Esztergom és Vidéke, 1903

1903-03-22 / 24.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK ÉS AZ „ESZTEEGOMVEDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M e éfetei}ik Vasárpap és csütörtökön. jiLQFIZETESI ÁRAK '. Ezéw évr — — — — 12 kor. — fii. m évre — - -• - - 6 kor. — fii. Negyed етге _____ 3 kor. — fii. Egy ев szám ára; 14 fii. Felelős szerkesztő Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PR0K0PP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, nyütterek és hirdetések küldendőx Kossuth bajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). »•SM Kéziratot nem adunk vissza. A gyermek menhelyek. Esztergom, márc, 20. (») Az 1901. évi VIII. és XXI. t.H rendelkezései szerint a hét éve aluli elhagyatott gyermekek ellát; sáról, neveléséről az állam fog got doskodni. E célra országos menhelyek épi tétnek a székes fővárosban és töb vidéki városban. Első sorban azo a városok jönnek figyelembe, ab bábaintézetek vannak. Nem elenge< hetién feltétel azonban az, hog bábaintézet legyen ott, ahol il gyermekmenhely létesíttetik. A gye; mekek 15. életévükig maradhatna a menhelyekben. A gyermekmer hely igazgatóságai gondoskodni tai toznak róla, hogy a gyermekek i: kolakötelezettségüknek eleget tc gyének. Ha tehetségesebb gyerme kek találkoznak közöttük, arról gondoskodik az igazgatóság, hog felvétessenek alapitványos helyekr oly intézetekbe, ahol tovább k( pezhetik magukat. A gyermekmer helyek építési és fentartási költségei különféle forrásokból meritettnel Iz „Esztergom és lile" tárcája *Ye is, éi) is. Eljátszottuk a szerelmet Bohó gyermek módra, Siratom már, hogy e bánat Fordul e majd jóra ? Te is pedig tudom olykor Ha meg tel a szived, Légben szálló madártól is Mindig csak azt kérded. Ef. A szabadság napja Pesten. A szocialisták. (Rajz,) >Az Esztergom és Vidéke számára.« Sűrű csapatokban kóválygott a nép, A hatalmas város úgy nézett ki, mint valami megzavart hangyaboly. A járdák mindenütt ellepve. Itt-otl megtorlódik az áradat. Valami baleset történt. Vagy talán megcsíptek valakit, amint a másik zsebébe talált nyúlni. Azután hömpölyög az áradat tovább. Nagyon sok férfi van köztük, de talán annál is több az asszonynépség. Egyik­másiknak éktelenül piros a kendője. Ko­kárdája is van a legtöbbnek. A gyere­kek mind fel vannak díszítve háromszínű J Ilyenek : a Sándor-István-féle >szü­ilő- és lelencházi alap* ; a >közigaz­gatási fog- és toloncházi alap" ; 1 az » országos betegápolást alap« és . mások. A belügyi tárca költségvetésébe is fel fog vétetni e célra évenként - 400 ezer korona segély. * Ezek az 1901. évi VIII. és XXI. j jí rövid két törvényeik főbb intézke­1 I déseí és végrehajtásukról a belügy- j t minisztérium gondoskodik, külön 1 ; szakosztálya által, amelynek élén j I \Ruffy Pál min. tanácsos áll. -1 Nem akarunk ezúttal ezen tör­. 1 vények nagy fontosságáról szólani. . Azt is elhallgatjuk, hogy ezen a . téren hazánk egész Európát meg­. előzte. Csak arra akarjuk az intéző . körök figyelmét felhívni, ne mulasz­; szák el mindent elkövetni, hogy г városunk ily menhelyet kapjon! j Félünk már most is, hogy későn . lesz. Mert hallomás szerint Győr . városának már megígértek . egy j menhelyet. A városi kör is figyel­meztetve lett már erre a dologra, i I Beszélgetnek, de inkább olyan sutto­gás-téle, mintsem hangos szó. Mintha valami nagy katasztrófa előtt állanának. , Lassanként a suttogás is elhallatszik. Aztán tompa moraj zúg végig az utca : vonalon. Mint mikor a befagyott folyó jégtükre aláesik a leapadt viz színére. j >Jönnek !« — hallatszik végig a járdát ellepő tömeg fölött. j A rendőrök, nagyon sok ácsorog min­! den sarkon, — beleszorítják fejükbe a ka­; lapot. Egyet-kettőt rántanak a dere­I kukra fűzött szijjon. A kardhoz nem j mernek nyúlni, pedig szeretnék meg­í tapogatni. Talán azért, hogy ott Ivanc az oldalukon. Mert.bátrabb mind- ] •járt az ember. 1 A lovasrendőrök felszállnak a nye- i regbe. Oldalt rántják egy kicsit a bőr- 1 tarsolyt. Töltött revolver van azokban. I Kemény arcú emberek mind, akik nem egyszer néztek már farkas-szemet azzal < a hatalmas félelmes emberáradattal, * amely méltósággal, ijesztő lassú kava- r rodással kerül ki a Kerepesi útról. j < Egész vonal tömve sürün emberfővel, r amely lassan inog jobbra-balra. Zászlók с emelkednek ki az emberáradatból és í táblák amellyek lángolnak a hazaszere­tettől a szabadságvágytól és — a gyü- r lölettől. Nem a fajt gyűlölik, csak a 1 vagyont. Mert nekik nincs. Csak két ke- r zük meg verejtéktől lukacsos homlokuk, a amibe sürü rétegekben van belerakodva a gyárkémények füstje. j 1 T phaíf-ntf- fWIípl fflfnnplr. DP ió is. mert t Eddigelé azonban nem tett még semmit Ha nem sietünk, megtör-j ténhetik, hogy akkor gondolunk! majd a cselekvés megkísérlésére,! midőn késő lesz ! Ismételten ajánl­juk ezt az ügyet t. hatóságunk és. főleg t. képviselőink figyelmébe ! ! Szövetkezzünk. Hatalmas és gazdag csak az a' nemzet lehet, a melynek fiai önma­gukat is megtudják becsülni, csak | az az ország boldogulhat, a mely- j nek népe a tudomány művészet és ipar haladása és fejlődése iránt ; lelkesedéssel viseltetik s képes ; felismerni azokban azt az erőt, a ] mely a müveit államok lázas ver-1 senyében azt a helyet biztosítja 1 számára, amelyhez tudásánál fogva 5 joga van. A tudomány és művészet 1 mellett kiváló szerep illeti meg ( tehát az állam gazdasági életében ' az ipart is. De viszont az ipar ] fejlődése segíti elő a szellemi élet 1 egészséges vérkeringését. J Nem üres frázis ez, hanem ко- 1 moly anyagi igazság. Nézzük csak 1 azokat az országokat, a melyekben ' _ i I ha mindannyinak a szeme egyirányba ^ nézne, azok a nagy házak, emeletes ut- ] casorok összeroppannának az égető láng-j tói. ' < Egyik másik csoport halkan dalolni , kezd. A hanghullámok végigverődnek a j fejek felett. Lassan erősödnek, mint a j hullámgyűrű. És mire az utolsók felé ér, I már akkor oly erős, hogy leemeli a ka­lapokat és meghajlítja a magasan járó, lebegő lobogót, melynek hármas szine Összecsapódik a körötte libegő széles vörös szalaggal. j Egyik-másik magasra emeli az öklét. Talán az Istent fenyegeti, aki már na- 1 рок óta megvonta tőle a kenyeret. Та-, ­Ián az emeleti ablakok felé szól ez az! tjesztés, ahol kócos, szétnyúlt frizurákkal 2 nézik ezt a fenséges látványt a selyembe t burkoltak. Ki tudná azt megmondani ! | Ь E közben észrevétlen szaporodik a ren- r dőrők száma. Nem is lehet azt észre-, a írenni. Minden sarkon csatlakozik a me- j léthez egy-egy egyenruhás. Véletlenül, к Je raportszerüleg. Átfogják a két oldalt, d nint valami kemény vasgyürü, amelynek t ileléséből patakonként folyhatna a piros Ь brró vér ! j V A kaszárnyákban itt-ott felhangzik a 0 iadó. Fegyverben áll az őrség. Nem le- . к let tudni, mi van a levegőben. Hűvös, j négis iojtó. Tele van gőzzel, párával, a ímelynek nagy az ereje. n És amint lassan tova mennek, mind- a óbban elnyúlik ennek a hatalmas mons- a •rntnnab a tpstf». At tudná ölelni a ö az ipar nemcsak tisztességes foglal­kozás, hanem támogatásban is ré­szesül, mily hatalmasok s mily erő­vel törnek előre nemcsak a civili­zatió utján, hanem a gazdasági té­ren is. És a míg ezek vagyoni jó­létnek örvendenek, addig Magyar­ország lakossága mindég és min­dég szegényebb lesz. Ez a dúsan termő Kánaán már nem képes el­tartani szülötteit, nem: nert a mezőgazdaság mellett nincs ipara, és a mi van, is az sem részesül támogatásban. Igaz, hogy nem vagyunk ipari állam, de nagyon sok kitűnő ipari készítményünk van, a mi bátran ki­állja a versenyt a legrégibb ipari államok iparosainak készítményével ís, hanem hát nem találnak párto­lásra. A magyar embernek szinte természetében van már, hogy csak az szép és jó, amit külföldről hoz­nak be. A külföldi árukért milliók és milliók vándorolnak ki az ország­ból és azzal mi mindég szegényeb­bek leszünk. Minden fillér, amit idegen portékáért kiadunk, sorvasztja gazdasági életünket. — De azért eszünkbe nem jutna, hogy a hazai ipar pártolása révén sokat, nagyon sokat megmenthetnénk. fél várost és ebbe az ölelésbe belerop­panna a házkolosszusok lelke. Boldog ország, amelynek ily népe van ! Szelíd, ha nyugodtan hagyják végigszen­vednie a multak keserűségeit, de félel­nes, fenségesen félelmes ha éreztetni ;alálnák vele л maga nyomorúságát. Amikor pedig a szelíden hömpölygő Duna habjai mellett feltűnik a legnagyobb töltő büszke szobra, a zászlóerdő meg­íajlik a dal fenséges fejedelmének hideg cőmása, előtt és végigzúg az éljen-árja; elhat a magasba, a felhőket veri, melyek­iek kellő közepéből vérvörösen hinti ilá sugarait a teljében ragyogó nap. A hatalmas tér megtelik egy pillanat tlatt. Minden talpalatnyi hely megtömve esttel. Izzó, égő testtel, amelynek ezer cárját egy perc alatt győzedelmes se­eggé tudná varázsolni a hicleg bronz íjaknak egyetlen szava. Nem hallani mit beszél az, akinek lel­:ét bizonyára a gondolatok árjával luzzasztja meg a nagy nap. És mégis udja, érzi mindegyik, hogy mit beszél Lelyette az az egy ember az ő saját éréből, aki első a sok közül és mégis ly kicsi, oly nevetségesen kicsi a költő­irálynak, Petőfinek szobra előtt. Talpra magyart — szavalja más. Piros z arca, csillog a szeme — és vörös a yakkendője sokan az arcát nézik, mások , nyakkendője színét látják csak, de mind nnyi, még az asszonyok is önkívületien, kölbe szorított kézzel ismétlik mondják FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ №^^^S3SZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom