Esztergom és Vidéke, 1904
1904-03-31 / 26.szám
ESZTERGOM és VIDÉKE A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKÍ GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA M e ÉleI c nik: Vasárnap és csütörtökön. JLLŐFIZETESI ÁRAK '. E$k*t évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — ül. Negyed évr* — — — — 3 kor. — fii. E^ye« *TÁm ár»: 14 ftl. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Nagypéntekre. »Ecce lignum crucis« magyarán ime a keresztfája ! Karámban született, engedelmességben és bölcseségben nevelkedett; a bércfokán megkísértetett ; parabolákban gazdag beszédeket tartott az igazságról; Mózes törvényei szerint élt ; feltámasztá a holtakat, nieggyógyitá a betegeket; az irgalmasságot gyakorolta mindenütt ; szeretett, mint az előtt és annak utánna soha senki és mert szeretett és a testté vált Igének vallotta magát, meggyanusittatott, elárulttatott, törvény előtt állt, megostoroztatott, megtagadtatott, vérereket nyitó tövis koszorúval megkoronáztatott • gúny tárgyává tétetett 5 halálra Ítéltetett a mely rajta a keresztfán végre is hajtatott. S miért mindez ? Mert hirdette az igazságot, a melyet sem saját, sem Ammurabi, sem Budha, sem Konfucius, sem Ramses és Séthy, sem Plató és Arisztoteles, sem Cicero és Demosthenes sem Xerxes népei nem értették fel a maga teljes valóságában ; hirdette a szeretetet és mert Atyjától felhatalmaztatott, azonosította magát O vele, Isten fiának tartván magát az ő akaratában megnyugodva hajtotta le fejét. És meghalt az igazságért, a szeretetért és annak hirdetéséért. Emberek elmélkedjünk, mert méltó e nap a magába szálló elmélkedésre. Egyet nem lehet senkinek és soha elvitatni, hogy az ember akár környezetében, akár azonkívül mióta megjelent boldogulásának előfeltételét képezte a sorsáról való gondolkozás. Gondolkozásának határai mindjobban kiterjedtek, amint reá nézve az élet szükséglet feltételei kívánták. Es ez a gondolkozás kényszerűsége nemcsak a megélhetésre terjedt ki, hanem magával ragadta saját mivoltának megismerése is, melyben kereste lelkét, lelkének tüneményes megnyilatkozását, akaratának és érzelmeinek eredő forrását megállapodván az élet határkövénél a halálnál, felvetvén a kérdést mivé és hova lesz a lélek, ha a test kihűlt és az megszűnt a kihűlt testben tovább működni. A halál gondolata a kétség, a gyötrelem, az ezekből önként eredő félelem volt attól a pillanattól fogva, amikor az ember szabad elhatározásából kifolyólag a bűn súlyát magára és ivadékaira vállalta. És bárIz „Eszteraom és Vidéke" ML FARKAS IMRE HALÁLÁRA. — ipo^. március 26. — Poéta halt meg a napokba', — Az arcom lassan elsötétül S eszembe jut a hírt olvasva ; „Valaki elment búcsú nélkül" . . . Fiatal szívvel, dallal ajkán, A karját még ölelni tárta . . . S ma már csak búsan emlegetjük : „Valaki elment messze tájra" . . . A gyászt széthordja kósza szellő, Harangok biígó, tompa hangja . . . Es messze, messze idegenbe „Valaki otthon ugy siratja" . . . A lantod eltört, bus poéta . . . Letört bimbónak nincs virágja, Es mégis . . . vesztett boldogságát „Valaki egyre visszavárja !" . . Sirius. Norvégországi útirajz. Storthingshus.*) Különös építkezés. — A hol a norvég alkotmány megszületett. — A mig a hegyek összeomlanak. — Külön kormány, külön alkotmány. — Nem kell nemesség. — Nem szükséges királyi szentesités. — Törvényhozás. — Végrehajtó hatalom. — Nincs államadósság. — Egy jó törvény. Téren, egymagában álló, különös alkotású, nem mindennap látható nagy ház vonja magára figyelmemet, mikor róttam a Károly János főutat, melynek nyilt utcasora, bármely nagyvárosnak díszére válnék. Keresem a látnivalókat és megütődöm, annál inkább akad meg a szemem a furcsa építkezésen, mert előtte, két nagy oroszlán állt őrt gránitkőből, jelezvén, hogy az állatok királyának, lakó övén felül, ilyen magas Éjszakon is megvan, mint az erő képviselőjének a kultusza. A storthingshus volt az, a norvég nemzet egy házból álló parlamentjének (Storthing) az uj, vakolatlan téglából emelt hajléka. Idegenül hatott rám. Hiányzott róla minden kükő disz. Nem negyven millióért épitett országház. Ebben a különös épületben minden harmadik évben kezdődik a nemzeti munka, j három hóig tanácskoznak országos dolgokról, a mely tanácskozásból mégis a ' *) Mutatvány a szerzőnek sajtó alatt levő, májusban megjelenő »Norvegorszag« cimű útirajzaiból. miként tagadjuk, az ma is, jóllehet \ az Ige testté válása egy és ugyanaz j a lélek megváltásával, a lélek természetfölötti örökéletének