke, 1904

1904-05-01 / 35.szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE. (35. sr.Ám.) 1304. május 1 gyar iparunknak és kereskedelmünk­nek, hogy hazánk társadalmának vezetői is megbarátkozzanak a ma­gyar termékek pártolásának nemes eszméivel és akkor elértük azt, ami után minden magyar szive eped és meg lesz az, ami még ma nincs meg: közgazdasági függetlenségünk, iparunk és kereskedelmünk felvirá­gozása. — n. Esztergom, ápr. 30. Virágtól habos, baba mosolygásu; betegek reménye, öregek életvágya május köszöntünk téged. Be szép vagy ! Erdők, berkek, rónák pazar szín­pompában bűvös illattól telítve fa­kadnak a nagy természet ölén. Moso­lyog a kikelet, mint a gondtalan gyer­mek, kinek arcán az életüdesége csat­tan. Es eme rózsás, bájos mosolygá­son szívja magába a reményt a beteg, a sir szélén álló aggot az életre vágyó sóhajával : élni tovább, no még tovább. .Gyönyörködni az életben az élet­nek, hogy érezzem a boldogság kincseit: az erőt, a munkát s nyo­mában a szenderitő pihenést. Bimbót szakaszt a párta szende viselője a leány, az érzelemtől izzó ifjú. Virágot szakaszt az ifjú nő és férj egyaránt ; bimbófakadás az élete. Csak a beteg, az öreg, a tö­rődött nem szakaszt bimbót, virá­got, mert tudatában van az élet becséről. Mi is az az élet becse ? Az élet­erő, az élethez ragaszkodó akarat és tudni, érezni azt, hogy élek, hogy a szervezet nem mondta fel szolgálatát és élni akarok. De vájjon a küzdelem, a fájda­lom, a szenvedés, a megpróbáltatá­sok viharai is az élet becsei ? Igen is azok. Annál inkább azok, mert azoknak leküzdésével az életvágy becse ül diadalt bennem az ember­ben, ki sz életet nem átoknak, ha­nem áldásnak ismerem. reánk . . . Akkor nem tudja mi az mi­mikor bűnhődünk a nélkül, hogy vétkez­tünk volna, a mikor szenvedünk a nél­kül, hogy remélhetnénk megváltást! Ha hivom, ne jöjjön el, ha irok, ne válaszoljon levelemre, ha beszélni akarok magával, ne hallgasson meg, bizonyára tudja miért bánik ugy velem, valószínű­leg meg van győződve róla, hogy jobb bánásmódot nem érdemelek meg . . . Jól vigyázzon csak arra kérem, nehogy ez életben valaha legyenek gyenge percei, nehogy megértse valaha mi az, ha irgal­matlanul zúznak szét egy szegény be­teg szivet. ... Oh soha se higyjen nekem ha nevetek féktelenül, hangosan, csak el akarom hallgatni szivemnek dobogását, csak azt akarom, észre ne vegye, meny­nyire zokog a lelkem. Ne higyjen han­gos beszédemnek, jó kedvemnek, halálos sebet kapott az én meggyötrőtt szegény szivem ... És hogyha hízeleg hiúsá­gának, ugy bátran dicsekedhetik vele, hogy én koldultam magától a szerelmet, hogy én csak egy halvány sugarát kér­tem cserébe mindazokért az érzelmekért, a miket magának adtam. Nem tudom szokott e imádkozni, ha igen, ugy értem is imátkozzék, az én szegény bűnös lelkemért . . . Az élet utáni vágy az erős, a szilárd és minden akadályt elhárí­tani törekvő akaratnak megnyilvá­nulása, mely a szenvedésben, a fáj­dalomban, a megpróbáltatások vi­harában veti meg boldogságának ágyát. Az életet vágyó akaratnak mindenben való érvényesülése a legnagyobb ékessége az embernek, mert abban nem kevesebb foglal­tátik, mint a munka becse. S minő bohó, minő ingatág az ember, mikor mégtántorodik s félni kezd a munkától és boldogulását vagy ezen kivül keresi, vagy re­ményt veszítve megtörten önkezé­vel száműzi az életet. Szegény em­ber"! Nézd a kikeletet, nézd a virágait; gyönyörködj a föld zöldelő bárso­nyos pázsitján; — figyeld meg a nyüzsgő életet a magasban danázó pecsirtától, a bokorban elrejtőző csalogány érzelmes csattogásától az apró hangyáig, hogy örülnek az életnek és mily nagy fokát bírják az életvágynak. Ne gondold, hogy munka, szenvedés nélkül. A termé­szetben nincs hazugság, csak ben­ned van az ember, ki ha megtán­torodtál, elhiteted magaddal, hogy az élet egy nagy hazugság, holott csak a Te gondolkozásod az, mi­kor lemondasz az életről. Nézd a beteget. Fájdalmai tán a megsemmisülés sóhaját fakasszák, de az életbecsének tudata az or­vosságot, a gyógyirt keresi. Nézd az aggot, amint a kikelet pompá­ján álmélkodva múltjának emlékein révedez és könnyezve felsóhajt: hála neked