Esztergom és Vidéke, 1903

1903-04-11 / 30.szám

Esztergomban, Piszkén és Süttőn. Vör­heny : Esztergomban, Piszkén, Tokodon, és Kőhidgyarmaton. Roncsoló-tor oklob : Esztergomban, Pilis-Maróthon, Tokodon és Csolnokon. Hasi hagymás : Eszter­gomban és Köbölkuton. — Angliának hires pázsitterületei valóban igen szépek ; ámde azok sem szebbek, mint Budapest sétatéréinek pázsitrészletei és a Margitsziget disz­gyepterületei. Ugyan ki ne gyönyörkö­dött volna már ezekben ? Egy év hiány­zik csupán és akkor 30 éve lesz, hogy ezen remek pázsitokhoz a fűmagot Mauth ner Ödön cs. és kir. udvari magkeres­kedése Budapesten szállítja. Méltán lett oly nagy hire már e fűmagnak, hogy nemcsak a monarchia minden nagyobb parkja részére szállitja az emiitett cég ezt a fűmagot, hanem Német-, Francia-, és Orosz-országből is érkeznek tömege­sen rendelések. Most midőn a pázsitfű­mag vetésének ideje elérkezett, jó ta­nácsot vélünk adni, midőn azoknak, — kik hasonló gyönyörű, üde zöld pázsi­tot akarnak létesíteni, — azt tanácsol­juk, hogy szerezzék be Mauthnertől vagy a »Setateric vagy a »Margitszigeti« fű­magkeveréket. — Vörösmarty album. Kulturmissziét teljesit a „Pesti Napló" mikor minden esztendőben, diszes, ingyenes ajándékok­ban közelebb hozza, a nagy közönség szivéhez a nagy, örökbecsű irodalmi és művészi alkotásokat és ázzál, hogy megösmerteti, egyúttal meg is szeretteti a művészetet. Év-év után. gyönyörű mű­vészi ajándékokkal, ritka diszművekkel lepi meg karácsonyra olvasóit a „Pesti Napló", ez a szó legnemesebb értelmé­ben független, szabadelvű és szókimondó lap és most Vörösmartynak, a Szózat és a Vén cigány őserejű költőjének élet­rajzával egyben legkiválóbb alkotásait (Szózat, Szép Ilonka, Csongor és Tünde és számos mást) foglalja diszes albumba és adja karácsonyra ajándékul. A Vö­rösmarty-Album a Zichy Mihály-Album alakjában és nagyságában készül és e tartalmas diszkönyvet 20 nagy, több szinben nyomott műmelléklet, továbbá 40—5° szövegkép fogja disziteni. E gyönyörű könyvet karácsonyi ajándékul megkapja a „Pesti Napló" minden ál­landó előfizetője és díjtalanul megkapja mindama új eiófizetője, aki egész éven át fél- vagy negyedévenkint, vagy ha­vonkint, de megszakítás nélkül fizet e'ő a „Pesti Naplóra. = CacaÓ az utóbbi időben újított álla­potban, azaz hordókban vagy ládákban hozatik forgalomba. Saját érdekükben figyelmeztetjük a vevőket, hogy a cacao­nak — mely igen érzékeny — légmen­tesen kell elzárva lenni, különben nem csak illatát veszti, hanem különféle sza­gokat szív magához. A mélyen tisztelt hölgyek tehát, ha cacaot vásárolnak, csakis olyan elzárt dobozban kérjenek, a milyent a híres Suchard cég Ys» V*» V2 és 2 г / 2 kilos nagyságban hoz forga­lomba. = Cuimbachi SÖr. A húsvéti ünnepek alatt valamint minden vasár- és ünnep­napon a Fürdő szállodában, pohárszámra a hires Cuimbachi sötét bock sör lesz kimérve. Oktatni kezdik a francia katonákat szakférfiak az ismeretek mindenféle agá­ba n. Esténként, amikor a legénység jó ré­sze már a laktanyák falai között talál­ható, de a nyugalom hivatalos órája még nem érkezett el, összegyülekeznek a Marsfiak és meghallgatják egy-egy szakember mulattatva oktató előadását. Az intézménynek sok hasznos oldala van. Legalább Francia országban azt ta­pasztalták, hogy a legénység, ha a lak­tanyában ily előadás várja, korábban hagyja oda az utcákat, a csapszékeket, kóborlásait. Érintkezésben marad polgári hivatá­sával és jelentékenyen művelődik, neme­sedik ! Azt hisszük, hadseregünk vezető fér­fiai hasznos dolgot művelnének, ha eb­ben az irányban valami kezdeményezésre határoznák magukat. Hogy minden városban találkoznának lelkesebb tanárok, orvosok, ügyvédek, egyháziak, gazdák, akik hivatásuk kö­rébe vágó előadásokra vállalkoznának, az iránt alig lehet kétséget táplálni. Némi tájékozásul megjegyezzük még, minő tárgyak körül forognak az ily lak­tanyai előadások. Képek a hazai történetből, különös tekintettel a legutóbbi hadjáratokra. Ki­váló alakok ismertetése a világtörténe­lemből. A szeszes italok élvezete. Az egészség ápolása. Az okszerű gazdálko­dás és a legújabb találmányok ismerte­tése. A gazdasági mellékfoglalkozások és hasonlók. A francia tudósítások szerint ezek az előadások nagy kedveltségnek örvende­! nek a legénység soraiban. Különösen j kiemelik az előadások erkölcsi hatását a ' legénység életére. ©le-2\^Cele. Esték a laktanyákban. Gyakran hangzik a vád, hogy a ma­gyar minden külföldi intézményt, szokást, divatot szeret utánozni. Nem akarunk e vád védelmére kelni, vagy mentése céljából sikra szállani. De azt nem habozunk kimondani, hogy ami jót, célszerűt, hasznosat látunk, ta­pasztalunk a miveltebb nemzeteknél, azt hazánkba átültetni, azt nemzetünk ja­vára felhasználni, nem lehet elitélendő cselekedet. Az eszmék nincsenek helyhez ország­hoz kötve. Bárhonnan ered is te­hát — a jó és hasznos, azt bátran le­het értékesíteni. Ilyen hasznos intézménynek látszik az, amit legújabban a francia hadseregnél kezdenek meghonosítani. Amerikai város — Ázsiában. Az amerikaiak erélyét, szorgalmát, ki­tartását nagyszerűen kezdik utánozni az — oroszok Ázsiában. A Pacific vas­pálya méltó társa — a szibériai va^út, immár a japáni tengerig, Wladiwostrokig teljesen készen áll! Most egymásután keletkeznek a nagy gyúpontok, ahová az oroszok a kereskedelmet és forgal­mat összegyűjteni és tömöríteni óhajtják. Harbin várost híréből is alig ismertük eddig. Ma nevezetes forgalmi állomás. Csomópontja a szibériai pályának. On­nan két irányban halad tovább a gőz­paripa. Az egyik Wladiwostok, a másik Moukden felé irányítja gyors ügyekeze­tét. Port-Arthur, amelyet a khinaiak kénytelenek voltak az oroszoknak áten­gedni, olyan hatalmas, szinte bámulatos hadi erősséggé lett az oroszok által átépítve, hogy Vauban dicsőségének tarthatná, ha ő lett volna tervezője, mint volt egykor Belfortnak! Különösen figyelemre méltó azonban a Talien-Wan öböl partján elterülő Dalny-város, amely egy év előtt még egészen jelentéktelen orosz telepecske volt. Ismeretlen pont a véghetetlen pusz­taság közepén, Mintha azonban Efezus, Babylon, Karthago vagy Tyrus alapítási idejében élnénk, Dalny egy év alatt emelkedett ki a főidből, oly díszben, amelyért sok Európai főváros megiri­gyelhetné. M. Witte tervei szerint és felügyelete alatt — egy év folyamán épült! Dalny város ma ioo ezer lakost ké­pes befogadni. Felépüléséhez elég volt az orosz kormány egy ukáza. Négy részre van felosztva. A kormányzó, a hatóságok, a kereskedők és a magán­zók városrészére. Utcái szélesek, egyenesek, tiszták. Házai a legmodernebbek, nemcsak az építészeti stil, hanem a kényelmi felsze­relések tekintetében is. A városnak vil lamos világítása, villamos vasútja és gyönyörű parkja van. Minden ház kert közepén áll, amelyet alacsony, Ízlésesen készült kerítés vesz körül, A kormányzó palotája hű utánzata azon stílnek, amelylyel a boulognei er­dőben lehet sűrűen találkozni. A város összes épületei 100 millió dollárba kerültek. Kő nem lévén a vi­déken, az építésnél a keramit játszotta a főszerepet. Kérdés, vájjon érdemes volt-e oly óriási költséggel létesíteni ezt a várost. Kétségkívül! Az orosz kormány meg fogja találni számadását. Dalny Kelet­ázsia egyik legszebb jövővel kecsegtető városa. Az a 100 ezer lakos, amelynek elszál­lásolására a remek villák csábitólag ál­lanak készen, rövid idő alatt össze fog verődni, mert belátja mindenki, hogy azok a nagy előnyök, amelyeket az orosz kormány e városnak nyújt, roha­mos fejlődést biztosítanak számára. Egészen szabad kikötővárossá nyilvá­nította az orosz kormány. A vasutat le­vezettette a tenger partjáig. Éghajlata is rendkívül kedvező Dalny városának. A telet nem ismeri. Örökös tavaszi mosoly ül tájain. E tekintetben is előnyben van vetélytársa, a szintén ujabb keletű New Chang felett, amely az össZes évszakok változásaival kénytelen megküzdeni. HUSZONNÉGY EV. Huszonnégy évnek csodás varázsa Szállt el felettem csöndben, zajtalan, Mesés remények vittek magasra, Most itt vagyok, mint egykor alant. Reményeim mik biztattak egyre, Fényesek voltak, csábító nagyok, S lassan, észrevétlen jött el, hogy már Huszonnégy évvel, ifjan vén vagyok. Gyermek bohóság, tünde vig képek, Örökre elszállt a ti napotok, E maroknyi lét, — alig eszmélek — S már messzetünve tova szálltatok. Komoly férfikor első lépcsője, Utamon hátra nem sok jót hagyok; Hisz még csak titkon sejtettem mézed Huszonnégy év! és boldog sem vagyok. Jövel hát idő; a komoly útra Nem találsz engem készület né'kül A sok szines kép felváltva újra, Emlékét viszem csak szövétnekiü. Szabad még hinnem jövendő sorsban, Hogy egykor a nap reám is ragyog?,.. Hisz még mindössze huszonnégy éves És álmodozó, hiszékeny vagyok. Einczinger Ferenc. Az első tanítványom. Nagy csomó könyvvel tértem haza sétámból, lakásadó asszonyom egy kis borítékot nyújtott át, mely nevemre volt czimezve. Felbontottam. A boritokban még sokkal csinosabb névjegy volt Zombori Berta úrnőtől. A nagy gonddal irt pár sort hirtelen át­olvastam; tanítónak akartak meghívni leányuk Annuska mellé. Örömmel futottam el hozzájuk és ha­marosan megegyeztünk. Bemutatott leányának, mint uj tanítóját; mit sem tudott arról, hogy mi már jól ismertük egymást. Csak mosolyogtunk én is, meg Annuska is. Örömmel vártuk mi egy­mást, én öt tanítványnak, ( Ö meg engem tanítójának. Közelebb jutottunk egymáshoz, ezzel a féltékenység, mely szorongva tartotta szivünket, kiröppent keblünkből. Örömest tanult Annuska, hogy csak meg legyenek velem elégedve, hogy más ne kerüljön az én helyembe.^ Ele­inte szobájukban folyt a tanitás, később a kert végén levő vadszőlővel befutta­tott kerti házikóban. Itt fordítgatott, tanult. Egymás mel­lett foglaltunk helyet, mig ő dolgozott, én gyönyörködtem az ő szép égszínkék szemében, mosolygva néztem azoknak ragyogását. Dicsértem bámulatos tehetseget s hí­zelegtem neki, a hogy tudtam. Elmond­tam, hogy ő a legszebb, hogy mily örömmel tanítom, hogy oly gyorsan egy tanítvány sem tanul, mint ő. Elmerengtem mellette elmélyedve gon­dolataimba, melynek tárgyát ö képezte. Dicsértem szép ruháit s mig ő irt, en is fogtam a tollat s nevét legalább ezerszer lemásoltam. Ez is Örömemre szol­gált! .. Ha meglátott c^ak nevetett, el­kapta tőlem s angyali hangon szólt: _ — Vigyázzon, még kikapunk és baj lesz! . . Ö is szeretett engem, a mint én őt! Ö is félt a veszélytől és én is. Lassan nem Annuska fogadta az én szavam, nem én tanitotam őt, de ő engem. Állást cse­réltünk. Én lettem Annuska tanítványa s örültem, ha dorgált. Amily kedvesen tudott szólani, ha kedvét kerestem, oly kegyetlen volt, szigorú biró, min areopág, ha nem ugy tettem, mint ő várta. Napról-napra jobban éreztük magun­kat s mint testvérek éltünk. En a rÖ­Egy alig használt Dürnkop féle kerékpár olcsón eladó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom