Esztergom és Vidéke, 1903
1903-10-29 / 87.szám
A „VAKMEGYE KÖZPONT! MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M^al c ^ ei fik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : E^ést évr Fél évre . _ _ — 12 kor. — fii. — — — ~- 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. EsO'ee sí. HUI ára: 14 ill. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Lrioíu'a'donos kiadók : / kJ , Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (1шаa kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth bajos (azelőtt guda) utca 485. szán). -sH Kéziratot nem adunk vissza. A bíboros főpásztor név- j ünnepén. j okt. 29. Nem káprázatokban ömlengő hi-j mes szavakkal adózunk a bíboros ! I főpásztornak, midőn sorra vetjük a, szívből fakadó legjobb kivánatokat, ( hanem az igazság szókimondásával, ( melyet Ciió feljegyez, hogy egy fé-, nyes lappal gazdagítsa annak élet-1 történetét, kit a Gondviselés Magyar-} ország első áldornagyi trónjára ren-1 delt. I Az az állami életünkre mélysége1 sen ható gazdag mozgalmú évtized melyet a bíboros* főpásztor a főegyházmegye bölcs kormányzatában betöltött, egykor márványba vésve ! fog megörökítetni a magyar kath.'' iskolák fejlesztése érdekében kifejtett tevékenységéért. Mert, hogy a magyar kath. népoktatás az ő kormányzata alatt fejlődött külső és belső életében olyanná, mint amilyen, s amely nagy reményekkel kecsegtet a jövőre nézve, az kétségbevonhatlan igazság. Kormányzatának első éveiben érdeklődésének egész súlyával a kath. népoktatás fejlődésére irányítja munkásságát. Bizottságot nevezett ki, melynek feladata volt az iskoláknak a törvényeknek megfelelő és a kor haladásával egy színvonalon álló organizátióját megvalósítani. A magyar kath. paedagogusok lelkes csapatát vette maga körül, mely a reá bizott feladat teljesítésével megalapozta a további munkálkodás irányát és teendőit. Ezenközben lelkes és ügybuzgó támogatója volt a magyar kath. tanítók országos egyesülésének, a mely az arra hivatott tényezők vezetésével megalakítva az országos kongresszust, ennek kebeléből a százas bizottságot s a permanenciában működő tanügyi tanácsot, amelynek működése élénk figyelemre tereli a népoktatás-ügy összes fokozatait. Ezzel párhuzamban az 1893 évi XXVI. t. c. rendelkezéseihez képest a kormányzati és egyébb jogok fentartásával megengedte az államsegélyek igénybe vételét s ezzel egyidejűleg egyházmegyéjében az összes segédtanítókat önálósitotta és elrendelte, hogy az egyházmegye minden tanítójának fizetése 800 koronára kiegészitessék. A beszüntetett nagyszombati és budapesti tanítóképző intézetek helyett az esztergomit négy évfolyamúvá fejlesztette és rendes tanári karral látta el. I Impozánsul lépett fel a kath. tanítók felébredése a kormányzata alatt meghonosult nagy gyűlésekben, 1 melyeknek egyik legkiválóbb tárgyát képezte mindenkor a kath, népoktatásügy. Majd a munkálat alatt levő autonómiában egyengette a kath. oktatásügy szervezetének, fenntartásának módját, alakját. Ezenközben nem feledkezett meg a kath. tanítók árvaházi alapjáról, mely célra 25000 koronát téteményezett le és munkálatba vette a kath. tanitók segélyalapja alapszabályainak revidíálását, mint egy ujabb alapját a humanizmus gyakorlásának nagyobb lendületére. Nagy súlyt fektetett a leány nevelésre, gyors egymásutánban nyíltak Iz „Esztergom és liie" tárcája. A gyermek búcsúja. Itt állok sirod felett jó anyám, Szememnek könnye áztatja porod, Melyben szebb multak letűnt napjait Nyugodt kebellel vissza álmodod. Szent s mély ihlet fogja át keblemet És imára kulcsolvák kezeim, S a gyásztemető sir-virágait Regharraatként locsolják könnyeim. Ráborulok sirod szent hantjára, Hogy megcsókoljam a hideg rögöt, Mely az Örökválás fájdalmakor Koporsódra tompán ütközött, Viszek magammal e föld porából, Mely egykoron hamvaddal egyesül S tépek kihűlt kebled virágiból, Vándor életem védő kincséül. Azért jöttem, hogy örök búcsúmat Vegyem tőled, Te kedves, szent halott, Hogy itt sirjam ki keblem fájdalmát, Mely a sorstól osztály részül jutott. Hintsd áldásod sirodon térdelő Hű gyermekednek vándor útain, És légy bizton vezérlő csillaga Sorsa üldözött bús viszályain. H. G. Rákóczy emlékezete. A polgári egyesület Rákóczy-ünnepén felolvasta dr. Helc Antal. Rákóczy, a német birodalom hercege és Magyarország leggazdagabb főura, a Rákóczyak és Zrínyiek dicsőségének örököse, ez időben mint hontalan bujdosó Lengyelországban lappangott. 1676. évi március 27-én született Borsiban, Zemplén vármegyében. Még huszonhét éves sem volt, s rövid élete már is a hányatások végtelen láncolatából állott. Atyját soha sem ismerte ; anyja Zrínyi Ilona belesodorta Thököly balsorsába Munkács ostromát anyja oldalán élte át az ostromolt várban, melynek feladása után 1688 ban elszakították anyjától, s Csehországba, a jezsuiták neuhausi kolostori intézetébe vitték. Mikor 1697-ben újra Bécsbe mehetett, édesanyját már nem találta ott, s nem is látta többé soha. Még ugyanazon évben nőül vette Sarolta Amália, hessen-reinfeisi herceg nőt, s vele visszavonultan élt magyarországi jószágain, távol a politikai élet mozgalmaitól. Családja annyi jeles tagjának végzetes sorsa, mindkét nagyatyja II. Rákóczy György és Zrínyi Péter tragikus halála, édes anyja és mostoha apja Thököly számkivetése, nagybátyja Zrínyi János fogsága arra intették az I éjeseszű ifjút, hogy rá ne lépjen a politika süppedékes talajára. Ismerte hely' zete veszélyeit. Érezte, milyen súlylyai ! nehezednek reá családjának hagyományai, : s mennyire ébren tartják az udvar gya! nuját, mely lesve Iesi a pillanatot, hogy vele is végezzen s óriási jószágaitól megfossza. Őrizkedett tehát a közéletben való részvételtől, nem kötött barátságokat, nem gyűjtötte maga köré az előkelő világot, hanem családi körébe zárkózott, s olvasmánynyal, vadászattal, jószágai kezelésével töltötte idejét. Azt hitte, hogy magányába печа hatolhatnak be a politika hullámai. De a Rákóczy név sokkal erősebb varázszsal hatott a tömegekre, hogy* sem viselője egyszerű magánember maradhatott volna. Mikor 1697-ben kitört a hegyaljai fölkelés, a mozgalom vezetői rá gondoltak s erőhatalommal akarták őt élükre állítani, s ; a vezérség elfogadására kényszeríteni. Rákóczy- nejével épen vadászaton volt s július i-én Szerencsre indult vissza. Ezt I a fölkelők megtudták, s egy lovas csapatot küldtek eléje, hogy körül fogják j és táborukba vigyék. De egyik jobbágya figyelmeztetésére nyomban megfordult, s hogy elhárítsa magáról a gyanút, mintha része lenne a mozgalomban, egész más vidékre, Kis-Tapolcsányba nagynéniéhez, onnan pedig Bécsbe sietett. Ott már erősen dolgozott raegejtésén a rágalom. Azt híresztelték, hogy ő vezeti a fölkelőket. De önkéntes megjelenése Bécsben lefegyverezte ellenségeit; legalább ő azt hitte, hogy lefegyverezte. A valóságban nem ugy állt a dolog. Engedelmet kapott ugyan, hogy Vaudemont herceg táborába menjen, s tőle jószágai kíméletét kérje, melyeket a németek kegyetlenül pusztítottak; titokban azonban utasították a tábornokot, hogy tartsa szemmel mi történik Rákóczy jószágain, »mert könnyen meg az esztergomi óvónőképző, a pozsonyi és nagyszombati elemi iskola és a budapesti felsőbb nép és polgári iskolai tanitónőképzők; a budapesti Ranolder féle, a szentszív zárda, a próféta utcai, a pozsonyi orsolyiták és az ottani mi asszonyunkról nevezett zárdák, a nagyszombati, az érsekújvári, alévaiaselmeczbányai és ahegybányai polgári leányiskolák. Kormányzata idejében telepedtek le az iskola testvérek Budapesten, Nyitrabajnán és Örményben. Ezeken kivül a lehető legnagyobb gondját képezte főegyházmegyéje népiskoláinak terv és okszerű irányítása, fejlesztése, fenntartása a melyben a magyar nemzeti eszme megtartását előmozdító törekvésekben mindenütt elül járt úgy, hogy ma már az öszszes zárdák a magyar nemzeti szellem nyelvben és érzelemben együttesen hatalmas tanyák a nemzeti gondolat érvényesülésére. A falvakban és városokban működő iskolák közül ez ideig négy kivételével rendületlenül áll és az elvesztettek helyét háromszor annyi pótolja. Y- 1 J Ш L-Jjmiil"—J«I»M«J»I— HI__!Í! 1 a megeshet, hogy honfitársai rossz útra téritik az ifjút« s halehet, »jó módon" fogassa el őt. Rákóczy Kassára érkezve, neszét vette, mit forralnak ellene. Hogy ellenségeit elnémítsa, visszasietett Bécsbe, még pedig egy igen komoly elhatározással. Véget akart vetni az örökös gyanúsításnak, helyzete bizonytalanságának, melynek izgalmai megkeserítették napjait. Érezte, hogy ha a forrongó, háborgó Magyarországban marad, az események előbb-utóbb, akarata ellenére is, magukkal fogják sodorni. Sőt ha ez nem történik is, ha a király iránti hűséget semmikép meg nem szegi is, az udvar akkor is le fog rá sújtani, mert óriási jószágaira áhítozik, és Zrinyi Péter unokáját, Zrinyi Ilona fiát, Thököly Imre mostoha fiát különben is született összeesküvőnek tekinti. Rákóczy a szabadulás egyetlen módját abban látta, hogy végleg kibontakozik a magyarországi viszonyokból s itteni javait külföldön íevő jószágokkal cseréli be. Ugy látta, hogy csak két eshetőség közt van választása: vagy ki kell vándorolnia, vagy a nemzeti mozgalom élére kell állania; s mivel a huszonegyéves ifju ez utóbbi szerepre hajlamot és hivatást nem érzett, ajánlatot tett az udvarnak, hogy magyarországi javait átengedi hasonló értékű ausztriai vagy németországi jószágokért. Kinsky gróf, az egyik miniszter, ridegen elutasította, azzal a gőgös okádással, hogy a császár csere nélkül is elveheti jószágait. Maga Lipót
