Esztergom és Vidéke, 1903

1903-12-06 / 98.szám

Énekli Kersch 3. A Gyula — MUNKATÁRSAINKHOZ. Kérjük munkatársainkat, hogy a karácsonyi számba szánt kéziratot mielőbb beküldeni szíveskedjenek. — Ferenc napja volt csütörtökön, midőn Blümelhuber Ferenc, Maszlaghy Ferenc és dr. Horváth Ferenc p. kanonokok, Frey Ferenc, Dócy Ferenc, Gróss Ferenc, Wimmer Ferenc, Kersch Ferenc, Heischmann Ferenc, Brunner Ferenc, Huray Ferenc, s még számosan tartották névnapjukat. — Acsay Ferenc győri főgymnáziumi igazgatót névnapja alkalmából az intézet ifjúsága szeretetteljes ovációkban részesítette. A főgimnázium ifjúsága ugyanis házi ünnepséget rendezett és lelkes beszéddel, dallal és zenével köszöntötték föl az ünnepeltet, továbbá eljátszották Havadi Barnabás tanárnak ez alkalomra írt »Szent László és Salamon« cimű verses történetét. —- Az esztergomi kath. kör dec. 8 án tartandó estélyének műsora: i. Chopin, Nocturno Cmoll. Zongorán Bellovits Margit. 2. Kersch, Ave Mária, dus. Csukass E., Fáy R, Saághy M. E. Ékessy В., Hätz Erzsi, betlehemi bölcső. Dr. Walter prelátus felolvasása. 4. Schumann, Kreisleriana 1. és 5. sz. Zongorán bellovits Margit. — Tanítók köszönete- Az »esztergomi jár. r. k. tanítók egyesülete* f. hó 3-án küldöttségileg fejezte ki köszönetét Blümelhuber Ferenc praelatus kanonoknak azon nagylelkű és valóban nagy alapítványáért (20.000 kor.), melyet a nemessxivű főpap oly célból tett, hogy a főegyházmegyei kath. tanítói karnak a lelkigyakorlatokon való részvételt megkönnyítse. A küldöttség lelkes vezetője Felcser Lipót esperes, a tanító egyesület egyházi elnöke, a nagylelkű adományozót gyönyörű beszéddel üdvözölte a hatalmas alapítványért és egyúttal az egyesület jókivánatait is tolmácsolta az adományozó főpap névnapja alkalmából. Valóban nagy, elismerésre méltó az az áldozatkészség, melylyel Blümelhuber kanonok egymásután teszi a na.gy alapítványokat. Vajha ezen nemes gondolkozású főpap példáját sokan követnék azok közül, kiknek ez módjukban áll. — Rákóciy ünnepély a gymnásiumban E hó 12-én a főgymnásium ifjúsága Rákóczy ünnepélyt rendez. Az érdekes ünnepélyre nagyban folynak az előkészületek. — Ki a helyettese a polgármesternek. Mederman Józseí főkapitány annak idején megfellebbezte azon határozatot, mely szerént a polgármesternek nem 6, mint a legidősebb tanácstag, hanem Hoffmann Ferenc pénzügyi tanácsos a helyettese. A törvényhatóság bizottsága ugyanígy határozott, mig most a minister is azon határozatot hagyta helyben, mely szerént Hoffmann Ferenc p. ü. t. a polgármester helyettese. — Tanító választás Leányváron. A leányvári tanítói állás Grentzner Róza tanítónő lemondásával —- ki a fővárosnál nyert alkalmazást, üresedésbe jővén, az iskolaszék dec. 3-án töltötte be azt. Tízenkét, kitünőbbnél kitűnőbb okmányokkal biró pályázó közül Vargha Ferené oki. tanító választatott meg egyhangúlag a II od tanítói állásra. Nevezettnek szakképesítője van rajz, szobrászat és drágakőcsiszolásból s ennélfogva képes a kézi munka minden ágát tanitani, u. m. agyag, fa

? papir, gyps?., selyemmunkát stb. — Alapszabály jóváhagyás. A belügyminiszter a lábatlant olvasó kör alapszabályait a jóváhagyási záradékkal ellátta. Az olvasókör létrejötte körül Balassa Antal, ottani volt jegyző szerzett magának érdemeket. — Ellenőrzés a kórházban, A kórházbizottság pénteken délben váratlanul megjelent, a közkórházban, hogy megtekintse az ebédre készült étkek minőségét. A tagok megelégedéssel távoztak, — Közigazgatási b. filés. A megye közigazgatási bizottsága tekintettel arra, hogy kedden ünnep lesz, ülését szerdán d. e. 10 órakor tartja meg. Ugyan e napon ülésezik d. e. 11 órakor a gyámügyi fellebbviteli biróság. — A selyemtenyésztés érdekében alispánunk a számvevőségi kirendeltséget és a községek elöljáróit felhívta, miszerint a szederfák fenntartásának és szaporitá sának költségeit a községek jövő évi rendes, esetleg pótköltségvetésébe vegyék fel, s a számvevőségi kirendeltsé get pedig utasította, hogy amennyiben a községek ennek meg nem felelnének, a költségeket hivatalból állítsa be a költségvetésbe. — Nyilvántartási munkálatok A pénzügyministernek kiadott körrendelete értelmében a megye mindazon községeiben, melyekben a telekkönyvi betétek szerkesztése már folyamatban van, vagy amelyekben annak közeli megkezdése kilátásba helyeztetett, vagy amelyekben a bejelentett birtokváltozások megállapítása mérnöki közbenjárást igényel, a jövő év folyamán nyilvántartási munkálatok fognak folyamatba vétetni. — Üveggyárunk SOrsa. Az első magyar üveggyár részvénytársaság, amennyiben jövedelme évről-évre csökken, s ezzel szemben vesztesége évenként nagyobbodik, már négy évvel ezelőtt közgyűlésének napirendjére tűzte a vállalat folytatása, avagy feloszlása feletti kérdést. Azótaévenkint tárgya ezen kérdés a közgyűlés napirendjének. Decemben io-én csütörtökön tartandó közgyűlésében nevezett részvénytársaság újból fog azzal foglalkozni," amelynek hozandó határozata bennünket esztergomiakat igen közelről érdekel. ~ A megye átirata a vágóhíd ügyében. A megye átirt a városhoz, hogy a mészárosoknak a közvágóhidi állapot rendezése végetti kérvényét vegye a már kitűzött időig elintézés alá, mert — úgymond az átirat — a mostani állapot tűrhetetlen, annál is inkább, mivel csak jóindulat kell ahhoz, hogy a város az öt évvel ezelőtt hozott határozatát végrehajtsa. Távolról sincs szándékunkban a várost érdemetlenül portálni, de a dologbkn tévedés van, mert hisz a város hozott határozatát, mely a mészárosok igényeinek és óhajának mindenben megfelelő volt, t. i. a 7000 koronás átalakítást épp maga a megye nem hagy ta jóvá, s igy azt, amennyiben még nem jogerős, végrehajtani nem lehet. De tévedés van a dologban a tekintetben is, hogy a végrehajtáshoz csak jóindulat s nem pénz kell. Az átirat nyilván arra céloz ezzel, hogy a Gregersen budapesti cég felállítaná azt pénz nélkül a vágatási dijak lekötése esetében, hogy azonban ezt nem tenné, azzal már tisztában vagyunk. A város kérdésére ugyanis azt válaszolta nevezett cég, hogy száz, százötvenezer forintos vállatokba nem bocsájtkozik kicsinységüknél fogva. — Az Erzsébet nőegylet kérvényt adott be a tanácshoz avégből, hogy engedné meg a város, hogy az e hó 15-én megnyitni szándékolt népkonyhát az aggok házában rendezhesse be. — Fogyasztási szövetkezet Komáromban. Komáromban fogyasztási szövetke zet van alakulóban. Az előmunkálatok megtételére alakult bizottság, a napokban tartotta ülését Zsindely Ferenc törvényszéki biró elnöklete alatt. — Háztulajdonosok figyelmébe A városi adópénztár hirdetményt bocsátott ki, melyben felhívja a háztulajdonosokat, hogy azon házakról melyeknél a folyó évben lakás vagy a ház tulajdonosának személyében változás történt, azt 15 nap alatt jelentsék be, i.'letve a házbérjövedelem bevallást ezen idő alatt tegyek meg. A házbérjövedelem vallomási űrlap a városi adóhivatalban ingyen kapható. A kitűzött 15 napi határidő e hó 15-én jár le. — A Duna áradása. A folytonos esőzések következtében a Duna vize anyira megáradt, hogy a mélyebb fekvésű szigeteket már már elöntéssel fenyegeti. — Vizsgálat. A takarékpénztári épületben özv. Vajda Pálné úrnő kárára elkövetett betöréses lopás ügyében a rendőrség erélyesen folytatja a vizsgálatott s mint hírlik, a vakmerő tettesek biztos nyomában van. — Gyógytár vizsgálat. Egészségügyi hatóságunk a hét folyamán a szokásos gyógytár vizsgálatot tartotta meg. Mindent rendben találtak. — Gyárvizsgálat! A város hatósága tegnap délután a város területén gyárvizsgálatot tartott. Azok a gyerekek. — Boldi! Boldi! Kiált Szekeres gazda, a széna kazal mellett álló legényre, aki nagy munkával volt elfoglalva; á tehenek részére hordta a szénát. A legény felüti fejét, aztán parancsoló állásba veti magát. — Hát te szeleburdi szól ismét a gazda, már megint úgy szórod azt a szénát, mintha ugy dobolták volna be a szérűskertbe, aztán meg a tehenek nyakig állnak oda bent a szénában. Minek adsz a Riskának ? hisz az kijár a legelőre, te bolond! A legény nem szól semmit, telerakja az egy fülű kast és ballag a szérüs kerten fölfelé. — Olyan ez a gyerek, mint az alvajáró, bizonnyára megint máson töri a kopakját. Hisz az előbb parancsoltam neki, hogy fogjon be. Nem el felejtette? Zsörtölődött magában Szekeres gazda. Boldi gyerek alakja ismét megjelenik az ajtóban, vállára egy favilla van vetve. Kalapja egy kissé félre van billentve, amely alól szép göndör szőke haj látszik ki kandikálni. A napnak egy eltévedt sugara oda lopódzik arcára, s oly pirosra festi azt a sápadt szomorú arcot. A gazdát nem veszi észre, aki mellett elhalad, lopva rá tekint és meg meg rázza a fejét. Ennek a gyereknek megint valami baja van. Mikor alig volt hat éves, magához vette őt. Egy hideg zúzmarás téli reggel volt, rongyos ruhába öltözött koldus asszony jött hozzájuk, kezénél vezetve egy didergő kis gyereket. Majd megette őket a hideg. Megszánta őket, adott nekik enni meleg levest meg néhány harapás kenyeret. Az este is közeledett, nem akarta őket tovább ereszteni, ott háltak. A gyerek azon éjjel megbetegedett. Orvost hozatott neki. Midőn felgyógyult az anya megköszönte a gazdának jóindulatát és útra keltek. Az idő lassan haladt. Eljött a tavasz. Már rég elfelejtette a koldus asszonyt gyermekével együtt. Akkor is ott dolgoztatott a szérüs kertben, a széna alá való talajt igazították, midőn a gyerek egyedül jött, egy kis batyut szorított hona alatt. Síró hangon mondta el, hogy édes anyját rossz emberek elrabolták tőle. Megszánta őt, s azt mondta : na jól van, csak ne pityeregj, leszek én hát az apád. Azóta már tizenkét év mult el, felnevelte őt. A sovány beteg gyerekből eleven fickó lett, olyan víg volt, egész napokat keresztül dalolt, s lám most meg egy hangját sem lehet venni. Töri a fejét Szekeres gazda, nagyot bökve a homlokára, hogy a kakas rúgja meg, már ez ellen valamit kell tenni! Bógyi gyerek megint csak arra ballag. Nem állhatja szó nélkül : — Hallod te gyerek! ... de torkán akad a szó. Nem meri tőle kérdezni. A gyerek rá bámul, de miután látja, hogy a gazda tétováz, hát csak odább ballag. Aztán jut eszébe, hogy azt parancsolta neki, hogy fogjon be. Utánna kiabál a gyereknek: — Egy ízben már parancsoltam, hogy fogd be a lovakat, azt hinném, hogy megértettél ? de el ne feledd, hogy a rudas kissé pihent, vigyázz rá, mert utóbb beledönt az árokba. A doktort kell kihozni a városból, mert a Marcsa leány nem jó érzi magát. Kigyúl a gyerek arca ; hej beteg az akiért ő is beteg. A parancs végre van hajtva, a lovak be vannak fogva. Néhány perc múlva ott ügetnek kint a poros országúton. Az útnak szürke pora, körül fogja a rozzant járművet, amelyet a lovaknak patája ver fel . . . Midőn kint járt, bent a határon, oda vetette a gyerek a lovaknak a gyepiüt, hogy ballagjanak lépésben, addig ő gondolataiba volt elmerülve . . . Mi is juthat az ily szegény, árva gyereknek az eszébe ? Az első gondolata az, hogy szülei nincsenek. Még homályosan vissza emlékezett arra, midőn kis gyermek volt, egy szelíd képű, édes jó anyára, aki kezén vezette őt faluról falura. Ez mondta neki sokszor, hogy édes apja már régen meghalt. Hogy mi lett édes anyjából ? azt nem tudja. Egy reggelen egyedül találta magát egy rengeteg erdő közepén . . . édes anyja eltűnt, elveszett, s azóta nem is hallotta hirét . . . Gyermek ésszel bírt, de mégis az ég könyörült rajta, elvezette őt Szekeres gazdához. Megszánták és ott nevelkedett fel. Oh, de sokszor elrohant volna arról a helyről, pedig ugy szerették őt, mintha édes fiuk lett volna. Szekeresné asszony tanította Őt szép ; imákra, s mindég >fiamnakc szólította őt. Minden reggel kedveskedett neki egy \ pohár forratlan tejjel, hogy kedve le! gyen a munkához, víg is volt mindég, a pacsirtával együtt tilinkolt a nyári alkonyaton. Szekeres gazda pedig mindig > gyerek сnek szóllitotta őt s hajó kedvében találta őt néha, kijárt neki néhány hatos borravalóra, vasárnapokon pedig mindig kapott tőle néhány jó szivart is. Hát még Marcsa, az az ártatlan szép leány, a legszebb virágot tűzte mindég a kalapjához. Egy vasárnap délután midőn a leány ismét bokrétát tett a kalapjához, mélyen talált a gyerek a leány szemébe nézni, a szem beszéd csak futó játéka volt a szerelem hírnökének, de midőn megfogta a leány kezét, nem birt ellent állni önmagának, magához szorította a leányt s ő oly nyugodtan adta át magát az édes boldogságnak. Régen várt pillanat volt ez mindkettőjükre nézve, s midőn beteljesedett, akkor érezték, hogy boldog szerelmükben boldogtalanok . . . Egy gyüttment koldus ivadék álljon gazdája elébe azt mondva, hogy szereti lányát, akinek köszönheti, hogy felvette őt az út szenyes iszapjából ? ah ez lehetetlen ! Legyen örökre boldogtalan, de nem fog soha senkinek egy árva szót szólani. Annak betegje lett a leány. A piros arcz halványulni kezdett, lassú bágyadtság vett rajta erőt, mely ágyba döntötte őt. A gyereknek is a víg kedve elmaradt, úgy járt-kelt, mint az alvajáró. Ha néha egy percre belátogatott a Ieányhoz,tekintete megpihent annak sápadt arcán, oly fájdalmat érzett lelkén, s hogyha kiment, ahol nem látta senki, jól kisírta magátDehát kijöhetett volna erre a gondolatra, hogy a két gyerek egymást szereti. Nem hallott azoktól senki egy árva szócskát sem. Úgy elvolt az az édes szerelem temetve, hogy felébredésre nem fog kerülni a sor. Hisz az a tizenhat éves leány tudná mi a szerelem ? Pedig tudta nagyon is. Ее az a jó gyerek olyan volt. mint a parancsolat. Ha azt parancolták volna neki, hogy szeresse Marcsát, csupa kötelességből szerette volna, de miután ily parancsot még nem adott ki Szekeres gazda, hát ctak félre ált, — pedig sajgott a szive a gyereknek. Tehát minek is gondoltak volna ilyesmire. Hogy fogjon be azt paranciolták neki, befogott, hej pedig de hiába való költség; nem