Esztergom és Vidéke, 1903

1903-03-22 / 24.szám

Leginkább szembeötlik az idegen készítmények vásárlása igy az ünnepek alkalmával s a farsang ideje alatt. Az a sok ajándék, csecsebecse, amit karácsonyra és újévre összevásárolnak az emberek, s az a sok pipere cikk a mire a farsangban szüksége van a nőnek, a hajtütől kezdve a selyem báli cipőig, az mind-mind külföldi ipari gyártmány, aminek jó része haszontalan silányság. Már pedig nagyon sok tárgyat megtalálhatunk a hazai készítmények között, vagy holmi rossz portéka helyett ugyanazért a pénzért más becsesebb dolgot vásárolhatnának az emberek, a mivel elősegítenék a magyar ipar fejlődését, a magyar iparos megélhetését, de az ország vagyonosodását is. Hiszen, ha jól körültekintünk, szégyenkezve kell látnunk, hogy ruházati cikkeink mind külföldi készítmények, angol, tirol, cseh és osztrák gyártmány ; bútoraink bécsi munkák, diszitési czikkeink cseh eredetűek, holott ezek jó részét idehaza is megtaláljuk. Szövőgyáraink, bútoriparunk, üveg és porczelán gyáraink a külfölddel teljesen kiállják a versenyt, de a fogyasztó közönség közönyössége, leginkább pedig külföldieskedése miatt alig képesek magukat fenntartani. Két évvel ezelőtt ugyanis, a mikor Hegedűs Sándorné kiadta a jelszót a magyar ipar pártolására, az egész ország lázban volt, egyremásra alakították meg a hazai és helyi iparpártoló egyleteket. Alakítsuk meg társadalmi uton a honi és helyi iparpártoló egyesülelet, szövetkezzünk először jó barárátok, ismerősök tizen, húszan és határozzuk el, hogy szükségleteinket, legalább azt, a mit könnyen megkaphatunk, hazai készítményekből szerezzük be, olyan kereskedésbe vásároljunk a hol hazai gyártmányt kapunk. Ha egyik-másik kereskedésbe nem találunk ilyet, látva a kereskedő, hogy mit óhajtunk, iparkodni fog azon, hogy vásárlóinak szükségletét kielégítse. Czipőt, kalapot ne Bécsből hozassunk, hanem a gyufától kezdve a legapróbb tárgyakig azt keressük a mi idehaza készült. Ha ezen eljárást követjük, nem lesz szükség arra, hogy a külföldi áruk elé vám sorompót állitsánk, mert ha itt vevőre nem találnak, másfelé fognak piaezot keresni, ez az ország pedig milliókkal lesz gazdagabb s nem lesz munkanélküliség. Felhívás Magyarország összes tanszerkészitffihez ás könyvkiadóihoz. A folyó évben a felvidéken, Zsolnán iparkiállitás lesz. A hazai tanszer-ipar pártolhatása szempontjából fölötte kívánatos, hogy a kiállításon tanszerkészitő ink teljes számban, lehetőleg Összes saját gyártmányú tanszereikkel résztvegyenek. Zsolna vasúti csomópont lévén gyorsan íejlődő város, minek természetes következménye az iskolák szaporodása és kiegészítése is. Csak nem régen létesült magán polgári leányiskola, a legközelebbi évben pedig az eddig róm. kath. algymnasium állami főreállá fejlődik. Magában ez a körülmény is elég ösztönzésül szolgálhat arra, hogy a tanszere • sek saját gyártmányú cikkeiket védjegyeik s fölirataik szembeőlto föltüntetésével kiállítsák. A honi ipar fejlesztő s a kiállítást rendező bizottság sajtó ügyi osztályának tagjai nagyrészt tanférfiak, kik át vannak hatva a hazai ipar lelkes pártolásának szükségétől s meg vannak győződve főként a hatáskörükbe eső tanszeripar gyors, hathatós, országos pártolásának lehetőségéről is. Ezen meggyőződésük eredménye a tantestületek között társadalmilag létrejött azon megegyezés, hogy jövőre iskoláikban csakis j magyar gyártmányú tanszereket tűrnek ; meg. Eljárásukat kartársaikhoz intézendő j felhívással igyekeznek országossá tenni, i A visszaélések meggátlása szempontjjából felhívják ez alkalomból az őszes ! hazai tanszerkészitőket, adjanak ki utána a refrént: > Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk U És a rendőrnek, nem is egynek, lesiklik erős marka a kardmarkolatról. Két ujját erősen odaszorítja a nadrág zsinórzatához és beharapott ajkkal, de susogó szóval utána mondja ő is az esküt, hogy rabok tovább nem leszünk ... — Halkan majdnem sirva száll fel végezetéül egy ima dalban. »Isten áldd meg a magyart jó kedvvel . . . !< A hatalmas babérkoszorú suhogva telepszik meg a márvány talapzaton. Lassan alászáll az este . . . Felgyúl az első láng a korzó lámpái közül és az első fehér fény reá vetődik a fenséges szobor hideg vonásaira . . . Mintha élne. Mintha alánézve arra a hatalmas tömegre amelyet összegyűjtött lánglelkének megnyilatkozása. Egy dal, egy isteni szikra, amely befészkelte magát a selyembéléses szövetek alá ép úgy, mint a durva daróc alá. Egyesitett egy tömeget itt egy gondolatban . . . Oszlanak már. Ki adják a vezetők a jelszót. Lassú, méltóságos oszlást, e nagy nap fenségét ne zavarja meg a tüntetés zaja, üvegek, tört ablaküvegek csörömpölése. És mennek. A legtöbb elmegy. Lehajtott íővel, álmodozva, mint az alvajárók. De ezek gondolkoznak és éreznek. Szemeik előtt végig vonul a mult. Talán a jövő ? De ennek látásától önmaguk is megborzadnak. Csupa vörös . . . Nemcsak a nyakkendők, de az arcok, a kezek is és a zászló szűzi fehérjét ép ugy I bemocskolja a csuuya vörös vér, mint a ! zöldet . . , A rendőrök, gyalogosok és lovasok is sorakoznak. Gyors lépésben sietnek vissza az őrsökre. A nagyobb épületkoloszszusok kapui alól párosával surrannak ki az eldugottak. Kardjukat hónuk alatt viszik, hogy ne zörögjön. Röstellik most ennek a csörgését, mert aki látja őket gúnyosan mosolyog. - Pedig örülnek ezek is, hogy nem volt rájuk szükség. — Hála Istennek, — mondják, amint levetik a szűk bekecset. — Hála Istennek, — mormogja a kapitányuk, amint sietve megy fel a a kaszinóba, ahol katonásan jelenti a főnöknek, >rendzavarás nem történt!« És az, aki élet-halál ura ilyenkor, visszadől a bársonyzsölyébe és bár arca nyugodt, mint volt, de a keble mintha egy nagy nyomástól, egy nehéz súlytól szabadult volna és csak úgy titokban ismétli: >Hál' Istennek!

с De az arca komor. Lelke mélyén még mindig ott van valami egy láthatatlan, ismeretlen, kimagyarázhatlan félelem! Fekete Géza. együttesen nagyon olcsó, vagy éppen ingyenes diák naptárakat, melyben minden hazai tanszercég minden védjegye s fölirata jól kivehetően legyen föltüntetve. Ha a kiállításban való részvételt s a magyar tanszerek védőjegyeit tartalmazó diák naptárok kiadásának eszméjét együttesen és oly lelkesedéssel valósítják meg azok, kiknek egyenes érdekük kívánja, mint a minő készséggel és önzetlenül hazafias tantestületeink a nemes célt szolgálni készek: akkor az iparkiállitástól s a vele kapcsolatosan felmerült diák naptárak eszméjétől a hazai tanszeripar nagyot és sokat remélhet. Ha tanszereseink együttesen, halogatás nélkül lépnek sorompóba, az ország paedagogusai már e tanév végén nagy szolgálatot tehetnek tanszeri iparunknak az értesítők útjánk a szülőkhez intézni szokott figyelmeztető, tanácsadó rovatban. A zsolnai iparkiállitás folyó év augusztus havában nyílik meg s szeptember 15 ig tart; tehát a beiratkozási időt is magában foglalja. Ezen önökre nézve nagy horderejű körülményt fokozza, hogy a kiállítás megtekintésére a szomszédos megyékből átránduló tanuló ifjúság figyelmét vezetőik természetszerűleg is első sorban a tanszerekre hívják föl. A tanszeresek együttes működése és esetleg a kiállítani szándékozó könyvkiadókkal való szövetsége e dologban nemcsak kívánatos, hanem elkerülhetlen, mivel az iparkiállitás csarnokát az eddigi a várakozást felülmúló bejelentések teljesen megtöltik. A tápszereseknek és könyvkiadóknak tehát a kiállításban való, érdeküket szolgáló részvétel esetén külön pavillont kell íölállitaniok, amelynek költségeit az egyesülés minimálisra száHtaná le. A nemes célban való' egyesülésre és lehető gyors bejelentésre önérdekükben is, uiolag kéri a honi ipar fejlesztő zsolnai iparkiállitási bizottság nevében: Zsolna. Fodor János főreáliskolai tanár. „A gazdasági egyesületiből. Meghívó. Az Esztergom-vidéki gazdasági egyesület által 1903. évi március hó 24-én délután 3 órakor a megyeház nagytermében tartandó közgyűlésére. TÁRGYSOROZAT: 1. Elnöki me nyitó. 2. 1902. évi számadás bemutatás. 3. 1903. évi költségelőirányzat tárgyalása. 4. Titkári évi jelentés. 5. Esetleges inditványok. Esztergom, 1903. márc. hó. Az elnökség. MEÜÜ ZÜZ ääLn wtCTw нИш^ м^^мп — Személyi hír. Vimmer Imre polgármester csütörtökön Budapesten járt a városi kölcsönök convertálása ügyében. — Rupert napja. Holtosy Rupert Tőgymnásiumi igazgató névünnepét a gyrnnásiumi ifjúság f. hó 26-án esti 6 órakor a gymnasium dísztermében tartandó ünnepélylyel fogja megülni. Értesiti az ifjúság ezúton a nagy közönséget, hogy az ünnepély iránt érdeklődőket szívesen látja s megjelenésüket kéri kedves ünnepélyükön. — Böjti felolvasás. A katholikus kör ma d. e. 11 órakor saját helyiségében zenével és énekkel kapcsolatos böjti felolvasást tart. — Halálozás. Haag RezsŐ dunagőzhajózási állomás főnököt súlyos csapás érte, nejének váratlanul történt elhalálozása folytán. A gyászesetet a mélyen sújtott család a következőkben tudatja. »Haag Rudolf a maga, valamint az összes rokonok nevében is mély fájdalommal tudatja felejthetlen kedves feleségének, Haag Rudolfné szül. Landfrass Franciskának folyó évi március hó 18-án délután fél 3 órakor, életének 51 ik évében bekövetkezett gyászos elhunytát. A megboldogult hült teteme f. hó 20-án délután fél 4 órakor fog a vízivárosi temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat f. hó 21-én reggeli 9 órakor lesz a vízivárosi plébániatemplomban a Mindenhatónak bemutatva. Esztergom, 1903. március 19-én. Béke lengjen drága porai fölött! Spányi Jenőné szül. Haag Fanny leánya. Spányi Jenő veje. Spányi Margit, Spányi Edit unokái. — Márczius 15-Ón a kereskedő ifjak önképző egyesülete testületileg vett részt a várostól március 15-én rendezett ünnepségen és zászló alatt vonult ki a honvédtemetőbe. Itt a nagy számú közönséggel együtt leróván a kegyelet adóját, saját helyiségében külön ünnepélyt tartott, melyen az önnálló kereskedők közül is többen nejükké! együtt megjelentek. Hatilik Lajos Illyés Bálintnak »Márczius 15 én« cz. költeményét, Eichhenwald Ármin Szabölcska Mihálynak »Marcius 15,« cz. költeményét szavalta mély érzéssel. Az ünnep jelentőségét Eckstein Ödön méltatta lelkes és tanulságos felolvasásában. Erneszt Sándor nagy hatással szavalta Prém Józsefnek »A szabadságról с cz. költeményét. Rózsa Vitái elnök buzdító szavai után a »Szózat с eléneklésével ért véget a kegyeletes és hazafias ünnepség. Az »Annavölgyi-Bányászifjak- Olvasó köret élén Bárdos József fótanitó, egyletigazgató és Szeibert Károly tanítóval szintén megünnepelte március 15-ét. Az ünnepély programmja tiz pontban állapíttatott meg ; maga az ünnepély következőkép folyt le. I. Himnusz. Énekelte", az énekkar. 2. Sóhaj. Szavalta : Olcsányi János. 3. Jó honfiak. Szavalta: Kántor Antal. 4. Isten áld meg! Szavalta: Atyafi István. 5. Bárdos József szép szavakkal méltatta a hazafias ünnepélyt, párhuzamot vonva ama nagyidők és a jelen között. 6. Kossuth-himnusz. Énekelte : az énekkar. 7. Ébresztő. Szavalta: Kollár Ádám. 8 Rákóczy. Szavalta ; Piss József. 9. Nemzeti dal. Szavalta : Vörös János. 10. Szózat. Énekelte : az énekkar. Ugy az énekkart, mint a szavalókal, de különösen Bárdost lelkesen megéljenezte és megtapsolta a szép számban Összegyűlt közönség. Л nagyölvedi olvasókör is megünnepelte márcz. 15-ét. Bevezetésül Kölcsey Hymnuszát énekelte az olvasókör dalárdája, mely után az ünnepi beszédet Pólya Lajos elnök tartotta, — mig az 1848 márc. 15-iki eseményekről Kosztolányi Dávid tanitó olvasott föl. Az olvasókör tagjai közül többen szavaltak és hazafias dalokat daloltak, végül a Szózatot énekelte el lelkesülten a közönség. Tokod községe is szépen megülte a március 15 ikét, miként lapunknak irják. Az ünnepély a lobogókkal díszített Kossuth ligeten folyt le. Ezt megelőzőleg Tokod község lakossága, a három bánya és az üveggyári telep tanítói az iskolás gyermekekkel a templomban voltak, s onnét pedig hoszszu menetben hazafias dalok éneklése mellett az annak idején Becherer jenő lépvíselő indítványára létesített Kossuth ligetre vonultak, hói Dózsa Árpád a község bírája ismertette a nagy nap emlékét, Szoláry Ferenc a talpra magyart, míg négy iskolás gyermek hazafias költeményt szavalt. Felemlíti tudósítónk, hogy a községi iskola tanulói az ünnepélyen részt nem vettek. — Fegyvergyakorlat. Házi ezredünk itt állomásozó zászlóaljához 13 napi fegy-