Esztergom és Vidéke, 1903

1903-06-04 / 45.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (45. szám.) 1 3 június 4 kek figyelmét is lebilincselte a négyes férfi kar szabatos előadású, kellemes csengésű, s a finom árnyalatok mesteri kidomboritásában excelláló fellépése. Dörgő éljenek, viharos tapsok és szűnni nem akaró ujrázások kisérték a dalárda minden egyes fellépését. A tüntető elismerés a dalárokat illette, melynek nagyrésze D'ótsch Károly karnagynak szóllott, ki azt méltán ki is érdemelte. Huber Károly *Nem nézek én* —, Rieger »Isten hozzád* —, Lányi Ernő »Kertem alatt* —, Zichy Géza > Szerenád* —, Angyal Ármánd ъ Magyar népdaloké majd Huber Károly »Honfidal* karát adta elő a dalárda, megtoldva a műsor minden egyes számát egy-két dallal. Meilinger Margit к. a. a > Cigány6áró*-hól adott elő részleteket, mig Bozsik Istvánná asszony a >Dal az elsn csókról* énekelte el, kiknek kellemesen csengő énekét Dötsch Károly karnagy kisérte zongorán. A hálás hallgatóság többszörösen megújrázta az énekeket. A műsor hetedik pontja Murai Károly párjelenete volt, *A revolver*. Katica szerepében Süveges Izabella k. a. aratott tapsokat, mig Pált Markó Gyula személyesítette megelégedéssel. Mulatságos része volt a programnak í a második és tizenegyedik száma, melyekben Sugár Rezső „ Gulyás Miska és Káposzta Sári szomorú tragédiája"-nak előadásává.', majd különféle zsánerű kupléknak Kreisz Géza zongora kísérete melletti eiéneklésével mulattatta és hangos kacajra késztette a hallgatóságot. Ügyes, a deszkákon otthonias mozdulatai, taglejtései és mimikáival, majd helyi vonatkozási rögtönzéseivel nagy tetszést aratott Sugár Rezső. Sajnálattal kell megemlékeznünk a műsor változásról, minek folytán a hegedű kettős, melyet Borovicska Adolf és uraknak kellett volna előadni elmaradt, de amelynek kárpótlásául Matt Gyula segédkántor és Paulusz Béla, a katonai zenekar jeles zenésze gyönyörködtették fülbemászó szép magyar nótáikkal a hallgatóságot. Felvidulva a kellemesen eltöltött néhány órai szórakozástól, táncra kerekedett a fiatalság, mely kedélyes hangulatban folyt le, mig csak ki nem világosodott. Másnap Lajszki János, a rendező bizottság elnöke látta pincéjében szívesen a budapesti vendékeket, kik az esti vonattal tértek vissza a fővárosba. — a. — Főispánunk hétfőn székhelyére jött, hogy rendes fogadó napját megtartsa. — Pulai Géza kúriai bíró, a komáromi törvényszék elnöke betegségéből felépülvén, május 26 án átvette a törvényszék ügyeinek vezetését. — Hymen. A tavasznak virágot fakasztó legszebb ünnepén, piros pünkösd vasárnapján Hymen rózsás láncaival két szerető szivet kötött egybe. A boldog ifjú aranyifjuságunk egyik rokonszenves tagja, mig szivének választottja, egyik előkelő polgárunk szép és kedves leánya. A nyilvánosságnak szolló formai eljegyzés megtörténte előtt egyelőre nevek felemlítése nélkül közöljük az érdekes hirt. Addig is szivből gratulálunk. — Javuló főiben. Dóczy Ferenc, ki a napokban érkezett haza Győrből, miként értesülünk, betegségéből már annyira felépült, hogy rövid időn belül a közhasznú tevékenység terén örömmel fogjuk üdvözölhetni, — Fényes esküvő színhelye volt f. hó 2 án a budapesti egyetemi templom. Akkor vezette ugyanis oltárhoz dr. Rényi József miniszteri titkár és egyetemi magántanár Bornemissza Ottilia bárónőt, özvegy Schosberger Henrikné unokáját. Az esketést Várady Árpád dr. osztálytanácsos, felszentelt püspök végezte. Tanuk voltak Rupp Imre min. tanácsos, Sáaghy Gyula udvari tanácsos és Mol nár Viktor min. tanácsos. — Jönnek a tlUSZOnhato SOk. Azon alkalommal, midőn a jelenleg Győrben állomásozó háziezredünk ezredese nemrégiben Esztergomban volt vizsgálatot tartandó, az ezred itt lévő századának tisztjei azon óhajuknak adtak kifejezést, miszerént szeretnék már egyszer zenekarukat játszani hallani. Az ezredes, hogy a tisztek óhajának eleget tegyen megígérte, miszerént alkalmilag a zenekart leküldi. Miként biztos forrásból értesülünk, házi ezredünk zenekara szombaton jön városunkba és este a „Fürdő"-ben hangversenyez a tisztikar részére, mely alkalomból a kerti helyiség a nagy kőnek. Ha ezzel szemben hazánkra vetünk egy pillantást, megdöbbenve látjuk, hogy nálunk még jóformán semmi sem történt az alkohol rémes kórjának leküzdésére. Ujabban — épen a külföld hatása alatt — mozgalom indult meg alkohol-ellenes egyesületek alakítására, de még sok idő fog eltelni, amig hazánk ban e mozgalom megfelelő szervezetet és céljai elérésére megfelelő anyagi erőt fog nyerni. Addig is azonban, mig ez megtörténik, ismerjék kötelességüket azok, kik hivatásuknál, állásuknál fogva a népre hatni tudnak és tegyenek meg minden lehetőt, hogy a népet az alkohol mérgétől visszatartsák. Pap és tanitó, gyárigazgató és minden munkaadó, minden néven nevezendő felsőbbség, minden népies egylet elnöksége intő, feddő szóval, okos felolvasással hasson a népre s iparkodjék az alkoholtól visszarettenteni. Feltárván a veszedelmet, melyet az alkohol mérge nemcsak az egyesekre, de gyermekeire és családjára magában rejt, legyenek rajta, hogy éptestü és éplelkü nemzedék éljen e hazában. Nyomdászok hangversenye. Esztergom, jun. 2. Az esztergomi könyvnyomdászok és könyvkötők pünkösd vasárnapján egy minden izében jól sikerült hangversenyt rendeztek a »Magyar kiraly« szállodában. A tiszta jövedelem felerészét a helybeli főgymnásium diák asztalára ajánlották fel, másik felerésze pedig a tüdőbeteg nyomdászok szanatóriumára lesz fordítva. Az érdekes műsor nagyrészét fővárosi közreműködők adták elő, különösen nagy szerep jutott a budapesti »Ebredes« nyomdász dalkörnek, mint amelynek közreműködésével rendezték az esztergomiak á hangversenyt. A műsor legtöbb pontja ének volt, mellyet az »Ebredes« férfi kara adott elő. Nemcsak a laikus fülekre hatott kellemesen a dal, hanem a zenei érzészenvedett volna. Nekem bal fülem fagyott el, mit sikerült olykép meggyógyítanom, hogy hó hiányában jeges vízzel dörzsöltem egész a vérzésig. A pestiek megbámultak bennünket, de nem csoda, mivel az 1600 fegyveresből álló zászlóalj oly derék, szálas emberekből állt s oly rendszeresen volt egyenruházva kék sapkával fején, hogy a figyelmet valóban felkeltheté. Este felé meglátogattam Csefalvayékat, kik azonban a kiállóit sok szenvedés miatt alig ismertek reám, de nem is csoda, mert szép extra ruhám és köpenyegemen az előőrsön felpattogó tüz több lukacsot hagyott emlékül, mig a füst és hideg arcomat, főleg kezeimet szivta fel és barnította meg. Igen szívesen fogadtak. Ezen idő alatt történt hadi és politikai eseményekről, nevezetesen a kormány és országgyűlés költözéséről tudomással nem bírtunk, és azt reményiettük, hogy Pesten több napot tölthetünk, legnagyobb meglepetésünkre azonban 3-án parancsot kaptunk, hogy Kerepes felé induljunk, anélkül, hogy bármi élelmezésben részesültünk volna, s reggel 9 órakor el is indultunk. Leírhatatlan volt az a látvány, mely elénk tárult, látva szétszórt, fegyvertelen katonaságból, főleg tüzérekből, jól öltözött férfiak és nőkből álló karavánokat, kik Pestről menekültek, részint kocsin, részint gyalog, és az elvonuló társzekerek hosszú, helyenként szaggatott sora a rémült menekvés képét mutatá. Alig hittünk szemeinknek, de mégis elég volt, hogy e vándorlás feltárja azon kedvezőtlen állapotot, melyben hazánk sorsa állott, de mondhatom, hogy az előttünk elvonuló szomorú jelenségek reánk csüggesztőleg nem hatottak. Midőn már jól elhagytuk a vasúti töltést, Pest felől ágyúzás ütötte meg füleinket. E hangra a zászlóalj megállapodott, és Sántha kapitánytól követelte, hogy vezessen vissza bennünket Pestre, mert a legénység árulásnak nyilvánította azt, hogy Pestet akkor hagyja el, midőn azt hihetőleg ostromolni fogják és ugyancsak a rácz táborból utánunk jövő Don Migael ezred 3-ik zászlóalját, valamint a Császár huszár ezredet és egy 12 fontos üteg legénységét vissza fordulásra akarta birni, de azok fegyelmezettebbek lévén, rövid megállapodás után az első tiszti vezényszóra tovább indultak, ellenben a zászlóalj a vezénylő századost agyonlövéssel fenyegette, ha vissza nem fordul. Mit volt mit tennie, kénytelen volt engedni és újra Pest felé meneteltünk és már majdnem Pest alá értünk, midőn Zákó István órnagygyal és segédtisztjével Hültl Tivadarral szemközt találkoztunk, kik hintóba ülve jöttek felénk. Az őrnagy megütközve látta a rendelet elleni cselekményt és midőn Sántha őt az ügy miként állásáról felvilágosította, ismerve a zászlóalj harcias hangulatát következőket monda : »Fiaim ! ez a néhány ágy úszó Tétényból hangzott ide, Görgei ott megszalasztotta az osztrákokat, mi ped g azért lettünk erre küldve, hogy őket bekerítsük.« A szeretett őrnagy ezen nyilatkozatát a zászlóalj »Eljen« szóval fogadta és egész készséggel fordult vissza, hogy Kerepesre menjen s jó este volt már, midőn fáradtan a kijelölt állomásra értünk, hol beszállásoltattunk, de enni valót mit sem kaptunk, mert részint az elvonuló katonaság, részint a menekvók minden élelmiszert előttünk felemésztettek, A másnap is elérkezett, de még kenyeret sem kaptunk, s az éhség — ezen rosz tanácsadó — következtében a katonaság ahhoz kezdett nyúlni, a mi keze ügyébe esett, mig a honvédség megelégedett azzal, hogy kacsát, ludat, tyúkot requirált. A huszárok a sertéseket ölték le. Igaz, a panaszok folytán a tisztek egész eréllyel léptek fel, de rendszeres élelmezés hiányában belátták, hogy maguk sem tudtak volna requisitió nélkül a bajon segíteni. Végre délután három órakor megérkezett a kenyér szállítmány, de az is hajdinából volt sütve, és a jobbhoz szokott legénység, mint élvezhetlenhez hozzá sem nyúlt. Másnap Gyöngyös felé folytattuk utunkat és mondhatom a legszívesebb fogadtatásban és ellátásban részesültünk. Innen hóban Ernődre és onnan Mád és Tálya felé folytattuk utunkat és midőn Tályán ebédelni akartunk, ágyúlövések hallatszottak, minek következtében a dobok pergése, a huszár és tüzér katonák riadója is felhangzott; s a zászlóalj az zönségnek is belépti dij nélkül rendelkezésére áll. A zenekarral az ezred tisztikarából is többen lerándulnak városunkba. Az óhaj, melynek a tisztikar a maga részéről kifejezést adott, a nagyközönség részéről is visszhangra talált, melynek ez alkalomból módjában lesz a tőlünk elszakadt huszonhatosok zenéjét élvezhetni, A hangverseny iránt általános az érdeklődés. — Esküvő. Sztáray Lajos honvéd alezredes, kit városunkhoz nagy ismeretsége révén baráti kötelékek fűznek, f. hó i-én esküdött örök hűséget dr. Völgyi Elemér csúzi körorvos leányának, Völgyi Ida úrhölgynek. — Kaszáló verseny. Tegnap délelőtt a főkáptalan nánai gazdaságában igen érdekes lű kaszáló gépversenyt rendeztek, amelyből győztesként Mac-Cormick angol cég fűkaszálója került ki gépjének könnyűségével, majd szabályos, szép munkájával. Általános elismerésben részesült e mellett Deczing fűkaszálója is. A versenyen főispánunk is megjelent, majd a káptalani tisztikar Nedeczky gazd. tanácsos, az érsekuradalmi pedik Usztanek Antal felügyelő vezetésével, akiken kivül nagyszámú érdeklődő közönség vett részt. A verseny után a megjelentek megtekintették a nánai mintagazdaságot, melynek szép tehenei és üszőiben, úgy a nagy reményekre jogosító veteményekben, valóságos gyönyörük telt, melynek utánna a győztes cég az egész társaságot lefényképezte. — Szanatórium Komáromban. Komáromban, a főispán kezdeményezése folytán mozgalom indult meg, a tüdőbajosok számára létesítendő szanatórium felállítása iránt. A főispán egy felhívást bocsájtott ki, melyben a humánus ügy mielőbbi elérésének céljából, szanatórium egyesület alakítására hívja fel a nagyközönséget. Ezen mozgalomból kifolyólag a polgári és a katonai elemből alakult szűkebb körű bizottság elhatározta, miszerént egy jótékony célú ünnepélyt rendez, mely a parkban július 5-én délután lesz megtartva, melyet erre acélra elkészítenek. Lesznek tréfás versenyek, koriandoli korzó, este pedig kivilágítás és dunai ünnep. A park területén sátrakban frissítőket: éleit, italt, édességeket, szivart, képes levelező-lapokat, koriandolit stb. árulnak ; lesz katona és cigány zene. A rendezendő ünnepélyen 80 hölgy és 90 férfi működik közre. — Kémkedés. Kedden délelőtt futótűzként terjedt el a városban egy szenzációs eset, amely különlegességével és szokatlanságával a legutóbbi napok több őrnagy kedves dalának »Ég a kunyhó ropog a nád«, stb. éneklése mellett a tályai nők hangos sírásától kisérve megindult. Rövid félórai menetelés után megállapodott, mert a Szántó felőli út kanyarulatánál nagy rendetlenségben látta közeledni a gubás újonc honvédséget, kiknek nagyméretű csákóik majdnem a nyakukig voltak süppedve. Csupán a lengyel légió, és ha emlékezetem nem csal, a 26-ik zászlóaij volt teljesen rendben, mellyek a visszavonulást fedezték. Az ellenség midőn a hadvonalba fejlődött 34-ik honvédzászlóaljat, a Don Miguel ezred 3 ik zászlóalját, a Császár huszár ezredet, nem különben a 12 fontos gyalogüteget várakozó állásban megpillantá, az üldözéssel azonnal felhagyott s lő távolon kivül megállt és időt engedett arra, hogy Mészáros hadügyminister futó serege magát rendezhesse. Velőt fagyasztó hideg volt és a zászlóalj a szakadatlanul tartó havazásban estig körben szaladt, hogy meg ne fagyjon, még pedig éhen, mert a kiszállított kenyér és szalonna csont keménynyé fagyott és nem lehetett enni belőle, csupán a krumpli, pálinka volt minden rosszasága mellett élvezhető. A szemlészetről visszatérő huszárok mondák, hogy az osztrák sereg fagyott katonáit kocsiszámra hordják vissza, mely alkalommal történt az alább elbeszélendő esemény. (Folyt, köv.)