Esztergom és Vidéke, 1903

1903-06-04 / 45.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (45. szám.) 1 3 június 4 kek figyelmét is lebilincselte a négyes férfi kar szabatos előadású, kellemes csengésű, s a finom árnyalatok mesteri kidomboritásában excelláló fellépése. Dörgő éljenek, viharos tapsok és szűnni nem akaró ujrázások kisérték a dalárda minden egyes fellépését. A tüntető elismerés a dalárokat illette, melynek nagyrésze D'ótsch Károly kar­nagynak szóllott, ki azt méltán ki is érdemelte. Huber Károly *Nem nézek én* —, Rieger »Isten hozzád* —, Lányi Ernő »Kertem alatt* —, Zichy Géza > Szerenád* —, Angyal Ármánd ъ Magyar népdaloké majd Huber Károly »Honfi­dal* karát adta elő a dalárda, megtoldva a műsor minden egyes számát egy-két dallal. Meilinger Margit к. a. a > Cigány­6áró*-hól adott elő részleteket, mig Bozsik Istvánná asszony a >Dal az elsn csókról* énekelte el, kiknek kellemesen csengő énekét Dötsch Károly karnagy kisérte zongorán. A hálás hallgatóság többszörösen megújrázta az énekeket. A műsor hetedik pontja Murai Károly párjelenete volt, *A revolver*. Katica szerepében Süveges Izabella k. a. ara­tott tapsokat, mig Pált Markó Gyula személyesítette megelégedéssel. Mulatságos része volt a programnak í a második és tizenegyedik száma, melyek­ben Sugár Rezső „ Gulyás Miska és Ká­poszta Sári szomorú tragédiája"-nak elő­adásává.', majd különféle zsánerű kup­léknak Kreisz Géza zongora kísérete melletti eiéneklésével mulattatta és han­gos kacajra késztette a hallgatóságot. Ügyes, a deszkákon otthonias mozdula­tai, taglejtései és mimikáival, majd helyi vonatkozási rögtönzéseivel nagy tetszést aratott Sugár Rezső. Sajnálattal kell megemlékeznünk a mű­sor változásról, minek folytán a hegedű kettős, melyet Borovicska Adolf és uraknak kellett volna előadni elma­radt, de amelynek kárpótlásául Matt Gyula segédkántor és Paulusz Béla, a katonai zenekar jeles zenésze gyö­nyörködtették fülbemászó szép magyar nótáikkal a hallgatóságot. Felvidulva a kellemesen eltöltött né­hány órai szórakozástól, táncra kereke­dett a fiatalság, mely kedélyes hangulat­ban folyt le, mig csak ki nem világo­sodott. Másnap Lajszki János, a rendező bi­zottság elnöke látta pincéjében szívesen a budapesti vendékeket, kik az esti vo­nattal tértek vissza a fővárosba. — a. — Főispánunk hétfőn székhelyére jött, hogy rendes fogadó napját megtartsa. — Pulai Géza kúriai bíró, a komá­romi törvényszék elnöke betegségéből felépülvén, május 26 án átvette a tör­vényszék ügyeinek vezetését. — Hymen. A tavasznak virágot fa­kasztó legszebb ünnepén, piros pünkösd vasárnapján Hymen rózsás láncaival két szerető szivet kötött egybe. A boldog ifjú aranyifjuságunk egyik rokonszenves tagja, mig szivének választottja, egyik előkelő polgárunk szép és kedves leánya. A nyilvánosságnak szolló formai eljegy­zés megtörténte előtt egyelőre nevek felemlítése nélkül közöljük az érdekes hirt. Addig is szivből gratulálunk. — Javuló főiben. Dóczy Ferenc, ki a napokban érkezett haza Győrből, miként értesülünk, betegségéből már annyira felépült, hogy rövid időn belül a köz­hasznú tevékenység terén örömmel fog­juk üdvözölhetni, — Fényes esküvő színhelye volt f. hó 2 án a budapesti egyetemi templom. Akkor vezette ugyanis oltárhoz dr. Rényi József miniszteri titkár és egyetemi ma­gántanár Bornemissza Ottilia bárónőt, özvegy Schosberger Henrikné unokáját. Az esketést Várady Árpád dr. osztály­tanácsos, felszentelt püspök végezte. Ta­nuk voltak Rupp Imre min. tanácsos, Sáaghy Gyula udvari tanácsos és Mol nár Viktor min. tanácsos. — Jönnek a tlUSZOnhato SOk. Azon al­kalommal, midőn a jelenleg Győrben ál­lomásozó háziezredünk ezredese nem­régiben Esztergomban volt vizsgálatot tar­tandó, az ezred itt lévő századának tisztjei azon óhajuknak adtak kifejezést, miszerént szeretnék már egyszer zene­karukat játszani hallani. Az ezredes, hogy a tisztek óhajának eleget tegyen meg­ígérte, miszerént alkalmilag a zenekart leküldi. Miként biztos forrásból érte­sülünk, házi ezredünk zenekara szomba­ton jön városunkba és este a „Fürdő"-ben hangversenyez a tisztikar részére, mely alkalomból a kerti helyiség a nagy kő­nek. Ha ezzel szemben hazánkra vetünk egy pillantást, megdöbbenve látjuk, hogy nálunk még jóformán semmi sem történt az alkohol ré­mes kórjának leküzdésére. Ujabban — épen a külföld hatása alatt — mozgalom indult meg alkohol-elle­nes egyesületek alakítására, de még sok idő fog eltelni, amig hazánk ban e mozgalom megfelelő szerve­zetet és céljai elérésére megfelelő anyagi erőt fog nyerni. Addig is azonban, mig ez meg­történik, ismerjék kötelességüket azok, kik hivatásuknál, állásuknál fogva a népre hatni tudnak és te­gyenek meg minden lehetőt, hogy a népet az alkohol mérgétől vissza­tartsák. Pap és tanitó, gyárigazgató és minden munkaadó, minden né­ven nevezendő felsőbbség, minden népies egylet elnöksége intő, feddő szóval, okos felolvasással hasson a népre s iparkodjék az alkoholtól visszarettenteni. Feltárván a vesze­delmet, melyet az alkohol mérge nemcsak az egyesekre, de gyer­mekeire és családjára magában rejt, legyenek rajta, hogy éptestü és éplelkü nemzedék éljen e hazá­ban. Nyomdászok hangversenye. Esztergom, jun. 2. Az esztergomi könyvnyomdászok és könyvkötők pünkösd vasárnapján egy minden izében jól sikerült hangversenyt rendeztek a »Magyar kiraly« szállodában. A tiszta jövedelem felerészét a helybeli főgymnásium diák asztalára ajánlották fel, másik felerésze pedig a tüdőbeteg nyomdászok szanatóriumára lesz fordítva. Az érdekes műsor nagyrészét fővárosi közreműködők adták elő, különösen nagy szerep jutott a budapesti »Ebredes« nyomdász dalkörnek, mint amelynek közreműködésével rendezték az eszter­gomiak á hangversenyt. A műsor legtöbb pontja ének volt, mellyet az »Ebredes« férfi kara adott elő. Nemcsak a laikus fülekre hatott kellemesen a dal, hanem a zenei érzé­szenvedett volna. Nekem bal fülem fa­gyott el, mit sikerült olykép meggyó­gyítanom, hogy hó hiányában jeges víz­zel dörzsöltem egész a vérzésig. A pes­tiek megbámultak bennünket, de nem csoda, mivel az 1600 fegyveresből álló zászlóalj oly derék, szálas emberekből állt s oly rendszeresen volt egyenruházva kék sapkával fején, hogy a figyelmet valóban felkeltheté. Este felé megláto­gattam Csefalvayékat, kik azonban a kiállóit sok szenvedés miatt alig ismer­tek reám, de nem is csoda, mert szép extra ruhám és köpenyegemen az elő­őrsön felpattogó tüz több lukacsot ha­gyott emlékül, mig a füst és hideg arco­mat, főleg kezeimet szivta fel és barní­totta meg. Igen szívesen fogadtak. Ezen idő alatt történt hadi és politikai eseményekről, nevezetesen a kormány és országgyűlés költözéséről tudomással nem bírtunk, és azt reményiettük, hogy Pes­ten több napot tölthetünk, legnagyobb meglepetésünkre azonban 3-án parancsot kaptunk, hogy Kerepes felé induljunk, anélkül, hogy bármi élelmezésben része­sültünk volna, s reggel 9 órakor el is indultunk. Leírhatatlan volt az a látvány, mely elénk tárult, látva szétszórt, fegyvertelen katonaságból, főleg tüzérekből, jól öltö­zött férfiak és nőkből álló karavánokat, kik Pestről menekültek, részint kocsin, részint gyalog, és az elvonuló társzeke­rek hosszú, helyenként szaggatott sora a rémült menekvés képét mutatá. Alig hittünk szemeinknek, de mégis elég volt, hogy e vándorlás feltárja azon kedve­zőtlen állapotot, melyben hazánk sorsa állott, de mondhatom, hogy az előttünk elvonuló szomorú jelenségek reánk csüggesztőleg nem hatottak. Midőn már jól elhagytuk a vasúti töl­tést, Pest felől ágyúzás ütötte meg fü­leinket. E hangra a zászlóalj megállapo­dott, és Sántha kapitánytól követelte, hogy vezessen vissza bennünket Pestre, mert a legénység árulásnak nyilvánította azt, hogy Pestet akkor hagyja el, midőn azt hihetőleg ostromolni fogják és ugyan­csak a rácz táborból utánunk jövő Don Migael ezred 3-ik zászlóalját, valamint a Császár huszár ezredet és egy 12 fontos üteg legénységét vissza fordulásra akarta birni, de azok fegyel­mezettebbek lévén, rövid megállapodás után az első tiszti vezényszóra tovább indultak, ellenben a zászlóalj a vezénylő századost agyonlövéssel fenyegette, ha vissza nem fordul. Mit volt mit tennie, kénytelen volt engedni és újra Pest felé meneteltünk és már majdnem Pest alá értünk, midőn Zákó István órnagygyal és segédtisztjével Hültl Tivadarral szem­közt találkoztunk, kik hintóba ülve jöttek felénk. Az őrnagy megütközve látta a rendelet elleni cselekményt és midőn Sántha őt az ügy miként állásáról felvilá­gosította, ismerve a zászlóalj harcias hangulatát következőket monda : »Fiaim ! ez a néhány ágy úszó Tétényból hangzott ide, Görgei ott megszalasztotta az osztrá­kokat, mi ped g azért lettünk erre küldve, hogy őket bekerítsük.« A szeretett őr­nagy ezen nyilatkozatát a zászlóalj »Eljen« szóval fogadta és egész kész­séggel fordult vissza, hogy Kerepesre menjen s jó este volt már, midőn fárad­tan a kijelölt állomásra értünk, hol be­szállásoltattunk, de enni valót mit sem kaptunk, mert részint az elvonuló kato­naság, részint a menekvók minden élelmi­szert előttünk felemésztettek, A másnap is elérkezett, de még kenyeret sem kap­tunk, s az éhség — ezen rosz tanácsadó — következtében a katonaság ahhoz kez­dett nyúlni, a mi keze ügyébe esett, mig a honvédség megelégedett azzal, hogy kacsát, ludat, tyúkot requirált. A huszárok a sertéseket ölték le. Igaz, a panaszok folytán a tisztek egész eréllyel léptek fel, de rendszeres élelmezés hiá­nyában belátták, hogy maguk sem tud­tak volna requisitió nélkül a bajon segí­teni. Végre délután három órakor meg­érkezett a kenyér szállítmány, de az is hajdinából volt sütve, és a jobbhoz szo­kott legénység, mint élvezhetlenhez hozzá sem nyúlt. Másnap Gyöngyös felé folytattuk utunkat és mondhatom a legszívesebb fogadtatásban és ellátásban részesültünk. Innen hóban Ernődre és onnan Mád és Tálya felé folytattuk utunkat és midőn Tályán ebédelni akartunk, ágyúlövések hallatszottak, minek következtében a do­bok pergése, a huszár és tüzér katonák riadója is felhangzott; s a zászlóalj az zönségnek is belépti dij nélkül rendelke­zésére áll. A zenekarral az ezred tiszti­karából is többen lerándulnak városunkba. Az óhaj, melynek a tisztikar a maga ré­széről kifejezést adott, a nagyközönség részéről is visszhangra talált, melynek ez alkalomból módjában lesz a tőlünk elszakadt huszonhatosok zenéjét élvez­hetni, A hangverseny iránt általános az érdeklődés. — Esküvő. Sztáray Lajos honvéd al­ezredes, kit városunkhoz nagy ismeret­sége révén baráti kötelékek fűznek, f. hó i-én esküdött örök hűséget dr. Völgyi Elemér csúzi körorvos leányának, Völgyi Ida úrhölgynek. — Kaszáló verseny. Tegnap délelőtt a főkáptalan nánai gazdaságában igen érdekes lű kaszáló gépversenyt rendeztek, amelyből győztesként Mac-Cormick an­gol cég fűkaszálója került ki gépjének könnyűségével, majd szabályos, szép munkájával. Általános elismerésben ré­szesült e mellett Deczing fűkaszálója is. A versenyen főispánunk is megjelent, majd a káptalani tisztikar Nedeczky gazd. tanácsos, az érsekuradalmi pedik Uszta­nek Antal felügyelő vezetésével, akiken kivül nagyszámú érdeklődő közönség vett részt. A verseny után a megjelen­tek megtekintették a nánai mintagazda­ságot, melynek szép tehenei és üszőiben, úgy a nagy reményekre jogosító vetemé­nyekben, valóságos gyönyörük telt, mely­nek utánna a győztes cég az egész tár­saságot lefényképezte. — Szanatórium Komáromban. Komá­romban, a főispán kezdeményezése foly­tán mozgalom indult meg, a tüdőbajo­sok számára létesítendő szanatórium fel­állítása iránt. A főispán egy felhívást bocsájtott ki, melyben a humánus ügy mielőbbi elérésének céljából, szanatórium egyesület alakítására hívja fel a nagykö­zönséget. Ezen mozgalomból kifolyólag a polgári és a katonai elemből alakult szűkebb körű bizottság elhatározta, mi­szerént egy jótékony célú ünnepélyt rendez, mely a parkban július 5-én dé­lután lesz megtartva, melyet erre acélra elkészítenek. Lesznek tréfás versenyek, koriandoli korzó, este pedig kivilágítás és dunai ünnep. A park területén sát­rakban frissítőket: éleit, italt, édessége­ket, szivart, képes levelező-lapokat, kori­andolit stb. árulnak ; lesz katona és ci­gány zene. A rendezendő ünnepélyen 80 hölgy és 90 férfi működik közre. — Kémkedés. Kedden délelőtt futó­tűzként terjedt el a városban egy szen­zációs eset, amely különlegességével és szokatlanságával a legutóbbi napok több őrnagy kedves dalának »Ég a kunyhó ropog a nád«, stb. éneklése mel­lett a tályai nők hangos sírásától kisérve megindult. Rövid félórai menetelés után megállapodott, mert a Szántó felőli út kanyarulatánál nagy rendetlenségben látta közeledni a gubás újonc honvéd­séget, kiknek nagyméretű csákóik majd­nem a nyakukig voltak süppedve. Csu­pán a lengyel légió, és ha emlékezetem nem csal, a 26-ik zászlóaij volt teljesen rendben, mellyek a visszavonulást fedez­ték. Az ellenség midőn a hadvonalba fejlődött 34-ik honvédzászlóaljat, a Don Miguel ezred 3 ik zászlóalját, a Császár huszár ezredet, nem különben a 12 fon­tos gyalogüteget várakozó állásban meg­pillantá, az üldözéssel azonnal felhagyott s lő távolon kivül megállt és időt enge­dett arra, hogy Mészáros hadügyminister futó serege magát rendezhesse. Velőt fa­gyasztó hideg volt és a zászlóalj a sza­kadatlanul tartó havazásban estig kör­ben szaladt, hogy meg ne fagyjon, még pedig éhen, mert a kiszállított ke­nyér és szalonna csont keménynyé fa­gyott és nem lehetett enni belőle, csu­pán a krumpli, pálinka volt minden rosszasága mellett élvezhető. A szem­lészetről visszatérő huszárok mondák, hogy az osztrák sereg fagyott katonáit kocsiszámra hordják vissza, mely alkalommal történt az alább el­beszélendő esemény. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom