Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-27 / 69.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK ÉS AZ „ ESZTERGOM VIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megletetik Vn$ár^«p és csütörtököi*. pLŐFIZETÉSI ÁRAK \ Fél évre — Negyed évre — — - 12 kor. - fii. _ _ ._ . _ 6 kor. — fii. _ _ _ _ 3 kor. — fii. Eiíve* ezáiu ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, iiyiltterek és hirdetések küldendői) Kossuth bajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). -$H Kéziratot nem adunk vissza. A budapesti katasztrófa s a villamvilágitás. Aug. 25. Ezerek és ezerek állják körül azt a füstölgő romhalmazt a főváros­ban, mely szomorú hírnöke a mo­dern vívmány, a villamosság — még mindig — tökéletlenségének. Ha a gázrobbanások és szeren­csétlenségek krónikáiban lapozga­tunk, nemcsak évtizedekre vissza­menőleg, de egyáltalában nem ta­lálunk, még a legpessimistikusabb szemüvegen át nézve sem ahhoz hasonlót, mint az a katasztrófa volt, melyet Budapesten a villamos szikra idézett elő. Bennünket esztergomiakat vajmi kevéssé érint a szerencsétlenség, s csak részvétre hangol, hogy azzal mégis foglalkozunk, an­nak okozati összefüggését a mi közvilágításunkban kell keresnünk. Megragadjuk az alkalmat most, úgy amiként a jövőben is megfo­gunk ragadni minden alkalmat mind­azok igazolására, melyeket önzetle­nül és csakis a város érdekében elfoglalt álláspontunkban kifejtettünk. A közvilágítás kérdésének tár-, Azok, kik bizva a tanácsi javas­gyalásánál nem voltunk egyoldalúak, lat azon kijelentésében, miszerint a tért engedtünk lapunkban a minden ' villamvilágitás a jelenleginél mivel oldalról jövő felszóllalásoknak, még.sem lesz drágább szavazták meg a annak is, mely azt vitatta, hogy a'villamos világítást, látják, hogy csa­villamos világásnál a tűzveszély le-^lódtak. hetősége ki van zárva, s hogy cá- j д képviselőtestület május 7-én folatunkban igazunk volt, igazolták! döntött a villám mellett azon hit­az elvitázhatlan szomorú tények. ken, hogy annak behozatala esetén Távoli áll tőlünk annak óhajtása,: a közvilágítás — a tanács állítása hogy a tények egyebekben is iga-1 szerint — a jelenleginél többe nem zat adjanak nekünk, de félünk, kerül, s igy megszavazta az évi hogy a jövő mindenben igazolni igooo koronát a közvilágításra, mig fogja azon tapasztalati tények alap-1 a május 30-án megjelent mult évi ján elfoglalt tántorithatlan álláspon-j zárószámadás 51 tétele szerint az tunkat, melyért a kishitűek reánk utcák, iskolák és városi épületek vi­pereatot kiáltottak. | lágitása együttvéve csak 15.224. koro­Nagy elégtétel nekünk, máris nába került. azon hangulat, mely kevéssel a vil-! íme ! Az azóta nyilvánosságra ke­lamvilágitás megszavazása után so-\ rült és közkézen forgó hivatalos kaknál, kik pedig a villámra sza- j adatok, a zárszámadás igazolja e vaztak kapott lábra, hogy szánták-' részbeni álláspontunk helyességét, bánták az elhamarkodott lépést; de 1 de másrészt azt, hogy a tanácsi még nagyobb azon mindinkább határozat tévedésbe ejtette mind­tért foglaló nézet, hogy azt a sze- • azokat, kik az alapon szavazták meg rencsétlen közgyűlési határozatot, • a villámot, mert a jelenlegi világi­mely a villamvilágitás behozatala tásnál az többe nem kerül, pe­mellett döntött, egy ujabbi határo- dig 3776 koronával fog évente zattal meg kell dönteni. többe kerülni, mely összeg lénye­gesen fog növekedni akkor, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a 15224 koronában az iskola és városi épü­letek világítása is benne van, s ha I viszont figyelembe vesszük azt, hogy |a 19000 koronáért csak utcai vilá­gítást kap a város, mellyen kivül ! az iskola és városi épületek világí­tásáért még külön kell majd fizetni, s igy a most felsoroltak alapján a villamvilágitás évi 4—5000 koro­nával fog majd többe kerülni, mint a jelenlegi. I Nincs még késő ! Az a szeren­csétlen határozat még nem jogerős, azt a képviselőtestület még meg­változtathatja. Esztergom város azon önzetlen pol­gáraihoz fordulunk, kik a város tönkre­menését a helyes és egyedül célrave­zető anyagi fellendülés politikájával akarják a boldogulás felé vezetni, s nem a módnélküli nagyzással adósságba fullasztani, tömörüljenek, indítsák meg a szunnyadó és az álszemérem által elnyomott mozgal­mat az átkos határozat megsemmi­sítésére. a. Iz „Esztergom és Vidéke" tárcája. 1B48. évi nemzetőr, és honvédkori Irta: HORVÁTH GÉZA. Folytatás (XXIV.) Az osztrákok átvesznek bennünket. f Augusztus 20-án Békés-Gyulára men- j tünk. Én, mint gyöngélkedő, a muszkák szívességéből kocsin ültem, ugyanezen kocsin ült Máltás Miksa volt iskolatár­sam is, ki később a pestvidéki törvény­szék főtelekkönyv vezetője lett, ki hihető­leg máig is él. Ha emlékezetem nem csal, augusztus 21-én kardjainkat a gróf Wenkheim kastéllyal átellenben fekvő, de a kastély udvarában állott ház főid- s szinti szobájában, mely a pitvarból balra-; nyilt kellett halomra raknunk. Ugyanaz­nap történt az is szememláttára, hogy a nagyvendéglő tágas termében a honvéd­tisztekkel barátságos viszonyban együtt ülő muszka tisztek, a belépő osztrák; tiszteket tüntető megvetéssel, goromba­sággal fogadták, úgy, hogy azok kény­telenek voltak a közteremből vissza­vonulni. Következő nap folytattuk utunkat! Arad felé és Aradra érve felszóllitottak, hogy a kocsik, lovak és málhák hátra­hagyásával szálljunk le étkezés végett. De alig hogy leszálltunk, fegyveres kato ­naság vett körül. Tábornokainkat és fő törzstiszteink nagyréezét miként értesül­tem, a Damjanits által, Görgei közbeve­tése folytán már átadott várba szállí­tották, minket pedig, mintegy hétszázat az aradi oláhtemplomba zártak. Harmad­félnapig nemcsak enni nem kaptunk, de még mosdani sem kaptunk vizet, sőt őrt állítottak az ajtó elé. Ezekből elképzelhető keserves helyzetünk. A bezárt tisztikar részint az esemény­nek megvitatásával, részint egyes csata* jelenetek elbeszélésével, egyrésze pedig kártyázással foglalkozott. Akadtak olya­nok is, kik szavaltak, mások panthomi­mikus előadásokat tartottak, de mind­annyian éheztünk, szomjaztunk és egy­másnak a kegyetlen elbánás miatt pa­naszkodtunk. A kocsikat, lovakat és az otthagyott málhákat, a tulajdonosok soha többé nem látták, azt hadi zsákmánynak tekintették és azon megosztoztak. Ebből látható, hogy a különben kétségtelenül lovagias osztrák tisztikar erkölcsei, a háború küzdelmei alatt mennyire meglazultak, természetesen ez egész általánosságban nem mondható, mert mindenkor tisztelet, a számos kivételnek. Végre harmadnap reggel ki.'enc óra felé, egy hosszú szőke bajuszú tiszt je­lent meg köztünk, állítólag Haynaunak egyik segédtisztje, a ki, mint mondák Debrecenben magyar hadi fogoly volt. / í Midőn belépett rázendítettük a Szóza­j tot, melyben az összes fogoly tisztikar részt vett. Az osztrák tiszt némán állt meg, várva mig az első versszak el­énekeltetett és ekkor kezével intett. Az intést néma csend követte és ő németül kérdést intézett hozzánk, hogy miként vagyunk ellátásunkkal megelégedve ? Erre többen előléptek és felvilágositák helyzetünkről. Arca meglepetést árult el s biztosica bennünket, hogy ellátásunk- • ról és szabadabb mozoghatásunkról gon- \ doskodva lesz. Az őrt a templomtól el­távolítá s ezentúl szabad volt a tágas i (templom udvarára kilépnünk, s felhívott, Ihogy a kik a városba akarnak ebédelni j menni, azok az őrparancsnokságnál jelent- j ] kezzenek és arra írásbeli engedelmet kap- j nak. Vagy 30-an éltek is az engedély-' lyel, a többi részére pedig egy rettentő j nagyságú üstöt szállítottak oda, ebbe rendelvén meg a gulyás elkészítését. Egyidejűleg felszólitá a netán köztünk levő törzstiszteket, valamint azon tisz- j tekét, kik a császári hadseregben már i mint főtisztek szolgáltak, hogy lépjenek; ki. Többen találkoztak és azok azonnal j máshova kisértettek. Azonkívül is igen ; tultömöttnek találta az oláh templomot, 1 néhány százat más épületbe szállitatott át minden választás és jelentkezés nél- f kül, kiknek nyombani távozása utáni mintegy 350-en maradtunk ott, kik nyo- j moruságosan, de közösen étkeztünk a; közöttünk kiosztott közönséges katonai sálkából. De ennek kapcsolatán nem hallgathatom el azt, hogy főzőnénk rongyokba burkolt nőszemély volt, kinek piszkos külseje, égnek álló kusza­haja undort gerjesztett, de undorunkat az éhség legyőzte. Sokaknak tűrniük kellett azt is, hogy a persona saját ízlése sze­rint válogassa ki azokat, kik hamarább juthatnak az ételhez. A főzésnél és fel­apritásnál segédekül osztrák katonák alkalmaztattak, kik ölfa hasábokkal ke­verték a főztet. Az iménti bizar kép ta­lán túlzottnak látszik, de — szavamra — a valóságnak teljesen megfelel, mert ebbe és hasonlókba Haynau és környe­zete gyengédsége nyilatkozott meg. Másnap megjelent egy szerb kinézésű őrnagy egy orvos kíséretében és neveink Összeirattak s az alakiság látszólagos betartásával az elbocsátást kérőket meg­vizsgáltatta, s a többit utasításának meg­felelőleg a katonáskodásra alkalmasnak nyilvánította s ha nem csal emlékeze­tem, mindannyian a császár hűségére esküdtettünk fel tömegbe állítva kint az udvaron. Augusztus 30-án fegyveres határőrök kísérete mellett Uj-Aradra szállíttattunk át. Útközben egy beteges kinézésű hon­véd tisztet láttam, ki szőlőt evett, s meg állva nézte elvonulásunkat, s felismertem benne Kálmán testvéremet, kit elhaltnak mondottottak előttem, s meglepetve kiáltottam reá: >Servus Kaiman!« О is felismert és érdeklőleg kérdezte: »Hová­I л

Next

/
Oldalképek
Tartalom