Esztergom és Vidéke, 1903

1903-02-01 / 10.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M.eú,)elex\ik Vasárpap és csütörtökön. -ELŐFIZETÉSI ARAK Eíjéw évr — — — — 12 kor. — fii. FAI évre — — — — — 6 kor. — fii. N *gyed évre — — — — 3 kor. — fii. Eiíyee "ám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, tiyiltterek és hirdetések küldendői) Kossuth bajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). >-§>í Kéziratot nem adunk vissza. Párkánynak — Párkányért. Esztergom, január 31. Elfogultsággal ki sem vádolhatja e lapnak hasábjait, mert azoknak minden betűjéből bárki következtethette eddig, hogy a lap szelleme ebben a jelentős mondásban nyilatkozik meg : A közérdek mindenekelőtt ! Közérdekből évek hosszú sora óta nem szűnünk meg Esztergom javáért küzdeni s ha a vidék érdekében is cselekszünk, ez egészen természetes. Párkány község érdemes képviselőtestületéhez volna pár szavunk azon alkalomból, hogy elöljárósága és képviselete a közel napokban megújhodott. Azt hisszük, hogy nem szükséges Párkány község viszonyait ismertetni, mert mindenki tudja, hogy az közel 8 év alatt a fejlődésnek oly egészséges hatása alatt áll, a mely páratlan a maga nemében. Kereskedelmi, sőt ipari forgalma immár versenyez Esztergoméval s ennek dacára a község képe mé gis a régi. Jóravaló párkányi polgároktól nap-nap után halljuk, hogy a község képviselete és elöljárósága mit sem törődik a fejlesztés kérdésével s a közönségnek a kor által sarkalt igényeivel. Súlyos vád ez Párkány vezető embereire nézve nagyon, mert jóllehet a község közönsége mentve van a súlyosabb közterhek viselésétől, mégis olyan állapotokat kell tűrnie, amelyek egyenesen a közkényelmi tekintetek rovására esnek és sokkal kellemetlenebbek, mint a közteherviselés maga. Párkány egy sártenger; egyetlen utcáján sem található még a legprimitívebb járda sem ; a köztisztaság követelményei nem láttatnak el; a culturális intézetek fejlesztésére nem fordítanak gondot, az iskoláztatási kényszert nem hajtják végre szépitési tekintetben m i sem történik ,• árkok, gödrök, vízfolyások, egyenetlen, hepehupás utcák, karfa nélkül való átjárók, Véghelyi Ödön. Nyugodni tért. E bolygó sár tekén Nyugodni úgy se tudhatott szegény, Sugártalan ködös napokba járt, Mig utolérte lassan a halált. Jó cimbora. Arany sziv. Hű barát. Nem nézte, mit kap, azt se, hogy mit ád. Onzetlenebbül ember még nem élt És mégis, mégis bántották szegényt. Most már pihen ! Pihenj is ott szegény Sötét sírodnak csendes éjjelén. Habár a sírod zord, kihalt, rideg. Nem álsz útjában ottan senkinek. Isten veled ! az élők sorsa látod : Siratni eszményt, hitet, jó barátot, És küzdeni elérhetetlenért tovább, Mig lassan lassan kialszik a láng. Lévai Sándor. „Kettős akarat." Az »Esztergom és Vídéke« eredeti tárcája. Egy fiatalember betegen botra támaszkodva, haladt végig a nyárilak előtt levő kerten fekete ruhába volt öltözve. Szép leányka kiserte ki a kert vasrácsos ajtajai/. Reá reá tekintett a bánatos ifjúra. ! Ellentét volt az ifjú és a leányka arcszíne, mint az éjjel és nappal. Pusztulás és élet álltak szemközt egymással. 1 Karjánál fogva tekintett útjában, meg, meg simogatta arcát, mig a bérkocsihoz nem ért. j Szomorúan nézett Magda utánna, hisz rég látta. Várt, mig a kocsi a kanyaru latnál eltűnt, azután becsapta a vasajtót ; mely nyikorogva, recsegve fordult sarkán és befutott szobájába. — Nem! Nem soha ! Soha! — rebegte, a hogy a pamlagra vetette magát és fuldokló sírásba tört. Reá borult a pamlag karjára, haja kibontakozva hullt le. Az ő betege volt, ő érette szenvedett ! Midőn csillapodni kezdett fájdalma, sötét haját hanyagon tűzte fel, de ez a rendetlenség igen illett hozzá. Zsebkendőjét kezébe vette, megcsó kolta az asztalkán levő arcképét, mely Armande volt, kitől csak előbb vált el. Ezzel erőt gyűjtve egyenesen bement atyja dolgozószobájába és vele szemközt megállt. Kikelt, piros arccal, tétovázó tekintettel szólt. — Látta édes atyám Armandot ? — Láttam ! — Tudja betegsége okát ? — kérdezősködött energikusan. — Igen ! Sokat lumpolt! Magda vére a szavak után arcába j futott, kipirult. Alig birt magával. Még most is, mikor tudta mennyire szereti minden egyenes vonalat elcsúfító, földön egyetlen kofa : jön az alisrendetlenségben ültetett, korhadt, j páni ukáz,**) hogy a kövezet záros össze-vissza dőlöngélő fák boszantják az ember aestheticai ízlését, szóval a község képe olyan, hogy az legfeljebb egy erdőháti oláh faluval állitható egy sorba. És csodálatos, hogy ezen, a hivatalos felettes hatóságoknak nem akad meg a szeme. A vármegye alispánjának nem tetszett az esztergom Simor János utcabeli fák állapota. Felhívást intézett a városhoz, hogy fásitsa az utcát újból, határidő alatt jó legyen ; a vágóhidat bővítsék ki; a piacot állandóan tisztántartsák, a kofák mellé rendőrposzt álljon : szóval — különben köszönet a kiváló figyelemért — Esztergomban nem szabad hibának lenni. Párkány, a nyolc év óta kereskedőktől, iparosoktól és intelligens emberektől állandóan megszállott község senkinek sem szúr szemet! Most, amikor Párkány község sőt még ajánlotta is, hogy szederfa! elöljárósága és képviselete megujültettessék a mostani elárvult gyü- \

hodott s amint értesülünk aképen, mölcsfák helyett.*) Legyen panasza 11ю

£У a haladás embereit sikerült a valakinek egy utcakövezet ellen;

1 maradiak helyébe hozni, eljött az szólaljon fel egy mészáros, hogy a ide

J

e

> ho

SY * község lakosainak vágóhíd nem felel meg; maradjon közkényelméért, a jóizlés nevében szemetes a Széchenyi tér ; áruljon a|

s azon е10п

У

05 Ье1

У

2еС melIett

' me

" ilyet az állandó közforgalom terem*) Szükségesnek tartjuk félreértés kikerülése végett megjegyezni, miszerént az alispán azon okból tett az uj emberek végre tegyenek irt át a városhoz, mivel az országos selyem tényé sz- y^lamit tési és méhészeti felügyelőség megkereste a közigazgatási bizottságot, hogy a selyemtenyésztés és j Hogy mit, azt nem kell ttiagyaméhészet előmozditása érdekében az akác és szeder- t ff , fákra kiváló gond forditassék, s azok ültetése ter- rázní. Hozzák helyre az OSt ПвШjesztessék. A közigazgatási bizottság határozatából —— , kifolyólag hivta fel alispánunk a város figyelmét a **).

Recte az alispáni ukáznak latszó egészsegSimor János utcai fásításra. A szerk. . javaslat. A szerk. igy nyilatkozott, bár az ellenkezőről volt meggyőződve. Hevesen válaszolt. — Nem ! Nem atyám ! Ne mondja! életet kezdett. Mi gazdagok vagyunk, hogy a pénzem kamatjából is megélhetek többed magammal, б szegény ! . . . Atyám azt hitte, hogy talán Armand Ő az én betegem. Igen az enyém, nem hozza meg ezt az áldozatot értem, Atyám az oka szenvedésének. Édes hogy kedve vész. De nem Armand igaz atyám döntötte a pusztulásba. | jellem, szilárd elhatározásában, ő nagyobb Ismerem célját! . . . áldozatra is kész. Atyám csalódott ! . , . Szive megtelt s hangos zokogásba Csalódott kétszeresen, mikor hitte, hogy fult. Minden tagja rezgett a fájdalomtól, nem teszi ki magát annyi veszélynek s szivét csavarta a megjegyzés, hogy elhagy, másodszor pedig, mikor azt »lutnp« ! j vélte, hogy talán én is addig mást szeNem beszélt többet, nem kért senkit, retek, mig küzd s őt feledem . . . Nem ! szive dobbanására hallgatott. Észrevét- Nem soha ! A szenvedés csak engem is lenül tünt el lassan atyja mellől, ki uj- erősitett, akaratom acélozta. Atyám terve ságot olvasott s nem akarta megérteni meghiúsult! az ő keservét. | Armand beteg. Betege lett szivének. Bezárkózott szobájába Armand képét Inkább elvész gondolta, de nem hagy ismét maga elé tette és el-elnézegette. másnak. Tanult éjjel, dolgozott nappal, Szomorú lett, midőn látta, hogy mily hogy legyen miből fentartani magát . , . nagyon megviselte a baj s alig hasonlít Egy szál gyertya lángja világította meg a régi képhez. j egyszerű szobáját s a hidegben éhező Össze vissza csókolta, ziháló keblére gyomorral ült asztala előtt s úgy tanult, szorította. j Ha lankadt ereje, reám gondolt a jö— Nem soha! Soha sem foglak fe-|vőbe tekintett s újra. küzdött az élettel, ledni! Nem téged! — Sóhajtott. Ha megrohanták sötét gondolatok, szaA képet tovább tolta maga elé. Reá badulni iparkodott tőlük. Szembe szállt reá fordította tekintetét és irni kezdett

1 a viharral s volt is ereje hozzá, mert — Atyám ! Tudja, hogy Armand miért más golyót röpített volna agyába, oly beteg r Armand nem lump ! őt a szere- reménytelen küzdés között. О nem volt tet öli . . . Engem szeret! . . . Emié- ilyen, bár csaltam a halálba, mert söté • kezzen csak vissza a viharos napra, tebbnek láttam a jövőt, mint ő s remémidőn együtt ültünk a glorietban és ön nyero nem volt kibe helyezni. Armand az állását kicsinyelte, hogy engem oly visszatartott s kért, hogy tűrjek, annál embernek soha sem adna, mert nem boldogabb lesz jövő életünk. Én tűrtem, birna eltartani. Armand igazán szeret ő küzdött. Atyám tudta, hogy érte megengem, értem elhagyta pályáját és uj halni tudok, és még sem segítette; hogy Iz „Esztergom és Vidéke" tárcája,