Esztergom és Vidéke, 1903
1903-07-19 / 58.szám
A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. М с й1 е ^ С1 )1к Vasárnap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I Egésí érr — — — — 12 kor. — fii. Fel évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed етге — — — — S kor. — fii. E<jes eiáiu ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendői) Kossuth bajos (azelőtt Buda) utca 485. szán*. Kéziratot nem adunk vissza. Esztergom vármegye központi mező-\ Д váfOSÍ kÖZCjyÜléSrÖI. gazdasági bizottságától. ad. 47/1903. sz. Meghívó. Esztergom vármegye központi mezőgazdasági bizottsága az e hó II. ére kitűzött, de a bizottsági tag urak meg nem jelenése folytán elnapolt folyó évi Il-ik évnegyedes rendes ülését a vármegye székház ának tanácskozó nagytermében folyó évi július hó 25-ik napjának délelőtti 10 órájakor tartja meg, amelyre ezen bizottság Igen Tisztelt Tagjait a vármegyei és a bizottsági hivatalos lapok utján ezennel van szerencsém újból meghívni. Esztergom 1903. évi július hó 16-án. az elnök betegsége folytán Usztanek Antal s. k. bizottsági alelnök. \\ „Esztergom és Iliié" tárcája. — A milliós kölcsön. — Eszt. 1903. július 16. Évek hosszú sora óta nem folyt le az ősi Bottyán palota tanácskozó termében közgyűlés, mely tárgya fontosságánál fogva nagyobb érdeklődést joggal ne igényelt volna, mint a mult szerdai. A korrumpált városi gazdálkodás megteremtette adósságok célszerű konvertálása jvolt e közgyűlés tárgya. Egy millió forintról volt szó, amelyet a város a J kisebb nagyobb adósságainak kifi[zetésére illetve konvertálására valamely hazai vagy külföldi pénzintézettől felvenne. Aki ismeri a város pénzügyi helyzetét, tudja mérlegelni az ez ügyben hozandó határozat horderejét, amely hivatva lesz évtizedekre a pénzügyi bajokat szanálni, avagy alább taszítani azon lejtőn, amelyre a könnyelmű gazdálkodás állította. Joggal megvárhatta volna a város minden polgára, hogy ezt az életbe vágó fontosságú kérdést oly 1848. évi nemzetori és honvédkorí A K°Vács-pataknál. I903. JUniUS 12. I. Reád gondolva, meglep az ihlet, Elfog az édes, csábos igézet, Nem földi valóság: égi bűbáj, Tündérmese, mely ábrándokat ébreszt. Köröttem zengő, madárdalös erdő, Rezgő lomb, szellő suttogja neved, Fölkeltve a vágyat : vajha gyengéden Csókolhatnám puha, kiesi kezed ! II. Nem vágyom a magas égbolt Ragyogó kékjébe, Inkább nézek szép szemednek Varázs tükörébe. Mit zeng nekem az erdők Dalos madárkája, Ha hallgatok édes ajkad Enyelgő szavára. Lelkem ábráados múzsája, Ideált keresve, Dalt tanulni hozzád szállna, Ajkaidra lesve ! Taffy. Irta: HORTÁTH «ÉZA. Folytatás (XVI.) Másnap ebéd után a hintóba négy lovat fogatott az apám és Bitekére indultunk. Útközben azonban, jóval Bicskén innen, de Zsámbékon túl, zászlóaljammal találkoztunk. Kocsink raegált, és én kapitányomnál jelentkeztem, s beálltam a sorrendbe miután előbb azt és a tisztikar több tagját, kik kocsinkat körülvették, szülőimnek bemutattam. Szülőim kapitányomat szabadkozása dacára kocsijukra felvették, és véle egész Tök községig a zászlóalj után csendes lépésben haladtak. Anyám és atyám a tisztikart meghivták házukhoz, azonban ezek a szives meghívást megköszönték útjuk sietősségét hangoztatván. Tökön szülőimtől és a velünk jött Cornél testvéremtől elbúcsúztam, és az ott kijelölt szállásomra vonultam, Ők pedig haza hajtattak. Másnap megindultunk, és a budakeszi erdőn áthaladva, közel a Krisztina város alatt tábort ütöttünk. Zászlóaljunk volt a dispozitió következtében az első Buda alatt, mely táborba szállt és előőrseink még az nap a várral szemben álltak és a közlekedést ez oldalon lehetőleg elzárni törekedtek. Budavár ostroma, előzményei és be vétele. A hadsereg nyomban követett benlelkesedéssel karolja fel és tegye lelkiismeretes vizsgálata tárgyává a város képviselőtestülete, amilyent egy vitális kérdés igényel. Mégis mit kellett tapasztalnunk ? Sajnos, negligenciát és bántó közönbösséget. A képviselők túlnyomó része távol volt, éppen azok, kik szaktudásukkal, avatottságukkal leginkább lettek volna hivatva ezt a nehéz kérdést megvilágítani és a gyöngébb elemekre nézve érthetőbbé tenni. Ha csak egy írnok vagy hajdú választásról van szó, hetekkel előbb erős mozgalom indul meg a képviselet tagjai körében és a képviselők tömegesen vonulnak fel az urnához, de meg érdeklődő közönség is zsúfolásig tölti meg a termet. Most, egy félszázadra való pénzügyi bázist teremtő manőver kivitelénél 70—80 képviselő jelenik meg, alig fele a testületnek. Es hiányoztak leginkább azok, miként mondtam, akikről leginkább lehetett volna feltételezni, hogy erős vita tárgyává teszik pénzügyi tudásukból kifolyólag ezeket a javaslatokat. Részben a pályázó helyi pénzintézettel való érdekeltségnek is lehetne betudni, de ez az érdekeltség nem áll arányban azzal a tátongó ürességgel, amely a zöld asztal körül dominált. Egy másik momentum is szembeszökő volt ezen a közgyűlésen. És ez az, hogy hiányzott az erélyes és célirányos vezetés. Nem akarunk a város polgármesterének hízelegni, de nem hallgathatjuk el, hogy hiányát éreztük annak a gyakorlottságnak ezen kérdés tárgyalásánál, amely ezen életbevágó kérdés dűlőre hozatalánál kivánatos lett volna. A gondolat-menetek irányítása, az ellentétek kiegyenlítése, a tények kidomborítása ezúttal hiányzott, de nem rójuk fel ezt vétkül a polgármester helyettesnek, mert menti őt a tapasztalatlanság, bár a debattirozó felek mérséklésének szükségességét a gyakorlat hiánya dacára obszerválhatta volna. A vitákban nagyon kevesen vettek részt, azok sem reális számadatokkal támogatott érvekkel íegyverkeznünket, és megkezdődött az élénk és gondtalan tábori élet, de valamint eddig lehetőleg elhallgattam a hadjárat alatti társadalmi érintkezéseket, úgy jelenleg sem fogok naplószerű ecsetelésbe bocsájtkozni s elvemhez képest csekély kitéréssel a hadi események és azok előkészületének leírására szorítkozom. Az ostrom kezdetét vette. Dörgött az ágyú és az első hadtest tüzérsége a Gellért déli oldalán foglalt állást és kitűnő sikerrel lőtte a várat. Az ellenség egy napon felénk fordult heves ágyutüzével, úgy hogy zászlóaljunk a hasztalan véráldozat kikerülése végett hátrált, az az ha jól tudom az úgynevezett Mészáros útra vonatott vissza, de a vár I tüzérei, mintha lesben álltak volna, egyes emberekre, lovasokra, vagy élelmet szállító szekerekre 18—24 fontos golyókkal is, nem minden siker nélkül egyre lődöztek és csak az útvonal nagyságának tulajdoníthattuk, hogy lövéseiknek egynél több áldozata nem lett, ami pedig ugy történt, hogy egy közhonvéd ma- j gát biztosnak hivén, kissé távolabb a part menedéktől távozott. Alig hogy leült, már a 18 fontos kiütötte lábát j alóla. Miskey Rezső szolgabíró, az apám, Gunda Feri és sógorom Bódiz Ferenc s többen lejöttek hozzám a kis Sváb hegyről, hogy meglátogassanak. Ekkor történt, hogy alig beszéltünk néhány percig, midőn a hust szállító kocsi megérkezett' s a hust kezdték a zászlóalj számára az útmelléki partra ledobálni. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ ^^SSSÜSSSSS. Kapható: Leitgeb János, Uetz Sándor Willi József és Toros József üzletében. Abban a pillanatban, midőn honvédeink a hust kezdték elhordani, megszólalt a várbástyán az ágyú és a kocsiból az egyik lovat kiütötte, melynek vére a hozzánk szállított hus némely részére is reáfolyt, mit látva apám, annyira megundorodott, hogy 1869. évben történt haláláig soha többé marhahúst nem evett. De azonfelül az én látogatóim is megkezdték a Svábhegy felé a visszavonulást. Meg kell jegyeznem, hogy habár az atyám volt köztük a legidősebb, még is a többinél nagyobb bátorságot tanúsított, s midőn sógoromat tréfásan megszólítottam, hogy hová szalad ? azt válaszolá: »Jaj barátom! nekem feleségem és gyermekem van с és siettek bemenekülni az útról balra elvonuló árokba, hol a lövések ellen biztosítva voltak, én pedig gyermek ésszel, kérkedőleg az úton lépdelve kitettem magam a lövések céltáblájának. Két lövés felém is jött, de hála Istennek engem nem talált. Ekkor értesültem az apámtól, hogy közel a Görgei főhadi szállásától béreltek ki az ostrom időszakára nyári lakást. Szülőimet meglátogatandó, május 10-én felmentem a kis Svábhegyre, s ekkor láttam Offner lőporgyárosnak, mint elitélt honárulónak agyonlövetését. Az ítélet végrehajtására huszárok lettek karabinnel kivezényelve. Miután az Ítélet előtte felolvastatott, szemét bekötötték, letérdelt két, keze hátra levén kötve, mire a vezénvlő huszártiszt ielt
