Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-23 / 68.szám

és egészséges gazdálkodás az a mai viszonyok mellett, hogy 1863 hold föld, mint legelő hasznosittassék ? Nem ! mert száz ok szól a mellett éppen a földműveléssel foglalkozók érdekében is, hogy ebből a földterületből az, amely kultúra alá vehető parcelláztsssék, és örök áron hosszú lejáratú kötelezettség mellett a gazdaközönség kezébe adassék. Ismerjük kisgazdáinknak e részbeni nézetét, tudjuk, hogy sehogysem tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az б szarvasmarháiknak ne legyen legelőterületük, láttuk azt a szívós ragaszkodást az Öreg tóhoz ; és ha mindennek dacára, éppen az ő jól felfogott érdekükben, a jelent és a jövőt tekintve a mellett foglalunk állást, — és ezt a jövő számban beís fogjuk igazolni, — hogy a város minden kultúra alá vehető és már ez időszerűit is bérlet utján értékesített földje a kisgazdák kezébe adassék, tesszük ezt azért, mert határozott meggyőződésünk az, hogy sem a város nem lesz képes a jelen gazdálkodás mellett a nyomasztó terheket leszállítani és a jövő szükségleteit kielégíteni, mint p. o. vízvezetéket és csatornázást létesíteni, a melyek pedig a jövő fejlődés alapjait képezik, sem földműveseink nem lesznek képesek a jelen gazdálkodási rendszer mellett jobb anyagi existentiát maguknak biztosítani. Aliquis. beözönlést engednek a külföldi termékeknek ; felsorolta azokat a manipulációkat, melyeket a legnagyobb vakmerőséggel űznek az idegen iparlovagok a honi termékek hátrányára, kárára és rovására. Szóba hozta a lelketlen üzelmeket, a magyar jelleg bitorlását, a cégér meghamisítását, mely aljas módszerek biztositják az idegen gyártmányok kelendőségét. Indítványozta, hogy minden vonalon védjék meg a magyar iparcikkeket, tegyék azokat felosmerhetőkké, ugy, hogy a magyar vevőközönség, mely ragaszkodik a honi iparcikkekhez, azonnal tisztában lehessen azzal, hogy melyik a magyar produktum és melyik az idegen. E célból közhitelű jegygyei kellene ellátni a honi ipartermékeket, azaz törvényileg kellene védőjegyet megállapitani a magyar produktumok számára. Ez a védőjegy jelezné és hiteles módon bizonyítaná az egyes iparcikkek magyar eredetét. Ez a védőjegy Magyarország kis cimeréből állna, melyet az illető cég neve és a védojegy-lajstrom száma egészítene ki. A védőjegy használatát megengednék minden iparosnak, ki az elsőfokú iparhatóságnál annak engedélyezését kéri. Természetesen csak oly cikkekre nézve adnák meg ezt az engedélyt, melyek az ország területén készültek. A védőjegy eszméje nem uj nálunk. Meg volt már rég engedve felsőbb helyről, hogy egyes cégek gyártmányaikon alkalmazhatták az országos címert. De ez csak kivételesen volt megengedve, sőt kitüntetés számba ment; ha valamely ipari cég a címert használhatta. Némi akadályokba ütköznék mégis az ország címerének széltébenhosszában való alkalmazása s nem egy visszaélés szülőoka volna az engedelem. Még külföldi portékákra hogy elmondhassam, hogy a Muszka hadihatóság részéről, mint foglyok udvarias bánásraódban részesültünk, s rangunknak megfelelő ellátási fizetést kaptunk, napjára mint hadnagy, egy ezüst rubelt. Itt láttam először az Almásy Móric gróf által alájegyzett »Zvangsnotát.c Meg kell még említenem, hogy éppen nem csodálom a Muszka hadseregbe oly nagymérvűleg fellépett cholerát, mert a rendetlen étkezésen kivül hozzájárulhatott az is, hogy az iszonyú nyári forróságban, a gyalogság még mindig a hosszú majdnem bokáig érő meleg ezondrát, köpönyeget viselte. De nem hallgathatom el azt sem, hogy négy orosz gyalogos behatolt a szérűre, s hihetőleg a tisztek lova, vagy saját fekhelye számára, lakástadó telkes gazdánk csak akkor összerakott széna kazlát, kíméletlenül kezdte megbontani. Tisztikarunk a gazda könyörgő szavára kardot rántott és a Muszkákat kardlapozni kezdte. Ezt egy muszka tisz észrevette, és a futó muszkákat magának megjegyezte és a századot összeállítva valami parancsot adott, mire azon emberek a mint a sorba álltak, előre nyújták egyenként fejüket, s annyi pofont kaptak, mig össze nem estek. Ez volt rövid fegyelmi úton a példás igazságszolgáltatás. Ugyanaz nap szemtanuja voltam annak is, hogy egy uhlánus tiszt, egy muszka gyalogost földre vágta és sarkantyús csizmájával rugdalta meg ; mert egy honvéd tiszttel gorombáskodott. Ez is tanúsítja az orosz tisztek irántunki simpathiáját. (Folyt, köv.) jövőnket illetőleg kedvezőbb reményeket tápláltunk. Ami engem illett Zerinden egy ismeretlen honvéd tiszttől, kantárostól nyergestől öt íorintért egy kis pont lovat vettem és egész Sarkadig azon mentem. Éhségemet az útról jobbra fekvő úri háznál csillapítottam le. A lakás tele volt honvéd és muszka tisztekkel, kik, mint a vendéglőben, váltakozva jöttek-mentek. Csak az busitott még egyébb bajaim között, hogy a társzekér, melyen fehér és egyébb ruháim voltak csomagolva, örökre elmaradt legényemmel együtt és soha többé nem találkoztam velük. Megközelítve Sarkadot, fünek-fának, már utóbb két forintért is kináltam lovam teljes felszereléssel, de nem akadt reá vevőm s e szerint élelem hiányában nem tehettem mást, mint szabadon bocsájtva, sorsára biztam azt. Beérkezve Sarkadra, felkerestem a házat, hol a zászlóalj tisztikara beszáU lásolva volt. Igen jól emlékezem, közös ebédünk bárány pörkölt volt és én igen jóizüen ettem a zsirós ételből, de mégis adtam az árát, mert egy óra múlva már a cholera minden előjelei mutatkoztak rajtam. Senki sem jött segélyemre, senki még csak érdekeltséget sem tanúsított irántam, de nem is csodálkozom, mert a cholera járványossá vált Sarkadon. Másrészt mindenki saját nyomasztó helyzetével és a bizonytalan jövő iránti aggodalmakkal volt elfoglalva. A könyörülő Isten kegyelme itt sem hagyott el, mint hosszúra terjedő életem ^minden bajában velem volt. Ugyanis volt profúzunknak egy 15—16 éves szőke kis Magyar ipartermékek védelme. Sokszor akad kezünkbe ipari gyártmány, mely valamely kiváló magyar tudós, költő, hős, hadvezér képével van díszítve s talán még rá is van nyomatva : magyar gyártmány, a melyet azon erős meggyőződésben vásároltunk meg, hogy a hazai ipart pártoltuk, de sokszor kell azon keserű csalódásra ébrednünk, hogy biz ez csak ócska bécsi produktum. A külföldi gyáros felhasználja hazafiságunkat s ezzel téveszt meg bennünket s azzal tukmálja ránk rossz portékáit, hogy rá irja, magyar. A külföldi gyárosok belátták, hogy készítményeiket melyek előbb hazánkban oly kapósak voltak, már nem veszik azzal a szinte rajongó szeretettel mint annak előtte. Tisztában vannak azzal, hogy hatalmas konkurrensük támadt itt az országban magukban a magyar ipartermékekben. Nem estek azonban kétségbe, hanem elővették minden furfangjukat, ravaszságukat, csakhogy tovább is hálójukba kerítsék a naiv magyar vevőközönséget. Az idegen gyárosok a legarcátlanabb módon, a legvakmerőbb elhatározással saját gyártmányaikat magyar produktumok gyanánt hozták forgalomba, meghamisított cikkeiket oly módon tukmálván reánk, hogy bitorolták a magyar színeket és jelvényeket ; ezekkel látták el készítményeiket és »Magyar Ipar* hangzatos címmel szereztek nekik kelendőséget, leszorítván a tényleges hazai ipartermékeket. Ezek a nagyszabású visszaélések szóba kerültek a kereskedelmi és iparkamarák legutóbbi országos gyűlésén is. Az iparhatósági biztos rámutatott mindazokra a bajokra, melyek egyrészt béklyóba szorítják a magyar ipart, másrészt szabad leánya, annak résztvevő szive megesett rajtam, égető szomjam oltására vizet hozott és a jó illatos friss szénához vezetett és azzal betakargatott, hol lassanként izzadni kezdtem és reggel már világos volt, midőn mély álmomból felébredve sajátos, idegen hangzású zenehangok üték meg füleimet. Kibontakozva a szénából, oly erőtlennek éreztem magam, hogy visszarogytam fekhelyemre, honnét láthatám, hogy egy csapat muszka katona volt sorakozva, és azok zene mellett végezték reggeli imájukat. A kis Róza észrevette jobbanlétemet, s megfogva karom, bevezetett a szobába és anyjával együtt ápolás alá vettek. Az Isten megjutalmazta ez által azon szívélyes előzékenységet, mellyel a kis leány érdeklődését sikerült magam iránt felkelteni. A járvány, mind követelőbben lépett fel és aznap magával ragadta Korponay ezredest ís, ki a térparancsnokság tisztét teljesítette. De ennek kapcsán ma is fájdalommal, kegyelettel és benső részvéttel emlékezem meg, hogy a kis Róza is augusztus 20-án midőn Gyulára értünk megkapta a járványos betegséget és ez oly erővel támadta meg őt, hogy 21-én virradóra kiszenvedett. Elképzelhető, hogy ezen esemény mily benső hatással volt reám, ki úgyszólván Isten után neki köszönhetem életben maradásomat. S valóban mély és hálás érzületem habár mindvégig megőriztem emlékét, csak is a nyomasztó események terhe alatt nyert enyhülést. Rövid időre a fenti esemény megemlítése után, vissza kell térnem Sarkadra, is ráütnék a magyar címert s igy ott álnánk, a hol azelőtt és megint csak nem lehetne megkülönböztetni j a magyar iparterméket a külfölditől. Mert az idegen gyárosok mindenféle előnyöket kiaknáztak a maguk haszonleső, a magyar ipart megrontó érdekükben. Cikkeikre nevesebb országos és világhírű magyar férfiak neveit alkalmazták. Bécsben készült gyufára oda pingálták Petőfi, Széchényi stb. képeit, a játéklapdákra Kossuth arcképét festették és >Kossuth lapda« elnevezés alatt hozták forgalomba. A magyar ipar elnevezésből meg valóságos kultuszt csinálnak. Mindazáltal remélhetőleg meg fogják valósítani azt a figyelemre méltó eszmét, hogy a visszaélések megtjátlása végett minden kereskedelmi vagy ipari cég, mely forgalomba hoz valamely cikket, nevét és cimét alkalmazza vagy magán a cikken, vagy a produktumot rejtő dobozon. Csakis ekként lehet e téren számításba jöhető és kielégítő eredményeket elérni. Igy aztán nem lehet majd félrevezetni különféle hangzatos cimekkel és hamis felírásokkal a vevőközönséget, mert az egyszeriben tudni fogja, hogy melyek a valódi magyar gyártmányok és csak azokat a kereskedőket és iparosokat fogja felkeresni, kiknél megkaphatja a valódi honi produktumokat. Ennyivel tartozunk tengődő iparunknak, a melyet védeni az idegen invasió ellen mindnyájunk hazafias kötelessége. •Хи mLm IHI ZETw д^иициЗ wwEHi^HH M — Szent István napja. Első magyar királyunk névünnepe alkalmából a bazilikában nagy ünnepi mise volt, mellyet Boltizár József érseki helynök tartott. Az isteni tiszteleten városunk és megyénk tisztikara diszmagyarban jelent meg. — Szabadságon. Palkovics László tb. főszo'gabiró ma kezdi meg szeptember 26-ig terjedő szabadságát. — Szabadságon. Winklener János annavölgyi főmérnök 5 heti szabadságidejét élvezi, kit Pauer ottani bányaművezető helyettesit. — A kaszinó jourja. Kaszinónk tegnap este tartotta az évadban utolsó nyári mulatságát a Kovácspataknál. A minden tekintetben jól sikerült évadzáró mulatságról legközelebb számolunk be. — Közjegyző helyettesítés. Dr. Janics Imre kir. közjegyző több hétre terjedő szabadságát Nyitrán, családja körében tölti el, mely időre a pozsonyi kamara dr. Elbel Tibor közjegyző helyettest bizta meg a közjegyzői teendők vitelével. — Perényi Árpád érsek uradalmi főszámvevő egészségi állapota iránt érdeklődők megnyugtatására közöljük, hogy nevezett minden veszélyen túl van, s teljesen jól érzi magát. — A conversió ügye megfellebbezve. A város képviseletének azon határozatát, amelylyel az esztergomi takarékpénztár ajánlatát fogadta el a conversionális kölcsön ügyében, dr. Horn Károly ügyvéd megfellebbezte. Kivüle aláírták a fellebbezést még Bárrfay Géza, Adorján János és Balogh László városi képviselők. Fellebbezűk a fellebbezésben a képviselőtestület határozatának meg-semmisitését és arra kérik utasítani a várost, hogy a legolcsóbb ajánlatot fogadja el, esetleg ujabb szabályszerű pályázati eljárás elrendelését kérik. Schvarc Adolf vállalkozó is adott be fellebbezést a con ver-