bizonyságával. j A gyötrelem, a kétség, a félelelem erőteljesebbé, mélyebbé lette ( a lélek sorsát kutatni és igy vált annak túlvilági élete hitté és ebben hol vándorlás, hol az átöröklés által örökéletűvé mindazon, jóllehet a művelődés magas fokán álló, de a Mózes törvényeit magukénak nem valló népeknél is. Nem volt nép soha, mely a lélek megsemmisülésében hitt volna és ma, midőn a lélek származása, rendeltetése, megnyilatkozása, élete fölött a tapasztalatnak hirdetett és azokból következtetést levonó törvényt kimondó és szédítően magas bölcselő tudomány egy ága a Iegapróbbra boncolja azt, kénytelen kedvetlen, be kell neki vallani, hogy az elért eredmény csak feltevés, amint hogy nem is lehet más. A lélek túlvilági élete fölött küzködő modern tudományos elméletben egyes skolasztikusok annak megsemmisülését bár a legerőteljesebb érvekkel bizonyítják is csak találgatás lévén, nem hisznek benne. katholikusok — a norvégek vallási türülmessége dacára — ki vannak zárva, valamint a miniszteri, királyi, birói hivatalokból. Az épület stílusa valami uj lehet, előttem ismeretlen, aféle éjszak- éjszakvidéki. Nem találok rá kifejező szót. Megállok és semmitmondó egyszerűségében nézem sokáig, ezalatt elgondolkodom, nem annyira a sötét kinézésű házról, hanem a tárgyilagosságáról hires norvég törvényhozás fényoldaláról. A ház határozataiból mély belátás, megfontoltság tündöklik. Nem szól a végzésükből háborodott szenvedély, de igen is a politikai józanság. Járnak a parlamenti béke "utján. Mennyit, de menynyit tanulhatnának, okulhatnának a norvégektől más nemzetek, különösen mi : magyarok. A Parlamentarismus kátéjának válik be az alkotmányuk. ' Igaz, nem ebben a házban született meg a mostani alkotmányuk, mely páratlanul álló szabadságot biztosit a népnek és előre haladást az országnak. Mikor elégedetlenség és keserűség fogta el a népet és az ingerültség lánggal égett a harcias elemek lelkében s a feljajdulás Jiangja egyre sűrűbben hangzott, — a türelem pohara csordultik ' töltve — tettvágytól elragadtatva, szivük harmóniában dobbant össze. Az utSzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyilüerek ás Mrdetések küldendői Kossuth Lajos (azelőtt ßuda) utca 485. szán). Köziratot nem adunk vissza. A halál gondolata nyomán a lélek élete bármily irányban képezte is az ember céljának és rendeltetésének meghatározását két okolással támogatta azt és pedig vagy a boldogság vagy a szenvedés lesz osztályrészévé, akként, amint arra a földi életben érdemeket szerzett. Es bár a bün előbb elkövettetett de a jó és rossz cselekedetek elkövetésének öntudatos, talán megdöbbentő felfogása csak akkor következett be, mikor kimondatott a szó : halállal lakoztok és erre elő kellett készülni. És valóban, mióta az ember elvette szabad elhatározásából a roszra, a bűnre terelt cselekedetének súlyos következményeit: gondolatainak összeségét : az erény, a bűn és a halál gondolata képezi. Es hogy a halál nyomán a léleknek kedves, tehát jótékonyan ható élete következzék be : remény költözött szivébe és ennek ápolásáért teremtette meg az engesztelődés áldozatát, melynek legdrámaibb jelenete a Golgothán végződött le. Es ott, hol az ember bölcsője ringott, jelent meg a törvénytisztelet, az alázatos engedelmesség, a szeretet, az irgalmasság gyakorlátörő nagyok Eidsvold városkában, teljes lélekkel kitörtek és a szónoklat szárnyaló lendületével — megragadva a nép szive, felrázva a közvélemény — vetették meg annak első alapját 1814-ben, egy fából összeácsolt házban, mely zúgott, mint a méhköpü, mikor magasröptű lelkesedés töltötte el őket, elmenytlörögték a szót és valóra váltották az eszmét. Feltörekvő, önálló életnyilvánul ássál, felzúdulással leráznák a norvégek a dánoknak négyszáz éves uralmát, melynek a végén, a mint eltűnt arcukról a honfibú, kudarc következett kudarcra a dánok részéről. Bizalommal telve, Erigyes Keresztélyt választották a norvégek királyuknak és száz ok szólván egy ellen, hangos győzelemmel ellenzékbe menve, eltörölték a nemességet, meghalt az arisztokrácia, az ország igazgatását demokratikus alapokra fektették a közszereplők. Ke bene gesta, a mult hagyományait ünneplő, a népjog erős egyéniségű apostolai, a nép véréből támadt hősök, népvezérek, norvég voltuk öntudatában lángra gyúlva, szívósan összetartva, az igazságok áthatván a lelket, esküre emelt kézzel, ezekkel a jelentős, ajkukról feltörő, mélyreható okon alapuló és gyújtó hatású szavakkal búcsúztak el egymástól: „Egyetértés, hűség, amig a hegyek ösz
