Esztergom és Vidéke, 1903
1903-02-01 / 10.szám
2 ESZTERGOM éa VIDÉKE, (10. szám.) I 3 február 1 bánomság szülte mulasztásokat; javítsák a hibákat, teremtsenek szemnek, léleknek tetsző helyzetet, szóval adjanak olyan képet annak a jó uton levő községnek, hogy lakóinak ne kelljen nélkülözni a rendnek áldásait, a jóizlés á'tal megteremthető nyugalmat L O. A beteg nyomdászokért! A haladás, a világosság és a szeretet Örökkévaló harcában a maradiság, a sötétség és szivtelenség ellen hatalmas harcos ez ólombetű. A csöpp, szürke ólombetű mérhetetlen erőt jelent. Erőt, a mely alkot, a mely az emberi lélek nemes evolúcióinak látható alakot ad; a mely lerontva az országok és világrészek határait, milliókat bir egyesíteni az egyetemes szépnek, az egyetemes jónak és az egyetemes igazságnak kultuszában. Az ólombetű, ez a szürke apróság a világon a legnagyobb hatalom, a mely életet adni, de ölni is tud ; a mely nemes jó barát és kegyetlen ellenség. Barárja a jónak, ellensége a gonosznak. Barátja minden becsületes törekvésnek, hatalmas pártfogója és készséges szolgája minden emberséges szándéknak. Az ólombetű, ez a hatalmas pártfogó és engedelmes szolga, most az ő szolgái érdekében járul a leghatalmasabb pártfogó, a nyilvánosság elé. A kik éjjel-nappal az ő szolgálatában fáradnak az ő szolgálatában verejtékeznek nappal, virrasztanak éjjel; a kik egészségüket, életerejüket emésztik föl, hogy elkészülhessen a nyomatott irás : a nyomdászok és betűöntőkért mozdul meg ez egyszer az ólombetű. talán elvész és én másé leszek, ezt remélte. Most nekem kell áidozni, ő már áldó zott . . . Rajtam a sor, hogy vissza nyerje kedélyét, egészségét. Armand beteg, hű ápolásra van szüksége. О megtette kötelességét, megcsalni nem hagyom, mert ez végzetes volna rá. Most én megyek teljesiteni kötelességemet, megyek ápolni őt! . . . Vagyonom mellett is szerencsétlen, boldogtalan lennék nélküle, de vele vagyon nélkül Is boldog leszek. Óh atyám! igaz szeretet kunyhóban lakik, palotában ritka az igazi boldogság ! Ezeket irta az előtte levő papirra, de tele volt még szive, ha nagyobb a papír, tele irja azt is keservivei, panaszával. Elolvasta többször is egymásután, majd borítékba zárta. Csak alkalomra várt! . . . Atyja elutazott egy heti időre birtokára, Magda meg otthon maradt. Tolnai nyugodtan, gyanútlanul hagyta el lakását és leányát ez időre. Többször is heveskedtek ők már, de mindig megtette hatását egy aranygyűrű, nyaklánc, melltű és ilyesmi ; mindig megbékült a kis lázadó, de nem igy volt ez most. A hóbortos kis leányból nemes szívű hajadon lett, ki elhatározással birt. Eddig csak ábrándozott, ő maga sem tudta hogy szereti-e Armandot, mert volt idő, hogy nem is törődött vele semmit. Utóbb azonban mindig feledhetlenebb lett alakja, lágy hangja örökösen fülébe csengett és végre az áldozat, melyet érte hozott/egészen megnyerte részére. E pillanattól nemcsak, hogy szerette, A nyomatott irás, a színes, csillogó gondolatoknak fekete szárnya fényt, levegőt áraszt szerte a világon. De hogy megszülethessen, egy sereg szegény embertől állandóan el kell vonni az éltető napfényt, az éltető levegőt. A betű, a mely annyi jónak forrása, az ő munkásai számára a halálos betegség gyökerét jelenti; a honnan milliók számára megváltás fakad, onnan a betű szedők a romlás csirmagvait szívják magukba. A nyomtató-műhelyek bői üde, friss fuvallat száll ki a világba •, ám azoknak, a kik ott dolgoznak, éjet-napot fölcserélve, ólompor és fertőzött, bűzös levegő száll a mellükre, idő előtt roncsolva szét tüdejüket, pusztítva életerejüket. A tüdővész, az emberiségnek ez a borzasztó ellensége, valósággal hivatásszerű sorsa a betűszedőnek. Tudósok mondják ezt és bizonyítják meg nem dönthető, szomorú adatokkal. Albrecht szerint a betűszedőknek 49.89 százaléka, Heimann szerint 49.78 százaléka pusztult el tüdővészben. A mi azt jelenti, hogy körülbelül minden második betűszedőnek a tüdővész okozza korai halálát. Ha ehhez hozzáveszszük a hivatással jaró egyéb betegségeket, meg kell döbbennie az érző lelkű embernek annál a sötét gondolatnál, hogy éppen a betűszedők, a kiknek sanyarú munkája terjeszti a humanizmus fönséges igéit, a kiknek ket keze rakja össze azt a szárnyat, a melyen a milliókat megváltó gondolat a magasba emelkedik : éppen a betűszedők vannak odadobva majdnem védtelenül annak a rettenetes kórnak, a melynek leküzdésére most javában fegyverkezik a tudomány és a humanizmus. És a mi legborzasztóbb : a betügyelte a szellőtől. Őt akarta birni, egyedül, feltétlenül. Szive el elszorult, Armand egy szavára melegség futotta át testét, mely után pillanatnyi gyengeséget érzett. Alig birt önmagával, sírt majd nevetett. Beszéd к őzben egyszerre csak megteltek szemei könnyekkel, mellyeket titkolva áztatott fel selyem zsebkedőjével. Elmélázott egy-egy gondolaton s bánkódott. Arcának szép szine halványult, mint a virág, melynek szinét a napsugár szívja ki. Vágyai mindinkább kínozták, míg végre engedett. Armand gyenge volt nem látogathatta, különben igy végzetes lehetett volna e látogatás. Alig távozott atyja, nevelőnőjét, kitől igen keveset függött, csupán, hogy ne legyen egyedül, azérl tartották a háznál, kedvességével és jóságával lekenyerezte. Naponta reggel eltávozott hazulról s csak délben tért vissza. Mindig tovább, tovább maradt el, végre nem is jött meg egész nap. Föiöltözködött almavirág szinű ruhájába, egy kis pakkal кегеЬеп hagyta el a nevelőnőt, hogy visszatér, esak várja ha kissé késik is, mit sem tesz, A nevelőnő nyugtalankodott, mert Magda szokatlanul későn sem érkezett. Várt várt, többször kérdezősködött, nem-e jött meg. Számtalanszor végig haladt a folyosókon s kiáltotta — Magda! Magda!! De csak kongott a folyosó s választ egyszer sem kapott. Bement szobájába, egyre-másra az órára tekintett: négy óra, öt óra, fél hat, még sem jött. Már megijedt, félt, hogy talán valami baja szedők tudják sorsukat. Hiszen ők szedik szép rendbe a betűt, a mely a tudományos igazság kíméletlenségével hirdeti, hogy a tüdővésznek legjobb tenyésző helye a nyomtató-műhely. A betűszedők tudják sorsukat és _y£dekezni próbálnak ellene. A ^modern orvostudomány megállapította, hogy a tüdővész gyógyításának, legbiztosabb utja a szanatóriumi gyógyítás. A tudomány fölfedezéseit nyomon követik a humanizmus alkotásai. Egyremásra keletkeznek a tüdővészesek szanatóriumai. De ezekben nem jut hely a nyomdászok számára, mert a szanatórium kevés, á beteg nyomdász pedig nagyon sok. Ezért határozták el, hogy külön szanatórium létesítését kísérlik meg, lehetőleg a nyomdai munkások rendes hozzájárulásából, de társadalmi segítséggel. A nyomdászok szívesen áldozzák föl szerény munkabérük egy részét annak az intézménynek, г mely beteg szaktársaik menedéke leszen; de a mig ezen az uton létrejöhetne az intézet, évtizedek múlnának el és tízezrek lennének áldozatává a betűszedők rémes ellenségének. Ezért fordul ez az irás a nagyközönséghez a nyomdászok és betűöntők érdekében. A nagyközönséghez, a mely az ő könyvét, újságját, mindennapos szellemi táplálékát élvezve, aligha gondol arra, — hiszen nincs, a ki figyelmeztesse, — hogy az, a mi neki szórakozás és okulás, ezreknek biztos halál, vagy örökös sinylődés. Bizva-bizunk abban, hogy ez a figyelmeztető és kérő szavunk nem esik hiába. A betű, a mely millióknak hoz napról-napra áldást, szegényeknek segítséget, kétségbeesőknek vigasztalást: meg fogja találni az utat a magyar közönség szivéhez akkor is, mikor az ő rabszolgái számára kér támogatást Adakozzunk a nyomdászok szanatóriumára ! A 45-ös bizottság nevében : Czettel Gyula, grafikai müintézet-tulajdonos, elnök. * A^nyomdászok szanatóriumának létesítése érdekében megindult mozgalomra olvasóink és a nagy közönség figyelmét kiválólag felhívjuk és ajánljuk a pártolásra méltó ügyet a nemes szivű emberbarátok jóindulatába. Adományokat köszönettel elfogad és nyilvánosan nyugtáz a » Hunnia* nyomda tulajdonosa, Gerenday József úr, hol az aláírási iv elhelyezve van. Farsangi naptár. Február г A kath. legényegylet tánczvigalma. Február 2. A \katholikus kör házi estélye. Február 7. A helyőrség altisztjeinek táncestélye a »Fürdöt-ben. Február 7. Jogász vacsora. Február i4. Az ipartestület bálja a »Magyar Király«-ban. Február 15. A kereskedő ifjak hangversenynyel egybekötött táncestélye a »Fürdő«-ben. Február 21. A helyőrségi tisztikar hangversenye a »Magyar Király„-ban. Február 27. Ugyanannak »Häring estelye« vig előadásokkal a »Fürdő«-ben. de féltette is, féltette a nap 3 ugírtól, in-to^en 1 :. Keservesen panaszkodott. En vagyok az oka mindennek ! Minek hagytam egyedül távozni. Szétküldte az egész cselédséget, hogy nézzenek utána, vájjon hová ment s б maga is keresni indult. Futott utcáról u r cára ! Ez alatt Magda atyja megérkezett: Az egész házat üresen találta. Igen izgatott volt, alkalmasint megkapta a levelet, mellyet Magda irt s csak azért sietett oly lélekszakadva haza, hogy leánya tervét megakadályozza. Ajtóról ajtóra ment, de mindent zárva talált. Mig úgy járt kelt a folyosón, megállt gondoskodva maga elé tekintett a cifra mozajkra, egyszerre egy piros sapkás hordár lépett eléje. Egy levélkét adott át a nagyságos úrnak, melyet az idegesen kezdett feltépni. — Ki küldte ? — kérdezte. Magda őnagysága ! . . . E szavakra egy pillanatra megkönnyebbült. Hirtelen tudakozódott. — Hol adta oda ? — Az >Otthont palota előtt! Sietni kezdett, hogy megy utána. Léptei közben olvasta a levélkét, melyen csak ez volt: >Ede3 atyám! Bocsáss meg s add reánk áldásod, vagy jöjj látni, hogy gyermeked mily boldog. Lakásunk »Arad szálló <. Egyetlen leányod, Magda. Tolnai szive elszorult. Elhalványult, hogy a közszolga kérdezte. — Rosszul van Nagyságos Úr ? — Nem! Nem, — felelt bágyadtan s neki dőlt a falnak. Hallgatott, hogy fájdalmát ne tudja senki. Elindult leányához. Siőllősy Géza. — A főapái névnapja alkalmából fényes estély volt 29-én a szt.-Benedek rend székházában, melyre a hatóságok vezetői és városunk előkelősége nagy számban voltak hivatalosak. Az első felköszöntőt Hollóst Rupert igazgató mondotta a rend jóságos atyjára: a főapátra, — majd utóbb a vendégekre, a város közönségére s külön a jelen'evő ezredparancsnok egészségére. Schenefeld ezredes tartatás beszédben a szt.-Benedek rendre és az igazgatóra, majd ugyanarra a vármegye nevében B, Szabó Mihály, a város nevében pedig Vimmer Imre polgármester emeltek poharat. Dr. Földváry István a polgárság részéről köszöntötte fel Schönefeld ezredest. A társaság vidám hangulatban éjfél utánig maradt együtt a vendégszerő háziak körében. Nyolczvanadik évéPellet József. hez közeledett az esztergomi főkáptalan az az érdemes tagja, akinek elhunytát a Bazilika Mária haragja 29-én d. u. 2 órakor adta tudtára a városnak. Mióta Esztergom lakója volt, egészen visszavonult. Csendes, de annál munkásabb életet folytatott, mert a káptalan részéről sok fáradságot igénylő teendővel volt megbízva. Életének nagyobb részét a székesfővárosban töltötte, ahol 1823. évi május 2-án pillantotta meg a napvilágot. Épp a szabadságharc ideje körül 1847. aug. 4-én #lőn felszentelve és először Nagy Orosziban majd Kemencén működött mint segédlelkész. Innen 1851-ben Budára neveztetett ki először a Vízivárosba, majd a várba. Néhány év után Kriegler apát örökébe lépett és a budai elemi iskolák igazgatója lett. Hat évig viselte e terhes hivatalt, midőn 1865 ben a központi papnövelde alkormányzójává neveztetett ki, ahonnan 1886-ban a helybeli székesfőkáptalanba lépett. Mint a budapesti központi papnövelde alkormányzója gondnoka volt évek hosssú során át a Császárfürdőnek és nemcsak anyagi ügyeinek rendezése, hanem a
