Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-15 / 66.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONT! MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. Fél évre — JSLŐFIZETESI ÁRAK — — — 12 kor. — - — — 6 kor. — — — — 3 kor. Е<уся nsaiii ára: 14 fii. fii. fii. fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, nyiltterek ós hirdetések küldendői) Kossuth bajos (azelőtt ßuda) utca 485. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. Mária felvétele. Esztergom, aug. 14. A magyar kath. egyház ünnepei között Mária felvételének ünnepe, Nagy Boldogasszony napjaaz, mely a magyar nemzet traditioiba van gyökerezve. Maga az elnevezés erősen színe­zett hármas jelentősége, hogy nagy boldog és asszony valóban oly meg­kapó, ami önként mély tiszteletet gerjeszt a nő iránt, kire a hármas elnevezés vonatkozik. És a magyar nemzet tiszteleté­nek megnyilvánulása még azon felül is felemelkedik, mert mint lovagias nemzet nem csak a családban tartja a nőt üdvének, hanem azoknak ki­választottját a nagy hatalmú szent szüzet nemzetének összesége fölött is, — és mindenütt az oltárra helyezi, pártfogásába ajánlja magát. Tovább megy, mert ha a haza veszélyben és a nemzet gyermekének piros vé­rét kell hullatni arra a göröngyre, mellyet apáink oly sok vére áztatott már ; a Nagyboldogasszony mindig Királyoknak oktató mestere ; Magyarország választott vezére. Oltalmaz minket! g Bertalan Vince. Tiz év.*) és mindenütt velünk van, lobo­góinkon szemlélve Ot, kinek első királyunk szent István ajánlotta párt- j fogásába nemzetét. Innen az elneve- j zés Mária országa és Mária Magyar­: ország oltalmazója. | Nemzeti küzdelmeinknek bármely j szakára tekintsünk is, Őt mindenütt ve- Folytatás (VI.) lünk találjuk s hogy még jobban kidom- \ Ezt a túlproductiót még egy má* borodjék szeretetünk és kegyeletteljes ok is növelte; t. i. az engedékeny­vonzalmunk, egykor pénzeinket is di-' se ^ mellyel egyes intézetekben szittettük Nagyasszonyunk képével, boldogot-boldogtalant magánvizsgá­* , , , , • , latra bocsátottak, akik aztán magán­Költészetünk pedig pazarul virá- útQn szerezték meg ok i eve i üket is . gos mező, hol a Nagy boldog- д Kisdednevelők Országos egyesü­asszonyunk iránta tisztelet, a hűség, létének a közelmúlt napokban kö a szeretet jobbágyként nyilvánul és , zölt titkári jelentésében olvasom e rendithetetlen bizalmunk veszi körül! szavakat: „Az óvónők túltermelése •I I • 1 1 1 , 1 r nem szűnt meg, a hat felekezeti azon dalainkban, melyekben segítse- , , , . : „ . , . • ' , • képző még mindig 3—400 óvónőt gét, oltalmát kérjük. Iképesit évenkint. Ez állítás téves-, íme a no a magyar előtt. íme meffCs4folja a mi intézet ünk, mely a nők kiválasztottja a magyar t j z év a i att свак 3l6 óvónőt képe­nemzet előtt, a mely a mai napon sitett, egy évre tehát átlag csak Rákóczy hatalmas szellemétől áthatva 3° képesítés esik. A nagyváradi és őseink buzgóságát hirdető költésze-/temesvári képzőkben csak minden 4.x 1 j* x~ »*. V 1 " második évben tartanak képesítő tével dicsőítvén ot, Zsolozsmaszeru- . , .. r . , vizsgálatot. A szatmáriban és zombo­Ieg mondja : \ Asszonyoknak Vagy tiszta tüköré ; *) ^ z esztergomi érseki kisdedóvónő-képző inté­. . • zet 1901—1902 és 1902 —1903 iskolai évekről ki­Jbérnaknak bajvívó fegyvere ; adott értesítőjéből. A szerk. :riban nem megy százakra a képesi­' tettek száma. A kath. képzőket te­hát nem illeti az a szemrehányás, • hogy sok diplomás nőt küldenek a j világba. De mi ismerünk olyan ál­lami kisdedóvótlőképző-intézetet, mely ; évenkint egész rajokban bocsátotta j ki a magánvizsgálaton képesített óvónőket. Volt esztendő, midőn az említett intézetben 40 rendes tanu­lón kivül 50, azaz Ötven magánta­nuló tett képesítő vizsgálatot. Mig tehát egy kath. intézet alig bocsát ki évenkint 30 óvónőt, addig egyet­len egy állami képző egy évben 90 et képesített. Ha ez nem törté­nik, nehezen szaporodott volna fel annyira az óvónők száma s nem csaptak volna akkora zajt a túlter­melésről, a proletár óvónőkről. Hogy a jövőben ne legyen annyi állás nélküli diplomás nő, az illeté­kes köröknek oda kellene hatniok, hogy a tanítói és óvónői pályára az intelligens osztály gyermekei, leginkább tanítók és hivatalnokok leányai lépjenek ; a polgárok alsó osztályából pedig csak azok, kiket tehetsegük vagy kiváló rátermett­ségük arra jogosít. Alsó osztályú családok leányai más tisztességes kenyérkeresetre is vállalkozhatnak, iz „Esztergom ás fiié" tárcája 1848. évi nemzetori és honvédkorí élményeim. Irta. HORVÁTH GÉZA. Folytatás (XXIII.) A visszavonulás és a debreceni csata atjusztus 2-án. A visszavonulás napról-napra folyt. A hadsereg visszavonulását, mint utóhad az első hadtest fedezte. A nagy és gyors járatok, valamint a hiányos és rosz élel­mezés kimerített minket és bizonyos csüggedtség szállta meg a sziveket. Mi sem a görömbölyi, sem a zsóczai harcok­ban részt nem vettünk, csupán a geszt­helyi rövid összecsapásban, hol a hegyi állásokat foglaltuk el. Az egész csatá­ban az orosz gyalogságot csak távolból láttuk ; s igy az inkább csak ágyú harc­nak és lovas manővernek volt nevezhető. Ugy látszott, hogy az orosz hadsereg főereje lovasságban és az ágyukban volt. Ezután átkelve a Tiszán, Hadházán j kaptuk meg a tábori postát, mely tisztté történt korábbi keletű kinevezésünket és a tisztikar fokozatos előléptetését' hozta. Itt találkoztam Pór Antal, a ké-, : sőbb jeles történetíróval és esztergomi ! kanonokkal, ki gyermekkori ismerősöm volt, s ki alkonyatkor felkeresett a tábor-1 ban. О, ha jól emlékezem az Újházi va-. dász zászlóaljnál tizedes volt, mig ne-j kern akkor már, mint hadnagynak j paliosszerü kard csüggött az olda­lomon. Ugyancsak itt ért bennünket utol Tarcal város két átalag bor kül­deménye, melyet a város fogata hozott utánnunk, a tarcali harc emlékezetéül. Másnap reggel, az az augusztus 2-án Debrecenbe értünk s oda érkezve mind­járt hadvonalba foglaltunk állást, annáí is inkább, mert az oiosz lovasság egy ütegágyutói kisérve közelgett s néhány lövést tett felénk, mit tüzérségünk azon­nal viszonzott. A huszárság egy része előre vágtatott és megtámadta őket. Az orosz lovasság rövid ellentállás után visszavonult. Ugy látszik küldetésének célja, nem a támadás, hanem kém­szemle volt. Ezután egész délig, vagy talán délu­tán egy óráig nyugodtan táboroztunk, úgy lévén elhelyezve, hogy megtámad­tatásunk esetén azon pozitióban marad­junk. Zászlóaljunk tisztikara besietett Debrecenbe ebédelni, én pedig, mint inspectios tiszt azzal bízattam meg, hogy azok visszatértéig a rendet tart­sam fenn. Ezalatt á debreceni lakosság valóban dicséretes buzgósággal sietett az ebéd kiszállításával s én ügyeltem arra, hogy étel mindenkinek jusson, miben panasz nem is volt, mert az egész zászlóalj jó és elegendő étellel láttatott el. Az öreg Rigó, midőn elhaladtam mellette, oda szólt hozzám : „Hadnagy uram jól lak­tam utoljára túrós csuszával V е Ne­vezetes embere volt az öreg palóc a századnak, mert amerre jártunk minden­felé ismerte az országrészt, valóságes élő térkép volt. Előre jel.zte, egyik köz­ségnek a másik községtőli távolságát s azt is gyakran megmondta, hogy az útszélen elérendő korcsma jobbra vagy balra fekszik-e. Ritkán hibázott, minek folytán őt Városi Tivadar főhadnagy mappának nevezte el és ez haláláig rajta is maradt, mert a legénység is az öreg mappának hivta. Szegénynek jó előérzete volt, mert csakugyan egy kö­zibénk vágódott rakéta, még az nap vé­get vetett életének. Mi a táborban levők már befejeztük ebédünket, midőn az oroszok zöme meg­érkezett és az előttünk lefolyt lovassági felvonulással az orosz ütegek megkezd­ték működésüket. Mi is azonnal talpra ugrottunk. Zászlóaljunk képezte a bal­szárnyat és a közel hozzánk felállítva levő gyalogüteg erősen és határozott kitartással kezdte meg működését. Az ágyútól jobbra nem nagy távolságra egy svadron Kóburg huszár állt. A megkez­dett támadás zajára a tisztikar azon része f mely a városba ebédelt, futva sietett a zászlóaljhoz, elfoglalandó he­lyét, midőn már a zászlóaljat a vett utasításhoz képest zártsorokba állva ta­lálta. Sebes vágtatva érkezett meg Nagy Sándor is, hogy a hadsereg állasa felett szemlét tartson és midőn zászlóaljunk­hoz ért, megállította lovát, s egy levelet vett elő zsebéből, s jobb kezével reám ütve igy szólt : *Urak parancsot kap­tam, hogy a csatát minden áron fogad­jam el, holott velünk szemben hatvan ezer ember áll, abból tízezer lovas és 160 ágyú, mi pedig mindössze nyolc­ezerén vagyunk, ötszáz huszárral és har­mincz ágyúval, с Majd keserű hangon igy folytatá : »Ds azért fiaim jól tartsá­tok magatokat !« Kiérzett a tábornok szavából és hangjából, hogy ezen intéz­kedést oktalanságnak tartja, mert a cent­rumban és főleg a jobbszárnyon beállott vérengzés nem is volt egyébbnek mond­ható, mint Görgeinek Nagy Sándor el­leni személyes boszúja, ki gőgjében sz'iv­telenül áldozta fel majdnem ezer ember életét, tudva, hogy Nagy Sándor sem hivei, sem bámulói közé nem tartozik, sőt Görgei eljárását gyanúval kiséri, s hogy Klapkával együtt Ő volt az, ki a FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ Kapható: JLeitgeto János, Metz Sándor Willi József és Vörös József üzletében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom