Esztergom és Vidéke, 1903

1903-12-06 / 98.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEEGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA, M egjelerjik Vnsarijap cs csíitórtököo. jiLŐFlZETESI ÁRAK I EÍÓ« évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — - — 6 kor. — fii. Negyed évr* — — — — 3 kor. — fii. E^jes 8£áHÍ ára: 14 fii. W—mulli и >,11ттт!яшг?шяшштттт1шштшаттшшмт1:1 Г ЯИН ч*'Ц.' «шптттяшшшяшшт Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hOYaakéziratok, előfizetései, nylltterek ésbirdeíések küldendőd Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. -^í Kéziratot nem adunk vissza. Gazdasági program­pontozatok. Esztergom Dec. 3. IX. Teljesen méltányoljuk azok állá: pontját, kik nem tudnának bei« nyugodni abba, hogy a város erde jébe a haszonállatok legeltetés cé jából beeresztessenek, mert a lege tetés mellett nyomó rúdnak, IŐCÍ nek, járomnak való fát gyakrabba vágnának engedély nélkül, mir ma. Teljesen méltányoljuk viszon azt is, hogy az erdőbeni legelteté engedélyezése esetén a vadászai jog bérlete címén befolyó 4840 kc rona bérösszeg is jórészt elvesznék mert hiszen ott, ahol az erdei le geltetés gyakoroltatik, a nemes va> tenyésztése aligha járna gyakorlat eredménynyel és igy a vadászat i azonnal megszűnnék. És mindeze! dacára, ha szembe állítjuk ezeket hátrányokat, veszteségeket, egyrész azon gazdászati előnynyeJ, amel kisgazdáinkra a marhanevelésbc származnék, másrészt azon óriás veszteséget, a mely a vadászai jog bérbeadása folytán a vadak á tal okozott károkból származik aká Ii „Esztergom és Vidéke" Щ Álmodozások. v. Bolyongunk egymást messze elkerülve ; Utunk szétvált ! . . mi nem találkozunk . . Lelkünk a vágy epeszti s bár az ész til Egymásról mégis, mégis álmodunk . . . Az új Ahasvér bánatos regéje Eszembe jut . .. s ugy elszorul szivem . . Hisz többé már mi sem találkozunk, Nem láthatjuk többé egymást sohasem . . VI. A nyári napnak izzó fényinél Jártuk be az erdőt valamikor ; Csalogány énekelt a hársokon S szerelemről mesélt minden bokor. Azóta rég lehullott a hárslevél A lég hideg, ónszínű, felleges . . . S mégis oly jól esik, ha a nyárból Lelkünk egy-egy virágot felkeres . . . Sirius. í I a határbeli ingatlan vagyon egy­' részének elértéktelenedése, akár a {gazdasági termények tönkretétele jaltai, úgy minden további gondol­í kozás nélkül arra a határozott meg­- győződésre jutunk, hogy a jelenlegi 1 rendszer sokkal károsabb a városra ! és a város közönségének egy j nagy részére, mint volna az, ha a j bérlet megszűntével, a marhaneve-! lés nagyobbmérvű és intenzivebb] I meghonosítása céljából az erdő a haszonállatok részére megnyittat­nék. ' Parányi összegé zsugorodik össze az a 4840 korona bérösszeg ahhoz! ; az árvesztességhez képest, amit a vadak által okozott károk a csere­pest', barátkuti. hármaskuti, hegy­megi, fárii, kerekberki, hosszúvölgyi, szarvashegyi földek értékében elő- • idéznek. De ugy vagyunk mi, a ml erdő-1 ségünkkel, mint az az apa, aki min­1 dénáron katonának akarja ugyan j nevelni gyermekét, hanem puskát ; a világ kincséért sem adna a ke­zébe. Elzárja előle, hogy még csak \ módja se legyen hozzáférkőzni, mert hátha megsérthetné magát. Igenis meg kell nyitni az erdő­A nyaklánc. Irta: GUY DE MAUPASSANT. Azok közül a szép és kedves leányok I közül való volt, akik mintha csak a sors ; tévedéséből születtek volna hivatalnok­családba. Hozománya semmi; elzárva j minden alkalom, hogy megismerhesse, ! megérthesse és nőül vehesse őt egy hozzá méltó és gazdag ember. — A . vége az lett, hogy férjhez ment a köz­oktatásügyi minisztérium egy kis hiva­talnokához. I Matild egyszerűen élt, mert arra kár- j • hoztatta a végzet; de boldogtalan volt, j mint egy száműzött királyné. Mert a : nők között arisztokrácia és kasztok nin­j csenek ; a szépség, a báj, ez az ő csa­i ládi címerük. A velők született finomság, ; az elegancia ösztöne, az elme mozgé­j konysága az ő egyetlen hierarchiájuk, j a mely az egyszerű polgárieányokat j egyenlőkké teszi a főrangú hölgyekkel, j Ez a teremtés szüntelen szenvedett, 1 mert érezte, hogy ő a fény és pompa j számára született. Gyötrötte őt lakásá­í nak szegényes volta, kínozták a kopár j falak, a rozoga székek, az olcsó szöve­jtek. Mindezek a dolgok, a melyeket j más, a vele egysorsu nő tán észre sem \ vett volna, keserítették, bántották őt. A (1 1- X _ U?«JJ2 1*_ 1 • . / 1 ^éget, különösen azt a részét a ha­szonállatok legeltetésére, amely ke­|vésbbé alkalmas a nemes vad te­nyésztésére. Jutalmazással, legelőbér I elengedéssel, avagy leengedésével kell a kisgazdákat arra sarkalni, jhogy minél több növendék marhát neveljenek, az erdővédeknek pedig egy kicsit több felügyeleti szolgá­latot kell adni, hogy az erdőkár­téritések gyakorivá, mindennapivá ne váljanak. Adó és teherképes polgárokra van szükségünk, mert szemben az óriási adómegterheltetéssel, amely a folytonos ujabbi szükségletekkel szemben nemhogy apadna, hanem nap nap után emelkedik, a mai adózó közönség valami nagyon so­káig az igát aligha lesz képes el­viselni. Meg kell nyitni mindama fórrá-j sokat, amelyek a megélhetésre ala-• pul szolgálnak és nem szabad a szomjat oltó forrást bedugni csak azért, mert útjában kilépve medré­ből kárt is okozhatna. Szentgyörgymező kerület közbir­tokossága, melynek erdeje pedig állami felügyelet alatt áll, az osz­tatlan tulajdonát képező erdőterü­i látása kétségbeesett bánatot és szomorú ábrándokat keltett benne. Elképzelte a nagy, keleti szőnyegekkel kipárnázott néma előszobákat, ahol a zsölyékben rövidnadrágos inasok szundikálnak, el­kábulva a kandalló melegétől, elképzelte: a régi selymekkel bevont szalonokat, ahol a bútorokon ezer drága csecsebecse ragyog ; elképzelte a kacér, illatos kis szobákat, amellyek arra valók, hogy az úrnő az ötórai teánál ott fogadja leg- j bensőbb barátait, akik mind hites embe­rek és női szivek vágyának tárgyai. Ha ebédhez ült a három napos abrosz­szal beterített kerek asztalhoz, szemközt férjével, aki fölemelte a levesestál fedő­jét és elragadtatva szólt : „O be jó !" — Matild a nagyúri ebédékre gondolt, a csillogó ezüst edényekre, a régi figurák-! kai és madarakkal népes faíszonyegekre ; eszébe jutottak a pompás ételek, amelye­ket drága tálakban hordanak fel, elgon­dolta a suttogó bókokat a mellyeketj az asszonyok a szfinksz mosolyával hallgatnak, a lazac rózsaszín húsát vagy a fajdtyúk szárnyát rágicsálva. Neki nem voltak ékszerei, öltözékei. Pedig nem akart egyebet a világon ; fényre, pompára született. Szeretett volna tetszeni, hóditó, irigyelt és emlegetett lenni. Volt egy gazdag barátnéja, akivel letét haszonállatjaival legelteti, azon­felül pedig bérösszeget is kap, ntím annyit ugyan, mint a városi erdő után fizetnek, de nincs az a jajve­széklés, mint ami a királyi város­ban van. A jelen rendszer folytatása ese­tén, előbb utóbb arra lesz kényte­len a város úgyis ráfanyarodni, hogy a vadászati jog bérletének egész összegét kénytelen lesz kárpótlásul és értékveszteség cimén a földjük utján érdekelt kisgazdák közt fel­osztani, mert nem találjuk sem mél­tányosnak, sem igazságosnak azt, hogy az adózó közönség egy bizo­nyos része ott hagyja ingatlan va­gyonát teljesen elértéktelenedni. Tudjuk mi azt, hogy a termé­nyekben okozott kár nagy ré­sze a bérlő által megtéríttetik, de hogyan jut ahhoz a gazda, hogy az ő ingatlanságát fele, vagy harmad árban sem legyen képes értékesí­teni. Aliqui. fl polgári egyesület társasvacsorája. Esztergom dec. 4. Alapszabályszerű feladatainak tel­jesítése mellett a polgári egyesület együtt növendékeskedett a kolostorban. Elhatározta, hogy nem megy többé hozzá ; mindig oly szomorúság fogta el, ha visszatért tőle. És napokon át sírdo­gált bánatában, kétségbeesésében. Férje egy este dicsőségtől ragyogva tért haza. Kezében egy nagy levelet lobogtatott: — Ezt neked hoztam ! Matild hirtelen felszakította a boríté­kot s egy nyomtatott, kemény papirost vett ki belőle: >A közoktatásügyi mi­niszternek és nejének van szerencséje Loisel urat és nejét a Januarius 18-án, hétfőn este, a minisztérium palotájában tartandó mulatságra meghívni.« Az asszony, ahelyett, hogy ujjongott volna a boldogságtól, mint férje várta, az asztalra dobta a meghívót : — Mit csináljak én ezzel? — Édesem, én azt hittem, hogy na­gyon fogsz örülni neki. Soha sem jársz a világba, ez meg pompás alkalom. Mondhatom, roppant fáradságomba ke­rült megszerezni e meghívót. Az embe­rek marják egymást érte; tisztviselők­iek épp nehezen adják. Ott lesz az sgész hivatalos világ. Matild boszusan, türelmetlenül nézett rá. — És ugyan mit vennék magamra ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom