Esztergom és Vidéke, 1903

1903-03-19 / 23.szám

műnkbe ötlik azon igénytelen szerénység, takarékosság, kitartó munkásság, szilárd jellem és sokoldalú képzettség, mely az ő egész életén átvonul és azon megdönthetlen kézzelfogható kedvező siker, melyet mindezen egyesitett erények állandó gyakorlása 30 évi munkálkodása alatt társaságunk javára eredményezett. Jól tudjuk, hogy a hiúságnak még az árnyéka is távol áll az ünnepelt férfiútól, sőt még a mai jól kiérdemelt családi ünnep is inkább terhére, mint kívánságára van; de ha visszatekintünk az ő 30 évi működésére, a megdönthetlen tényekre, az intézet virágzását hirdető kedvező számadatokra, — a nélkül, hogy az ő szerénységét megsértenénk, — okvetlen constatálnunk kell, hogy e fényes siker, e magas polcz, melyen ma társaságunk áll, legnagyobb részt az ő lelkes munkásságának gyümölcse. Ő volt az, ki a titkári hivatalt, a hasznosnak bizonyult jelen munka körében nemcsak szervezte, hanem azt 2 évtizeden át, nagyobbrészt kisegítő erő nélkül, a legnagyobb önfeláldozással oly kiválóan bc is töltötte. Ő az, ki II év előtt igazgatónak megválasztva, e díszes, de nehéz és felelősségteljes állásában nagy tudásával és magas intelligentiájával intézetünk vagyonát és tekintélyét tokról fokra emelte, ki, mint tapintatos és igazságos főnök az egész tisztikar osztatlan szeretetét és ragaszkodását birja és igy kifelé tekintélyt szerzett, a beléletben pedig jó példával elöljárva, katonás rendet és példás lelkiismeretességet honosított meg, és végre jó részt az б óvatos, takarékos rendszerének eredménye intézetünk jelenlegi kedvező vagyoni állása is. Mert ha visszatekintünk a 30 év előtti mérlegbe, azon időpontra, midőn az igen tisztelt igazgató úr egy nagyobb hatáskörrel és több dicsőséggel biztató pályáról, a szerényebb, de hasznosabb közgazdászatí útra tért, — láthatjuk, hogy az akkori fél részvényenkénti 60 K. osztalék ma 170 koronára, — a 30 év előtti 200.000 K. intézeti vagyon időközben 1.200,000 koronára emelkedett és hogy ez örvendetes eredmény kivívásában neki oroszlán része van, azt mindnyájan igen jól tudjuk. Távol áll tőlünk, hogy igazgató úr egyik legszebb elvét, szerénységét megsérteni céloznánk, de viszont a jogos elismerés és kitüntetés elől kitérni annál kevésbbé volna indokolt, mert hisz a mai családias ünnep nem csak a mélyen tis/telt igazgató úrnak, hanem vele már ^úgyszólván összeforrott társaságunknak ls ünnepe, már pedig jól tudjuk, hogy ahol az intézet érdekéről van szó, ott igazgató úr páratlan lelkesedésével mindég első helyen áll. Tekintetes Közgyűlés ! Nem puszta szokás és legkevésbbé jubiláló láz hanem közszükseglet, sőt kötelesség, hogy az igazán kiváló egyének érdemei azokat megillető módon méltányoltassanak. Emléket kell nekik állítani, hogy az előtt jelen és utókor kegyeletét, tiszteletét leróhassa, hogy az ifjúság és nagy közönség ösztönt, buzdítást merítsen az élet küzdelmei közepette a kötelesség teljesítésében, a kitartó becsületes munkára. Mi e szerény körben, e családias ün nepélylyei és annak jegyzőkönyvbe vételével sajnos ma csak jelképes emléket állithatunk a teljes tevékenységét, úgyszólván egész életét társaságunknak szentelő, szerencsés kezével, kiváló tehetségeivel intézetünket ily nagygyá és hatalmassá fejlesztette ünnepeltünknek, de annál nagyobb mindnyájunk szivében azon őszinte tisztelet, szeretet és hála, melylyel e szerény ünnepélyen az igen tisztelt igazgató urnák adózunk, miért is'elkünk mélyéből kívánjuk és kérjük a Mindenhatót, engedje, hogy a tisztelt igazgató úr ügybuzgalmát, sokoldalú képzettségét és tapasztalatait intézetünk javára a legjobb egészségben még sokáig érvényesíthesse ; egyben indítványozzuk, hogy Reusz József igazgató úr 25, illetve most már 30 évi eredményteljes működése emlékére kiváló elődeinek példájára, az б életnagyságú, ólajfestésfí arcképe társaságunk részére megszereztessék. Ez emlék azonban tisztelt Közgyűlés tulajdonképen a mienk lesz, a társaságé, a melyet б tőle б róla magunknak tartunk meg s bármily megtisztelő érzelmeket fog is az a társaság életében megörökíteni, ezt mégis csak félig adjuk б neki, de félig Önmagunknak. A kiküldött bizottság ellenben módot és formát keresett, hogy oly emléket találjon, mely jelképezze azon elismerést, melylyel a társaság az intézet 50 éves történetének irója iránt adózik. A költői babérnak itt a pénz és szá mok világában nincs helye, de az írót a sikeresen küzdő munkást, a fáradhatlan vezért megilleti egy szerény pálma ág, mely a győzelem jele, mert ez a nap az igen tisztelt igazgató úrnak 30 éven át a részvényesekért, a részvénytársaság felvirágzásáért vívott szakadatlan és fáradhatlan harcának ünnepe. Fogadja ezt a pálma ágat szívesen, minden egyes levele a mely kuszán egymásra hajlik, jelképe azon emlék leveleknek, melyeket jeles művében a társa* ség neve és címere köré fűzött; és összekötő kapcsát fogadja viszont emlékül azért az emlékért, melyet a társaság 50 éves története eimű művével az intézeLnek adott és állított a hálás részvényes közönség azon ismételt őszinte kívánságával, hogy Reusz József igazgató urat, a Gondviselés tarsaságunk javára még igen sokáig éltesse! Esztergom, 1903. március 15-én. As esztergomi taharékpénztár igazgató tanácsa és felügyelő bizottsága. Berán Károly nyújtotta át a pálmaágat az ünnepelt férfiúnak lelkes éljenek, szűnni nem akaró tapsok közepette. * A körülbelül 60—70 cm. hosszú tömör ezüstből készült pálma ág, az ötvös művészetnek valódi remeke, mellyet Hibján Samu, a budapesti iparművészeti iskola tanára készített. A pálmaág minden egyes levelén nevek vannak, az igazgató tanács, az igazgatóság, a felügyelő bizottság és a tisztikar minden egyes tagjának neve van bevésve egy-egy levélre. Az ágon alul, egy szintén ezüstből vert csokorba kötött szalag van átkötve, mellyen ez olvasható : > Reusz József igazgatónak a társaság 30 eves Írójának, 30 évi sikeres működése ünnepére az esztergomi takarékpénztár részvénytársaság. 1

доз február 22.%. A csokor közepébe egy remek brillians melltű van beszúrva, mig a csokor alatt egy könyv látható, czimtábláján a takarékpénztár régi pecsétjével. (Köriratban Szent Józseffel.) A pálma ág egy kék selyem párnán nyugszik, mi egy machagoni fából készült csinos kis asztalkán levő üveg kasettában van elhelyezve. # Az öröm könnyei vetélkedtek, a briliánsok tüzével az érdemes igazgató szemeiben, midőn szólásra emelkedett és a nagy és mély meghatottság érzelgős hangján köszönte meg egyrészt és hárította el magáról másrészt tul szerénységével a kitüntetést. Nagyságos királyi Tanácsos Elnök Ur ! Mélyen tisztelt közgyűlés ! A meghatottság, a meglepetés okozta elfogultságom képtelenné tesznek, — úgymond a jubiláns — hogy: az elhangzott szavakra olyképpen válaszolhassak, mint azt bensőm, egész valóm erezik. Ez okból szivem és lelkemnek rezgésbe hozott húrjain keletkezett érzések árját, csak egyszerű két szóban, a mély hála, a forró köszönet szavaiban vagyok képes elrebegni. Azt hittem, hogy akkor, midőn a nyilvántartásomba be nem jegyzett 30 éves szolgálatom évfordulója alkalmából, az igazgatótanács, a felügyelő bizottság és a tisztikar részéről meglepőleg üdvözöltetni szerencsés voltam, — a megbecsülhetetlen baráti jóindulat ilyetén nyilványulása után e tisztán személyi ügyet lezártnak tekinthetem. Ha ez másként történt és ha e tisztán személyes jellegű ügy meglepetésemre komoly egyéb elhatározásukat igénylő közgyűlési tárgyak keretébe vonatott, — méltóztassanak megengedni, hogy kifejezést adhassak a bennem gyökerező, és hajlott koromban meggyőződéssé érlelt ama nézetemnek, mely szerint: egy hosszú szolgálat érdemekre, kitüntesésre helyes jogcímet annál kevésbé adhat, mert: a munkabírás, a munkaképesség foka és a munkásság időszaka közti arány, — a szolgálati évek hosszú során át, a munkabírás hanyatlásával megszokott változni, igy tehát 30 éves működésem, kitüntetésre alapot nem képezhet. Ha emellett is a mélyen tisztelt részvényesek e szolgálatomról, engemet anynylra lekötelező módon megemlékezni kegyeskedtek, — ebből nem szabad, nem lehet arravaló érdemesültségemet levonnom, hanem levonnom lehet talán — szerénytelenség nélkül hangoztatott ama törekvésem jóindulatú méltánylását, mely szerint működésemben mindenkor és első sorban a kötelességek lélekismeretes teljesítésének tudatát elérni, s ténykedésemnek ezen erkölcsi értéket megszerezni igyekeztem ! Ily célzatú, ily terekvésü működésem körében, egyéni elhatározásomon kivül egyebet nem foglalhatok le számomra, — de ki kell jelentenem, hogy e téren folyvást előttem állottak érdemteljes felejthetlen hivatali elődeim : Maiina János a fáradhatlan titkár, továbbá a gondos körültekintő igazgatók : Nitter Ferenc és Frey Vilmos, kiknek példájából tanultam, kiknek elhatározásai kijelelték cselekvéseim irányát, — kiknek alapvető nehéz munkájok után önként állottak elő a sikerek; és igy ha a 30 éves szolgálatommal összeeső időszakban említést érdemlő eredményeket méltóztatnak feltalálni, — ezt, csak is hivatali elődeimre visszaszálló elősmerés hangjai gyanánt lehet tudomásul vennem. De midőn az intézetnek rég elhunyt vezéreire visszaszálló elismerést az illető egyének emlékéhez vezérlem, — nem lehet kitérnem azon tagadhátlan tény elől, hogy: intézetünk több évtized óta fellendült és annyira megerősödött, mikép közgazdászatí ténykedése körében a vidéki pénzintézetek közt első rendű helyet foglal el. Es itt az osztó igazsághoz híven fennen hangoztatnom kell, hogy ez eredmény egyenlő mérvben a részvényesek érdeme ! Mert tapintatuk alakította az igazgatóságot és később az igazgatóságot és felügyelő bizottságot; szervezte a lelkes tisztikart, — mely tényezők, testületek odaadó önzetlen működése biztosította a sikereket. A fellendülés és haladás körüli érdemekben tehát mindnyájan e társaság tagjai egyenlően részesednek, — magamnak tehát, egy egyénre eső aránylagos részesedésnél többet lefoglalnom nem lehet; — a többletet a részvényesek jóindulata ruházza személyemre. Es ezt annyival inkább mondhatom, mert ha az időóra szerint egy emberkort tevő szolgálatomnak a rég múltba visszaeső kezdőpontjára, mint egy távoli felhőkárpitra visszatekintek, —e távol felhőkárpitról visszasugárzik a részvényesek megbecsülhetetlen bizalmának és jóindulatának arany fénye, mely hoszszu pályámon kisért és azt rózsás fénynyel bevilágította. Nem mondhatom, hogy e pályán mindenkor rózsákat találtam; — hivatali teendőim, érintkezéseim körében, itt, ott tövisek is megsebzettek! E töviseket megtartom, de a rózsákat lelkemből fakadó hálám rózsáival, a részvényeseknek tiszteletteljesen átnyújtom ! Kérem kegyeskedjenek e hálámat, e köszönetemet, melyet őszinte legbensőbb érzések hoznak ajkaimra, tőlem átvenni azon fogadalmammal, hogy: mig eróimnak csak egy paránya is élni fog bennem, e társaság érdekeit szívvel lélekkel szolgálni és előmozdítani igyekezendem ! Erre a jó Istentől erőt és az intézetre és a társaság minden tagjára Isten áldását kérni meg nem szünendek. A mi a nekem kegyesen felajánlott emléktárgyat illeti — azt, miután ahhoz nem csak engemet boldogító emlékek, hanem művészi és dologi becsű értékek, is fűződnek és miután ilyenekre érdemeket nem szereztem, sajátomul és tulajdonomként elfogadnom nem lehet s azt legfeljebb letéti órizésül reám bízott oly ereklye gyanánt szabadna átvennem, mely ébren tartja bennem lelkembe vésett azon kötelezettségeket, melyekkel a részvényeseknek engemet boldogító jóindulataikért tartozom. К jóindulatot jövőre is kérve ajánlom magamat a tisztelt részvényesek, az igazgatóság, a felügyelő bizottság és a tisztikar szívességébe! A jubiláns szavait frenetikus taps váltotta fel, mely után az elnök kimondotta a határozatot, mely szerént Reusz József igazgató olaj festményü képét az intézet részére elkészíttetik s az igazgatótanács és felügyelő bizottság jelentését, valamint az igazgató válaszát, egész terjedelmében, jegyzőkönyvileg megörökítik. Marosi József szóllalt ezután fel, mint a ré

gí gárda egyik tagja s méltatta ékes szavakkal Reusz József érdemeit. Választás. A jubileumi hangulat lecsendesültévei következett ismét a tárgysorozat üzleti része. Az igazgatóságból kilépett: ifjü Brenner József, Etter Gyula, Frey Ferenc, Grósz Ferenc, Kollár Károly, Kollár Péter, Oltósy . Ferenc, Schönbeck Imre, Szecskay Kornél és Wimmer Ferene közfelkiáltás utján újból megválasztattak rendes tagokká, mig póttagokul: Marosi Ferenc, Farkas Tivadar, dr. Palkovics Jenő, Fekete Árpád, Vörös József és Schalkász Ferenc választattak meg, kik kö2ül Marosi Ferenc az elhunyt Hübschl Károly helyébe azonnal be is hivatott. —ens. — Híreink egy része térszüke miatt maradt ki. — Gróf Csáky Károly váczi püspök vasárnap városunkban járt, hol a főkáptalán tagjainál tett látogatást. Ebéden Vesinger Károly prael. kanonok vendége volt. — Főispánunk kedden szokásos fogadó napján városunkban volt, midőn is számosan tisztelegtek О méltóságánál. — Böjti matinék. Március hó vasár napjain, érdekesnek Ígérkező matinékét tart a kath. kör. Az első e hó 15-én d. е. II órakor volt, melyen nagyszámú, de nagyrészt hölgy közönség vett részt. Az első felolvasást maga az elnök, Mattyasóvszky Lajos tartotta. Felolvasás előtt Hüke Erzsike és Hüke Kálmán joghallgató, Mendelsohnnak egy igen sikerült négy kezesét: >A Hebridákc-at játszották el bravúros ügyességgel. Frenetikus taps jutalmazta a kedves testvérpár fellépését. A felolvasás után a kath. kör férfikara Kersch F.: Vajh meddig fogod feledni . . . c. gyönyörű zsoltárát énekelte nagy hatással. A jövő vasárnap, 22-én ugyancsak d. е. и órakor lesz a második matiné, melyre miként értesülünk vendégeket szívesen lát a kör. — Nyugdíjazás. Pessiák Viktor őrnagy, a 76. számú gyalogezred Komáromban állomásozó 3-ik zászlóaljának parancsnoka, nyugalomba vonult. — Esküvő. Lukács Béla muzslai aljárásbiró f. hó 29-én tartja esküvőjét Győrött, Fürst Róza úrhölggyel. — Eljegyzés. Weiss Ignác Érmihályfalváról eljegyezte, Roth Adolf helybeli lakos szép és kedves leányát Ninát. — Hymen. Bäcker Zoltán fővárosi banktisztviselő a napokban váltott jegyet Viola Imre fővárosi tanácsos nagy műveltségű szép és kedves leányával Margittal. — Párbaj miatt elitéivé. Az Etter Ödön és Dobó Gyula között lefolyt párbaj ügyben kedden mondott ítéletet a komáromi kir. törvényszék. Etter Ödön 3 Dobó Gyulát pedig 8 napi állami fokházra ítélte, kik, valamint a kir. ügyész is az ítéletben megnyugodtak. Pisuth Kálmán, Istvánffy Elemér, dr. Zvillinger Ferenc és Csákány Sándor párbaj segédeket ellenben felmentette, mi ellen a kir. ügyész fellebbezést jelentett be. — A kereskedelmi társulat ma d. u4 órakor a városháza nagytermében választmányi ülést tart.