Esztergom és Vidéke, 1903

1903-10-18 / 84.szám

A többi vezért mind széjjelszórta a gyűlés egyhangúlag Deák Ferenc hitét forradalom forgó szele, vagy menekü-1 vallotta : hogy nem kell adoít alkotmány lésre kényszeritette a zsarnok uralom;- csak az, a melyet erőszakkal vettek el. egy része a börtönben sínylődött, másrésze pedig vértanú halálával halt hazája szabadságáért. A nemzet látszólag halott volt, nem mozdult a sok szenvedésre, itt-ott látszott csak egy.egy bizsergés, a mint az emigrátió befolyására újra éledt a fegyveres ellentáilás reménye. Deák sem nem conspirált, sem az emigrátióval nem érintkezett, de visszautasította a Back hívását és tanács kérését is. Egy tanácsot azonban adott Bachnak: „Ha az ember észreveszi, hogy a kabát ját egy gombbal feljebb, vagy egy gombbal alább gombolta, nincs más mód mintha az egészet kinyitja és újra kezdi a gombolást." Mikor Bach közvetítője utján e vá laszt meghallotta, toporzékolva kiáltott fel: „Inkább levágatom az összes gombokat" ! A meghozott hírre pedig Deák nyu godtan azt felelte: „De a kabát akkor még ugy sem lesz begombolva!" 1854-ben Széchenyi Istvánnak adva el birtokát, Pestre az Angol királyné szállodába költözött; igy még közelebb jutott a nemzethez és tarthatta szóval és jó tanácscsal és mindenekfölött, aranyos kedélyéből fakadó, de mindig mély értelmű adomáival a hozzá sereglő bu songókat. Tudta, hogy Bach, majd Schmerling lovag oktalanságai, maguk visszafogják hozni azt az alkalmat, amikor a nem zet

f visszanyeri jogait és önállóságát. Evek jöttek, évek mentek, a nélkül, hogy a nemzet szomorú helyzetének javulására csak a legkisebb reménysugár is mutatkozott volna. Az olasz háború, a császárra szomorú eredménye, a helyzetet még inkább kiélesitette. Az udvari körök belátták, hogy Magyarországgal oly könynyen elbánni nem lehet, de a „Gesammt Monarchie" eszméjéhez még annyira ragaszkodtak, hogy ámbár az októberi diploma kibocsáttatott, a februári patens ismét hideg zuhany volt a gyöngélkedő nemzetre. De legalább megkezdődhettek a választási mozgalmak. Deák Ferencet Pest belvárosa választotta meg egyhangúlag követévé, s mint ilyen foglalta el helyét a Budavárában megnyitott országgyűlésen. A többségben levő határozati párt ellenében, a Deák Ferenc vezetése alatt álló felirati párt képezte a kisebbséget. Az első érdemleges ülésen terjesztette elő Deák azt a hires felirati javaslatot, melyet az észre és szivre egyaránt ható legszebb és legclassicusabb beszédjével kisért. Sok dicső lapja van történelmünknek, de alig hiszem, hogy fényesebb és a nemzet további életére általánosabb hatású levél volna, mint az, a melyre a felirat szövege van irva. A magyar közjognak, a pragmatica sanctio óta való tudományos és megdönthetetlen magyarázata. Hasonló a magyar eaiber typüsához ! Hangja komoly és fönséges, de mindenki által érthető; benne van a magyar szivósjragaszkodása ősi alkotmányához, szeretete hazájához, loyalitása királya iránt, de minden sorából kiri a nyugodt és méltóságos öntudat, hogy a maga törvényes alapján áll; nem fenyeget, nem átkozódik, de kiérezhető, hogy a magáébői engedni nem fog. Követeléseiben nem túloz, cte minden aprólékát védelmezi; nem kesereg, de önérzettel mutat rá sérelmeire, a melyek orvoslása nélkül boldogulást és felvirulást nem ismer, s nyugodt erkölcsi bátorsággal mondja el azokat a méltatlan szenvedéseket, a melyeket ellenségeitől szenvedett és nyíltan kimondja: hogy a magyarnál a kötés szent és azt még a király is megtartani köteles. Az a sok felszaporodott keserűség, a melynek most az országgyűlés megnyitása után mind utat kelle találni s a mely talán a lappangó forralmi hangulatot ismét a balsikerig vitte volna, mind megállott, mind elült e nemes, e mindenki szivéhez és agyához találó hangok hallatára. S az a beszéd, melylyel e javaslatot beterjesztette nem az államférfiú alkotása, hanem egy hazáját féltő szeretettel imádó próféta megnyilatkozása. Meg is érte a legnagyobb politikai diadalt; az ellenzék, a többségben levő határozati párt, önkényt kisebbséggé vált és engedte elfogadni a feliratot. Második felirata előterjesztésekor már nem volt két párt, hanem az egész országA felirat azonban még nem érhette el azt az eredményt az udvarnál, a melyet célzott. A bécsi körök Lustkandl osztrák jogtudóst állították sorompóba a felirat ellen, Deák azonban észrevételeivel nemcsak az ország közvéleménye, de a külföld előtt is visszaverte a támadást és az 1865-iki hires húsvéti cikk, még jobban meggyőzte a császárt, hogy a magyarokkal csak régi alkotmányuk alapján boldogul. A Schmerling kormány lemondásának elfogadása volt a méltó felelet, s az 1848-iki törvények alapján az országgyűlés Összehívása. A porosz háború szomorú vége is kívánatossá tette a viszonyok rendezését s már most az országgyűlés a kiegyező? pontozatait kezdette tárgyalni. Nehéz küzdelem, егоз munka volt, a melyből Deák Ferenc a Jegnagyabb mértékben kivette részét, folyton az óvatosság és szilárdság politikáját követve. Nem egyszer járt a királynál s a mig nemzete benne feltétlenül megbízott most már királya is bizalmával tüntette ki. őt azonban ez a királyi kegy sem emelte ki egyszerűsége és szerénységéből s a mikor ő felsége a kormány megalakításával akarta megbízni, éppen ugy elhárította magáról a királyi kegyet, mint a mikor az országgyűlés a nemzet bizalma és köszönete jeléül a koronázási aktusnál a nádor szerepével tisztelte meg. De sőt még a koronázáson sem vett részt, hanem megelégedett polgártársai bizalma és a lelkiismerete nyugalmával. A nagy mü bevégeztetett. Hogy menynyi küzdelem folyt megtartásaért és megdöntéseért az nyitott szemünk előtt folyt le és folyik. Azért nem kell a történelem homályába tekintenünk s bármily felfogással, bármily Ítélettel illessük is azt a közönséges szürke napokon, vagy a pártpolitika puskaporos levegőjében: ma az ünnepnapon, felma-' gasztosulva és átszellemülve egy nagy i ember törekvései és a hazának tett szolgálatai által, a legnagyobb tisztelettel és kritika nélkül való hódolattal j kell adóznunk Deák Ferenc államférfiúi ] nagysága és emberi egyszerűsége előtt, j El kell ismernünk, hogy az a jólét,: a mennyit élvezünk, az a szabadság a j melyet mi mint velünk született jogot; ismerünk, mindazon küzdelmek anyagából folyó olvasztott arany, mely azon kohóból folyt ki, a melyben Deák Ferenc úgyis, mint a nemzet vezére s úgyis mint egyszerű munkás . őszinte becsületes és önzetlen munkájával erős részt vett. A munka eredményét ő foglalta abba a keretbe s azok közé a korlátok közé, a honnan annak emberi számítás szerint egyenleteseu és tisztán folynia kellene. Hős volt Deák a nagyhősök tiszta értelmében, igaz őszinte hős! A nemzetek történetének hódolva bámult nagy alakjait majdnem mindenütt vér, pusztulás és gyötrelem környékezi s alig akad egy is hozzá fogható, a ki egész életén és működésón át az igaz ember kritikáját kiállotta volna. Ö azonban irtózott a vértől még akkor is, ha egy alkotmányos fokos csapástól származott csak és tiszta lelke még azt a szenynyet sem tűrte, a melyet a kor közfelfogása alkotmányos járuléknak tartott. Nemcsak a nyugati eszmék tudományos felszívása, nemcsak az öntudatos államférfiúi czélzat vitte őt a jobbágyság felszabadítására irányuló küzdelembe és nemcsak a tiszta és világos beszéd az ellenállhatatlan érvek súlya adja meg beszédének meggyőző erejét, hanem a sziv melege, az embtr természetes jogainak megbecsülése és elismerése. Áldott, ked ves, mindenkit elbájoló humora nagy szive melegének enyhe játéka volt, mely сзак az ember, az igaz ember sajátja. Ki kellett áradni belőle a benne felhalmozott isteni kincsnek, mert családja nem volt s nem osztotta meg mással, mint embertársaival, hazájára pedig rá pazarolta. Kossuth elfogatásakor ki gyűjtött a kenyérkereső nélkül maradt családnak. Ki indította a nemzet szivét legnagyobb költője, ny mórban hagyott családja részére fejedelmi ajándékozásra ? A történetírás nem szokott discéret ujjakkal turkálni a történelem alakjainak életében, s nincs az a kis nyom, a mely adatul nem szolgálna vagy nem használtatnék fel. De az ö életében még nem akadt olyan adat, a melyből arra lehetne következtetni, hogy valaha nem szive és lelkiismerete sugallatát követte va

gy embertársai nyomorúságát ne iparkodott volna enyhíteni. Még utolsó rendelkezése is az: megmaradó vagyonkáját fordítsák valami jó czéíra. S a mig szellemi kincseit igy osztogatta, hogy hazájának igaz szolgája legyen, birtokát eladta, hogy a gazdálkodás gondjaitól is megszabadulva egyedül imádott hazájának szentelhesse minden percét. Mert ez volt az a mit leghöbben, legforróbban szeretett Ez a meleg érzés, melylyel hazája és embertársai iránt viseltetett, adja meg nagy alakjának azt a ritka typust, hogy mint államférfi éppen oly igazi ember volt, mint a klubban adomázó jóbarát. S mig a nagy alakok legtöbbnyíre igen kis emberek oihonukban, Deák Ferenc mindig az volt, a királylyal szemben ugy, mint barátai körében. Még akkor is, amikor népszerűsége erős támadásban részesült s a mikor a kiegyezés miatt erős ostromot állott ki, védelmét csak saját lelkiismeretében kereste találóan mondván: „Kit sem hatalomnak parancsszava, sem becstelen érdek, sem hiúság és pillanatnyi népszerűség h tjhászat nem vezetnek, hanem keresi a haza javát és követi saját meggyőződését, az könnyen viseli a felelősség terhét." Kötetekre menő szónoklataiban is ez az emberi vonás a legszebb. Cikornyátlanul, röviden és világosan az ész szól, s a friss nehéz gondolatokat csak akkor sugározza át a sziv melege, сзак akkor piroslik ki a lelkesedés tüze, ha.-a haza jó voltáról és megmentéséről van szó. Páthosza nyu godt és méltóságos, mint csillagos éjben nyugovó róna. Örökké az idézetek kincstára lesz felirati beszédje és a hazaszeretet erejét még senki szóval ugy ki nem fejezte, mint ő a mikor igy szól: „Tudom én azt, hogy ellenségeink a lefolyt nehéz idők alatt csordultig töltötték méltatlan szenvedéseink poharát. Tudom, hogy jól esnék a fájdalomnak keblünkbe fojtott árját kiöntenünk s tudom, hogy midőn a méltó ne heztelésnek fö.'&aklatott indulata elragad, kárt és veszélyt, mi abból következhetnek, fontolóra venni felette nehéz. Érzem én is azt, mit minden magyar érez azok ellen, kik annyi életet és élet Örömöt, ann i boldogságot feldúltak e hazáb'in. De érzem kebelemben azon erőt is, hogy jobban tudom szeretni e hazát, mint gyűlölni ellenségeinket, s inkább elfojtom szivemben a keserűséget, semhogy az oly lépésre ragadjon, mely káros lehetne a hazára. Es még azok az óriási hatások, a melyeket az országgyűlésen a hazai és külföldi közvéleménynél elért, sem döntötték meg benne az egyszerű, a nemes embert, nem keltettek benne semmi nemtelen szenvedélyt, önző érdeket, de még feltűnési vágyat sem Midőn a koronázás után az angol sajtó és különösen a „Times" agyonhalmozta dicséretekkel és az irta róla : „Boldog nemzet, melynek ilyen fia van s háromszor boldog, a mely őt követni tudja" azt a megjegyzést tette: „Ha elül vittem a zászlót, annak egyetlen oka az, mert az ösvény oly szük vala, hogy csak egy ember fért el rajta." E végtelen szerénység mellett a teljes függetlenségre való vágy és törekvés, amely egész életén át vezércsillaga voltés a melyet egész életén át fenntartott, adják meg alakján ik az egyéni patinát. Független akart maradni és maradt alulról is, felülről is ; nem foga dott el senkitől semmit egyedül a követséget, a melyről azonban azt tartá: „a képviselői állás elfogadása polgári kötelesség és e kötelesség annál szigorúbb minél veszélyesebb az ország helyzete." Ezért nem egy méltóságot utasított vissza: először az osztrák kormány kísérelte meg-az országbírói méltósággal megkörnyékezni, a magyarországgyülés pedig a koronázáson a nádori méltóság betöltésével akarta kitüntetni. A kiegyezés után, a király óhajtotta leróni háláját s többször tudakozódott, mi a kívánsága ; de Ő a rangot, méltóságot, érdemrendé

1 vagyont mindent visszautasított s még a király és királyné arczképét sem akarta elfogadni, mert akadnának gyanakodók, a kik azt mondanák, hogy a kép rámájában drágakövek és gyémántok foglaltainak. Egy kiváasága volt csak: „azt óhajtom monda a további unszolásra, hogy ha meghalok Ő felsége azt mondja el rám, becsületes ember volt." Alkotmányos és természetes is, hogy a rendszerek bukásával buknak a ve zető és oszlopos férfiak. A hullám önmagát duzzasztja, addig mig Önmaga súlyától vizcseppekké szakad szét és eltűnik a tenger árjában. Voltak nagyférfiaink hőseink, vértanúink, a kik emlékezeténél hazafiúi szivünk dobogása emeli keblünket. Deák azonban az élő haza bölcse és a holt nemzet, vigasztalója volt, a ki a szilárdság és óvatosság nehéz utján hazáját a várva várt ígéret földjére vezette s a kit, mert működésében mi sem volt a rombolás munkájából, nem érte az összeütközés nagy tragédiája és csak' alkotást hagyott maga után, bámulattal és hódolattal kell leborulnunk emléke előtt, mert ily férfiút csak nagy balsors idején ad a Gondviselés egy nemzetnek. Nagy müve megalkotása a után, félre állott a tovább küzdők sorából, nem mint egy lejárt nagyság, nem mint egy bukott hős, hanem atyai vezére és tanácsra kész barátja nemzetének és királyának. Mikor pedig vele is kikezdett az enyés-tet törvénye s meghűlt szivének sugárzó melege, megszűnt működni nagy gondolatokban gazdag agya, a kietlen tél száraz szele süvített végig a magyar hazán. Megdermedt a gondolat, megált : a szó, s mint az árvagyermek nézett a magyar nemzet az áldott apa üres helyére. Szomorú pompa kisérte a nemzet halottját, fejedelmi csarnokot épített drága tetemei fölé ; az ország ércből öntötte képmását és szivébe állította fel a hazaszeretet bálványaként. S a mint néma komolysággal tekint az érc szobor a szőke Duna sodrára, mintha kérdezné: hova viszi a magyar nemzet sorsát? miként jelképezi az utókor nagy művét. Nem látja már, miként jelképezi az utókor nagy müvét. Nem látja hogy alatta ércszobrának talapzatán egy izmos aggastyán ülő alakja jelképezi a királyi hatalmat. Kétfelől térdeihez támaszkodik két meztelen gyermek. Balról a tömzsi szöghajú Magyarország, jobbról az alkotmányában megifjudott nyúlánk Ausztria. Az aggastyán áldó kezei alatt szövetségre kulcsolja a két fiu egymás felé nynjtott karjait. És Ausztria bal kezébe van téve, Magyarország izmos jobbja . . . Jobbjával pecsételi a magyar szerződéseit. És valljon látja-e, hogy ime ma, csüggedve, szomorúan, kétség szorongatta szívvel állunk nagy emléke előtt, mi a gyümölcs élvező utódok és azt látjuk, hogy a határszélre ültetett nagy f* dus lombja hervad, gyümöesei a keserűség érzetét keltik sf azok i* javarészben a szomszéd ölébe hullanak. És látja-e, hogy sirva sírunk, hogy nincs köztünk nagy kertészünk, nincs aki az igaz hazaszeretet gyógyító viaszával vonja be a gyantázó sebeket, nincs aki a nap felé forditsa ágainkat. Nincs aki haragos szemeidéivel visszariassza a szomszéd gyümölcseinkre éhes, vásott gyermekeit, és nincs aki az alkotmány acélos ollójával bátran megnyesné a fattyú hajtásokat. Piros gyümölcsöt, fehér virágot és zöld lombot vártunk s ime arcunkba hull, a sárga levél és a fekete vackor!... Ebben a napokban, a kínos tehetetlen várakozásban, a bomló rend között kétszeresen érzi nemzetünk, ki volt nekük Dják Ferenc s mit tagad meg tőlünk a Gondviselés, hogy méltó utódját nem látjuk soraink között. És miként a trón bíboros zsámolyáról leszállott a haza felséges nemtője, hogy a ravatal féket a posztójára helyezze hálájának és bizalmának babérkoszorúját és kifejezze köszönetét, tegyük le kegyeletünk és hálánk igénytelen cyprus ágát és emeljük mi magasra sziveinket e napon és tegyünk fogadalmat, hogy emlékét nem feledjük soha és ügyekezni fogunk hazánkat ugy szeretni és annak ugy szolgálni, mint Deák Ferenc. Kérjük a magyarok Istenét, engedje, hogy minden magyar teljesíthesse első kötelességét, azt az első kötelességet, melyet Deák ekként szabott elő: „Első. és legszentebb köteiességünk, minden erőnket, minden tehetségünket arra fordítani, hogy Magyarország Magyarország maradjon és alkotmányszerü önállása és függet ensége sértetlenül ferintartassék." És kérjük : Iste áld meg a magyart . . , Nyújts feléje védőkart . . .