Esztergom és Vidéke, 1904

1904-03-31 / 26.szám

2 ESZTERGOM tu VtDÉKK .26 1904. márczius 31 mellét vervén mondván : hiszek Te Benned, reménylek Te Benned és szeretlek Téged Istenem, kinek egy szülött fia Jézus vérét ontva értünk az igazságért halt meg a keresztfán. Bertalan Vince. nyos előnyök kiaknázása körül fordul meg, meg nem szűnik, úgy könnyen megeshetik, hogy Ormusd porba hullásával egész Párkány fogja megsinleni az áldatlan harcot. Ne feledjék Párkány sorsának intézői, hogy : salus reipublicae, suprema lex esto ! sának nagy mestere, hirdetvén a lélek öröklétét tanával, és életével bizonyítván be, hogy az örökélettel járó boldogulás reménye nem csalóka álom, hanem igazság, utasításul adván, hogy a ki Őt követi annak a boldogság, aki Őt tudva megtagadja a boldogtalanság lesz osztályrésze ott, hova a lélek csak porhüvelyének elhagyása után érkezik. Életében meghatározza a célt, kijelöli az ösvényt, a melyen a lélek, mint az öröklét egy kiegészítő része az Isteniiel egyesülhet. Boldogsággal biztosit és megnyugtat a múltra, a jelenre, a jövőre nézve mig ember él, hogy abban mindenkit részesíthessen. A törvénytiszteletben a más népeknél erősebb, a lélek halhatatlanságát, az Isten létének tanát hirdető és évezredeken át fentartó saját népe nemcsak kételkedett Benne és tanításában, hanem Isten káromlásával vádolta, megtagadta Őt és a meggyaláztatás fájára szegezte őt. E napnak emléke a nagypéntek. De az igaz-1 ság, amelyet tanított, a melyért szenvedett és a mely az emberi nem megváltásának igaz tényévé vált, nem kis körre terjedő muló eseménynyé, hanem az egész emberiséget a múltra, a jelenre és a jövőre összefoglaló Örök időkre központja lett az embernek. A kereszt nemcsak az emberi jogok, hanem az ember lelke örök életét bizonyító Igazság megdicsőülésének symboluma maradt, amelynek tövéhez két ezer év után a földön élő emberiség létszámának immár fele jár egyensúlyát vesztett lelkének megnyugtatásáért. Leborul előtte, mint az életfájához, hogy gyötrelmét, aggályait eloszlassa, hogy félelmét kivethesse reményét Jézusban megerősíthesse, szeomlanak." Hatalmas megnyilatkozás, szabadságszerető norvégekhez méltó. Ragyogó szónoki mondás, melylyel mélyen belekaptak a nemzet lelkébe. Oda is adta ez mindenét, elméjének gondolatára szive vérét. A nemzeti ébredés idején, mikor sorompóba álltak, jól megtámogatták a maguk igazait, szabad hazát teremtettek, szabad lett a gondolat és szó. Nem csupán hallgatták a széles ecseteléssel kiszínezett beszédet, hanem szinte itták a vérüket tüzelő szavakat, azoktól megrészegültek. Nincs közöttük nyulszivü. Nagy dolgokat képes keresztül vinni egy nemzet, ha fiainak agyát egy gondolat hevíti, szivét egy érzés dobogtatja és a lelkesedés nem szappanbuborék. Viharágyunak nincsen magja, de a magvas ékesen szólásnak hatalmát használni, mindig eredményes, megrázza a szivet, megdöbbenti az elmét, s az érzés együttes fellángolásával következik a csatasorbaállás. Észszel, szívvel nagyobb diadalt lehet kivívni, mint harcoló karral. Igy arat a szónok diadalt, ragad magával, mint forgószél. Ilyen volt a mi Kossuth apánk is. Csaknem élete végéig ilyen volt. A mi a storthingshus belsejét, különösen az országos tanácskozás nagytermét illeti, ezen semmi kifogásolni való. Éppen országgyűlést tartott benne az egy A párkányi székhely kérdés. Párkány, márc. 28. A Párkányba helyezendő muzslai járásbiróság és főszolgabiróság elhelyezésének kérdésénél önkéntelenül eszembe jut az ókor legrégibb népeinek, a perzsáknak és médeknek két főistene : Ormusd és Ahriman közötti harc. A világosságot és igazságot az előbbi, mig a sötétséget és hamisságot az utóbb nevezett személyesítette. Nevezett főistenek folytonos harcban állottak egymással s csak a birodalom bukása után tették hüvelyébe kardjukat. A párkányiaknak is egyik részét úgy látszik Ormusd, mig a másikát Ahriman szelleme szállotta meg s a két szellem fegyvere csillog, villog a mérkőzésben, melyben ugylátszik a vesztes fél egy harmadik, a közérdek lesz. Ahányféle a kicsinyes önérdek, annyiféle a pártállás, a vélemény, mely zűrzavaros kaosban még az élesen látó szemnek is nehéz tiszta képet alkotnia. Nagyon kevesen vannak, kik önzetlenül, érdek nélkül küzdenek. Még azok is, kik arra hivatnák, hogy a közérdeket mozdítsák elő, kicsinyes anyagi érdekek által befolyásoltatják magukat. Egyik ide, j a másik oda akarná a helyiségeket j építtetni, amint érdekei kívánják, |az azonban, hogy Párkánynak és AZ áthelyezendő hivataloknak leg j megfelelőbb mi volna, másodrendű kérdés. j Sokan, kik azelőtt a helyes j és célszerű megoldás útját egyenI gették, most akadályokat görditeI nek az ügy előremenetelének útjába, s félő, hogy ha az áldatlan harc, melynek oka hol pár korona ^adó megtakarítása, hol meg bizoI kamarás népképviselet, abban az időben \ mikor nálunk nyári szünet van. j Jogot váltva a bemenésre, helyet fogtam karzaton s ráirányítva figyelmemet, legott megállapítom, hogy itt sincs együtt mind a 113 tag. Ráértem a számlálásra, mert a tanácskozás folyásáról egyetlen megértett szóval sem vehettem tudomást, pedig egy erős termetű szónok hangosan szólalt, kinek, arcánharag tükröződik, szavaira zsongás-bongás támad. Kérdeztem németül, a mellém került, — ugy láttam — a vidékről bevetődött deresfejü, posztóba öltözött norvég atyafiból, a ki karikára nyilt szemmel bámult le s A kiről föltettem, hogy a vita benne gondolatot ébresztett: Vajon ugy-e ? aj5 ország tanácsában a törvénycsinálók között miről van a szó? mert a szenvedélyes előadá3u szónok, kinek az amúgy is Összenőtt szemöldjei haragvónak módjára még jobban húzódtak össze, beletüzelte magát a beszédbe. Itt, szinte ritkaságszámba megy az ilyen beszédes nyelv. De a szomszéd, germán faja lettére, olyan közömbös arcot vágott a kérdésemre, melyből kivehettem, hogy a többi germán fajok létezéséről nincs is tudomása, a politikát pedig csakugyan gondolhatja „uri huncutságnak," mint A magyar paraszt. Annyit tudok, mennyit előbb is, hogy Norvégiának Svédországtól egészen k ü H A városi tisztikar mozgalma. — Fizetés rendezés* — Lapunk mult számában kezdettük meg köziését annak a memorandumnak, mellyet városunk tisztikara az ország összes városainak tisztikarához intézett, egyrészt, hogy a mozgalom mibenlétéről tájékoztassa, másrészt pedig, hogy a mozgalomhoz való csatlakozásra felhívja. A nagy szakértelemmel kidolgozott felhívás további folytatásában igy hangzik. (Folyt, és vége.) Feltétlenül hangot kell adni régen időszerűvé vált panaszainknak, amelyeknek főbbjei a követike?ők : 1. a fizetés csekélysége; 2. a drága megélhetési viszonyok; 3. a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek azon alárendelt helyzete, hogy őket az 1886 : XXII. t. c. minden megkülönböztetés nélkül a községi alkalmazottak közé sorolván, az állami és törvényhatósági'tisztviselők semmi kedvezményeiben nem ré?zesülnek. Ha csak ezt a három pontot panaszol* juk is, teljesen eleget panaszoltunk ! A fentebb elmondottak alapján a következőkre kérjük fel a kar- és tisztviselőtárs urakat: A leheío legsürgősebben fontolóra véve közös érdekeink javát célzó ezen átiratunkat, elsősorban tegyék tanulmány tárgyává a vármegyei tisztviselók és a községi jegyzők fizetés rendezése tárgyában elkészült két törvényjavaslatot és a tett összehasonlítás megfogj a győzni Önöket arról, hogy a mig a drága városokbar élő megyei tisztviselők helyzete az élet szükségleti viszonyok kellő ismereti ^ mellett feltétlenül biztosítva lesz és f lön kormánya, sőt 42.000 főből áll< hadserege van. A mig Svédországnál van nemessége, addig Norvégiának mái nincs. Nem is kell neki, bátor, vannal királyi vérből sarjadt paraszt családok J büszke ivadékok, kik a családfájuka I. Haraldig, (868-876) — a ki az or j szagot hübérekre osztotta fel — viszil • fel, mégis törvénybe iktattak, sok közű egy mélyen járó okból, vaskövetkezetes seggel, hogy a király se bárói, se gróf rangra nem emelhet senkit, mert nen kell nekik sammiféle politikai és gazda sági kiváltságokkal biró, a király uszá lyát hordó felső osztály. Eléggé ismer vén a főúri körök titkos szállait, nem kel nekik a zárkózott elegancia, a felső tize zer, (itt talán csak egyezer) semmire s< nézik ezeket, spongyájuk egészen töröl te. Nem kell nekik se fényes se rozsdái cimer, a cimerben sem egyfejü-, sen kétfejű sas, sem egyfarkú- sem kétfarkú ágaskodó oroszlán. Aranyértéke vai ennek a norvég nemzeti érzésnek é gondolkodásnak. Horpadt mellen nen kell érdemjel. Mondják, — gyakorlat észjárással — hogy a bolti címer jobl megélhetést biztosig mint a nemesi. Dicsé retükre legyen alkalmilag mondva, hog^ bukásokkal nem csorbítják a kereskedő tisztességet. ( Vége köv.) vidékan élő községi jegyző ellátása is az emberi méltányosság keretén belül biztosíttatik, addig mi városi tisztviselők nem érjük el azon fizetési minimumot sem, amely utóbbiak részére megáilapittatni fog ! Vájjon ily körülmények között tétlenek maradhatunk-e tovább is annak ismerete mellett, hogy a tisztviselő és tiszt* viselő között emberi szempontból különbség nem lehet ? ! Es különösen a rendezett tanácsú városok tisztviselői maradhatnak-e tovább is passivitásban akkor, midőn községi pótadóval rovatnak meg, holott ez alól már nemcsak az állami és törvényhatósági, de az áll am vasúti tisztviselők is mentesek és kötelesek a törvényhatósági adókat is fizetni; elaggásuk esetére nyugdijalapot önterhelésükkel teremtenek s emellett nem jogositatnak kedvezményes vasúti jegyek váltására, kötelesek a kövezetvámot fizetni, szóval ugyanazon alárendelt helyzetben vannak, mint a falusi községi alkalmazottak ? ! Arra, hogy ezen sérelmek orvosoltassanak, eljött az idő ! A lehető legsürgősebben tartsanak a tisztelt kar és tisztviselő társak értekezleteket, hozzanak határozatot s minden egyes város tisztikara adja át azt az illető főispán és országgyűlési képviselő uraknak, oly kérelemmel, hogy a I kormány illetve a törvényhozás előtt a thj. és r. t. városok tisztviselőinek fizetésrendezése végett önálló indítványt ! tegyenek, illetve mozgalmunk érdekében ( a magas kormínynál pártolólag eljárjanak oly értelemben, hogy a képviselő\ ház a fizetés rendezés szükségességét ugyanazon irányelvek mellett, mint ! amelyek a vármegyei tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozó törvényjavaslat j ban foglaltatnak sürgősnek ismerje el j és rendelkezzék, miszerént ezen égetően fontos kérdés rövid határidőn belül töri vény alkotásával közmegelégedésre megoldassák. ! Mi a magunk részéről ugyanezt tesz1 szük s felkérjük Önöket, hogy saját érde[ kükben minden lehetőt annál is inkább j kövessenek el, mert nem a tisztviselőtestületet fentartó városi közület érdekei ellen irányul ezen mozgalom, hanem éppen annak javára; mert hiszen a vár! megyék s a kis és nagyközségek is birI nak vagyonnal és jövedelemmel és ők j is vetnek ki pótadókat önkormányzati hatáskörükben, mint a városok, nincs j tehát köztük és a városok közt semmi . elvi külömbség, mely kizárná azt, hogy J amely gondoskodásban az állam a megyei (tisztviselőket és községi jegyzőket része• siti, ugyanazt a városiaktól igazságosan : megtagadhassa, sőt erre a városok annál nagyobb igényt tarthatnak, mert ők vannak az átvitt hatáskörben teljesítendő állami teendőkkel leginkább megterhelve. Végül kérjük Önöket, hogy a hozandó határozatnak egy példányát, mint a küzdelmes időknek becses emlékét, hozzánk annak idején eljuttatni szíveskedjenek. Kelt Esztergomban, 1004. évi március hó 11-én. Esztergora szab. kir. város tisztikara, segéd-és kezelő személyzete nevében Őszinte tisztelettel és üdvözlettel Vimmer Imre, O'sváth Andor, polgármester. tanácsjegyző. Í Városi közgyűlés. Esztergom város képviselőtestülete hétfőn és pedig eltérően a rendes szokástól, délelőtt, rendkívüli ülést tartott, melynek tárgysorozata az egészben három pontból állott, melyek letárgyalását azok sürgőssége tette indokolttá.