Esztergom és Vidéke, 1903

1903-12-06 / 98.szám

mindenkor megszokta ragadni az alkalmat, midőn az érdem elismerésének, jutalmazásának, a tisztelet megadásának alkalma kínálkozik. Ezek indították nevezett egyesületet arra, hogy f. hó 2-án a »Magyar Királyt-ban társas vacsorát rendezett elnökének, Dóczy Ferencnek és a kerület országgyűlési képviselőjének Frey Ferencnek tiszteletére, azok névünnepének előestéje alkalmából. Mintegy 150 téritek sorakozott egymás mellett a patkó alakban felállított asztalokon, mellyek mindegyikének akadt gazdája. * Nyolcra járt már az idő, midőn zúgó éljenek és tapsok között a terembe lépett a két ünnepelt férfi, kiket az asztal főnél egyfelől városunk polgármestere, másfelől pedig megyénk alispánja vett körül. Az ínycsiklandozó párákat terjesztő vesepecsenye, az ízletes túrós csusza és a giardinettó felszolgálása közben állott fel Krech* nyák Ferenc, egyesületi tag s annak nevében üdvüzölte Frey Ferenc országgyűlési képviselőt, kinek úgymond a többek között: > minden lépése éleszteni és fokozni fogja szeretetünk tüzét, с Magyary László ugyancsak az egyesület nevében beszélt, s elnökének Dóczy Ferencnek érdemeit méltatta. Felemiitette, hogy Dóczy Ferenc nevéhez a közintézményeknek egész sorozata fűződik ki, mint az ipartestület elnöke, mint a tűzoltói intézmény főparancsnoka, majd mint a polgári egyesület elnöke, nagy érdemeket szerzett magának. Frey Ferenc emelkedett ezután szóllásra, s a következőkben köszönte meg a kitüntető bizalmat. Tisztelt Uraim 1 Kedves Barátaim ! Szívszorongva vártam e mai napra. Váljon együtt fogom-e látni barátaimat, kik hosszú élet során át szereletükkel és becsülésükkcl — csekély érdemeimen túl — megtiszteltek ? És ime eljöttek mind, kik oly közel állanak szivemhez s minden földi kincsnél többet érő barátságukkal a boldogság és hála érzetét keltik keblemben. Erre a férj nem is gondolt. Azt a ruhát, a melyikben a színházba szoktál menni, mondta bátortalan hangon. Én azt hiszem, hogy az még igen csinos. Elhallgatott, megdöbbenve és csodálkozva, mert észrevette, hogy felesége sir. Matild arczán két nagy könycsep folyt le lassan, a S2eme szögletétől a szája széléig. — Mi bajod ? Mi bajod ? Az .asszony nagy erőfeszítéssel türtőztette magát és letörülve könyeit, nyugodtan felelt: — Semmi. Nincs ruhám, nem mehetek el a bálba. írasd át a meghívót valamelyik kollegádra akinek a felesége jobban ki tud öltözni, mint én. A férj nem tudott hova lenni a kétségbeeséstől. — De Matild . . . mond csak, mennyibe kerülhetne egy tisztességes toalett.. . olyan, amit máskor is használhatnál... valami nagyon egyszerű. A nő tűnődött egy kicsit; meghánytavetette magában a költséget és amellett ügyeit arra is, hogy ne találjon olyan összeget mondani, amelytől a takarékos hivatalnok mindjárt jajgatva riad vissza. Végre tétovázva felelt: — Nem tudom egész határozottan, de Eljöttek — meg vagyok győződve — Lzon feltevéssel, hogy a mai estét nem i politizálásnak, hanem az őszinte, igaz >arátságnak szenteljük, s ha részemről zót ejtek a politikáról, ez csak általatosságban tartva és csak annyi legyen, ímennyi az adott viszonyok között, álláomnál fogva, elkerülhetetlen. A legnagyobb magyar, Széchényi István emlékére pár évvel ezelőtt mondott ilkalmi beszédét Szemere Miklós e foíásszai fejezte be: iNern boldog a mafyar.t Ha e fájdalmas fohász jogosult volt nár akkor, mennyivel jogosultabbá vált ;z ma, mikor kétségbeesve látjuk hazánk ;gét beborulni, vihar felhők tornyosulnak gyűjtő villámokat szórva, a kitört szenvedélyek áthágnak minden védgátat, félő, hogy ezeréves alkotmányunk tölgyeit gyökereiben megingatják s aggodalmas szívvel önkénytelenül kiált fel ninden jó hazafi; „Boldogasszony anyánk Régi nagy pátronánk, Magyarországról, édes hazánkról, Ne feledkezzél meg Szegény magyarokról." S erősen hiszünk és bízunk, hogy kölyörgésünk, mely — ha más szavakban; s — minden vallásfelekezetű polgár ajsáról száll az égbe, meghallgattatik. Az engesztelődés jele, a béke szivárványa már derengni kezd a láthatáron s äzelid fénye átfogja törni az engesztelhe;etlenségnek újabb borulatát is. Az önsetlen tiszta hazafiságnak minden akadályt leküzdő, minden felreértést megszüntető, minden kapott és adott sebet Dehegesztő csodaszere: »a hazaszeretet* sgyesiteni fog bennünket akép, hogy beszüntetve az áldatlan politikai testvérharcot, nem lesz győző és nem lesz legyőzött, nem lesz vesztes fél, vagy vesztes párt, mert mindnyája nyerni fog, főleg a közbecsülésben, de legtöbbet nyer az ország, nemcsak az elért nemzeti vívmányok által, de mert a nyugalom helyre áll, s újból megkezdődhetik az oly rég megszakított mnnka. E rég óhajtott állapot bekövetkeztével nem illetjük egymást szemrehányásokkal, hanem magyaros nyíltság és őszinteséggel kezet fogva, összetartva, váivetve fogunk küzdeni, hogy az elmulasztottakat mielőbb pótolva, kiheverjük azt hiszem, hogy négyszáz frankból ki teliének valami. A férj elsápadt egy kicsit. Éppen ezt a summát zsugorgatta már régen, hogy puskát vegyen rajta s a jövő nyáron vasárnaponkint pacsirtát lődözni járjon barátaival a nanterrei síkságra. De eltökélte magát: — Jól van. Megadom neked a négyszáz frankot de a ruha szép legyen ám. A bál napja közeledett. Loiselnét valami nyugtalanság szomorúság gyötörte pedig a ruhája már kész volt. — Ugyan mi lel téged ? kérdé egy este férje. Három nap óta mintha kicseréltek volna. — Az a bajom, hogy nincs semmi ékszerem, a mit majd az este föltegyek. Szörnyű szegényesnek fogok Így látszani Kedvem volna inkább el se menni. — Tűzz a fejedre élő virágokat. Az igen chices dolog télen. Tiz frankért két-három gyönyörű rózsát kapsz. Az asszonyt nem lehetett meggyőzni. — Nem . . . nem . , . nincs megalázóbb, mint szegényesen megjelenni gazdag hölgyek között. — Ej, hát csak az kell! kiálltott a férj. Eredj barátnédhoz, Forestiernéhoz és kérj tőle kölcsön valami ékszert. Elég izon súlyos bajokat, melyekbe önkénye'enül, s bizonnyára nemes intentiók Ital vezérelt eljárásunk sodort. Naggyá és hatalmassá óhajtjuk tenni Lazánkat. Erre az első kellék az összeartás, édes magyar nyelvünk érvényesüése és a nemzeti követelmények teljesüése legalább oly mérvben, mint a mennyirt a volt nemzeti párt évtizedeken át ;üzdött s küzdünk, sőt megvalósítjuk nőst mindnyájan, együttesen, párt;ülömbség nélkül. Mert tudniok kell tisztelt uraim, és larátaim, hogy a szabadelvű párt, melytek programja alapján választottak önök neg, s melyhez tartozni szerencsém van, L többi 67-es alapon álló ellenzék és a tözjogi ellenzéki pártok, hazafiságban •ersenyeznek ugyan egymással, de egyik i másikat soha megelőzni nem bírja, ígyvonalban küzdünk mind, bár más egy vérekkel, egyik kardot forgat a kezé>en, másik puskából lő, a harmadik ígyúkat irányit, — egyik gyalog rohan, násik lóháton vágtat előre ! csak előre ! íe kíméld éltedet véredet, a jelszó egy : stenért ! Hazáért! Szabadságért ! Hazánk virágzóvá tételére irányuló örekvéseinknek sikere azonban csak az ísetben lesz, ha országunkat előbb vagyoíilag függetlenné tettük, csakis епзек elérte esetén nyerhetünk barátokat, szövetségeseket, mellyeket a leghatalmasabb államok is keresnek, most még nkább, mint a múltban, bár már dicső ;m!ékű Ríkóczynk is keresett szövetsé-J *cs társat, lett légyen az francia, lengyel, 1 Dajor vagy orosz,- de sajnos nem talált. Egyik legnagyobb csapás reánk magyarokra — s ezt fájdalommal kell aeismernünk, — hogy ezidőszerint egyetlen más nemzetnek még csak rokonszenvével sem dicsekedhetünk. Legyünk tehát azon, hogy e nagy hiányt pótolja a még szorosabb összetartozandóság érzete, az egymás iránti fokozott hazafiúi barátság és szeretet egyesítsen és fűzzön össze bennünket jó és balsorsban. Erre szolgál jó példaként mai összejövetelünk, ahol — ha a politikában követendő taktikai kérdésekben esetleg eltérő nézeíüek volnánk is — egyek vagyunk a hazaszeretetben, a városunk iránti szeretetben, az egymás nézeteinek kölcsönös tiszteletben tartásában és az " egymás iránt érzett őszinte igaz barátságban. bizalmasak vagytok ahhoz, hogy ezt megtehessed, Matild fölsikolt örömében; — Igaz, erre nem is gondoltam. Másnap elment barátnéjához és elmondta neki baját. Foresüerné az üveges szekrényhez lépett, kivett belőle egy széles ládikát és Loiselné elé tette : — Válassz belőle édesem. Matild végig nézegette a karperecekel, azután megvizsgált egy gyöngysort meg meg egy drágakövekkel kirakott remekmívű velencei keresztet. Végig próbálgatta valamennyit a tükör előtt, de nem tudta elhatározni, melyiket vegye és egyre kérdezgette: — Más nincs ? — Dehogy nincs. Csak keress. Én nem tudhatom, melyik tetszik neked. Loiselné végre felfödözött egy fekete selyemtokban egy gyönyörű gyémántnyakláncot. Szíve mód nélkül dobogott a vágytól. Keze remegett. Fölkapcsolta hullámzó keblére és elragadtatva nézte magát a tükörbei. Azután habozva félénken kérdezte : — Ide adhatnád ezt kölcsön ? Semmit mást csak ezt. — Miért ne? Matild barátnéja nyakába ugrott, összecsókolta, aztán hazarohant к ncsével. (Vége köv.) i Ismeretes dolog, hogy a balsors és a baj közelebb hozza egymáshoz az embereket. Szegény városunkat is a balsors sújtja s nagy igazságot mondok, ha azt állítom, hogy bajban vagyunk. De Istenben bizva, nem csüggedve, munkában és szorgalomban egyesülve, egymást sohasem irigyelve, hanem in* kább buzdítva, szeretve és támogatva, ébredjünk erőnk tudatára, küzdjünk meg a leküzdeni lehetetlennek látszó akadályokkal, irányítsuk az illetékes körök figyelmét a mostoha viszonyokra, melyekkel ezen ősi tőzsgyökeres magyar város küzd, s mellyeket elviselni már alig vagyunk képesek ; mozogjunk, lépjünk előtérbe, ne tágítsunk mindaddig, mig eredményt nem érünk el, ne hagyjuk magunkat vissza — és leszorítani más a — gazdagságuk folytán nagyobb áldozatokat hozni biró s ezért előnyben részesített — városok által; e küzdelmünkben pedig ne kérdjük, hogy ezt eddig miért nem tettük, mert e kérdés mitsem használ, csak bénitólag hat, s küzdő barátaink és azok számát, kiknek jóindulatára számiinunk kell, nemcsak nem szaporítaná, hanem csökkentené. Felszóllalásomat, — nem óhajtván túlságosan igénybe venni becses türelmüket, — legyen szabad a következő kijelentéssel befejeznem. Nyugodt lelkiismerettel állok önök előtt. Önzetlenül — magán érdekeim teljes kizárásával, sőt teljes feláldozásával — minden befolyástól menten, követtem meggyőződésemet a legutóbbi időben ép úgy, mint egész életemben, a mit — önérzettel mondhatom — mindenki, aki ismer, tud és vall. LelkUsmeretem és meggyőződésem fog vezérelni ezentúl is mindig. Hazámat és szülővárosomat akarom szolgálni — a meddig e díszes választó kerület bizalmával megtisztel — mint képviselő, de úgyis, mint szeretett szülővárosunknak egyszerű, hű polgára s egy perccel sem akarok to vább élni, mint a meddig kötelességemnek becsülettel meg nem tudok felelni, Kedves Barátaim ! Itt érzem magamat jól, a ti kedves körötökben, itt találob ' pihenést a ti baráti kebleteken a sivái küzdelmek közepette, ellesve érzelmeiteket és gondolkozástokat, s nagy lelki örömmel tapasztalatom, hogy azok évtizedek óta azonosak enyéimmel, am csak természetes, hisz egy levegőt szi vünk, egy kenyéren, egy boron vagyunk együtt küzdünk, hogy utóbbinak adój; le legyen szállítva s ne keserítsen e minden kortyot, amelyet termelünk é: megiszunk, együtt viseljük a nyomaszt* nagy közterheket, együtt szomorkodunl és vigadunk, szóval együtt élünk és ha lünk, mondom : itt teszem kezemet a t szivetekre és a magaméra s csak ad dig leszek boldog, mig a kölc önös be csülés és baráti szeretet dobbanását ér zem. Még egyszer köszönöm megtiszteli bizalmatokat, barátságtokat, és annál nyilvánítását, mert ezt különösen a jelei viszonyok között valóban nem nélkü lÖ2hetem. Az Ég árasszon el titeket tisztelt ba rátáim és kedves családotokat mindéi jóval, legyetek boldogok, éljetek sokáig Utánna Dóczy Ferenc elnöl köszönte meg az egyesület figyelme és ragaszkodását, emelve poharát ; hatóságok jelenvolt képviselőire,-<4wd rássy János alispánra és Vimme, Imre polgármesterre, majd a váró és megye közötti jó viszony állán dóságára. Az egybegyűltek a késő éjjel órákig maradtak együtt vig poha rázás közepette. — r.