Esztergom és Vidéke, 1903

1903-01-18 / 6.szám

2 KSZTtíKGOM és VIDÉKE. (6. szara. i 3 január 18 okokból abban részt nem vehetnek, avagy nem akarnak, váltság meg tevékenységüket. Aliquis. Munkás kérdés. Nagy-Ölved Január 12. Néhány tizedéve már annak, hogy vidéki hírlapjaink felébresz­teni igyekeznek a munkások helyze­tének javítását, hogy a kinek Isten két kezet adott, dolgozhasson, hogy mindennapi kenyere megle­gyen. A kérdés megoldása azonban még mindig a kezdet stádiumában van. Hiába való minden jó aka­ratú felszólalás, a szegény, bár munkaképes, munka nélkül áll, s rászorul az ingyen, kenyér és tejre hogy éhen el ne vesszen. De hány önérzetes lélek van még az intelligens osztályban, kit a szemérem inkább életétöli meg­válásra kényszerit, mintsem meg­adja magát a könyörület filléreinek. Ebben rejlik hazánk fejletlensége. Bármenynyire szeretjük is hangoz­tatni kultúránk emelkedését; ipa­runk, kereskedelmünk pang, mert a magyar ember érzéke még nincs kifejlődve arra, hogy felismerje azt, hogy az idegen iparcikkek párto­lása mellett, ezer és ezer magyar munkás kéz pihen munka nélkül. A jelen válságos idő arra kény­szerit, hogy igyekezzünk mun­kát adni a munkásnak, ami által megszerezheti mindennapi kenye­rét. Minden község, minden város, és megye kell, hogy ismerje sze­gényeit, hogy a munkaképesnek munkát, a munkaképtelennek enni­valót adjon, hogy élhessen, mi leg­célszerűbben a községi szegényhá­zak felállításával lenne elérhető. Az asszony húsos állát, kövér vállát heves remegés rázza meg s mig orráról leesik a szemüveg, ezt kérdi: — És hogy szerzi a hullát? — Egyszerűen; Megveszem, kiásom vagy . . , csinálom. — Istenem irgalmazz ! Hiszen ez ret­tentő ! Kövér gyöngyökben permetezett alá az asszony homlokáról az izzadtság. — Akad mindig elég ember — foly­tatta zord hangon az útitárs — aki eladni szeretné a vén nagybátyját vagy nagynénjét; pénz mindenkinek kell — és nekem sok pénzem van ! — De bocsásson meg, miért tesz ön — — hm ! — ilyeneket ? — Vonzalom az, csupa vonzalom! Ugy megszoktam a vért, a hullát és ma is . . . — Mi—i—csoda ? — Igen, ma például Emmerichből Rotterdamba utazom, hogy megvásárol­jak egy öreg asszonyt; fájdalom, ott jelenleg csak egy öreg asszony eladó, nekem pedig Ralph professzornak Lon­donba kettőt kell szállítanom. Becsület­szavamat adtam. E hó leforgása alatt pontosan be kell liferálnom a két asz­szony hulláját. És még hozzá az a pro­fesszor húsos, kövér hullát követel, öt­ven hatvan éveset. Igaz, ni, ha szabad kérdeznem, hány éves kegyed ? A félelmes ember keze előkerül a zsebéből s igy szólt: — Alapjában véve jobb ma egy tú­zok, mint holnap esetleg egy veréb . . . Önnél kövérebbet aligha találnék! Na­gyon szeretne ön, drága asszonyom, még élni ? A munkás nép, özönével megy, a fővárosba, mely, hogy munkát kapjon, a kormány érdeke, hogy az a munkás, ki Örömmel lelkiisme­rettel végzi munkáját, kapjon is munkát itt e hazában, s re legyen kénytelen idegen világrészbe köl­tözni. Reméljük, hogy az a kór­mányférfi, a ki képes volt a cse­léd és munkáspénztárt megterem­teni, képes lesz a munkáskérdés megoldására is. Igyekezzünk a ja­vító intézetek felállításával csirájá­ban elfojtani az emberi szenvedély, kicsapongásait, hogy társadalmunk­nak békés és hasznos polgáraivá váljanak azok lakói. A népnevelés magasztos feladata a lelkészek, és tanítók kezében van letéve, kezükben a lelki fegy­ver, rajtok áll, e nemzet népének nevelése. És hogy a magasztos célt minél előbb elérjük, figyelmeztessük azt, hogy téli időben, ha a földet hó lepel borítja, a süppedő bársonyos szőnyegen látható két út közül ne azt válassza mely a korcsmába, ha­nem a másikat, mely Isten házába vezet. Hogy mit eredményez az egyik, s mit a másik, az tudva­levő dolog. Biztos lesz a hatás, ha rövid idő alatt nem is, de az idő megérleli azt. Teremtsünk tehát munkát, fej­lesszük a vallás erkölcsi életet, mely magában is enyhíti az elége­detlenséget. Ily érzelmekkel eltelve még a nyomor és szegénység is békében marad egy szebb jövő reményében. Mig ott hol vallásta lanság uralg, a templomjárás ki­ment a divatból ott nincs Isten ál­dása. Pólya Lajos. A megszólított ebben a percben a szemközt levő ülésen terem, mig a szörnyeteg ádáz mosolylyal méregeti és e közben késével körmeit vagdalja. Az asszony száján megfagy a szó, a hang; szótlan rémülettel nézi a szörnyű embert, akinek a vak sors hatalmába adta. — Nieuwersluis! hangzik kívülről. A kocsi ajtaja megnyílik. — Nieuwersluis ? Az asszony borzasztó izgatottságában észre sem vette, hogy a vonat lassab­ban halad. Alig nyílik meg az ajtó, mint az óriási labda ugy szökik föl he­lyéből és omlik ki a perronra, ahol már estében kiabál. — Kalauz, gyorsan adjon nekem má­sik kupét! Vigye a skatulyámat — ott benn egy tengeri rabló van — kérem, hozza ki az útitáskámat — olyan az odabenn aki hullát gyárt. Teremtőm, a gesztenyés kosaram í — Százötven gyil­kosság nyomja a lelkét. — Jaj, az eser­nyőm ! És kövér hullát keres. Kalauz, azonnal értesítse a rendőrséget, — ké­rem még a lapos skatulyát . . . Rotter­damban két öreg asszonyt akar venni... Édes kalauz, nem bánom, elmegyek én a málhakocsiba is . . . Elájulok ! Oh, az a szörnyeteg! Amig a kalauz a testes hölgy málhá­ját készségesen kiszállítja a kupéból, a szörnyeteg, aki kényelmesen végig nyúj­tózott az ülésében, igy szól: — Kalauz, itt van ez a szivar meg ez a borravaló, gondoskodjék arról, hogy ne zavarjanak — aludni szeretnék, „A gazdasági egyesületiből. A gazdasági egyesület és a központi mezőgazdasági bizottság kiküldöttei teg­nap délelőtt az egyesület helyiségében ülést tartottak, mellyen nevezett egye sülét és bizottság egyesülése foly-! tán szükségessé • vált szabályrendelet módosítást vették tárgyalás alá, s készítették el a módosított szöveget. A két résíről a kiküldöt­tek voltak: Büttner Róbert, B. Szabó ä Mihály, Usstanek Antal, Geiger Ferenc j Ss Szabó Géza. I I Kettős pápai jubileum. XIII. Leo pápa folyó évi február! hó 19-én püspökké szenteltetésének I hatvanadik és 20-án pápává választatásának huszonötödik év­fordulóját fogja ünnepelni. A bí­boros hercegprímás ezen kettős ritka nagy ünnep alkalmából f. hó 6-án kibocsátott körlevélben elren­delte, hogy február 19-én az egész papság miséjében a pápáért külön is imádkozzék. Részletesebb intézkedéseket tesz azonban február 20-ának megünnep­lésére nézve. Közérdekű intézkedései a következők : 1. Február 19-én este a rendes harangoz ás után fél órán át kell minden templom harangjának szól­nia és hirdetnie a következő nap nagy ünnepét. 2. Február 20-án reggel, délben, este fognak fél—fél órán keresztül harangozni. 3. Minden templomban ünnepé­lyes istenitisztelet lesz, amelyre a katonaság, hatóságok, iskolák, egy­letek, társulatok külön-külön meg­hivatnak. 4. Miután február 20-ika pén­tekre esik, az ünnepség miatt a hústól való megtartóztatás kötele­zettsége feloldatott és február 18-ára tétetett át. 5. Ötvenedvasárnapon — február 22-én — a délutáni istentiszteletek alkalmával a Rózsafüzér fog a tem­plomokban elmondatni és imád­kozni fognak a hivek az egyház fejéért. 6. Nagyböjt első vasárnapjára — március I -ére — a sz. Szívről szóló letenyét irta elő a bíboros főpász­tor, a délutáni istentiszteletekre. Farsangi naptár. Január 24. A kaszinó táncestélye saját helyisegében. Január 25. Az ev. rev. hitközség családias jellegű estélye a »Magyar Királyc-ban. Január 31. A helyőrségi tisztiaar jelmezestélye a »Fürdő«-ben. Február I, A kath. legényegylet tánczvigalma. Február 2. A katholikns kör házi estélye. Február 7, Jogászvacsora. Február 21. A helyőrségi tisztikar hangversenye a »Magyar Király„-ban. Február 27. Ugyanannak »Häring estelye« vig elő­adásokkal a »Fürdőc-ben. — Dr. Rosszival István praetatus kanonok a főkáptalani javak gazd, elő­adója f. hó 16-án a nyitra megyei főkáp­talani birtokok megszemlélésére utazott. — Kitűntetett ezredes. Győrben állo­másozó háziezredünk ezredese, Marenzi Ferenc gróf, a ki legutóbb a római követségben szolgált, a napokban ma gas olasz katonai kitüntetést kapott. Az olasz katonarend lovagjává nevezte ki az olasz király. — Áthelyezés- Németh Jenő soproni kir. törvényszéki joggyakornok a komá­romi törvényszékhez helyeztetett át. — Kinevezés. Dukovics Vilmos dr. soproni kir. törvényszéki albiró, a győri kir. ügyészséghez alügyésszé nevezte­tett ki. — A kápolna építő bizottság f. hó [5-én ülést tartott, melyen dr. Fehér Gyula elnök bejelentette, hogy az építő­mester jelentése szerint az Orbán ká­polna már elkészült. A bizottság ezt tu­domásul véve intézkedett a felülvizsgálat megejtése végett. Euitán a kápolna belső berendezése került szőnyegre, mire nézve azonban a bizottság még végleg nem határozott. — Iparügy. A kereskedelemügyi mi­niszter értesítette a megye alispánját, miszerént a budapesti állami mechani­kai és órásipari szakiskolát azon szak­iskolák közé sorolta, melyek elvégzése az órásiparban és a műszerész iparban munkakönyv váltására, két évi gyakor­lat beigazolása után pedig e mestersé­gek önálló üzésére jogosít. — A kisdedovó társulat közgyűlését ma d. e. 11 órakor tartja meg saját helyiségében. — Estély a katholikus körben. A katho­likus kör február 2-án saját helyiségében tánccal egybekötött házi estélyt ad, melyre a vigalmi bizottság a meghívókat mostanában küldi szét. — Kéményseprőink sérelme. Azon incidensből kifolyólag, hogy a kémény­seprői szabályrendelet minden mester­nek csak egy kerületet engedélyez, ké­ményseprőink, kik a régi gyakorlat alap­ján oly városrészt bírtak, mely a sza­bályrendelettel több kerületre osztatott, ezen rendelkezés folytán sérelmet szen­vedtek, amiért felsőbb helyen kerestek orvoslást. A kereskedelemügyi miniszter a megyéhez intézett leiratában véglege­sen döntött ezen kérdésben. Annak fel­emlitésével, hogy egy kéményseprő mes­ter, hacsak az általa birt valamennyi munka kerületet reál jogon nem birja, egyidejűleg egynél többet nem birhat, Tölgyesy Istvánra nézve akép határo­zott, hogy addig, mig kétségbe vont reáljogának kérdése végérvényes hatá­rozattal eldöntve nem lesz, eddigi munkakörében meghagyandó, özv. Schül­ler Pálnéra nézve pedig akép döntött, hogy habár jogelőde, férje, az általa birt munkakerületeket csak személyes jogon nyert iparengedélyek alapján bírta, s igy az özvegy a szabályrende­let intézkedése alapián egynél több kerü­letet nem bírhatna, tekintettel mégis arra, hogy úgy férje, mint annak jogán Schul, lerne már évek óta s a lakosság közmeg­elégedésével látja el két kerületben a kéményseprői teendőket, méltá­nyolva nevezettnek érdemeit, nincs ki­fogása ellene, ha nevezett özvegynek mindkét kerület továbbra is meghagya­tik, hacsak az tüzrendészeti szempontok­ból kifogás ató nem esik és ha a városi kéményseprői szabályrendelet aképen módosittatik, hogy az általa férje jogán birt két kerület, egyesittetik. — Katonai hir. A 26-ik gyalogezred legénysége uj fegyvert kapott. A Man­licher féle ismétlő fegyvernek 90895. sz. mintáját használják ezentúl. — Honthban tilos a házalás. A keres­kedelemügyi minister értesítette a tör­vényhatóságokat, miszerént Honth vár­megye azon közgyűlési határozatát

Next

/
Oldalképek
Tartalom