Esztergom és Vidéke, 1903

1903-06-04 / 45.szám

ESZTERGOM és ÍME A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA

«-NAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárpap és csütörtökön. jÍLŐFIZETÉSI ÁRAK I Егеяв етг — — — — 12 kor. — ül. РЙ érre - — — - - 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Egyes «каш ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hovaakéziratok, előfizetések, nyütterek és hirdetések küldendőt Kossuth bajos (azelőtt ßuda) utca 485. szánj. Kéziratot nem adunk viasza. н$Az alkohol ellen. A társadalom erkölcsi fejlődését bénítja meg az ivás szenvedélye, az alkohol pusztító mérge. A szellemi képességeket megzsibbasztja, a nemesebb érzelmeket kiirtja, bűnt, romlást és kárhozatot idéz elő az alkohol, melynek rémes erejével szemben hosszú időkön át majdnem fegyvertelenül áll az állam és társadalom. Ujabb időben mégis tudatára ébredtek annak a rettentő veszedelemnek, melyet az alkehol — a vad indulatok, ocsmány szenvedélyek felkeltésével, a sziv érzésének kiölésével, féktelen kitörések előidézésével, melynek verekedés, gyújtogatás, rombolás, emberölés járnak nyomában — rejt magában és társadalmi uton történtek kísérletek az alkohol terjedésének elnyomására. A külföldön egyesületek alakultak az alkohol ellen, amely egyesületek a mult évben Bécsben kongresszust tartottak. E kongresszus tanácskozásairól és az egyesületek működéséről helyén valónak és tanulságosnak tartjuk, hogy mi is megemlékezzünk, ha csak röviden és vázlatosan is. | A kongresszuson minden művelt Iz „Esztergom és Ив" tárcája. 1848 évi nemzetőrt élményeim. Irta; HORVÁTH GÉZA. Folytatás (III.) Kenezsey főhadnagyot többé nem lát-, tuk, hihetőleg más zászlóaljhoz lett át- j helyezve, de Latinovics is elhagyta végkép a zászlóalját. Dorda Samu ellenben

5 kétheti elzáratás után visszatért száza-! dához. Ezt követőleg harmadnapra, épen 1 előőrsről tértem szállásomra, midőn azt a parancsot kaptam, hogy teljes fel- [ szereléssel jelentkezzem Sántha száza- í dósnál, aki közel a falu végéhez kocsin | várt reám; s ő, anélkül, hogy barátaim5 nak Isten hozzádot mondhattam volna,' átvitt Futakra és századához osztott be. • Itt ismerkedtem meg Kuluncsics József, bajai illetőségű intelligens fiatal ember1 rel, aki mióta a zászlóalj táborba szállt, mint őrmester csatlakozott hozzá. Zákó István őrnagynak volt rokona, nővére pedig állítólag az őrnagynak ideálja. Itt értesültem továbbá arról is, hogy a zászlóalj négy százada a Szöregi csatában felvette a vérkeresztséget és egy nehéz sebesültje van. Előre fáztam, midőn az első századhoz osztottak be, ismervén a kapitány szigorú eljárását mi azonban, mint később íanaszraltam. nem vált hátrányomra* I nemzet képviseltette magát s száI mot adott arról, hogy miféle intézkedéseket tett az ivás szenvedélyének korlátozására s következmé, nyeinek enyhítésére. I A külföldön már rég felismerték s a köztudatba ment át, hogy az ivás szenvedélye egyike a legveszélyesebb, a jövőre nézve leggyászosabb kihatással bíró bűnöknek. Itt j nem a szánalmat érdemlő áldozatokról, hanem az egész társadalomról, a jövő nemzedékről, a népek sorsáról van szó. I Franciaországban és Angliában ebben az irányban a hadseregnél is érdekes kísérleteket tettek. Ezek j szerint tévhitnek bizonyult az az általános meggyőződés, hogy a szesz ' táplál s erőt ad. Ellenkezőleg, csökkenti a test ellenállási képességét, úgy a fáradalmakkal, valamint a betegségekkel szemben. A madajgaszkari hadjárat például kétségkívül kimutatta, hogy azok a francia csapatok szenvedtek legkevésbé a gyilkos éghajlat s a posványos viz miatt, azok voltak a legkitartóbbak, melyektől a szeszes italokat megvonták. A többi csapatokat megtizedelte a mocsárláz s azok is akik megmaradtak, csakhamar kimerültek. noha eleinte zúgolódtam ellene. Igaz, ismételve kellett hallanom: >Feszesebben tarsd magad ! Azt gondolod, hogy most is franciát táncolsz!

с Ez a bizalmas tegezés onnan származott, mert Sántha rokonom volt s én még csak 15 éves flu és a zászlóalj legfiatalabb honvédje voltam. A reánk következett harmadnapon a futaki dunai szigetre lettem a Csereviczi sáncok átellenében előőrsre küldve 18-ad magammal. Három kohás fegyverünk volt, a többiek kaszával voltak felfegyverkezve. Az őrszolgálat délben kezdődött, és mint november végén szokott, korán beállt az alkonyat. A Duna túlsó felén velünk : szemben a rác előőrsök voltak elhelyezve. A szigetről a távolság nem volt nagy, mert kellő figyelem mellett minden akadály nélkül lehetett egymással beszédet folytatni. A rácok a csendet azzal törték meg, hogy átkiáltották : >Vessz el Kosútszki kutya. «! A mieink bácsmegyei fiúk lévén, azzal válaszoltak : >Vesszetek el Szvetaszikolajok.« ! Végre különféle gúnyszavak követték egymást. A rácok j egyike tiszta magyarsággal átkiáltott: »Nem mersz kiállni magyar ?c Én látva, ( hogy embereim közül céltáblának egyik. sem hajlandó kiállani, átkiáltottam, hógy én kiállók, de ha nem talál, ő is viszont álljon ki ! Ő ebbe beleegyezett, mellét verve. Én tehát kiáilottam,' Dda kiáltva: >Itt vagyok lőjj hat!« Ó reám lőtt és golyója, amint reggel meg1 néztük a hozzám közel állott topolyfába Ezek az eredmények valószínűleg arra fogják indítani a hadügyi kormányokat, hogy az alkoholivást (ideértve a bor és sör élvezetét is) a hadseregből teljesen kiküszöböljék. Svájczban és Oroszországban szeszmonopolium van. A kormány azonban a jövedelem egy részét a a mértékletességi mozgalom támogatására, gyógyintézetek és menházak alapítására fordítja. ! Ezek az államok belátták már, hogy amit elveszítenek a réven, az bőven megtérül a vámon. Az alkohol ivás korlátozása csak előmozditja a nép jólétét. Az italfogyasztás csökkenése következtében elmaradt adók más cimen duplán megtérülnek. Ápolnunk kell a nép testi' és erkölcsi javait, mert ezzel csak fokozzuk erejét, munkabírását és munkakedvét, tehát fizetőképességét is. • A legszebb eredményeket azonban — a külföldi referensek szerint — maga a társadalom érte el. A mértékletesek és italtól tartózkodók egyleteinek se szeri, se száma. Nyomtatványokkal és felolvasásokkal csinálnak propagandát az eszmének. A népnek ismernie kell a veszedelmet, amelyben forog. A svájezi kék-kereszt-egyesület egész Európára kiterjesztette működését, melynek eredményéről vastag kö; tétben számolt be a kongresszusI nak. S A javíthatatlan betegeket men1 házakban gondozzák. A megmentehetőket gyógyító-intézetekben ápoljják. Ha innét kikerülnek, az egye" sületek tagjai vállalkoznak arra, hogy ja lábbadozót családjuk körébe felvegyék. Oly emberek közé kerül jitt, akik nem gúnyolják ki tartózkodásáért, hanem szeretettel gonI dozzák s ápolják. Szeszes ital különben sem kerül az asztalra, önI megtagadása tehát nem viseli magán a kényszer bélyegét. ! A kigyógyult beteg aztán — hálából s többnyire maga is beáll a mentők sorába. Ezek a legmegbízhatóbbak, mivel végigjárták az iszákosok Kálváriáját. I A korcsmák helyét lassankint olvasótermek, tea- és kávémérések foglalják el. Hiszen a nép csak azért jár korcsmába, mivel szórakozni vágyik. Ott kap rá az italra. Impozáns képét nyújtja a kongresszus annak a magasztos célzatú tevékenységnek, melyet a külföldi alkoholellenes egyesületek' kifejtefúródott, én pedig reá fogtam gyorsan fegyveremet és szerenesésen eltaláltam őt, mert >jaj bratye!« kiáltással rogyott le. Társai hozzá akartak menni, de mi a két használható puskával távol tartottuk őket; meg nem gondolva, hogy lövéseinknek rosz következménye is lehet, mert alig tettünk 4—5 lövést, midőn Herzinger, az Eszte ezred őrnagya, mint helyőrparancsnek segédtisztjétől azt izente, hogyha még egy lövést merünk tenni, azonnal főbe lövet, mert lövéseink az egész hadvonalt alarmirozzák. E parancs következtében tehát még a szóbeli ingerléssel is felhagycunk. Másnap midőn az őrsről felváltottak, embereim által köztudomású lett, hogy egy rácot lőttem le. Az esemény mikéntje iránt nagy érdeklődés mutatkozott. Századosom felhivatott és keményen megfeddett, hogy lövődözni mertem. Azonban a íeddés hivatalos végeztével el kellett mondanom részletesen az eseményt, mit szó nélkül, s csak bajusza alatt mosolyogva hallgatott. December első napjai kevés változás nélkül folytak le, folytonos gyakorlatok és előőrsi szolgálatok között. Lényeges változásnak reánk nézve csak az volt mondható ; hogy az egész zászlóalj rendszeres fegyverzettel látatott el; s hogy a hideg rendkivül emelkedett, s tartósan nagy hó boritá a vidéket. Megemlítendő az uradalmi kastély, hol a hadsereg parancsnoksága üté fel sátorát. Az igen csinos lakályos épület egyik termében számos kitömött madár volt. Ezenkivül az új-futaki templomban üvegfedelű koporsóban és diszes lovagruhába öltöztetve volt egy csontváz, a mi érdeklődésemet felkelté, annak kilétét azonban megtudnom, után kérdőzösködésem dacára sem sikerült, Majdnem a karácsonyi ünnepeket is ott vesztegeltük el tétlenül, habár a harci kedv a honvédségnél hangos kifejezésben nyilvánult. Ugyanott léptettek elő szakasz tizedesnek és mi( dőn a kapitány előtt kijelentettem, hogy nem rangért, hanem a haza védelmére , lettem honvéd, rövid vassali fenyegetésI sei hallgattatott el, s kötelességem ponI tos teljesítésére utasitett. j Ekkor parancsot kaptunk, hogy ÓI Kérre menjünk. A zászlóalj egyesitése i után meg sem állva, Kuczorára vonultunk : és a reá következő éjet ott töltöttük. I Nem hallgathatom el, hogy Kuczora J ruthén lakosai között oly sok szép nőt láttunk, hogy megvoltunk lepve. Másnap korán reggel, még alig pitymallott, az egész zászlóalj szánokra ült, de a rettentő hideg miatt lekellett szállnunk, és részint a saraglába, részint a szán oldalába kapaszkodva, futva értük el az állomást. Ez időtől fogva majd szánon, majd kocsin menve, szakadatlanul uton voltunk egész Soroksárig, hol az 1849. uj év éjszakáját töltöttük és másnap, január 2-án gyalog vonultunk be Pestre. Oly rettentő hideg volt, hogy nem volt senki az egész zászlóaljban, kinek orra, arca, füle vagy keze fagyást ne