Esztergom és Vidéke, 1903

1903-09-20 / 76.szám

lázas tevékenységgel és hála a Mindenhatónak, szép eredményekkel teljesítettük feladatainkat, hisz ezeknek fejlesztése, előbbrevitele, megteremtése képezik alapját a turistaság és ezzel kapcsolatban az idegen forgalom teljesítésének és fejlesztésének. A tudományos szakirodalom terén hézagot pótló nagy munkásságunkat több mint 35 kötet munka bizonyítja. Ezek csak kikapott részletek a nagy munkából, de ebből is kidomdorodik egyesületünknek az a szivós, kitartó törekvése, hogy országrészünk természeti szépségeit ismertt, járhatóvá, kincseit értékesithetővé tegye. — Mindenik czél országunk közgazdasági fejlesztését viszi előbbre és érinti közművelődési viszonyait is. Tehát méltók vagyunk, hogy a nagy közönség szeretettel közeledjék felénk és sorakozzék lobogónk alá. — Ne is tartson vissza senkit e szándékától az a sok gáncs, az a sok jogtalan támadás, mely működésünket épen akkor akarta megbénítani, amikor leglázasabb munkával dolgoztunk egyik nagy alkotásunk létrejöttén. Személyes gyűlölködéseket, politikai czélzatokat ebben az egyesületben, és e zászló alatt nem ismerünk. Az ilyen támadás nem érint minket és nyugott önérzettel folytathatjuk munkánkat tovább a haza javára, a nemzet érdekében. Egyesületünk a lefolyt évben nagy lépést tett a megizmosodás, a megerősödés utján. Az egyesületet terhelc összes nagy adóságokat letörlesztettük és végleg szakítottunk azzal az irányzattal, mely az egyesületei kockázatos és veszélylyel járó válalatokba vitte bele .... Büszkén mondhatjuk immár, hogy megszabadultunk attól a 12 éves nyűgtől, mely megbénította összes tevékenységűnket és felszabadult szárnyakkal repülünk végig működési területünk hegyein és rónáin, hogy mindenhol értékest és becsest alkothassunk. Ehhez kérjük az igen tisztelt Közgyűlés bizalmát és támogatását, ehheí kérjük a mi jó tagjaink segítségéi és kérjük osztályaink buzgó és lelkes közreműködését. A lefolyt év gyászt is hozott ne künk. .Elvesztettük székely akcziónl vezérét, akitől ez akcióhoz eszme ket merítettünk, a kinek útmutatása szerint a székelység érdekében is min dig csak jót és hasznosat cselekedtünk Elvesztettük Potse Józsefet, tiszte leti tagunkat, azt a férfiút, kinél halálát méltán siratja minden szé kely és minden jó magyar, mert ki tartóbban, szívósabban nem dolgozót senki, hogy a székelységet lábn állítsa s anyagi és erkölcsi érdekei előbbre vigye. Fejezzük ki részvétünket a nagy veszteség felett éi örökítsük meg emlékét igaz kegyelettel annak a férfiúnak, akit épei a tavaly emeltünk tiszteleti tagjain! sorába. Egyesületünk a lefolyt évben mint egy 200 új taggal szaporodott é: ma már az E. K. E. nevét az egés; országban úgy emiitik, mint ; magyarságnak egyik legmunkásabl társadalmi alkotását, mely céltudato san halad előre, melynek tündökl< vezércsillaga ott ragyog a király trón közelében, fenséges védője személyében, kihez e közgyűlé: megnyitása első perczében is hódo latunkat és tiszteletünket küldjük. Mai ünnepélyes közgyülésünl alkalmából jelenünk meg első izbei felszentelt Erzsébet-lobogónk alatt. Ez az első alkalom ihlessen meg bennünket, hogy lobogónk alatt dicsőültNagyasszonyunk, immár védŐszentünk eszméit hirdessük, reánk maradt hagyományait szolgáljukhazafias társadalmi szervezetünkben. A béke, a szeretet, a testvériség és a kitartó munkásság azok a szent jelszavak, melyek lobogónk lengését, irányítják. Kövessük ezen irányt és egyesületünk a magyar nemzeti állam kiépítésének nehéz munkájában nagy és hasznos tényező leend. Ezzel egyesületünk 12-ik közgyűlését ezennel megnyitom. mm, ,11», ••• mmm 1 »•» , • íjjm 11 \иАт такт va&m вюАди W таёвйии! «bwfcw ш Győrffy Ivánné szül. Jordaky Róza. ~ 1834. — гроз. — Felyo hó 17-re virradóra meghalt egy asszony, aki nemzeti hősnek, egyháza bajnokának, a magyar kath. tanitók egyik legjelesebbjének volt hitvestársa és husz évig bolyongta visszavonultan az özvegység sivár életét emlékében hordva azokat a drága felejthetlen napokat, melyek egykor oly boidogságteíjesek voltak. A nyáron tartottuk Győrffy Iván elhalálozásának huszadik évfordulóját, a mely kegyeletes ünnepélyen még ott volt özvegye. Ma már utánna száll porhüvelye s lelke ölelkezik lelkével, hogy a magasságban is egy legyen, mint volt a földön. Városunknak tiszteletes asszonya, matronája volt Jordáky Róza asszony. Úrasszony volt a magyar szó teljes értelmében s hozzá még székely. Ott született Háromszék megyében SepsziSzent-Ivánon ; egy faluból való volt Jókay Mór néhai nejével, Laborfalvy Rózával, kihez leánykori benső barátság fűzte. Műveltsége keresetlen egyszerűségben tükröződött vissza, de lelkében székely szenvedélylyel büszke volt a szeretet és hangulatdulta érzelmeinek megnyilvánulásában egyaránt. Szókimondó mindenkivel szemben, soha sem keresve kegyelmet, mit megaláztatásának tekintett volna. Mint hitestárs példányképe a női hűségnek, mint édes anya a gyermekén csüngő anyai szeretetnek, mint háziasz szony fáradhatatlannl dolgos, munkás, tiszta és pontos, kinek kezéből csak úgy omlott a siker amihez hozzáfogott. A mult század hatvanas évek magyar világában és a hetvenes éveiben egymás után nyerte el a legszebb és legmagasabb kitüntetéseket a magyar gazdaasszonyok versenyén saját sütötte pompás kenyereivel és magafőzte Ízletes ételeivel, különösen székely kincses káposztájával, amelyért messze tájról sereglettek hozzá. Mindent ugy tudott elkészíteni mint senki más. Igy 1869 évI ben 22 pályázó között ő nyerte el az I első pályadijat. Kitűnő kenyeréből Simor • primás asztalára is került és az erdélyi I gazdasszonyok egyesülete átiratban üdj vözolte a székely nőt. Ez az egyszerűségében neves úrasszony ! elköltözött az élők sorából s ma egy i nővel kevesebb abból a korból, hol a j nő feladata egyedül a családban való szereplésében volt letéteményezve. Nyugodjék békében ! Temetése f. hó 18-án, pénteken d. u. 5 órakor nagy részvét mellett ment végbe, amelyen jelen volt a helybeli elemi népiskolai tantestület teljes számban és a tanítóképző-intézet világi tanárai. Azon kivül ott láttuk mindazon ismerősöket, kik elvonultságában jó barátai voltak és maradtak. — Főispánunk fogadó napja. Főispánunk a jövő hét folyamán nem hétfőn hanem szerdán érkezik városunkba, — Perényi Margit itthon. Kedves csalogányunk, kit szülővárosa már hosszú idő óta nem látott, pénteken és szombaton Mezei Kálmán itt időző társulatánál lépett fel, mint vendég. A művész estélyről színházi tudósításunk számol be. — Vendégek. Báró Horeczky Ferenc címzetes püspök, pozsonyi' prépost és Zandt Ödön pozsonyi kanonok, mint Boltizár József püspök vendégei néhány napig városunkban időztek. Mint érte sülünk Horeczky Ferenc báró f. é. november 19-én ritka jubileumot fog ünnepelni. Negyven éve lesz, hogy pozsonyi kanonokká neveztetett. Pozsony városa nebb szomszédságában, az u. n. Kányafőn építettünk menedékházat és létesítettünk üdülőhelyet s ma már ez a hely a legkeresettebb és leglátogatottabb a kolozsvári kiránduló-helyek között. — Tovább menve a közeli Tordai hasadékot törtük át sziklauttal és tettük hazánk e csodás szép helyét járhatóvá. A nagyenyedi Kő-közön áthaladva behatoltunk az Ercz-hegységbe s a Pilisen és Ponoron építettünk menedékházakat. — A gyalui havasokban a mi mozgalmunk révén villatelep, a Dobrini havason menedékház létesült. A világhírű Detonáta bazalt szikláinál teljesen berendezett vendégszobák várják a turistákat. A fővonalon tovább menve Brassó városába érkezünk, a természeti szépségek ez eldorádójához, a hol szász tesvéregyesületünk már régóta fejleszti, hozzáférhető vő teszi Brassó vidékének hegységeit. Egyesületünk is beállott dolgozótársnak és ma már e vármegyében is több helyen látjuk munkásságunknak nyomait. A Kiskirálykőn, a Csukáson útak és menedékházak könyitik a turistáskodást. A társadalomban pedig eleven, lüktető életet szemlél- j hetünk. És a székelység rónáján átfutva látjuk a székelység közgazdasági és kulturális fejlesztésének nagy munkáját, melyből egyesületünk is kivette a maga részét*; ott állván az elsők között, a kik e derék nép erkölcsi és anyagi fellendülésének érdekeit munkálták. Kulturális és közgazdasági téren —» kísértésnek és most nem fogok engedni csábító szavának, mert nem akarom clvesziteni álmaimat. Most rajongó hittel és bizalommal hiszem, hogy maga a többieknél nagylelkübb, nemesebb, mi válna belőlem, ha be kellene látnom, hogy csak olyan mint a többiek, most szeretettel őrzőm illusióimat és meg fog maradni bennem minden, ami magához köt, mint egy szép ábránd, egy édes álom, amely könnyen való is lehetett volna és nem akart megvalósulni sohasem ... Ne is ajánlja fel szerelmét én nem íogom elfogadni azt, megkímélem önmagamat a csalódástól, a felébredés fájdalmától, hogyan tudnék élni, ha elhagyna miután magához emelt, nem tudnék lemondani, ha már valónak hinném mindazt, ami hazug álom. Megtépett ábrándoknál, csalóka illusioknál ha már szétfoszlottak azok, mindig többet ér a hiú gondolat, hogy való lehetett volna minden, ami soha sem volt az. Semmim sincs és álmaimat nem áldozom fel, multamban nines mit siratnom és ha lát könnyes szemmel, legyen meggyőződve, csak azt siratom, hogy én is gyenge vagyok, mint a többiek, akik átálraodják ezt a gyötrelmes életet, őrizve hazug álmok koldus foszlányait és nem ébrednek, nem élvezhetnek semmit mindabból, ami kellemeset nyújthat az élet. Nekem kiváltságos jogom van a szomorúságra, nem csaltam és nem csábítottam, nem hitegettem és nem ámítottam és a mikor ki vagyok téve kísértésnek, mikor szeretettel van telve a lelkem, akkor is ellentállok és nem hiszek az üres szavaknak . . . Mindez amit mond mi is volna más mint üres ezó, nekem éreznem kellene, ha valamit érez és szavaitól szivem nem ver hevesebben, semmit sem érzek csak fájdalmat a felett, hogy nem tartja kizártnak, hogy en engedtem volna a kísértésnek. Színház. Perényi Margit vendégjátéka. Esztergora 1903 szept. 18. 1 Nehéz, ólmos fellegek tömörülnek a áthatáron, melyek szüntelenül ontják i barna földre a hűvös őszi esőt s el•iasztják a járókelőket a járdákról, a Jürdő szálloda árkádjai alá egymásután! gördülnek be a íogatok, melyekből vi- j Iám arcú és estélyi mezbe öltözött höl- j jyek lebbennek ki, hogy megcsodáljak j /árosunknak diadalmas művészpályán áró leányát, Perényi Margitot, a buba-j os szavú szubrettet, ki hosszabb idő j itan ez estén lépett ismét szülővárosa j szerető közönsége elé a Rip Van Winkle • operett Lisbethjében. A színházat az esztergomi közönség crémje töltötte be 5 mosolygó arcú szép asszonyok, üde leányok tekintettek kíváncsi szemmel a • függönyre, élénken figyelve mikor jelelenik meg a kedvenc — Lisbeth igény-j telén kosztümében. Amint megjelent or-; káaszerü taps fogadta és két ifjú fel- i nyújtotta a műpártoló közönség diszes ; ajándékait: egy virágcsokrot és egy pompás virágkosarat, mindkettő a mű- | kertészet remekét. Azután énekelt . . . ' Ami zengzet, andalító bűverŐ lakozik ihletett lelkében, mind belevarázsolta da-, laiba és Planquette gyönyörű melódiáij mintha gyöngyökként peregtek volna/le kincses ajkairól, mithikus elfogódást lehelve a hallgatók lelkére. Vala-mi föl- j döntulí lágy igézet lepett meg bennünket, valami mysteriumi meghatottság uralta sziveinket, amine behízelgő kedvességgel interpretálta a szerelmes aszszony ábrándos dalait. Minden énekszáma után a nyílt szinen ismételve kitörő tapsviharral adózott a közönség a rajongással fogadott művésznőnek, ki szeretetre méltó negéddel köszönte meg az őszinte lelkesedés ismételt megnyilatkozásait. Az a lelkesültség, melyet a közönség között teremtett, áthatolt a színpadra is és a többi szereplők is szokatlan inspirációval játszottak. Legjobban kitett magáért Kis Pista — Ríp-Rip, — ki valóban méltó partnerként mutatkozott a jeles művésznőnek, snémely elfogódottnak látszott pillanatokat kivéve, remekül énekelte dalait és mimikájában, tónusában a legjobbat mutatta s igy az est sikerét kétségtelenül emelte ; kivált az utolsó felvonás jeleneteiben tetszett mesterien markírozva a megöregedett Rip et. Nem hagyhatjuk figyelmen kivül Révész Helént, aki Kathrina igénytelen szerepében tünt fel és megkapó kedvességgel énekelt egy kis dalt. Jeleskedett még Mezei igazgató Derrik polgármester szerepében, aki mókáival sok derűs percet okozott. Tegnap este Bob herceg címszerepében lépett föl ismét Perényi Margit, az előadásról jövő számunkban referálunk. Megemlítjük még, hogy szerdán a Dró tos tótot, Lehár Ferenc kiváló operettjét adták immár harmadszor, de ismét nagyszámú közönség előtt, ebben búcsúzott el Széchy Emma pimadonna Günther Mici szerepében, magával vive az esztergomi közönség legjobb emlékezését és sajnálatát a válás fölött, mert rövid ittléte alatt rokonszenves modorával és kedves hangjával teljesen megnyerte a közönség tetszését. Csütörtökön pedig az > Őrnagy urc bohózatot adták szintén harmadszori ismétlésben. Taffy.