Isten ! Ime az élet becse ! Merengő gondolatok, kedves érzel­mek és vágyak gerjesztője kikelet, — és van-e alkalmasabb tárgy erre, mint a virágtól habos, baba mosolygásu, betegek reménye, öregek életvágya, kikelet hava : május. Jertek leányok, ifj:*k, fiatal és elaggott férfiak és nők köszöntsük a kikeletet, hisz maga a köszöntés is a boldogságnak, az életvágynak édes érzete, mely andalitásával erőt ad a csüggedőnek és gyönyört az életet szeretőnek : szeretni az éle­tet. S mi az élet ? A munka. S mi a munka ? az élet szeretete, az élet becse. Szeretni az életet! ez legyen min­den szülő és nevelő gondoskodásá­nak tárgya gyermekeinek jövője, boldogulása érdekében, mert ha nem az, akkor nevelése, képzése félszeg és ingatag alapú. Bertalan Vince. Rang és mód. Ez a jelszó a divat ma, ezért küz­denek á százezrek és a milliók. Pe­dig e kettő ritkán jár egyedül, mert a módot ritkán követi a rang és a rangot nem kiséri mindenütt a mód. A mindennapi élet ezernyi példá­ja arról tanúskodik, hogy az embe­rek gyöngék, elvakítja őket, ha kiemelkednek a közembersorból és bizonyos ranghoz jutnak. Pedig uram­istenem,, vájjon ki emelhet ki vala­kit a középszerből inkább, mint a a tömeg, melynek erre ezernyi módja van ? A tehetség ? Hány ezer tehetséges szegény ördög futkároz az életben, akinek nincs betevő falatja ! Csak az az egy hibájuk van, hogy nem tudják árulni olyan ügye­sen a portékájukat, mint a másik, akit aztán a tömeg felemel vállaira. Hiszen a tömeget mozgásba hozni csak bizonyos ügyességre van szük­ség, mert a tömeg ritkán gondolko zik, csak érez. A felfuvalkodott nagyságok aztán elbizakodva tehetségükben, ami sok­szor éppen a közepesen felül alig emelkedik, bizva a hozzájuk szegő­dött hagyományos szerencsében, de legjobban a betöltött rangban, mely igen sok előnyt biztosit a többi kis ember felett, elfeledkezik arról, ami volt. Azelőtt az emberekben sokkal több szerénység volt. Ma ezt kiirtja az élet tülekedő versengése. A szerény embert nem veszik észre, ez a gondolat nyilatkozik meg a nevelési irányzatban is. Pedig nem szabad a r,ang polcán sem megfeledkezni a múltról. És a módos embernek a szegényről. A rang és mód nem nyújthat bol­dogságot ; ezt csak a megelégedés adhatja. A megelégedés pedig csak akkor kopogtat be ajtainkon, ha kötelességeinket teljesítjük nemcsak magunkkal, hanem embertársainkkal szemben is. Ez a legnagyobb hibá­juk azoknak ,akik a hatalom pol­cán vagy a gazdagság fényében süt­kéreznek, hogy nem vesznek tudo­mást csak arról a szűk kis körről, amelyben mozognak. Igy keletkeznek a különféle érdekcsoportok, amelyek működése egyoldalú és általában véve gyűlöletes. Észre kell venni az életben, az utcán, a társaságban a rang és mód boldog tulajdonosainak, hogy kivü­lök is vannak emberek, akik röbbé és kevésbbé szintén betöltenek bizo­nyos hivatást és ha szűkebb körben mozognak is, de elvégzik köteles­ségüket, ami a legfőbb polgári eré­nyek egyike. De vájjon elvégzik-e ők? Gondoskodásuk tárgyát képezik­e azok, akik köréből kiemelkednek, tesznek-e azokkal jót, akiknek munká­jából tőkét gyűjtöttek ? Az embereket ma a felvilágosult­ság jellemzi minden téren. Oh lát­nak ám azok az emberek is, akiket a rangban és módban duskálódók nem látnak meg, vagy nem akarnak meglátni. Es nincs olyan magas polc, ahonnan le ne lehetne szállni. A leszállás módozatai pedig nem min­dig kellemesek. — n. •uaa MSN wan ssssKssesK» MvjMaan araini •W «HNBI tmÁmm mJkm W mtatsäeaml ztJmv&äBK wm — Beteg főügyész. Örömmel regiszt­tráltuk dr. Hulényi Győző megyei tiszti főügyészről legutóbbi számunkban, hogy sikeres orvosi műtét folytán a teljes javulásnak utján van. Legújabban Wien­bői aggasztó hirek érkeznek, melyek szerént orrvérzése ismét megújult. — A mai hangverseny. A dr. Vajda hiUiil, Steiner Samu, Kirchner Elek és Forstmayer U'chard tanárokból álló győri zeneegyleti művész vonós négyes tár­saság mai hangversenyére, melyen Ernst Dezsőné urnő szivességből közreműködni fog, kiválólag felhivjuk közönségünk figyelmét és pedig kettős okból; első sorban mivel művészi szinvonalon álló zenei előadásban lesz részük, másodsor­ban pedig mivel a hangverseny tiszta jövedelmének egy része a főgymnasiumi diákasztal javára lesz forditva. — Tánccal egybekötött színielőadás. Az iparos ifjak önképző egylete ma esti 8 órakor egyesületi helyiségében tánccal egybekötött színielőadást tart. — Térzene. A katona zenekar által ma fél 12-től fél 1 óráig a bazilika lépcsőjénél tartandó térzene programmja hereeg induló Beissiatól. 2. „Lauschige Töne" keringő Ziehrertől. 3. Francia vígjáték nyitány Kéler Bélától. 4. „Das Lied vom Glück" a professor úr cimű operából Ujj Bélától. 5. Finale Wag­ner R Riensi c. operájából. 6. Magyar ábránd Bachótól. — Halálozás. Frendl Antal járásbiró sági aljegyző f. hó 28-án, életének 34-ik évében elhunyt Az ifjan sírba szállott tehetséges és szorgalmas tisztviselő teme­tése tegnap délután volt. —- Ki tekintendő kisiparosnak. A keres­kedelemügyi miniszter egy legújabb keletű elvi jelentőségű határozatával kimondotta, hogy kis iparosnak csak az tekinthető, ki állandóan segédek és tanoncok alkalmazása nélkül dolgozik. A határozatot a miniszter egy, a váro­sunkban felmerült vasárnapi munkaszü­neti ügyből kifolyólag mondatott ki a pékekre vonatkozólag. — Visszavont rendelet. A vasúti for­galom helyreálta folytán a földműve­lésügyi miniszter visszavonta azt a ren­deletét, melyben a budapesti vágómarha­vásárra szarvasmarháknak lábon való felhajtását és az ugyanottani zárt ser­tésvásárra sertéseknek kocsin való be­hozatalát megengedte. — Tisztviselő értekezlet. Városunk tisztikara csütörtökön délután értekezle­tet tartott. Ez alkalommal bejelentette a polgármester, hogy az esztergomi tisztviselők által megindított fizetésrende­zési mozgalom, amint arról a fővárosi lapokból és a beérkezett válaszokból ér­tesült, minden hazai város tisztikarában is lelkes fogadtatásra talált. Az eddig beérkezet átiratokat rendre felolvasták. Majdnem m'nden városi tisztikar azt kivánja, hogy a tisztikar bajai egy or­szágos értekezleten beszéltessenek meg és az itt kidolgozandó memorandum küldüttségileg terjesztessék a kormány elé. Zalaegerszeg város polgármesteré­nek a tisztviselők országos szövetsége és a városok szövetkezése érdekében közzétett indítványa mellé a hazai váro­sok tisztviselői lelkesen sorakoz­nak. A tiszti értekezlet kimondotta, hogy a rend. tanácsú városoknak május hóban tartandó országos congresszusán magát három taggal képviselteti, ahol is kifeje­zést ad azon óhajtásának, hogy a váro­sok szövetségébe, a törvényhatósági jogú városok is lépjenek be, továbbá annak, hogy ezen az összejövetelen le­gyen megállapítva a városi tisztvise­lők fizetésrendezésére vonatkozó moz­galom kifejtésének módja. — Nyugdíjazás. A jogügyi bizottság legutóbbi ülésén foglalkozott Nozdro­viczky Miklós erdőmester nyugdíj kér­vényével. A bizottság megállapította, hogy 34 év után illeti nevezett erdő­mestert nyugdíj s megállapította az összeget. Kimodotta, hogy az erdő mes­ter azon kérelmének elbírálására, hogy ő teljes fizetéssel nyugdíjaztassák, nem illetékes, mindamellett figyelmébe ajánlja a közgyűlésnek azt, miszerint 34 évvel ezelőtt a város terjedelmes és értékes erdő birtoka kezdetleges állapotban volt, hogy az üzemterveket és az erdők ke­zelését sikeresen oldotta meg, az erdő­mesteri hivatalt egymaga alkotta és hogy szorgos, körültekintő munkálkodásá­val az erdőket dicséretes színvonalra emelte és ezáltal a városnak teteme3 anyagi hasznokat szerzett. — Áll. vál. ülés a megyénél. A megye állandó vállssztmánya tegnap d. e. 10 órakor ülést tartott, melyen, a május 16-án tartandó rendes tavaszi közgyű­lésen tárgyalandó ügyek kerültek napi­rendre. — Csavargőzős járatok. A csavargő­zös vasúti állomásra, valamint a Ko­vácspatakhoz a csavargőzös járatok a mai nappal megindulnak. — Vizsgálat a vasutasok eilen. A vasúti sztrájkból kifolyólag a komáromi kir. ügyészség a városi vasúti állomá­son valamint a vonalon lévő összes al­kalmazottak ellen vizsgálatot rendelt el, s annak szigorú foganatosítása vé­gett a rendőrséget és a főszolgabíróságot megkereste. — Méhészek és gázdák figyelmébe. Az Országos Méhészeti Egyesület ktilö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom