Esztergom és Vidéke, 1903

1903-11-12 / 91.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. egjelenik itasnritap és csütörtökön, ELŐFIZETÉSI ÁRAK : E*é«»4 évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — - — 6 kor. — fii. Negyei! évre — — — — 3 kor. — fii. E^.ven Bsám ára: 14 fii. •—yiMw»—i

;^———WIM—

и I Ii шт

>тшятш0щаяшшашшшяшт Feleiős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoYaakéziratofc, elöüzetések, nylltterek ós bírdetések küldendők) Kossuth bajos (azelőtt ßuda) utca 485. szánj. ngM Kéziratot nem adunk vissza. "HTM 41 п.ц.шщ Rendőrségünk szaporitása. November 10, (/•) Gyakran esett már szó a képviselőtestületben a rendőrségi létszám szaporításáról, csakhogy mig eddig maga a rendőrség feje kérte azt, addig most, a költségvetés tárgyalása alkalmából a képviselők köréből indult ki az impulsus. A képviselők egyeteme mindég elzárkózott a jogosult kérelem elől, s nemcsak, hogy hallani sem akart a rendőri létszám felemeléséről, de sőt voltak, kik a leszállítás mellett foglaltak állást. A sajnos tapasztalatok az ellenkezőről győzték meg a város sorsának intézőit, s meg is volt, bennök a jó indulat a létszám emelésre, azonban a szervezési szabályzat útját állotta, melynek megváltoztatása nélkül, annak kezei kötve vannak. Mi régóta hangoztattuk az emelést, mert mint a rendőrség működésének ellenőrzői nap-nap után constatáltuk azokat a személy és vagyon biztonság elleni támadásokat, melyek nem annyira a rendőrség működése fogyatékosságában, mint inkább a létszám csekélységé-; meghonosítását vette tervbe, mert ben keresendők. akár a létszám szaporításával, akár Ha a város területének szétága-j anélkül, hacsak egy lovas rendőzását és a szolgálatot teljesítő rend-, rünk is volna, illetve ha rendőrséőrök számát egybevetjük, meg kell: günk részére csak egy ló is állana bizonyosodni arról, hogy a létszám ^ állandó rendelkezésére, mellyen felnem áll arányban a területtel, s ez ^váltva egy rendőr állandóan, napoka annak, hogy egész utcák, mond- pal ép ugy, mint éjjel a város uthatnánk városrészek állandó rendőri cáin círcálna, ez még létszám emefelügyelet nélkül vannak, főleg pe- lés nélkül is oiy mértékben emelné dig éjnek idején. a vagyon és közbiztonságot, mi Azok a rendőrök, kik a tulajdon- azt az egy, avagy két ló tartását képeni szolgálattételre vannak be-'nagyon indokolttá tenné, osztva, állandóan terhes szolgála- j Egyelőre a szabályrendelet mótot végeznek. Ezek csekély száma- dositása nélkül is, próbaképen leból vétetnek el azok, kik a vasúti hetne egy rendőrt lovasitani. A ló indóháznál, a hídfőnél, a vágóhíd- beszerzésére és tartására szükséges nél stb. végzik a szolgálatot, mig pár száz forint kifutná az évi költséga többiek, a város szétágazó bel- vetés előrenemláthatók cimén felterületén vannak a szó szoros ér- vett ezreiből. ' telmében szétszórva. \ - .. •. • =•.—- ==. A hátrányos térbeli viszonyok Eyy hó közigazgatása. következménye az állandó szolga- . . . , ... , , ' A megye közigazgatási bizottsága kecllat, mi nemcsak a phisikai erőt den tartotta novembcr havi ülésH

, melyen meriti ki, de elvonja a rendőröket a közigazgatás október havi menetéről az annyira szükséges kiképzéstől, számoltak be az egyes szakelőadók. amire a huszonnégy órából ' nem Az alispáni jelentés a közrendészet • telik terén a megye és a város területén eíő. ,, j fordult tüzesetekről emlékezett meg. A Bárkitől származott légyen is, de .. , . ... . . . bJ törvényhatósági elei koréból felemlítette, gyakorlati érzékre vall az az eszme, hogy оШЪ&г 3 án üszü conferentia volt> mely a lovas rendőr intézményének midőn az uj ügyviteli szabályok tekintetében előterjesztett nehézségek lettek eloszlatva, majd, hogy a jegyzői hivatalok megvizsgálása a főszolgabiró és számvevőségi kirendeltség főnökének közbenjöttévei folytatólag eszközöltetett és befejeztetett, melynek eredményével az alispán általában jnegvan elégedve. A községi élet kóréból jelezte, hogy a zárgond; nokság alatt lévő Tokod községe tartozá1 sainak kölcsön utáni fedezése még mindég nem sikerűit, mivel a megyének keilene készfizetői kezességet vállalni. Az iparügyek terén megemlitette, miszerént Nyerges újfalun egy asbest, viz és tűzhatlan cserép fedél gyár keletkezett, melynél előreláthatólag a megyebeli lakosság nagyobb mérvben fog állandó alkalmazást és kereset forrást nyernij Az ipartanács tagjaivá 1904 évre a főispán előterjesztése alapján és pedig rendes tagokká Btefiner József és Kurcweil Bernát, póttagokká pedig Marosi József és Neumayer Károly választattak meg. A közigazgatási bizottság jövő évi üléseinek határnapjai az eddigi gyakorlat szerént, minden hó második keddjére állapíttattak meg. A pénzügyigazgató jelentése szerint az egyenes adók befizetésénél a csökkenés a mult év ugyanezen szakához képest 103135 kor. 13 fillér. Az egyéb direkt és indirekt adónemek befizetésénél* szintén csökkenés mutatkozik. A kir. tanfelügyelő jelentése szerént a megye területén a tanköteles gyermekek Iz „Esztergom is lie" tárcája. Lázas napok. — Irta: Tnba Károly. — I. Mikor az a fővárosi pénzember bekopogtatott Vértesek házához leánynézőbe, a szegény Saáry Gyulát — ki gyakori vendég volt — már tüntető hidegen fogadták, sőt viselkedésükkel tudomására lett adva, hogy gyakori jelenléte, komoly szándéka teljesen fölösleges. Saáry Gyula átlátott a szitán, szive, lelke fájdalmára nem is járt a házhoz többet. Milyen nehéz lesz lemondani; mert lelke egész hevével szerette azt a leányt. Olyan szép, olyan gyönyörű ábrándokat szőtt poéta lelke ; mert Saáry Gyula poéta volt, ismert jó poéta, akinek hire a lapok révén messze eljutott. Örült aki olvashatta az ő szerelmes verseit, melyeket ahhoz a liliom termetű lányhoz szokott irni, aki álomképe volt attól a pillanattól fogva, mikor lebontott szőke hajában kinyilt búzavirággal először megpillantotta . . . Karjait egybe fonva, sokszor ugy elábrándozott, ugy elképzelte a mosolygó jövőt, a szerény, nyájas kis családi fészket, ahol együtt élnek, egymásnak örülnek boldogan a — harmadik kedvéért . . . . , . És az a sok édes, tarka álom nem válhat valóvá soha . . . soha. Csak álom marad mindörökre. Osszedulta, j széttépte az ábránd alkotta képeket az a kihizott, tagbaszakadt agglegény, kinek pufók a képe és a sok borivástól bibircsos az orra, de e mellett Krözus hirében áll. Tehát azért az övé az elsőség és azért kell neki szegénynek — lemondani. Tehát a rang és vagyon mindenkor boldogságot jelent. Legalább Vértes és hitvese igy gondolták . . . - Saáry Gyula ugyan nem ment többet a házhoz, de azért gyöngéd hazugság j mellett találkozott imádottjával még egyszer . . . utoljára: titokban, mert minden lépését őrizték a leánynak. Az árnyas füzesekben, ahol nem jár senki, ahol a csobogó patak beleömlík a folyóba : találkoztak ugy alkonyat tájban. A verőfény megaranyozta a libegő faleveleket, s pajkosan incselkedett egy-' egy sugárkéve a patak csendes, sima i tükrével. A leány égkék szeme olyan babonás fényben égett, mely bűvöl, vonz, elragad. Mesésen szép volt, midőn hosszú, fekete szempillái — bizonyos fajdalmát, szenvedést mutatva — bágyadtan le- ] lehulltak. Az ifjú nagy fekete szemeiből { a boldogtalanság, bizonyos blazirtság, elégedetlenség sugárzott. Szemei körül; a kékes és széles karikák kicsinynek,' fénytelennek láttatták azt. A kalapja alól magas homlokára omló dús haja ritka fönséget kölcsönzött neki. Mikor a leány azt mondta, hogy: nem lehetünk egymáséi, az ifjú szenvedélyesen ragadta meg annak kezét s úgy nézett a szemeibe, mintha lángoló lelkének minden tüzét bele akarná lehelni csendesen égő szivébe. — Hát képes összezúzni a lelkemet, semmivé tenni életemet ? Idus, édes Idus 1 Legyen az enyém! Elviszem messze, messze, hol nem fog ránk találni senki. Nyájas, puha kis fészekbe viszem, hol árnyas berek lesz, hol pacsirta sir, fülemile énekel s a tilinkó andalitó hangjainál hajtja álomra fejét. Dalolok én is a boldog szerelemről s nem az epedő, boldogtalan szerelmesekről. És mind . . . mind ahhoz irom akit szeretek lelkem egész hevével — és forrón szorította meg a leány finom kis kezét. — De mondja mit tegyek ? Én mindig nagyon szerettem magát és ha nem volnánk mindketten olyan szegények, soha sem lennék más felesége, mint a magáé. — Maga azért nem fog nélkülözni! Azt mondják, azt írták a lapok is, hogy van tehetségem. Munkakedvem nagy ; van lankadatlan munkaerőm. Dolgozni fogok éjjel-nappal, megfeszített erővel, vas-szorgalommal, hogy magának minden vágyát, óhajtását teljesíthessem . . . Értsen meg, Ida: szeretem ! Nem tudok lemondani. j — Szegények vagyunk, Gyula . . , szegények. A szerelemből pedig nem lehet megélni! — Tehát csak száraz érdek, nem a szive vonzalma, nem a lelke szerelme köti ahhoz az emberhez ... És hozzá tud menni ahhoz, akit nem szeret, akit tudom, hogy gyűlöl, utál. i — A magam jószántából lemondanék akár, az életről is, de a szüleim . . . ! — És nincs elég lelkiereje, hogy ellen álljon ? — Van. Illetve voina, de szüleim óhaját előbbre helyezem a magaménál. És ezzel tartozom nekik. Ok fölneveltek, szeretettel halmoztak el. — S akik most zsarnokoskodnak ön felett, a kik kiölik szivének legszentebb értelmeit s oly lépésre kényszeritik, mely végzetessé válhatnék ! — Vágott közbe az ifjú indulatosan kikelve. — Ne bántsa Gyula szüleimet! Mit ők tesznek, csupán ők fe'elősek azért. — Igen. Vájjon akkor is ; ha önnek összetörték szivét ? Ha önt szerencsétlenné, boldogtalanná tették — anyagi érdekbői ? — Gyula, legyen egy kissé reális. Szálljon le az ábrándok hónából és tekintsen körül a mindennapi élet tenge-