Esztergom és Vidéke, 1903

1903-03-19 / 23.szám

mátka maga csatolja fel a kardot vőlegényének oldalára, hogy harcolhasson s élete árán védje meg a hazát. Igy alakul meg a honvédő sereg, melynek fegyvereit jeles vezérek, igaz ügy, magasztos szellemi erő viszi diadalról diadalra! A hideg tél, az elemek csapása, sok szenvedés és nélkülözés nem tori meg a lelkes sereget. S ha megharsan a kürt, dörögnek az ágyuk, fáradtságot nem ismerve, halálmegvetéssel rohannak az ellenre, nem látva mást, mint a szenvedő haza gyászos képét. Ennyi lelkesedés, ennyi hósiség dacára is kimerült a túlnyomó ellennel szemben az ezer sebből vérező haza. És sok sebére nem gyógyitó irt, hanem mérget raktak, hogy pusztuljon belé . . . És mégis az б kiontott vérükből, mint egykor a vértanuk véréből az egyház lombos fája, sarjadzott most ki a megerősödött magyar szabadság. Szabad földön, szabad magyar él, áldva s hiven megőrizve emléküket! Poraik csendesen nyugosznak a sir mélyén, mig ragyogó dicsőségük, titání küzdelmük emléke örökké fennmarad, s tanit szeretni, szeretni életünkkel és vérünkkel a szent hazát. Egy érzelem, egy hő láng lobog most is szivünkben, a honszeretet! S itt, az ősök sirjánál tegyünk a dicső nagy emlékek iránti lelkesedésünkben szent fogadást a hazának, hogy ha — ne adja az Isten — megnehezülne az idők járása felettünk, példájukból fogunk meríteni erőt, kitartást, lelkesedést s úgy, mint ők, mi is mindenünket, életünket és vérünket fogjuk vinni áldozatul a haza oltárára ! S te mennybéli nagy Isten, tekints íe felhő trónusod dicsőségéből e sok butól-bajtól vert hazára. Terjesszed áldólag reá kezed, adj neki nagy fiakat, szivükbe hitet, honszerelmet, kitartást, hogy megőrizve az ősök példáját, Istenért és hazáért élve, jutalmul Te benned s általad >boldoguljon magyarok hazája!« — E porokat szenteld meg kegyelmeddel Atyám ! —- Atyáknak nagyatyja ! Ég, föld, tengerek Ura, magyarok nagy Istene ! A szent ügyért elhullott hős bajnokok békén nyugodja< nak hamvaikban!'^ * Térdre borulva rebegett ezután hő imát az összesereglett hallgatóság. Szinte magunk előtt láttuk, bele éltük, képzeltük magunkat abba a régi, dicső korba, midőn Borzy István tanitóképezdei IV. éves növendék, mintegy tűzről pattanva termett észrevétlenül a porladozó hősök emlékét övező kő korláton, s költői hévvel, hazafias mély érzéssel s a gyújtó lelkesedés igaz hevével szavalta el a: ^Talpra magyan-t. Ezután Nagy Antal reáliskolai igazgató ünnepi beszéde következett. Tiszta, messze csengő érces hangon ismertette szabadságunk történetét a következőkben: Kedves Polgártársak. A magyar népszabadság ébredésének emlékét őrzik városunkban e névtelen sirhantok. Az ármány győzött a szent igazság felett, vértanúink ezrei estek a bosszú áldozatául. Nemzeti jogaink védelmében hosszú szóharc után I848 március 15-én virradt fel a tettek napja, megdobbant hazánk szive a vágytól, hogy a megfogyott kiváltságosak ezrei helyett gyermekeinek a szabadságban egyenlő millióit ölelje keblére. Nem új jogokért küzdött a nemzet, csak korszerű formát kivánt régi alkotmányának, mert azt a kor igényei s a fejlfdő eszmék hatalma összeomlással fenyegette. Az osztrák hatalmi érdek, az egységes Ausztria eszméje útját állta a megújulásnak, mert három évszázados tapasztalat jelölte már a biztos utat, melyen át hol erővel, hol fondorlattal oly rés üthető az alkotmányon, hogy az immár az összeomlásnak volt szánható. Európa forradalmi mozgalma hálás ürügy volt ellenségeink előtt, hogy a nemzet óhaját forradalminak bélyegezze, pedig éppen a márciusi napok előtt ünnepelte hazánk legmélyebben a dinastiát, mert az uralkodók s családtagjai megszólaltak édes anyanyelvünkön. A király ajkáról elhangzott magyar szó, egy beteljesedett ima hála-érzetének külső jeléül könnyeket csalt a hazáját imádó magyar szemébe. Mily fenséges öszhang, mily benső megnyugvás szállt a szivekbe a márciusi törvények szentesítésének nyomán. A mi más országban polgárvérbe került, a reformot Budapesten 24 óra alatt békés és törvényes úton kivívta a törvényes egyetértés. A szabadság, egyenlőség, testvériség elvének alapján alkotott 3t törvénycikk elfogadásával a magyar nemesség magához emelte nyelv, vallás és származás külömbsége nélkül az egész népet, nemes gondolkodásában méltó volt régi nagyságához. Hogy gondolt volna a nemzet hálatelt szívvel fegyverkezésre királya ellen. Kossuth Lajos volt szószólója a királyi korona, az uralkodó-ház fényének, örökösnek óhajtotta ezt, mint örök a nép s hazája. S ez a fény sohasem volt teljesebb, mint mikor az új alkotmány királyi szentesítéssel a sok százados jogokat kiterjesztette a nemzet minden osztályára. Fájdalom, az Isten bölcsessége más sorsot mért a magyarnak. A király elhatározása megingott az öszbirodalomrói remélt dicsőség káprázatától, de fel nem törhette a gyémánt pecsétet, melylyel a magyar nemzet önnállóságának szabadság-levelét látta el. Sorsára hagyta nemzetünket, trónját a kamarilla hatalmi körétől lebilincselt ifjú utódának adta át. Felbomlott a törvényes rend, a kibontakozás módját nem lehetett többé a megegyezésben keresni az ifjú császár trónja erejét nem a szabadságból, nem a nemzet szeretetétől merítette. Megindult az egyenlőtlen harc, a maroknyi magyar hadseregnek százezrekkel szemben kellett kierőszakolni ,a dicsőséges ütközetek nagy számát. Ezrek vérzettek el a harcmezőn, de ártatlan vérök üditő harmat volt az önfeláldozó lelkesedésre, mert harcba ment tűzzel, hévvel fiatal s öreg. A túlnyomó erő előtt azonban vesznie kellett a szent ügynek. Világos lett a nemzet golgotája s hazánk temető, a jeltelen sirok ezreivel. Történelmünk lapjai megteltek a vértanuk sokaságával a bosszú halált, börtönt, rabbilincset rótt a hazaszeretetre. Oh mily bölcs rendelete a Mindenható Istennek, hogy a győzelmi mámorba merült ellenség szivébe nem kegyelmet, hanem bosszút csepegtetett kimerült, megtört nemzetünk iránt, mert ha vaddühét fékezve édes hangon szól vala az elszegényedett nép millióihoz, életösztönétől vezérelve nemzeti jogainkat hozta volna áldozatul, j A bosszú nyomán azonban a szív elkeseredése lakadt s epedve várta a viszonyok szerencsésebb alakulását. Nem kellett soká várnunk, felénk nyújtotta a dynasztia béke jobbját s nemzetünk mint lovagias ellenfél jogainak fenntartásával s újabb biztosítékaival ismét békült, mint ezredéves múltjában már oly sokszor. Rövid története ez szabadságharcunknak. Az átalakulás Kossuth Lajos halhatatlan nevéhez fűződik, művének ez a része a szerencsétlen események után is fenn fog maradni mig nemzetünk él és országunk áll, ahhoz a nemzet emléke és hálája lesz mindig csatolva. Adja Isten, hogy márciusi szellő ne korbácsolja fel többé hazafias érzelmeink árját tajtékzó tengerré, de ha a sors könyvében máskép van megírva, zarándok-utunk e temetőbe évenként elvezet a haza-szeretet legnemesebb forrásához, hallgatagon is e honfi vérrel szentelt hantok felett szent fogadást teszünk, hogy megvédjük, felvirágoztatjuk szeretett hazánkat. Kedves ifjak ! Reménye vagytok meggyötrött hazánknak, letéteményesei bizalmunknak, nagy napok emlékéből, merítsen erőt, kitartást honfiúi szívetek, hogy a szent kegyelet dicső harcokban elhunyt elődeink iránt megerősödve szálljon át utódról utódra az idők végtelenségéig, S ti ártatlan áldozatai a hitszegésnek, mártírjai a lángoló hazaszeretetnek, dicsőn elhunyt névtelen hőseink fogadjátok kedvesen hazánk iránt táplált odaadó vonzalmunk örök zálogául e hervadó virágból font koszorút, minden szála bánatkönnyeinktől, minden szirma örömkönnyeinktől harmatos Önfeláldozástokért, hazánk szabadságáért. Szabad hazánk sokáig éljen! A honvéd emlék megkoszorúzása s a szózat eléneklése után az ünneplő közönség a legnagyobb rendben haza vonult. , A bankett. Az ünnepélyt a »Magyar Király«-ban tartott körülbelül 150 terítékű társasvacsora fejezte be, melyen a néhány agg harcost a polgári egyesület vendégelte meg. Az első felköszöntőt Vimmer Imre polgármester mondotta a legalkotmányosabb királyra, mit állva hallgattak végig. Frey Ferenc országgyűlési képviselő emelkedett ezután szólásra. Ismertetve szabadságharcunk történetét, dicsőítve annak férfiait. Majd a mai politikai helyzetre tért át, hogy eloszlassa azon aggó dalmakat, melyek a szőnyegen lévő katonai javaslattal szemben, nagyrészben túlzottak. Ismertette az okokat, melyek a kormányt a javaslat beterjesztésére késztették, a szomszédos külállamok hadserege létszámának rohamos emelkedését, amivel szemben, mi sem zárkózhatunk el az elől, hogy haderőnket, nem ugyan oly mértékben, de az indokolt szükséghez képest ne szaporítsuk. Maga sem lelkesedik úgymond a katonai javaslatokért, de a kormány vezető férfiának, Széli Kálmánnak őszinteségében, becsületességében, önzetlen hazafiságában, ki rövid idő alatt helyreállította a tiszta erkölcsöket a politikában, oly garantiát lát, mí a mesterségesen felidézett nyugtalanság eloszlatására, megfogja találni az utat, módot, a haza biztonsági érdekeinek kielégítése mellett. Dóczy Ferenc hivatkozva eddigi ellenzéki voltára, bizalommal van a kormány jelenlegi vezér férfiai iránt, mivel meggyőződése szerént azok tiszta jellemű politikusok. Brutsy János engedve a felszóllitásnak, kijelenti, hogy e napon politikával nem akar foglalkozni, más alkalomra, helyre, a tettek mezejére tartja fenn elveinek megnyilatkozását. Élteti a jelenlévő néhány 48 as polgárt, kik társaikkal vívták ki részünkre a szabadságot. Vimmer Imre méltányolja előtte szóló intelmeit, kogy a mai nap dicsőséges érzelmeibe a politikát bele ne vigyük, de ha ő (t. i. Brucsy) maga sem birt ellentállani annak, hogy bizonyos határig és irányig tartózkodjék politikai érzelmeinek megnyilatkozásától, szabadjon neki is, mint idősebb ember és politikusnak a politikáról s^óllani. Beszédében a politikai opportunitást hangsúlyozta, kijelenti, hogy ő is, mint volt ellenzéki hive a jelenlegi kormánynak, melynek önzetlenságérői meg vsai győződve. О Apponyi és Széliben az erkölcsi nyomások nagyobb bajai elhárításának őreit látja. A különben kedélyes vacsorának, a késő éjféli órák vetettek véget. R—s. Az esztergomi takarékpénztár közmárcius 15. Nem esünk talán túlzásba, ha azt irjuk, hogy az esztergomi takarékpénztár évi közgyűlései, többé kevésbbé eseményszámba mennek. Ezen jeles pénzintézet belélete, működése, első sorban is a részvényesek érdeke, de ha figyelembe vesszük, hogy az, mig a vidéki pénzintézetek soraiban az elsők között foglal helyet, addig realitása, szolidságával bármely fővárosi pénzintézettel mindenkor kiállja a versenyt, úgy ezen fontos nemzetgazdasági té nyezo felett, nem térhetünk rövidesen napirendre. Ezen kiváló szerepe mellett nem kevésbbé fontos reánk az, melyet kulturális, jótékonysági, szóval minden szép és jóért való áldozatkészségével dokumentál. Nem térhetünk pedig napirendre különösen ez alkalommal, midőn az üzleti szellem komoly munkáját, egy bár családias jellegű, de a bensőség melegétől sugárzott kedves és emlékezetes momentummal, Reusz József igazgató harminc éves jubileumával kapcsolta egybe. A társulat eredménydús működését és a jubiláns érdemeit, az alább egész terjedelmében közölt igazgatótanács és felügyelő bizottsági jelentés ismerteti. A közgyűlés és jubileum. Pontban 10 órakor nyitotta meg dr. Feichtinger Sándor kir. tanácsos elnök a takarékpénztár 58 ik évi közgyűlését szép elnöki megnyitóval, melynek keretében áttért az intézetnek egy személyt ügyére, Reusz József igazgató 30 éves szolgálati jubileumára, ki néhány év előtt az intézet történetének megírásával is nagybecsű és maradandó emlékű munkásságot fejtett ki. Felemlítette, hogy az igazgató tanács a nyilvánosság bevonásával nagy keretekben akarta megülni az érdemes igazgató jubileumát, ki azonban páratlan szerénységével az ünneplésnek még a legkisebb keretekben való megülése ellen is, a leghatározottabban tiltakozott. Az elnöki jelentés után elhangzott élI jenek lecsendesültével Bleszl Ferenc titI kár olvasta fel az igazgató tanács és a j felügyelő bizottság alábbi jelentését, melyi nek közepette folyt le az ünnepély. A jelentés igy szóll: Tekintetes Közgyűlés ! Mélyen tisztelt Igazgató úr! Midőn 5 év előtt mindjájan örömmel ünnepeltük társaságunk fennállásának 50 éves jubileumát és nemcsak részvényeseink, hanem városunk szine java, sőt még az ország legtöbb pénzintézetének tekintélyes szakférfiai is élveaettel tanulmányozták az intézetünk 50 éves történetéről szólló, jeles tollal és kiváló i szakértelemmel megirt művet, a szerenI esés véletlen úgy akarta, hogy e becses mű szerzője, Reusz József úr, a mi mélyen tisztelt igazgatónk ugyanezen ünnepély idejében érte el társaságunknál negyed százados eredményteljes működését, A jubiláló közgyűlés örömmel vett erről tudomást és megbízta az igazgatóságot, és felügyelő bizottságot, hogy Reusz József igazgató úr kiváló érdemeinek kellő méltánylása, 25 éves szolgálatának illő megünneplése, valamint az intézeti 50 éves történet megírásának megfelelő elismerésére egy tervezetet dolgozzon ki. A kiküldöttek az ünnepélyhez méltó, hosszabb időt igénylő, nagyobb keretben óhajtottak kedves íeladatukat megoldani. Sajnos e terv kivitele az érdemekben gazdag igazgató úr városszerte ismert szerénységén hajótörést szenvedett és igy a bizottság egy ujabb alkalmas momentumot, az igazgató úr 30 éves szolgálatának évfordulóját várta be és az ő megszokott szerénységének megfelelő mai családias jellegű ünnepélylyel óhajt a megtisztelő megbízatásnak eleget tenni. Tekintetes Közgyűlés ! Az emberirtó háborúból hazatérő győztes hadvezért ujongó örömmel, zászlódíszben, diadalkapukkal fogadja otthon a lelkesült lakosság! A közügyek terén embertársai javára évtizedeken át békében működő vezérférfiak áldásos fáradozását a polgártársak csendes, de őszinte és hálás elismerése szokta jutalmazni. A városunkban zajtalanul, szerényen de annál eredményteljesebben működő férfiak egyik legkiválóbbját, a mélyen tisztelt igazgató urat midőn ma méltóaa ünnepelni óhajtjuk, önkénytelenül sze-