Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-09 / 64.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. М с Й1 с 1 е Щк Vasárpap és csütörtökön. jlLŐFIZETÉSI ÁRAK : EzéM évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — _ — — — 6 kor. — fii. Nagyed évre — — — — 3 kor. — fii. Eá}' ее szám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetéseit, nyilüerek és hirdetések küldendők) Kossuth bajos (azelőtt ßuda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. •<$­A városi képviseletről. aug 7. (a.) Esztergom város közönsége a községi önkormányzat ügyeit a képviselőtestület által gyakorolja. A nagy közönséget képviselő vá­rosatyák azok, kiknek kezébe a város sorsa, jövője letéve van. Ben­nok öszpontosul a választók bizalma. Számtalan esetben tettük már szóvá a bizalom kérdését, melyet sok esetben érdemetlenül osztogat­nak a választók. Volt idő, hogy statisztikai kimu­tatást húztunk arról lapunkban, hogy ki, hányszor jelenik meg a zöld posztónál, s vesz részt azokban az ügyekben, melyek intézése, minden városi képviselőnek kötelessége. Ennek a, mondjuk talán kímé­letlen eljárásnak megvolt a haszna, mivel a bizalom letéteményesei tartva a nyilvános leleplezéstől, többen s gyakrabban megfordultak a fórumon. Azóta, múlván az idő, a közügyek iránti érdeklődés is lohadni kead, s lassan már eléri fokát annak a kö­Az „Esztergom is Vidéke" tárcája, 1848. évi nemzetori és honvédkori Irta: HORVÁTH GÉZA. Folytatás (XXI.) Január io-én Komárom alatt veszte­geltünk. Ekkor korán reggel parancsot kaptunk, a Dunáni átkelésre, s megkez­dődött a július n-ki csata, melyben az orosz hadosztály eldöntő részvéte miatt, az osztrák hadsereg hadállásának célzott áttörése nem sikerült. A csata a jobb szárnyon igen hevesen folyt. Mi a szélső bal szárnyat foglaltuk el. Egész nap folyt az ágyú harc, midőn Mariásy ez- j redes és dandár parancsnok oda lova- j golt hozzánk almásszürke lován, kísére­tében mint nyargonc egy 12—13 éves­nek látszó barna fiucskával, kit állítólag Tőröknek hivtak, s oda kiáltott az őr­nagynak : »Képeztessen tömeget с s ő tovább vágtatott. Alig hogy készen volt a tömeg, több divízióból álló ulánus at­takba jött reánk s körül futotta a zász­lóaljat. Azonban a betörést lövéseink gyorsasága és szilárd állásunk megaka­dályozta. Én, mint őrmester az elsőszá­iád közepén álltam, s velem az egész első sor szuronyt szegezve állt. A leg­kellemetlenebb az volt, hogy a második sor jobbról, balról, füleink mellett lőtte zönynek, mely valóságos megbot­ránkozás számba megy. Régóta nem került képviselőtes­tületünk ítélőszéke elé oly fontos ügy, mint a csütörtöki ülésen, mi­dőn is sajnosán kellett tapasztalni, hogy a százhetvenhat képviselő közül csupán hatvanan adták le sza­vazatukat a két milliós kölcsön ügyében. Nem lennénk igazságosak, ha figyelembe nem vennénk azt a né­hány igazgatósági tagot és tisztvi­selőt, kik a takarékpénztárraii ezen fokú érdekeltségüknél fogva a sza­vazástól tartózkodtak, délszolnak e sorok azoknak, kik magukat álta­I Iában távol tartották, s azoknak, i kik a szavazás elrendelésekor jobb­nak látták a folyosó tisztább lég­körébe kivonulni. Mert feljegyzé­seink szerént ilyenek is voltak. Feltesszük a kérdést azon képvi­I selőkhöz , ha nincs idejük, ambiti­ójuk, avagy erkölcsi bátorságuk, miért nem teszik le mandátumu­kat ? Miért bitorolják a választók bizalmát ? Sokkalta csekélyebb jelentőségű, de persze személyes vonatkozású ki fegyverét. A harmadik sorral fegyvert cserélt, a harmadik sor ismét átvette a negyedik sor töltött fegyverét, a negye­dik pedig töltött. Ez volt az első és utolsó alkalom, midőn lovasság igyek­vők megtörni tömegünket. Az iszonyú dübörgés, melylyel a lovasság felénk ro­hant és a süketitő lárma kissé alterált bennünket, de a rohamot csúnyául visz­szavertük s jól megritkítottuk sorait. Az első sornak csak akkor kellett volna' lőnie, a lovak szügyének irányítva a' lövési, ha a lovasság egészen közei fér-! kőzik hozzánk, a mi azonban nem tör- • tént. Az alkonyat beáltávai visszavonul­tunk a Dunán át és július 13-án megkezd­tük a nagy visszavonulást. A váczi csata az oroszokkal. Július 15-én. Az első hadtest július 15-én ért Váezra. Nagy Sándor szokása szerint, hadrendbe' állitá a gyalogságot, tüzérséget. Az előre-1 haladt lovasság harcba bocsájtkozott, a kö- j zel Váczhoz felbukkant cserkesz lovasság-; gai és azt kegyetlenül megcsipkedve, tért vissza a táborba, magával hozva az j orosz lovasság vörös és ezüst paszománt- j tal sujtásozott felöltönyeiből 18—20 da-: rabot és annak nagyrésze szinte táborba szállt. A kocsik Váezról hozták a had­j sereg részére a készletben volt kenyeret. Sokan a legénység közül levetették ba-! kanosaikat, mások tiszta fehérneműt vái-' tottak. Midőn huszáraink, kik reognos­ügyekben nem egyszer láttuk zsú­folva a tanácskozás termét, amidőn 'talán épp a köznek rovására lett I az egyéni érdek portálva, j Törvényeink, szabályzataink a I megjelenésre kényszereszközöket ( nem ismernek, kinek kinek egyéni­ségére bízzák azt. Kötelességet vélünk teljesíteni, midőn figyelemmel fogjuk kisérni a j képviselők megjelenését az ülése­ken, s azok tevékenységéről nyil­vánosan fogunk beszámolni a nagy közönségnek, hadd lássa az, hogy j kík s mily mértékben érdemesek a 1 bizalomra. Döntés a conversió-ügyében. — Városi közgyűlés. — Aug. 5. Esztergom város képviselőtestülete szerdán d. u. 4 órakor ülést tartott. Nem volt kilátás pikáns izű, szenzátiós termé­szetű interpellatiókra, a koma, sógor, jó barát és jóakaró szolgálat és viszont­szolgálat készségére sem volt szükség, mert még csak egy szolgai állás sem várt betöltésre, annál kevésbbé valamellyes hivatalnoki állás, s igy érthető, ha a sovány napirend, az egyedüli két milliós kölcsön ügye nem birt vonzerővel a köz­cirozni voltak, oda kiáltanak: >Fel fiuk itt a muszka!* Rövid negyedóra alatt a legénység Öltözve, a tüzérség és lovas­ság felkészülve várta a támadást és az oroszok valóban nem is késtelf, mert ágyúik a gödi hegy tövében megkezdték a tüzelést. A mieink is siettek a válasszal. A városi nemzetőrség is kivonult, de a messze távolban megállt az ágyú ló­vonalán kivül és jót nevettünk, midőn láttuk, hogy ha fecske repült el felettük, hogyan bugdácsoltak. Már a csata javá­ban folyt, midőn a harmadik hadtesthez tartozó lovasság és tüzérség megérke­zett. Az ellenség gyalogsága azonban nem nyomult előtérbe, hanem az ágyuk J fedezetére szorítkozott. A csata folyamán az úgynevezett »geller Schuss«-ok néha belevágtak,! máskor átugrottak zászlóaljunkat, vagy mellettünk gurultak el. Feltűnt nekem, hogy az ágyú fedeze- j tén álló muszka gyalogság nem képezett J úgy, mint nálunk tömeget, hanem minden tag (rótta) egymástól pár lépésnyire állt és e szerint kevésbbé volt kitéve az ágyuk ártalmának és még is a fejlődés ] igen gyorsan futó lépésben történt, j Hogy mindig ezt a hare modort szok­tak-e követni, azt nem tudom, miután ezentúl csak lovassággal és túlnyomó ( ágyukkal álltunk szemközt, de ezúttal, csakugyan ekként történt. Továbbá fel- j tűnőnek találtam a kozákok élénk moz­ügyekért érdeklődő városatyákra, kik közül, t. í. a 176 közül csak 60 jelent meg és merte döntő szavazatát leadni. Dr. Helcz Antal tett is erre vonatkozó­lag, de csak zárjelben egy indítványt, hogy jegyzőkönyvi köszönetet kellene szavazni a nagy számban távol volt kép­viselőknek. Valóban megbotránkoztató, hogy van­nak egyének, kik csak hiúságuk legyez­getése végett, könyörgéssel, kapacitál ás­sál járják ki mandátumukat, s aztán fe­léje se néznek az üléseknek csak akkor, ha valamellyes közvetlen, avagy közve­tett érdek parancsolja. * Megnyitván Hoffmann Ferenc pénz­ügyi tanácsos, polgármester helyettes az ülést, üdvözölte a megjelenteket, s a kath. egyháznak Leo pápa elhalálozása folytán bekövetkezett mély gyászát jelen­tette be hivatalosan, mit csakhamar az uj pápa megválasztásának örömnapjai váltottak fel. Tekintetes közgyűlés! Mielőtt a mai rendkívüli közgyűlés napirendjére tűzött fontos ügy tárgya­lására térnénk, — szóllott a helyettes polgármester — engedje meg a tekinte­tes közgyűlés, hogy a fájdalmas meg­hatottság és őszinte kegyelet érzelmei­nek szenteljünk néhány pillanatot. Legutóbbi együttlétünk óta egy vi­lágra szóló jelentőségű esemény, XIII. Leo római pápa Ő Szentsége halála borította mély gyászba a benne látható gékonyságát, és vékony, erőtlennek lát­szó lovaik gyors futását fel a hegyek­nek is. A csata késő estig folyt és az oroszok visszavonulásával végződött. Én ismét félszázaddal, tiszthelyettesi szolgálatot teljesítvén előőrsre rendel­tettem. Megkétszereztem óvatosságomat, miután azt hallottam, hogy a vigyázat­lan előőrsöket a kozákok elszoktak fogni és valóban vigyázni is kellett, mert a lovasjárőrök szakadatlanul jártak. Mi­dőn előőrsöm, helyesebben az őrszem elkiáltá magát: »Allj ki vagy ?« Ha hu­szárok vonultak el előttünk, azt kiáltották : > Huszár с, ha ellenben kozákok voltak, kik csekély távolban haladtak el, felelet helyett tovább vágtattak. A kozákok hosszú ügyetlen dsidával voltak ellátva, vállukon puska, a nyereg­kápába két pisztoly volt tűzve, fövegük szőrmés, meleg sipka, kék begombolt Waffenrok-féle kabát, bő kék bugyogó a csizmába húzva. Jobbára meglett, szakál­las férfiak voltak, ügyes, erős lovasok, de lovaikat csúnyául ülték. Már reggel volt, midőn az előőrsöt a zászlóaljhoz behívták, s indulási parancsot kaptunk, utunkat azonban a tömérdek menekülő kocsija akadályozá. Már javá­ban folyt a támadó oroszokkal az utcai csata, midőn a keskeny gombáspataki hidon áthaladva, az emelkedő hegy erdő borított magaslatára értünk és az utócsapatot képező pár huszár jelentette,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom