Esztergom és Vidéke, 1903

1903-11-12 / 91.szám

iskolába járása az egész vonalon, min­den fennakadás nélkül a rendes meder­ben folyt. A csolnoki r. kath. hitfelekezeti iskola felépítésénél Csolnok községe részéről tanúsított áldozatkészségért, melylyel a népoktatás céljaira diszes és minden te­kintetben célszerű iskolaépületet emelt s ezáltal az iskolaügyet törvényszerű álla­potba helyezte, a község r, kath. közön­ségének a bizottság köszönetét fejezte ki. Hosszasabb eszmecserére adott okot a bélai iskola ügye, melyre nézve a közigazgatási bizottság aképen határo­zott, miszerént ezen ügyben felhívja az egyházmegyét nyilatkozattételre, annak megtörténte után pedig a község vonat­kozó határozatát a törvényhatóság jóvá­hagyása alá terjeszti. A szentgyörgymezei építendő iskola ügyében kimondotta, hogy amennyiben a nyert felvilágosítás alapján az eredeti tervezet szerint leendő кь ítélnél a jövő fejlődésnek semmi akadálya nem lesz, az eredeti terv kivitele ellen semmi kifo­gása nincsen. Az államépitészeti hivatal főnöke az utakról jelentett, mely szerént azok jó karban voltak, s a szállítások és építé­sek felülvizsgáltattak, a íedanyag elte­rítése kezdetét vette, s hogy a Gara­ramon lévő kéméndi híd helyreállítása megtörtént és felülvizsgáltatott. Az árvaszéki elnök* jelentésének tudo­másul vétele után következett a tiszti főorvos havi jelentése, mely szerint az egészségügyi viszonyok a párkányi járásban kedvezők, az esztergomiban a bajnai kör kivételével ugyancsak kedve­zők, mig Esztergom városában kevésbbé kedvezők. Október hóban az Összes ha­lálesetek száma a megyében 176 volt, melyből Esztergom városára 34, a járásra 75 ; mig a túlsó járásra 67 esik. Az elhaltaknak 52.27°| 0 — a hét éven aluli gyermek volt. Tüdővészben az el­haltaknak и.9б°| 0-а hunyt el. A városi közkórház betegforgalma a következő volt. Szeptember hóról ápolásban ma­radt 77, októberben felvétetett 137. El­bocsáttatott in, meghalt 8, visszamaradt 95. Az összes ápolási napok száma volt. 2648. Végül felemiitette, miszerint Esz­.jjl iil Шна шяттш мм— -*« Win» пи пинии! '•"'* »gw^>wg^i;!L = . «gggffjg rén. Ma már a pénz a boldogság . . . . — Igaz ! Akinek pénze van, megve­heti a boldogságot. Tehát önt áruba bocsátják szülei s cselekszi azt, amit ők akarnak. — Szeretem őket. És én dúljam szét leghőbb vágyukat P Gyula, képesnek tart erre ? Képesnek tartaná magát erre a szerepre ? ! — Hit ön legyen az áldozat szülei érdekeiért ? ! — A szülők iránti szeretet, hála és tiszte'ct sokra képes. Saáry Gyula érezte, hogy legyőzték. Nem jutott hamar szóhoz. A lány ajká­ról utóbb elcsendült szavak megsemmi­sítették. Zavartan, szaggatottan kockáz­tatta a megjegyzést. — De Ida, hisz azt mondta szeret. — Olyan félénken hangzottak e szavak. — Szeretem és szeretni fogom utolsó lehelletemig. — És mégsem ! . . . Látja maga egy lelketlen teremtés. Megveti, eldobja, el­tiporja legszentebb érzelmeimet, s ma­gába fojtja azt az igaz érzést, mely ne­kem világalkotó mindenségem, üdvöm, menyországom . . . Mért olyan gyönge. Legyen erős, legyen szilárd és ne hagyja magát pénzért eladni. Ida ez borzasztó ! — Nem tehetek máskép Gyula: — Tehát nem fél, hog/ azaz elfojtott szerelem kétszeres erővel fog kitörni egyszer ? A leány hallgatott. Az a hallgatás tergom város közegészségi állapotai sú­lyosbodnak, amennyiben az állandóvá vált typhustól eltekintve, a kanyaró és vörheny kezd járványszerü jelleget öl­teni. A tiszti főügyész és kir. ügyész jelen­téseinek tudomásul vétele után a köz­gazdasági előadó referált. A kir. ügyész jelentése kapcsán dr. Fehér Gyula biz. tag szólalt fel a köbölkuti póstalopásra vonatkozólag és orvoslást kért a csekély fizetéssel dotált postamester nagy felelős­séggel járó súlyos helyzetét illetőleg, ki­nek a nappali szolgálaton kivül terhes éjjeli szolgálata is van. A bizottság aké­pen határozott, hogy az államépitészeti hivatal főnökének a jövő hóban teendő jelentése kapcsán fog e kérdéssel foglal­kozni. A közgazdasági előadó az őszi mun­kálatok befejezéséről jelentett. A szüret­ről emlékezett meg, előadta, hogy a termés menyiségileg általában kevesebb volt a tavalinál, de minőségre sokkalta jobb. Végül a törvényhatósági állatorvos referált. Sajnálattal emlékezett meg, hogy a ragadós száj és körömfájás nagyobb mérvű elterjedése folytán az állategész­ségügy rosszabbra fordult. r. — Bemutatkozás. Konkoly Thege Sándor a szálkai választó kerület kép­viselője a hét első napjain járta be ke­rülete községeit, hogy választóinak kö­szönetet mondjon a megválasztásért, más­részt pedig, hogy bemutatkozzék, mint képviselő. — Rákóczy Ünnepély. Legdicsőbb emlé­kű szabadsághősünk iránt érzett hazafiúi kegyeletét méltóképen rótta le az Eszter­gomi Kath. Legényegyesület, midőn II. Rákóczy Ferenc emlékének egy kitűnően sikerült hazafias ünnepséggel adózott. Maga az ünnepély a Legényegyesü'et dísztermében nagy és előkelő közönség jelenlétében f. hó 8-án d. u. 5 órakor folyt le. Jelenvoltak a többek között Frey Ferenc és Csernoch János dr. orsz. képviselők, Földváry István dr. városi sokat mondott. De legtöbbet is mond az ajak akkor, hogyha néma. És Saáry Gyula megértette a némaságot. Mikor kiértek a füzesből, éppen este lett. A leány megijedt, hogy késő lesz mire haza ér. A fiu hiába nyugtatta, hogy ráér, ne siessen tőle, úgyis ki tudja: mikor találkoznak igy . . . igy szabadon . . . De a. leány kezét nyúj­totta. A fiu bánatos arccal, szenvedé­lyesen nézett szemeibe, mintha azt mon­daná : ne hagyj el, maradj velem . . . Aztán síró hangon, fájdalmasan súgta : — Értem . . . Értem Ida. — És meg­fogta a leány kezét forrón, hévvel s egy nehéz sóhajjal monda : — Legyen olyan boldog, mint a mi­lyen boldogtalan én vagyok és leszek életemben, Eltemetem ide . . . ide a szivem közepébe és siratni fogom örökké . , . mindörökké. — S ugy hulltak a könnyei. A leány is megremegett a sza­vakra s öntudatlanul borult a siró fiu keblére ... És még jobban sirt, zoko­gott, mikor a lány ajka odaforrott az ő parázs ajakára ... Ez volt az első s tán az utolsó is. Elváltak. A fiu lehajtá fejét egy fa törzsökére s úgy nézett . . . nézett a lány után. Szemeinek könnyeitől össze­folyott előtte minden. Ugy sajogott a szive, mikor a ködös szürkületből kivette, hogy a lány vissza-vissza fordul és ken­dőjével integet . . . Aztán ő is haza ballagott némán, csendesen, ezerféle gon­főügyész, Brühl József vicerektor,/V<?/^.r.s­ka Ottokár papnevelő int. tanár, Guzsve­nitz Vilmos tanítóképző intézeti igazgató, stb. Az ünnepélyt az egyesületi dalárda s. »Hymnussalf nyitotta meg, melyet Schönwälder Kálmán nagy buzgalommal tanított be. A program 2 pontja Dombai Nárcisz, a főgymn. tanári kar e jeles tagjának és kitűnő szónoknak ha­zafiságtól lángoló ünnepi beszéde volt. — Zugó éljenzés és tapsvihar jutal­mazta a jeles szónoklatot. Nem csekély meglepetést és örömet szerzett a kis Schönválder Béla szereplése, aki szárny­kűrtön adta elő Káldy Gyulának egy szép Rákóczy-nótáját. —• Zongorán a kis virtuózt atyja, Schönwälder Kál­mán kisérte. — Bakay István kelle­mes tenor hangján kuruc dalokat éne­kelt a jelenvoltak nagy tetszésére és hallottunk több sikerült szavalatot is­— Gyászrovat. Vettük az alábbi gyász­jelentést. »Alulírottak a maguk, valamint az örszes rokonság nevében is a legmé­lyebb fajdalommal jelentik, hogy felejt­hetetlen édes anyjuk, nagyanyjuk és ro­konuk, özv. Thuránszky Józsefné, szül. Huber Anna súlyos szenvedés után f. hó 9 én reggeli 3 órakor életének 68. évében lelkét visszaadta Teremtőjének. A boldogultnak földi maradványai f. hó 10-én délután 3 órakor lógnak az Esz­tergom szab. kir. városi temető kápol­nájában a róm. kath. egyház szertar­tásai szerint beszenteltetni és e temecő­ben örök nyugalomra tétetni. Az en­gesztelő szent mise-áldozat f, hó 11-én d. e, 9 órakor fog az Esztergom szab. kir. városi plébánia templomban az Úr­nak bemutattatni. Esztergom, 1903. no­vember hó 9 én. Az örök világásság fé­nyeskedjék neki! Thuránszky Irén, férj. dr. Katona Lajosné, Thuránszky Lenke, férj. Gyarmathi Józsefné, Thuránszky Mária, dr. Thuránszky Lajos gyermekei. Katona Irén, Gyarmathi László, Dénes, Margit, Lenke, Mária, Kálmán, Lajos, József unokái. Dr. Katona Lajos, Gyar­mathi József vejei. Dr. Thuránszky La­josné szül. Jasek Anna menye. Gyar­mathi Lászlóné szül. Gaál Vilma unoka­menye.i Az elhunytban, kinek temetése kedden délután volt nagy részvét mel­lett dr. Thuránszky Lajos tb. megyei főjegyző édes anyját gyászolja. — A megyei tisztviselők fizetésének rendezése, illetve az áll. tisztviselők fizeté­sével leendő egyidejüleges rendezése oká ból leirt a belügy minister az összes törvény­hatóságokhoz aziránt, hogy a megyei tisztviselők fizetésére, nyugdíjazására és szolgálati idejére vonatkozó adatokat terjesszék fel, valamint tudassák a me­gyei pótadó magasságát. — Halálozás. Stier György magánzó 84 éves korában elhunyt, kiben Szent­Imrey Márton bencésrehdi tanár atyját gyászolja. — Régi muukáSOk kitüntetése. A ke­reskedelmi minister felhívta a győri ipar és kereskedelmi kamarát, hogy a 15 év­nél hosszabb idő óta egy helyen alkal­mazott munkások közül jutalmazásra ter­jessze föl jelöltjeit. A kamara területéről 56 pályázat érkezett be, ezek közül me­gyénkből hat. A pályázók közül a kiküldött bizottság a következőket javasolta kitün­tetésre és pedig az első, 100 koronás jutalomra Lindermayer Gusztáv ácspal­lért, Pfalcz Józsefnél, ki már 47 éve, Reicher József gépészt Kobek Istvánnál Bátorkeszin, aki 32 éve van már állan­dóan egy helyen, A harmadik 100 ko­ronás jutalomra jfakobek János kovács és gépkezelőt ajánlotta, ki az érsekség­nél már 28 éve van. — A sorozások Esztergom városában dec. 4—5 én, az esztergomi járásban dec. 7, 9 és 10-én, a párkányi járásban dec. Ii, 12, 14 és 15-én lesznek a sorozó bi­zottság megállapodása alapján meg­tartva. — Mikor kezdődik a tél ? A Meteor című időjárást jósló lap az idei tél beál­lásának idejéről szól. Azt mondja, hogy a fagyos idók november 9 és 10 körül veszik kezdetüket. Igen valószínű, hogy 12-től fogva szeles és viharos lesz az idő­járás s ez állapot 25 ig is eltarthat, ami­kor vagy eső vagy hó lészen. Szól még az időjósló a decemberben bekövetkező télies napokról s ugy vélekedik, hogy az erős tél némi változatokkal, december 9-én áll be. A legnagyobb hidegek decem­ber 18—25 között jelentkeznek: ami azt jelenti, hogy a karácsonyi ünnepek dolatot szőve szövögetve . . . Bohó szi­vén, ábrándos lelkén érezte a világ ösz­szes fájdalmát, keserűségét. A boldog, a vidám szavú poétából egy mélabús, mul­tat temető, az édes mult emlékeit sirató, az ideálért kesergő lantos lett ... És dolgozott azért fáradhatatlanul. Majd elment a fővárosba és ujságiró lett. De csak azért ment a zsibongó városba, mert feledni vágyott. II. Micsoda csodás fényességű, pazar es­küvője volt Vértes Idának. Tarthatták, tehették is, hisz minden a dúsgazdag Wagner Leo — a vőlegény — kontó­jára ment. Az meg semmit sem sajnált, csak az övé legyen az a csodaszép te­remtés. Rengeteg kíváncsi nép tódult a temp­lomba, hogy megbámulják a menyasz­szony remek Öltözetét, csillogó éksze­reit, meg halavány arcát . . . Száz meg száz lobogó gyergya lángja szórta fényét a magas boltíves falakra. Sejtelmesen bugú orgonaszó mellett lép­kedett a násznép — méltóságteljesen. A nézők közül össze össze súgnak. A di­szes kiséret a fényes templom, az or­gona túlvilági hangja olyan gyászosnak tünt fel egy alaknak, ki ott húzódott meg egy oszlopnál, hogy senki ne lássa, senki ne vegye észre. Ugy nézett, mint aki nem hiszi, a mit lát, a mit hall. Saáry Gyula volt az. Lejött б is. El­hozta lelkének olthatatlan nagy szerelme, vágya. Pedig már ekkor hiú, büszke lehetett volna, mert ünnepelt, koszorús költő volt, kit a fővárosiak dédelgettek, imádtak; ki egymásután nyerte el a pályadijakat a versengők elől. De ó egyszerű, szerény ember maradt s csak azért jött, hogy láthassa az oltár előtt azt, aki kényszerítve van szerelmet ha­zudni, aki őt minden egyes munka meg­írására inspirálja. Úgy megdobbant a szive, megrendült egész lénye, mikor ellebbent a leány aj­káról, hogy szereti a tagba szakadt agg­legényt, aki kéjes mosolylyal hallgatta, hogy hű társa marad ez a gyerek meny­asszony. Mikor vége volt a szertartásnak, Saáry Gyula kábultan tántorgott ki szivet tépő gondolatokkal, hogy annak a pufók pénzembernek lesz-e ereje, megtudja e őrizni azt a gyönge testet a majdan reázuhanó emlékek súlyától; megtudja-e gátolni az álmok világát, hogy boron­gós, lázas napokon, sivár éjszakákon meg ne lepjék a kis feieség szivét és meg ne gyötörjék. Mig igy tűnődött, a ragyogó fogatok tova robogtak a násznéppel. Pompás la­koma zárta be a csillogó szertartást. Saáry Gyula pedig elment, hogy soha többé vissza ne térjen, ahol elvesztette minden üdvét, boldogságát, (Vége köv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom