Esztergom és Vidéke, 1903

1903-10-18 / 84.szám

Dr. Hulényi Győző beszéde. Tekintetes Közgyűlés! Az egyes ember életében gyakran merülnek fel olyan események, melyek az emlékezést eró'sebb működésre serkentik. Egy drága halott elvesztenek napja, egy jóbarát felhangzó neve, vagy csak egy ismerős hang, az emlékezés munkájára tereli az agyat, a mely a mult tompító és kiegyenlítő borongásán át, egyre jobban igyekszik a homályos és rezgő kép vonásait előhívni és kiélesiteni, hogy aztán a jelen ezerféle képletéből kiválva újra lássa a rég múltba tünt alakot, a hozzáfüzó'dő eseményeket ; lássa azokat is, a melyek az időben a jövő titokzatos távolába takaróztak. És a mig a szomorú és fájdalmas vonásoktól a kegyelet koszorúja, vagy a szorongás fátyol ával vesz bucsut, addig a kedvest és jólesőt, az eredményest igyekszik lelkébe felszívni, hogy tápláléka legyen a szeretet, a lelkesedés melegének, a munkakedv és kitartásnak a jelenben és bizalomnak a jövőben. Társadalmak, nemzetek életfolyamatában ugyanezen jelenségek mutatkoznak ; s azok nagy időközeiben, a jelen könnyű feledést hozó forgatagában megáll a nemzet emlékezete egy év fordulónál vagy egy esemény ismétlődésénél. Mert a nemzetek élete olyan, mint az egyes emberé, mint Deák Ferenc mondja: „Nemzetek lesznek, nemzetek vesznek." Azok éppen ugy alá vannak vetve a születés, fejlődés és mulandóság törvényeinek, mint az ember; s mint azon két kiáltás között, mely az ember születését és halálát kiséri, a nemzetek születését kisérő hóditó diadal ordítás és a kimúlás elhaló csatazaja közt, ugyanaz a működés folyik. A nemzet fejlődik, erősödik, küzd, gazdagszik, szellemi anyagi tőkét gyűjt, diadalokat ül, veszteségek érik, ereje fogy... s e,közben emlékezik. És mig az egyes ember emlékeivel elvonul magába zárkózik, addig a társadalom, a nemzet, külsőségekben is tanúságot tesz emlékezéséről s e külsőségekben is ügyekszik újra előhívni és megtestesíteni a régi eseményeket, roszszat és jót egyaránt. A jelen idegrontó és pusztító szerszámait s a létért való küzdelem sok3zor alacsony gondjait félrehajitja s szemeit a mult eseményei felé fordítva, áldoz az emlékezetnek, hogy a hála, a kegyelet, a hazafiság adóját leróva, a szomorú emlékek tanulságain és az eredmények jóleső érzésein uj erőt merítsen az örök küzdelemre. A magyar nemzet emlézetének ilyen külső jelét üli a Tekintetes Közgyűlés most, a midőn a mindennapi szükségletek halmazát félretolva, nagy hazánk fia Deák Ferenc születésének 100. évfordulóján, a haza bölcse dicső emléke felé fordul, Magyarország összes vár1 megyéi és törvényhatóságaival egyetem-! ben. Szerény és szegényes ez a külsőség; j le micsoda fény, micsoda pompa volna szükséges ahhoz, hogy annak az egy- j ?zerü hazafinak emlékéhez méltó legyen, akinek saját szayai szerint: „Királya sem adhatott többet egy kézszorításiál.„ Szegények vagyunk mi bizony és lines módunkban a pompa kifejtése, de ÍZ egyszerű külsőség alatt igaz hazaisággal és tisztelettel fordulunk a nagy íős emlékéhe/, s ha buzdító példájának, ilkotmányos érzésének és törvény tisz;eletének, nemes egyszerűségének és íagy hazaszeretetének, igénytelen szavakban való felidézése . megerősít ez jrényekben : gazdagabbá tesszük a magyar nemzet s az imádott haza szelem! tőkéjét, mintha minden vagyonún iát az ünnepélyre pazaroltuk volna. De az ő egyszerűségéhez és szerénységéhez csak ez az egyszerűség illik. !5őt ma nem is volna helyéu való a зотра; gyászt kellene öltenünk és a gyászolók siralmával kellene felkiáltamnk: mert ma, a mai viszonyok, kétszeres erővel éreztetik velünk, hogy nit vesztettünk Deák Ferencben: mert íisz Felséges Királyunk homlokán és álami életünk egén ugyanolyan fellegek tornyosulnak, mint a melyek szétoszlassa volt nagy hazánkfia legnagyobb írdeme. S habár bizunk a Gondviselésben és izon történeti igazságban, hogy minien kor megszüli a maga nagy em )erét, kétszeresen fáj az a nemzeti mdat, hogy nincs e kornak eddig )lyan nagy fia, aki kinos vergőlésünkben élünkre álljon és élét vegyeinnak az alkotmányos küzdelemnek, a j melybe az idő belehajtott és a melynek kimenetelét még nem látjuk ... Pedig alig 36 éve, — egy nemzet I életében néhány perc s még nem is egy ; emberöltő, — hogy nagy müve a kiegyezés, a magyar nemzet és királya közt békés alapot nyújtott fejlődésünk • hez

r

. És ma kétség és bizonytalanság között ingadozik nemzetünk hajója; a nemzeti kívánságok dagadó hullámai és a királyi akarat szirtfoka között, veszteglésre kényszerül; kormányát törötten vonszolja magával; a rakomány — közgazdaságunk javai — fogynak; legénysége fejvesztetten áll s a világító torony fényes szeme csukódottan és irányítás nélkül tekint le vergődésünkre ! Ugy látszik, mintha nem volna más utunk, csak vissza, vissza, a chlopyi kikötőbe !! A mai emlékezés, a vigasz és remény napja legyen. A haza bölcse legszebb, legtökéletesebb munkájában az óvatosságot é? szilárdságot köti a nemzet lelkére. Forduljunk vissza életére és merítsünk erőt belőle a jövő küzdelemre. Kövessük Carlylet az angol bölcset, t aki azt mondja: „Nagy emberek életét •vizsgálni, — bármily hiányosan lássuk is azt, mindig haszonnal jár reánk, j Mert a nagy férfiak élete olyan világító forrás, a melyhez közel jutni kellemes és jó." ! Tekintsünk vissza 100 évre, a mikor Deák Ferencünk napvilágot látott Söjtörjön Zala megyében 1803 október 17-én, mint jogokkal biró jogokat élvező tagja a magyar nemzetnek. A szerényen nevelt nemes, ifjúkori életéről alig birt a történetírás kimerítő képet festeni, oly egyszerű volt az. Nyilvános pályáját Zala megye szolgálatában kezdé meg s élete folyása I csak akkor kezdett a nemzetébe belejátszani, a mikor 1833-ban bátyja Deák I Antal helyett, a vármegye követeként j küldötte a pozsonyi országgyűlésre. Felszóllalásai, komolysága, tudománya és nyugati műveltsége mellett, erős 'nemzeti érzéséről is tanúságot tettek, j Országos feltűnésére vármegyénk akkori követének felszóllalása adott al; kaimat, akivel szemben, a leigázott j Lengyelország mellett mondotta el azt a hires beszédét, a mely leginkább a szivekhez szóllott s a mely egyszerre ! az országos liirü szónokok sorába emelte. J Ettől kezdve, minden országos ügyhöz I hozzászólott; pedig annak az országgyűlésnek igen fontos tárgyai voltak. Legkitartóbban az úrbér rendezése és : a jobbágyok felszabadítása mellett küz- : I ködött. Az e tárgyban elmondott bej szédei, egy-zerü, világos, tömör kijelen- : I tései, a vele együttérzők és elvtársak szivét megnyerte és anélkül, hogy erre áhítozott volna, az eddig rendezet- : len ellenzék, vezérévé tette. I Már akkor kiérdemesült és országos hirű vezérfiérfiak elismerték az ifjú Deák : szellemi fensőbbségét, meghajoltak a min- : den súrlódást eloszlatni tudó kedélyes és bölcs mondásai előtt és igy az ellen- '. zék küzdelmébe bele vitte aat az egységet és szervezettséget, a melynek eddigi hiányából csak a kormány húzta a . hasznot. „Valóban" mondja egyik életirója „soha nagy ember még nem támaszkodott oly kevéssé a külsőségekre, mint Deák. i Sem fényes nevelés, sem gazdagság, sem ' testi előnyök nem tüntették őt ki kor : és pályatársai felett, s egyedül az ész ' és szó hatalma volt az, a melynek fel- ] sőbbségét köszönhette. De növekedő Í tekintélye és befolyása felkeltette ekkor J már a kormány figyelmét is, és mikor Í az 1839/40-ik évi országgyűlés összeült, 1 mint a reformpárt országosan elismert 1 vezére foglalta el követi székét. I Az ellenzék az ujjoncállitás, katonai élei- < mezes és elszállásolás úgy a Dunaszabá- i lyozásra vonatkozótörvény javaslatok i tárgyalásába mindaddig nem akart s bocsátkozni, mig a szólásszabadság s áldozatai Wesselényi és Kossuth a börtönből ki nem bocsáttatnak. És mert e 1 fontos és égető kérdések mihamarább ( való megoldása a kormánynak igen a 1 szivén feküdt, — Deák Ferenc utján i próbált a törvényjavaslatok elintézése 1 végett az ellenzékre hatni. De József fő- 1 herceg nádor abbeli kérelmére, hogy te- i kintélyével hasson oda, hogy az ellenzék 1 a törvényjahaslatokat haladéktalanul i terjesze föl, azt felelte Deák: „ha Ö felsége elismeri a szólásszabadságot, akkor i szabadon is bocsáthatja Wesselényit és 4 Kossuthot. De nemtett semmi Ígéretet." < Miután pedig ezek után még elkesere- i dettebben tárgyalták a sérelmeket, és még \ j hevesebben támadták a kormányt, az nem merte a már tulfeszitett hurt még I továbbra is kísérlet tárgyává tenni. A király 1840 április 28-án kelt királyi leirattal szabadon bocsátja a politikai foglyokat és megszünteti a folya matban lévő politikai pöröket. Ám a kormány jónak látta, hogy e hirt elsősorban Deák Ferenccel közölje, mert tudta és tapasztalta, hogy az ellenzék SZÍVÓS kitartását a vitában egyedül Deák Ferenc vezéri képessége és vezetésének köszönhette. Ha elképzeljük ez idők izgalmait és azt, hogy az országos sérelmek megvitatásában az egyes megyék adta utasítások, a megyei nagyságok irigykedése és torzsalkodása minden rendszert és egyimtető mőködést majdnem lehetetlenné tett, előttünk állhat Deák államférfiúi aagysága és emberi szeretetre méltósága, mely e széthúzásba egyöntetűséget tulott fenntartani s nem fogunk csodálkozni azon, hogy egyik kortársa, Tóth Lőrincz pártvezéri képességeiről irva nondja : „Ö minden párt tiszteletét birta i3 az általa sáncaiból gyakran kivert íonzervativ párt futva is éljent kiáltott íeki." Önkéntelen sóhaj kel keblünből az ily >mlékre, vajha a Gondviselés most küllene ily pártvezért közénk. Nem is jutott államférfiúnak oly rövid tmködés után osztályrészül az, a mivel a tevés küzdelem emlékére az országgyűlés közönsége Deák Ferencet aeglepte. Az az emlékkönyv, a rielyben követtársai a haza és nemzet Levében elébe járulnak „nagy," „fáraiatlan" és „bölcs"-nek nevezi őt. És •ár az időben a sugalmazott és jól in- , brmált hírlapok százezrei nem özönlöték el az országot, minden megye meg- : r

álasztotta táblabirájává és a büszke i őnemestől a görnyedő jobbágyig min- i ienki ismerte Deák Ferencz nevét és a ] taza bölcsét." De éppen a növekedő hirnév és szere- 3 et hozta meg reá a nagyság átkát a j :ormány figyelmeképen. Kellemetlen és ] kadályozó volt a kormány céljaira J )eák nagy okossága, mérséklete és nép- j ] zerűsége és igen jól számított akkor, 1 I midőn feltételezte, hogy Deák Ferenc- ] Lek az országgyűlésen kivül csöppentése t eá nézve nagy eredmény lenne. i Alkalmatlan képviselőktől megszaba- ] ülni régi jó szokása volt minden idők ] :ormányának s e már nem uj, de ki- 1 róbált eszköz Deák Ferenccel szemben ( em látszott megvetendőnek ; és habár i )eák Ferenc közvetlen hagyományaiból 1 íeg nem volt állapitható, hogy a kor- ] lány műve volt, életirói majd mind i íegegyeznek abban, hogy Zala várme- 1 yében Forintos György nem a saját ( orintjait üttette csapra akkor, a mikor z ellenzék legnemesebb programm- l ontjai, a jobbágyok felszabadítása, a i emesek megadóztatása ellen kapacitált 7 gyben olyan nézet összeütközéseket i rovocálván különösen Kehidán és kör- Í yékén, hogy még Deák nemesi curiájára 1 3 belőttek. Bár a nemes vármegye jóanabb közönsége teljesen osztotta [ossuth azon nézetét, hogy „országos £ zerencsétlenség „lesz ha Deák nem g ssz as országgyűlésen, és egy el- с snmozgalom keletkezett, a mely az j rszágos szerencsétlenséget ugyan- i lyan forintos argumentumokkal óhaj- t otta meg nem történtté tenni, mindzonáltal Deák Ferenc a törvénytisz- s з1о, a nemes, egyszerű ember, már e t ivataros küzdelmek kitörésekor ki jelen- á 3tte, hogy olyan mandítumot, a melyez vér tapad és a mely nem a közön- 1? §g szabad elhatározásából ered, el nem в ígadhat. Hasztalan volt minden rábe- с sélés minden guny és erőszak, a mely- r rel Deákot a követség elfogadására с irni akarta a vármegye közönsége; ő в ajthatatlan maradt. Maga irja Klauzál s ráborhoz: „Órákig tartott ezen ülés, к Lelyben engem kértek ingatlan határo- с ltom megváltoztatására, de egyszer- b nind keserűen korholtak éles kifej ezé- rj ikkel.« в Tudta azt is, hogy csodálkozást fog в elteni elhatározása. „De a tiszta öntu- и at fenntartja tovább lelkem erejét s в ív hiszem s érzem, hogy a hazában z ! igen sokan érteni nem fognak, remé- n яп mégis, hogy lesznek jó emberek, а Ъ Lk félre nem értenek, felfogják állásom- f ak nehézségét s látják s velem érzik, 1 ogy jelen körülmények között máskép г em cselekedhettem." s Deák erős elhatározása megfosztotta \ г 1843-iki országgyűlést bölcs veze- a Sse és tekintélyétől, de ez a tény az g nagyságát fokozta az ország közvéle- z ténye szemében s a bizalmat tehetsé- 1 ében. в Nem is várhatott az ország mást at- f M я Tri <аг1Л1*о> ólvoilíp.z Tní. ípllpmélipn f szilárd, meggyőződéséhez törhetlenül ragaszkodó volt és igen jól mondta Kossuth Lajos ez esetről: „Áldozza fel Deák egyszer lelkiismerete szent sugallatát akárminek, mutasson egyszer ingatagságot karakterében, akármiért, ő megszűnt az lenni, ki a nemzet bizalmát oly nagy mértékben kiérdemlé." Az ő nagy lelke nem tudott megalkudni a körülményekkel s csak lelkiismeretét követte. És bár az országgyűlés Deák nélkül, Zalavármegye követ nélkül maradt: a haza, a nemzet nyert reményében kitartásban és az ellene szőtt ármány erőt nem vehetett rajta, mert ekkor már megvalósult, a mit Széchenyi mondott róla: „békés dictátora volt nemzetének." Annyira nagy volt tekintélye és annyira bízott benne a nemzet közvéleménye, hogy bár tagja nem volt az országgyűlésnek az ellenzék vezére maradt és még az 1847-iki ellenzéki programm megszerkesztésével is őt bizták meg. Ezután azonban, a világtörténeti eseményekkel szemben, csöndesitő, nyugtató szava meghallgatás nélkül maradt; az üvöltő orkán, a száguldó felhők, a lángoló eszmék, a villanyos szikrák nem állanak meg a legokosabb szóra sem; hanem mint a forró vulkán keresztül égetik a legkeményebb ércfalat. Pedig akkor a nemzet kedélye nemhogy ellentállott, de készségesen befogadta a villamos szikrát, mint a szigetelő nélkül hagyott puskapor. Hallatta tovább is csendesitő szavát, igyekezett a Kossuth lángját az ő egyszerű és nemes óvatosságával enyhíteni, de a nemzet sorsa már ekkor össze volt kötve egy üstökös csillagéval, hogy a világrend korlátait keresztültörve, sziporkázva repüljön, fényesen, lángolón a magasba s azután a legmagasabb régiók dermesztő hidegétől lehűlve, mint egy kihűlt meteor essen le a föld sarába, a hol fénytelenül megdermedve ellenálljon a jogtalan bitorlók hatalmának és beolvasztási kísérleteinek ! Mit használt volna az okos szó, a nyugtató beszéd, kavicsokat rakni a lavina és szalmaszálat a vizár ellen ? Az első 1848-iki alkotmányos kormány kinevezésekor követséget és ministers éget is vállalt s bár az igazságügy egész rendezetlen mezejére kiterjedt figyelme és gondoskodása, legfőbb igyekezete az volt, hogy a Széchenyi és Kossuthtot is magába foglaló minisztérium tanácskozásaiban az igazgatott vitákat csillapítva a veszedelmes erővel egymásra törő ellentéteket kiegyenlítse. Próbált többször a királynál is közbenjárni, de a viszonyok ilyen alakulása mellett czélra nem vezetett s a mikor V. Ferdinánd lemondása bekövetkezett, már szóvá sem tette az alkotmányon esett sérelmet, hanem lemondott, a kabinettel. Windischgrätz közeledett. És még akkor is megjárta azt az utat, a mely vagy a bitófához vagy a rabsághoz vezethetett. Az országgyűlés alkudozó küldöttségével Windischgretz elé járult s neki is kellett hallani azt a nemzetének szóló kevély üzenetet: „Unbedingte Unterwerfung!" A föltétlen megadást, a nyomorult szolgaságot: éppen azt, a mitől honfi társainak millióit óhajtotta egész életén át megszabadítani. Megalázva, megtörve vonult vissza kehidai birtokára és onnan halgatta, mi jót sem remélve, a diadal mámor eget ostromló kiáltását és a halálra sebzett nemzet földinditó halálhörgését. Azután csönd következett... Dermesztő csönd, a melyet a vértanuk vonaglása asszonyok siralma, a kétségbeesés és düh elfojtott kitörése zavart csak meg; azután ismét csönd következett. Ebben a kinos csöndben kezdődik Deák Ferenc államférfiúi működésének legkimagaslóbb része. Amint erős munkatársa voltr a forrongó nyugatról jövő eszmék szellőjétől megmámorosodott nemzetnek, vezére volt a modern munkára kész izmos karu ellenzéknek az országgyűlésben és azonkívül, ugy megmaradt most, a belső láz és a külső csapásoktól megtört élettelenül fekvő nemzet tovább gondolkodó agyának. Nyugtató szelleme volt a halálra vált nemzetnek és az első életjelek mutatkozásakor is az ő bölcsesége irta elő azokat az orvosságokat, a melyek később a vérkeringés megindulásával a gyógyulás utja felé vezették; s aztán kézenfogva vitte az imbolygó gyógyulót lépten nyomon óva és védve ősi alkotmányának szirtjébe vágott lépcsőkön fel egész a hegy tetejére: a szabadság Tinea mrPtrni